Összes cikk Műértő cimkével

Reményteli kavalkád

Antik and Art Budapest Új szereplőként jelent meg a műkereskedelmi piacon az Antik and Art Budapest, azzal a szándékkal, hogy felélessze az utoljára tíz éve megrendezett Antik Enteriőr kiállítás és vásár hagyományait. A rendezvény hiánypótló, hiszen Magyarországon az utóbbi évtizedben valóban nem volt olyan tematikájú vásár, amely nem kizárólag a kortárs alkotásokra fókuszál, így a korábbi korok művészetét képviselő galériák és aukciósházak számára nem nyílt lehetőség a szélesebb hazai közönség előtti bemutatkozásra. A rendezvény tulajdonosa és ötletgazdája, Tausz Ádám is a széles spektrumot hangsúlyozza: a régiségektől a XX. századi mesterek művein át egészen a kortárs alkotók munkáiig a magyar művészet minden részletébe bepillantást kívánnak engedni. Egyfajta edukációs szerepet is betöltve az esemény a vásárlók és a gyűjtők mellett a nagyközönséget is igyekezett megszólítani, többek közt kultúrtörténeti és műtárgypiaci kérdéseket tárgyaló előadásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel. Ennek az igénynek a létezése azonban azt támasztja alá, hogy sok feladat áll még a szakma előtt a piac élénkítését illetően. A kiállítók közül többen is úgy vélték, hogy a látszólagos eklektika pozitív eredményekkel járhat, mert egy ilyen vásár keretében azokhoz az érdeklődőkhöz, …

Latinos könnyedség – biztonságos keretek közt

Zona Maco, Mexikóváros Latin-Amerika legnagyobb nemzetközi modern és kortárs művészeti, valamint designvásárát, a Zona Macót idén 16. alkalommal rendezték meg február második hetében Mexikóváros nyugati részén, a Centro Citibanamex konferencia- és kiállítóközpont épületében. A professzionálisan szervezett, de könnyed hangulatú eseményt a biztonságra törekvés, a megállapodottság jellemezte; a kísérletező szellem, a nagy felfedezések lehetősége kissé háttérbe szorult. A jelentős érdeklődést nemcsak a helyi és nemzetközi látogatók 62 ezres száma, hanem az értékesítések mennyisége is jól mutatta.  Az idei Zona Macóra 180 kiállító érkezett három kontinensről, a legtöbbük – a résztvevők egyharmada – természetesen belföldi volt. A szomszédos Egyesült Államokból idén kevesebben jöttek, valószínűleg a szinte ugyanakkor debütáló Frieze Los Angeles vásár miatt, de így is több mint 30 galéria mutatkozott be Észak-Amerikából. Az európai kiállítók közül a legtöbb, 21 érkezett Spanyolországból, a britek, az olaszok és a franciák hasonló számban, egyaránt 10-11 kiállítóval vettek részt a rendezvényen, de akadt három német és egy-egy galéria más országokból is. Ma már minden latin-amerikai ország szervez kisebb-nagyobb helyi kortárs művészeti vásárt, ezért a térségből mindössze 18 kiállító jött el Mexikóba, …

A félig ledarált Banksy-festmény esete

Egy darabka művészettörténet Még nincs vége az évnek az aukciós piacon, de az „év műtárgya” címet aligha lehet már elvenni a kortárs képzőművészet legismertebb ismeretlen alkotója, Banksy Kislány léggömbbel című festményétől, amely a Sotheby’s október 5-i londoni kortárs árverésén 1 millió 42 ezer fontért kelt el. A szenzációt ez esetben nem az ár jelenti – bár az jóval magasabb, mint a 2–300 ezer fontos becsérték, mégis elmarad a művész még 2008-ban felállított, 1,9 millió dolláros életműrekordjától. A történet bejárta a világsajtót: a leütés után távirányítással működésbe lépett a kép keretébe beépített iratmegsemmisítő, és a teremben ülők legnagyobb megdöbbenésére a mű alsó felét vékony csíkokra vágta. A Sotheby’s által európai gyűjtőnőként és az árverezőház régi ügyfeleként leírt vevőnek ezt követően módja lett volna visszalépni a vásárlástól, ám ő némi gondolkodás után arra jutott – joggal –, hogy most nem egyszerűen egy festmény kerülhet a birtokába, hanem egy darabka művészettörténet, és kifizette a vételárat. Banksy időközben átkeresztelte a munkát, a képeinek autenticitását igazoló cég pedig hivatalosan is a művész eredeti alkotásának ismerte el azt. (Az új cím …

Mi mennyi – és miért?

Kötet a kortárs művészeti piacról A nem szakértő közönség tájékoztatására, tévhitek eloszlatására és némi provokáló adat- és számhalmaz felmutatására vállalkozott második „műgyűjtős” kötetében Martos Gábor. A Múzeumcafé egykori alapító főszerkesztője új könyvének első része szembesíteni kívánja a hitetlenkedő, a kortárs művészettől – elsősorban annak absztrakt-nonfiguratív vonalától – ódzkodó nézőket a közkeletű kijelentéssel: „Mi ebben a művészet? Ilyet én (a gyerekem, az unokám) is tudok!” A kötet második, nagyobb terjedelmű részében pedig a kortárs galériák, a hazai és nemzetközi aukciósházak kortárs eladásainak gazdag felsorolását, az árverések körülményeit, történeteit, az ismert és ismeretlen vásárlók körét tárja fel. Könyvének első harmada úgy indul, mint egy kortárs művészeti szöveggyűjtemény. Sorra veszi és idézetekkel szemlélteti (a Megértéskísérletek című fejezetben), milyen elméletek, vélemények és elemzések formálják a szakmai közönséget a „contemporary art” befogadása során. A szerző Németh Lajos, Hegyi Lóránd és számos további jeles hazai és nemzetközi művészettörténész-potentát írásaiból szemezget. Egyik kiindulási pontja Marcel Duchamp Forrás című ready made-jének (1917) megszületése, fogadtatása és utóélete a művészettörténetben és a műtárgypiacon. Martos módszere, hogy anekdoták, történetek, életrajzi adatok sorával hitelesíti a kortárs alkotók …

Kemény hétvége, némi nosztalgiával – Virág Judit Galéria, Kieselbach Galéria, Contempo Auctions

Néha nagyon nehéz különbséget találni a két vezető árverezőház aktuális anyaga és eredménye között, legfeljebb egy-egy egészen kiemelkedő jelentőségű tétel – rendszerint decemberben – vagy egy megszerzett/beesett hagyaték jelenti az eltérést, hol az egyik, hol a másik galéria javára. Ezúttal októberben látványosan különbözött a Virág Judit Galéria és a Kieselbach Galéria kínálata, mivel az előbbi – 20. születésnapját ünnepelve – jóval több értékes tételt indított, mint a konkurense, és mint amennyit ilyenkor ősszel megszokhattunk. Emellett a Contempo is erre a hétvégére szervezte kortárs aukcióját, nyilván akaratlanul, és hála a technikának, aki igazán licitálni akar, ma már számos eszközzel megteheti, akár több helyen is párhuzamosan. Húsz évvel ezelőtt még a Kongresszusi Központ folyosóján kiállított anyagból lehetett választani, a Virág Judit Galéria alapterülete ugyanis töredéke volt a mostaninak: először a Falk Miksa utca egyik oldalán (Kieselbachék hátrahagyott üzlethelyiségét kibérelve), majd az egykori fénymásolószalon helyén, az utca túloldalán, a mai alsó szintek nélkül. Az az újításuk, hogy hosszabb méltató szöveget közölnek az értékesebb tételek mellett (az első katalógus elkészítésében 14 művészettörténész működött közre!), meghozta a magas árakat, az …

Bőséges magyar jelenlét – Viennacontemporary_2018

Ugyan a vásárokon általában bizonyos szelekciós elvek mentén kiállított kortárs műtárgyak szerepelnek white cube-szerű standokon, mégsem érdemes ezekre kiállításként vagy kisebb tárlatok összességeként tekinteni. A legjobb esetben is a múzeumi daraboktól egészen az epigonizmusig terjed a skála. Kézenfekvőbbnek tűnik tehát piaci jellege alapján, pusztán az értékesítések tükrében mérni a sikert. Noha a költségek és az árak egyenesen arányosak az adott vásár nemzetközi rangjával, annak színvonalátmégsem lehet kizárólag anyagi szempontok alapján megítélni. A több ezer műtárgyat felvonultató heterogén anyag, valamint az aktuális eladások minden évben kirajzolják egy-egy ilyen rendezvény karakterét. A viennacontemporary idei kiadását ismét a vezető bécsi galériák dominálták. Tekintélyes méretű standjaik a hagyományokhoz híven egymás mellett kaptak központi helyet. Nem annyira az egyes művek, mint inkább ezek a zömükben sok alkotót bemutató tágasabb terek határozták meg az összképet. A gazdag művészportfólióval rendelkező befolyásos helyi galériák hazai pályán minél több művészüknek igyekeznek lehetőséget adni. Számos esetben a művészkör egy részének az otthoni vásár jelent egyedül biztos eladási lehetőséget. Jó példa erre a Galerie Krinzinger, amely a nemzetközi húzónevek mellett osztrák művészeket, új felfedezetteket is szerepeltet. …

Kevesebb az értékes ritkaság

Tavaszi mérleg és őszkezdet A 2017-es tavaszi aukciók értékeléséről azt írtuk, hogy meglepően sikeresek voltak: minden mutató növekedett az előző évhez viszonyítva. Az idei tavasz viszont annak ellenére hozott jelentős visszaesést, hogy az árverések száma (26) negyedik éve tartja magát. A tételeket beadók bizalma továbbra sem csökkent, de – jelzésünket igazolva – fogyóban vannak az értékesebb ritkaságok. A tavalyi milliós leütések száma az idén 13-ról 9-re esett vissza. Az 500–900 ezer forint közötti ártartományban tavaly 22 elkelt tétel szerepelt, ez 16-ra csökkent ugyanúgy, mint a 200–400 ezer forint közötti tételek, ahol 51 helyett most csak 40-et számlálhattunk. A piacvezető címet tavaly elnyerő Studio tavasszal jelentősen lemaradt a Központitól, őket követi a sorrendben a Szőnyi Antikváriuma, a Krisztina és a Honterus Antikvárium. Komoly és elgondolkodtató meglepetéssel kezdődött az őszi idény: a stabilan az élbolyban szereplő Honterus aukciójának kezdetére mindössze 18 (!) helyszíni licitáló érkezett, és ez a létszám a későbbiekben is csak 5-6 gyűjtővel növekedett. Vételi megbízás viszont szinte minden tételre akadt, sok volt a telefonon licitáló, és megnőtt az interneten jelentkezők száma is. Az egyre …

Mennyi az annyi? – Adrian Ghenie esete

Ellentétes dinamikák az elsődleges és a másodlagos piacon A műtárgypiaci év vége remek alkalmat nyújt a számadásra. Nyár elejére a májusi nagy aukciók rekordhírei lecsengőben vannak, és az Art Baselről is minden mű megérkezett már újdonsült gyűjtője elegáns falaira, polcaira, kertjeibe – vagy vissza a galériák raktáraiba. Szeptemberig mindenki pihenhet egy kicsit. Legalábbis látszólag. Hiszen az aukciók, vásárok végeztével leáll a piac, de valójában ilyenkor indul a stratégiagyártás, hiszen ilyenkorra válnak láthatóváa legújabb trendek, vagyis az árak. Míg az aukciósházak világának kikiáltási és leütési árai publikusak, addig az elsődleges piacon nehezebb az orientálódás – legalábbis ami az árakat illeti. Hiszen az aukciók sikereiről és kudarcairól cikkek garmadája számol be szezonról szezonra, a galériák falairól történő eladások végső árait azonban ritkán ismerjük. Inkább csak pletykák terjengenek arról, hogy miért mennyit is kért a galerista. Aztán hogy valójában mindent avagy semmit sem adott el, arra ugyancsak az elfecsegett félmondatokból lehet következtetni. Persze ebben semmi meglepő nincs! A galériáknak alapvetően nem áll érdekükben a világ orrára kötni eladásaikat – bőven elég, ha ama néhány válogatott gyűjtő fülébe jutnak …

Parádés és kegyetlen

Art Basel, 2018 A májusi New York-i és londoni árverések minden évben fontos felvilágosítást nyújtanak a piac állapotáról, és így előrejelzésnek számítanak a bázeli vásárra nézve. Az előzetes jó és nagyon jó hírek idén is rekordeladásokban valósultak meg – már a vásár első óráiban. Az árverések eredményeinek másik hatása, hogy kortárs vagy újra divatba jött művek árai diszkréten „felfrissítődnek” a megnyitás előtt. Az Art Basel globális vezető szerepe már régóta elismert tény. Ezt bizonyítja, hogy immár kilenc további rendezvényt (nem számítva a féltucat szatelit vagy privát eseményt) tartanak számon vele egy időben. Szokásosan a piac felső része szerepelt a legjobban, de a középkategóriás galériások is sikeresek voltak, mint például két bázeli hosszú távú vásári résztvevő, az egyaránt 50 éve működő Stampa galéria és a Fanal grafikai műhely. A Fanal magas minőségű geometrikus konkrét sokszorosított műveket állít elő; programjában magyar művészek munkái is szerepelnek, például Konok Tamás vagy a most a vásáron kiállított Vera Molnár grafikai alkotásai. Stampa ugyanakkor a tradicionális kereskedői tevékenységet látja el 1969 óta megszakítás nélkül: programjában kiállítások, fiatal művészek támogatása és következetes …

Az erő velünk van?

Mint 2011 óta minden évben, a Műértő most is megszavaztatta a képzőművészeti szakmát és összeállította “erősorrendjét”, a Power 50 listát. Érdekes mozgások is láthatók rajta. “Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Power 50 nem életműveket mér, hanem egy adott esztendő  szakmai teljesítményeit veszi figyelembe, és a színtérre gyakorolt hatás súlyát, nem pedig annak irányát, milyenségét igyekszik értékelni” – írja bevezetőjében a Műértő, amely a HVG Kiadó képzőművészeti és műkereskedelmi folyóirata. Most megjelent márciusi számukban, dupla oldalon közlik a 2017-re vonatkozó Power 50 listát, és most is, mint minden évben leszögezik: nem értékítélet, pusztán helyzetleírás és némi játék a lista, nem mellékesen pedig kordokumentum, hiszen sok év listáiból mégiscsak kirajzolódnak majd tendenciák a 2010 utáni hazai helyzetről. A lista előképe egyébként az Art Review Power 100 összeállítása. Mint megszokhattuk, idén is keverednek szempontok, szerepek és szereplők a Műértő titkos szakmai pool-jának szavazatait összegző listán. Szembetűnő, hogy idén nincs gyakorló politikus – emlékezhetünk azokra az évekre, amikor egy-egy kulturális államtitkárt még “erős embernek” látott a szakma, és felfért például L.Simon László. Idén a leginkább politikai szereplő Fekete György ex-MMA-elnök, …