Month: július 2017

Hogyan jelenik meg Klimt Beethoven-frízén a zeneiség?

Bécs egyik nevezetes épülete a Secession: a növényi indákból szőtt arany kupolával díszített bemutatóterem egy évszázada épült a Secession csoport műveinek, s bár ma a kortárs képzőművészetet szolgálja, fő attrakciója Gustav Klimt Beethoven-fríze, amelyet itt állítottak ki először. Miért volt jelentős a Secession csoport kiállítása? Hogyan jelenik meg a tárlaton és Klimt alkotásán a zeneiség? Cikkünkből mindenre fény derül! A Secession XIV. kiállítása Az 1987-ben megalakult Secession korai szakaszának történetében döntő fordulatot hozott az az 1902-es év. Az újfajta szakrális művészet melletti közös demonstrációnak szánt Beethoven-tárlat után a monumentális tendenciák a művészet minden területén megerősödtek. A Secession csoport XIV. kiállítás során a huszonegy résztvevő művész egyetlen vezéreszmének, a művész kultuszának állította szolgálatába munkáit. A kiállítás építési terve Josef Hoffmanntól származott és külön a kiállításra készült dekorációkkal és Max Klinger Beethoven-szobra köré csoportosított műalkotásokkal együtt egyetlen komplex művet, Gesamtkunswerket (összművészeti alkotást) hozott létre. Az épület a Secession „arénája” volt, ahol Klimt és kortársai harcot vívtak, „de az épület mégis több volt egy hadszíntérnél: templomként mutatta be magát, ahol az átlagember is hozzájuthatott a legmagasabb kinyilatkoztatáshoz”. 1901 nyarán Ernst …

Salvador Dalí és Alfred Hitchcock Hollywood-ba vitte a szürrealizmust!

Alfred Hitchcock számtalan hallhatatlan thrillerrel gazdagította a filmtörténetet. Az 1945-ben készült Elbűvölve igaz nem tartozik a rendező legsikeresebb alkotásai közé, mégis igazi különlegességnek számít, ugyanis a pszichedelikus álomjelenetet maga Salvador Dalí készítette. Az Elbűvölve középpontjában a pszichoanalízis áll, a negyvenes évek közepén a lélekgyógyászat igazi reneszánszát élte. David O. Selznick producert annyira magával ragadta a forgatókönyv, hogy végül rábeszélte Hitchcock-ot a megfilmesítésre. A mozgókép úgy kezdődik, hogy a néző rövid leírást kap a pszichoanalízis működéséről, majd több dialógusban elmagyarázzák a terápia lényegét. A pszichiátert alakító Ingrid Bergman próbálja analizálni Gregory Peck-et azért, hogy páciense tudatalattijából a felszínre kerülhessen, hogy valóban ő ölte-e meg azt a férfit, akiről úgy hiszi, hogy a saját keze által halt meg. A film tulajdonképpen az első nagy hollywoodi produkció, ami központba állítja a pszichoanalízist és a különféle mentális betegségeket. Egy későbbi jelentben a beteg egy kanapén fekszik és elmeséli álmát a doktornőnek. A hagyományos, elmosódott hollywoodi álomjelenet helyett Hitchcock új megközelítést választott. Az álmot sokkal élesebben akarta átadni, mint előtte bármikor, ezért felkérte a kor nagy szürrealista festőjét, Salvador Dalí-t, …

A zöld ötven árnyalata – Matt és Liza Giles londoni otthona

Matt és Liza Giles igazi csapatjátékosok, londoni házuk átalakítása volt első “közös gyermekük”. Csalhatatlan stílusérzékük ékes bizonyítéka, hogy szinte az összes neves lakberendezéssel, dizájnnal foglalkozó folyóirat cikkezett családi fészkükről. Matt és Liza Giles otthonát átjárja a nyugalom. Lágy fehérek, jellegzetes formák és zöld falak, zöld növények, zöld apró hímzések, zöld csempék és zöld bútorok teszik egységessé a teret. A házaspár ügyesen bánt a zölddel, mindenhol csak annyit használtak belőle, amennyi elengedhetetlen a frissesség és természetesség érzetéhez. A végeredmény: a London délkeleti részén található négyszintes, kettős előcsarnokú viktoriánus kori ház csak úgy ragyog! A növények és a zöld dominanciája szépen kapcsolódik a kerthez, így a lakás utolsó zuga is harmonikus maradt. Nem csoda, hogy jól sikerült az átalakítás, Matt ugyanis a Giles Pike Architects építészeti iroda alapítójaként otthonosan veszi a belsőépítészeti akadályokat,  Liza pedig szabadúszó stylisként és dizájnerként több évig dolgozott a Terence Conran mellett és a Designers Guild vállalatnál. Egy ideig Liverpoolban éltek, majd visszatértek Londonba és hét éve vásárolták meg ezt a házat. A házaspár két gyermekével költözött ide, fontos volt számukra, hogy a …

Hogy jelenik meg Edvard Munch képein a modern világ szorongása?

A fáma szerint a szorongás a kreativitás ösztökéje. A művészettörténetben nem példa nélküli, hogy egy-egy festő a képein megfesti félelmeit és szorongásait, elég csak Frida Kahlo-ra, Vincent Van Gogh-ra gondolnunk.  A hányatott sorsú norvég festő, Edvard Munch nevét hallva a legtöbb embernek egy halálra rémült, sikoltó alak képe jelenik meg a szemei előtt. Nem véletlenül, Munch legismertebb képe ugyanis éppen a Sikoly. Azt már kevesebben tudják, hogy a festmény valójában Munch életének lenyomata. Munch festményeit azért érezhetjük a magunkénak, mert nemcsak saját szorongását, hanem a modern világ válságát is megfestette.  A 19. század végén felborultak a régi hatalmi struktúrák, a nagyvárosokban felgyorsult az élet, ennek hatására megváltoztak az emberek, akik egyre kevesebbet foglalkoztak önmagukkal. A szorongás, a halál utáni vágy nemcsak a művészek, hanem az átlag emberek életében is megjelent. Az 1863. december 12-én született kisfiú ötéves korában tuberkulózisban elvesztette édesanyját, 14 éves korában pedig nővérét, másik testvére pedig megőrült. Edvard édesapja depressziós volt és orvosként gyakran gyógyított Oslo nyomornegyedeiben. A szülői örökség  és a halálesetek hatására Munch úgy érezte, hogy a betegség és az őrület egész életében követi, a démonok elől …

A szürrealista fotográfus, Dora Maar több volt Picasso múzsájánál!

A rossz nyelvek szerint Dora Maar fotográfus karrierjének akkor lett vége, amikor megismerkedett Pablo Picasso-val. Maar és Picasso szerelme nem tartozik a love story-k közé: az elismert fotográfus a férfi hatására lemondott a fényképezésről, majd amikor Picasso elhagyta idegösszeomlást kapott és élete hátralévő részében remeteként élt. “Többé ne hívjatok! Nem veszem fel a telefont, és nem akarok látni senkit sem! Kérlek, tartsátok tiszteletben a döntésemet!” Dora Maar (eredeti nevén Thedora Markovitch) 1907-ben született Párizsban. Édesapja horvát származású építész volt, édesanyja francia. A család Dora születése után a jobb élet reményében Buenos Airesbe költözött. Dora 19 éves volt, amikor szüleivel visszatért Párizsba, ahol beiratkozott az Ecole d’Art Decoratif főiskolára, emellett fotográfiát és festészetet tanult. Először André Lhote-tól a “geometria vírusával megfertőzött” művésztől vett festőleckéket, majd Henri Cartier-Bresson mellett elsajátította a fotográfia csínját-bínját.  Később Maar  az Union Centrale des Arts Décoratifs-on és a Julian Akadémián tanult. Maar a fényképezőgéppel sokkal jobban ki tudta fejezni magát, mint festékkel és ecsettel, ezért az életműben a festészet egyre jobban a háttérbe szorult. Dora a Montmarte-on élő művészeket legalább olyan jól …

A páva – Mit jelképeznek a festményeken szereplő állatok?

A képzőművészeti alkotások  különféle üzeneteket,  jelentéstartalmakat közvetítenek. A képek vizuális formában fogalmazzák meg azokat az eszméket, gondolatokat, amelyek a mű alkotóját, megrendelőjét és az adott kor emberét foglalkoztatták. Ezeknek a jelentéstartalmaknak a megértése, illetve értelmezése egy-egy időszakban, illetve kultúrkörön belül nem okozott különösebb problémát az akkori nézőnek, aki a látvány alapján azonosítani tudta az ábrázolás tulajdonképpeni témáját, illetve egyes motívumait. Manapság ha ránézünk egy képre nincs ilyen egyszerű dolgunk, a szimbólumok jelentéseit sokszor nem ismerjük. Cikksorozatunkban az elvesztett tudást szeretnénk feleleveníteni azért, hogy ne csupán be tudjuk azonosítani a festményeken szereplő állatokat, hanem a mélyebb tartalmat is megláthassuk! A sorozat korábbi részeiben már írtunk a hermelinről, a tengelicről, a nyúlról, a papagájról és a majomról. Mostani cikkünk főszereplője nem más lesz, mint a páva, aki szimbolizálhatja Krisztus feltámadását, a halhatatlanságot, a büszkeséget, a hiúságot, a bőséget és a szerelmet. A Páva A páva általában a halhatatlanság, az örök élet és a világmindenség megtestesítője. Évenként megújuló tollazata miatt lett a halál feletti győzelem és a feltámadás jelképe. Tollának szemekre emlékeztető mintázata miatt vált a hit szimbólumává. A …

Múlandó részek: az emberi test hajlékonyságának találkozása a marványlappal

Milena Naef amszetrdami művészről nem túlzás azt állítani, hogy otthonról hozta a márvány szeretetét. A család ugyanis négy generációra visszamenőleg foglalkozik szobrászattal, így nem csoda, hogy Milena-t már kisgyerekként is foglalkoztatta a kő, mint anyag. A Múlandó részek címet viselő projektben a szobrász saját testének hajlékonyságát állította szembe a márványlapok keménységével. Milena szerint a kő fizikai súlyának segítségével az emberre nehezedő mentális súlyokhoz is közelebb kerülhetünk. A Múlandó részek nagyban táplálkozik a családi örökségből, de a szobrász nem próbálta utánozni az otthon látottakat. Milena elsődleges célja az volt, hogy személyes hangvételű alkotásokat hozzon létre a szobrászat nyelvén.  Az amszterdami művész nagyméretű nyílásokkal törte át a márványlapokat, hogy a testrészei átférjenek a lyukakon. Felvetődik a kérdés: A női test tényleg törékeny lenne? A szobrok súlyát Naef azért viseli magán, hogy megmutathassa a test erősségeit. A sorozat képeit látva a márványtáblák mellett az emberi test mégis kecsesnek és törékenynek tűnik. A Múlandó részekben a szobrász egy pillanatra egyé olvadt a műalkotással. A faragott lapok keretbe foglalják a testet, a nézőnek lehetősége van megfigyelni Naef testét úgy, mintha …

Régi házból modern otthont! – A Petersham House forradalmi átalakulása

A 17. században épült Petersham House levetkőzte az elmúlt századok díszítéseiből megmaradt káoszt. A Boglione házaspár a felújításánál tiszteletben tartotta az angol hagyományokat, hogy a stíluskavalkád helyett a régi és új tárgyak harmóniája fogadja az ideérkezőket. A 2000-es évek tulajdonosváltásáig az egymásra rakódó rétegek, a különböző századok tarka szövetei és szőnyegei uralták az otthonosnak aligha nevezhető, inkább kaotikusnak mondható teret. “Amikor először megnéztük a házat alig lehetett kilátni a hosszú és nehéz függönyöktől. A szobák zűrzavarosak és túldíszítettek voltak.” – mesélte Gael Boglione. A Petersham Hous-t egy baráti látogatás során fedezte fel a házaspár. “Mick Jagger-hez jöttünk vasárnapi ebédre és éppen arról beszélgettünk, mennyire szeretjük ezt a környéket. Mick ekkor hívta fel figyelmünket az eladó ingatlanra.” Gael szerint szerelem volt első látásra, ezért időt és energiát nem spórolva meggyőzte férjét, hogy váljanak meg London központi részén található lakásuktól és költözzenek ide. “Francesco szeretett a város szívében élni, elég nehéz volt meggyőznöm arról, hogy költözzünk Richmondba, de azt hiszem a csodálatos kert és a folyópart mindenért kárpótolta.” Végül a Boglione házaspár beköltözött a Petersham Hous-ba négy gyerekük (Lara, …

Elképesztő összegért kelt el Jane Austen írótársát bíráló levele!

Szenzációs áron, több mint 160 ezer fontért kelt el Jane Austen 1812-ben unokahúgához írt levele a Sotheby’s árverésen! A Sotheby’s 2017. július 11-én rendezte meg brit irodalmi nagyságok relikviáit felvonultató aukcióját Londonban, ahol kalapács alá került Jane Austen három levele, illetve levéltöredéke is. Sotheby’s előzetesen 80-100 ezer fontra becsülte az unokahúghoz, Anna Lefroyhoz írt levelet, ám végül 160 ezer 500 fontnál állt meg a licitharc! Nem hiába az Anna Lefroyhoz írt levél kelt el a legmagasabb áron, ugyanis ebben az írónő egy kortársáról is kifejtette a véleményét. Austin a levélben Rachel Hunter gótikus regényét, a Lady Maclairn, the Victim of Villainy című művét bírálta, amit egyenesen “fárasztónak és unalmasnak” festett le. “Nagyon izgalmas, hogy van egy levél, amelyben Austen az írásról, a regényekről és valaki másról mesél” – mondta el Gabriel Heaton, a Sotheby’s könyvekkel és kéziratokkal foglalkozó szekciójának igazgatója. A Sotheby’s szerint a Büszkeség és balítélet írójának 1812. október 29-én és 30-án kelt levelei az Austen család tulajdonában voltak, és korábban egyik sem szerepelt aukción. Az árverésen szerepelt még egy 1814-ből származó, szintén Anna Lefroynak írt Austen-levéltöredék is, …

Egy Aba-Novák kép mesél az 1930-as évek Városligetéről!

Főszerepben  Aba-Novák Vilmos 1930-1932 között készült alkotása a Cirkusz (Néparéna)!   Ahhoz, hogy megértsük az 1930-as évek Városligetét, különösen a cirkuszok világát tökéletes kiindulópontot ad Aba-Novák Cirkusz (Néparéna) című képe. A kép elemzése után cikkünkben a következő kérdéseket járjuk körül: Hogyan múlatták az időt a Városligetben? Miként változott a Városliget a 19-20. században? Mit érdemes tudni a Néparénáról? Kik vásároltak jegyeket a cirkuszi előadásokra? A főszereplő: Aba-Novák Vilmos: Cirkusz (Néparéna)   A cirkusz témája 1930-ban bukkan fel először Aba-Novák életművében, amikor egy szombathelyi műértő új villáját kellett volna dekoratív festményekkel díszítenie. A fenti megrendeléstől számítva a cirkusz rendszeresen visszatérő téma lesz a festő életművében. A két világháború közötti időszak városligeti „kőcirkuszain”, a Néparénán, valamint a Wulff Cirkuszon kívül, a külföldi utazócirkuszok és a magyar vándortársulatok is  felbukkannak e ciklusban. Aba-Novák alapossága arra enged következtetni, hogy a művész szisztematikusan feltérképezhette a cirkuszi élet tarka-barka, fényreklámos, jazz-band-es, a modern ember esztétikájához oly közel álló világát. Évente felkereshetett egy-egy társulatot, hogy napokon, vagy heteken át velünk utazzon és tanulmányozza a mutatványosok, akrobaták, zsonglőrök, nem utolsó sorban a késdobálók …