Gondolkodásmódunk alapvető sajátossága, hogy jelképeket, szimbólumokat és analógiákat használunk. A környezet természeti jelenségei, élőlényei és maguk az ember teremtette tárgyak mind a mai napig a képalkotás alapszókincsébe tartoznak, elég csak a közösségi médiában használt emotikonokra gondolnunk.
Akik olvasták sorozatunk korábbi cikkeit, amiben a hermelinről és a tengelicéről írtunk, talán már észrevették, hogy a természetből született szimbólumok általánosan jellemző vonása az ambivalencia, ugyanaz az alakzat jó vagy rossz jelentést is hordozhat. Ez alól sorozatunk harmadik főszereplője a nyúl sem lesz kivétel!
A nyúl
Részlet Piero di Cosimo festményéből (1505).
A nyulat a termékenység és újjászületés szimbólumának tekintik, jellegzetesen feminin, lunáris állat, gyakran a holdistenségekhez társítják. A görög-római mitológiában egyrészt fürgesége miatt hírvivő, ezért Hermész (Mercurius) állata, másrészt a termékenység jelképe, ebben az értelemben Aphrodité (Vénusz) attribútuma. Cupidót is gyakran ábrázolják nyúllal.
Piero di Cosimo 1505-ben készült festményén hamar kiszúrhatjuk Vénusz csípőjénél a fehér állatot, ami a termékenységet szimbolizálja.
Piero di Cosimo: Vénusz, Mars és Cupido (1505). A Wikimédia jóvoltából
A középkori kéziratfestők a gyáva, gyámoltalan, istenfélő embert ábrázolták nyúlként, mindemellett ők testesítették meg a tehetetlenséget és az ártatlanságot, továbbá néhány ábrázoláson a passzív, ám „beleegyező” szexualitást is. Több szexuális fűtöttségű miniatúrán farkasok ugrálnak a nyulakon. Egyes középkorászok szerint pontosan ebből a gondolkodásmódból eredhetett a (főként a 13-15. századi) miniatúrákon is fellehető, általában humornak szánt nyúlbosszú, amelynek eredményeként az öntudatukra ébredt állatok élvezettel nyilazzák le a kutyát vagy akasztják fel a rájuk vadászó embert.
Részlet egy középkori miniatúrából
Később a nyúl szimbolikája teljesen átalakult: az állat gyorsasága és félénksége okán az éberség keresztény szimbólumává valamint a bűn és a kísértés elöli menekülés jelképévé vált. A keresztény művészetben Szent Anna ábrázolásain a nyúl a meddőség utáni termékenységet jelzi.
Tiziano Madonnaképei a szabad természetben lejátszódó, hangulatos idillé alakulnak (Madonna nyúllal, Mária a gyermekkel és Szent Katalinnal). A Louvre-ban őrzött képen Szűz Mária mellett megjelenik a fehér nyúl, ami a szüzesség bujaság feletti győzelmére utal.
Tiziano: Madonna nyúllal (1530). A Wikimedia jóvoltából
A nyúl az új élet, a tavaszi termékenység megtestesítője, és ezáltal keresztény értelmezésben a feltámadás eszméjéhez kapcsolódik. Ugyanakkor a szexualitás és a szemérmetlenség jelképe is, valamint a Gyávaság allegorikus alakjának attribútumaként is ábrázolják. Lehet szerelmi zálog, és gyakran látható szerelmespárok ábrázolásain.
Ridolfo Ghirlandaio: Hölgy nyúllal (1508). A Yale University Art Gallery jóvoltából
Tiziano Égi és földi szerelem című képén az ékes ruhába öltözött nőalak mellett látható a nyúl, itt a profán szerelem attribútuma.
Tiziano: Égi és földi szerelem, 1514. A Wikimédia jóvoltából
Amikor a nyúl, csak nyúl
Albrecht Dürer 25×22 centis akvarellje, talán az egyik legismertebb nyúlábrázolás. A közel ötszáz éves kép művészettörténeti szempontból azért jelentős, mert “csak” a nyulat látni a képen, semmi mást. Dürer képéig a nyúl a termékenység és újjászületés szimbóluma volt, itt azonban semmit nem jelképez.
Albrecht Dürer: Mezei nyúl, 1502. A Wikimédia jóvoltából
Mendemondák szerint Dürer egy 1502-es nyári árvízben mentette meg a jószágot a fulladástól, és hazavitte nürnbergi műtermébe. Ha valaki alaposan megvizsgálja a képet, láthatja, hogy a nyúl szemében egy ablak tükröződik, talán épp az alkotó műtermének az ablaka. Mindez azt támasztaná alá, hogy a nyúl a festő “modellje” volt, meghatározható példány, nem pedig Dürer képzeletében élő állat.
Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!
Forrás:
Miért ábrázolták a nyulakat a középkorban szadista vadállatokként?
Decoding Animals in Art History, From Immortal Peacocks to Lusty Rabbits
Albrecht Dürer nyula, hopp
