Összes cikk a Portré kategóriában

Kortárs művészek testközelből – interjú ifjabb Szlávics Lászlóval

Beke László írja, Ifj. Szlávics László éremművész: kortárs (művészet)történeti lecke a nézőknek címmel megjelent írásában. (XXI. Országos Érembiennálé katalógus bevezető, 2017.) “Ifjabb Szlávics László, talán a magyar éremművészet leglátványosabb megújítója, az elmúlt évtizedben végigjárja az éremművészet újra definiálásának történeti útját, a hagyományos szobrászati műfajokat és technikákat, a domborművet, a fémművességet, az ötvösséget és az ékszerészetet is érintve, nem kis mértékben a konceptuális művészet és az objektművészet hatására. Érinti a művészet és a tudomány, a technika, technológia és a kultúra összefüggésének problematikáját, és eljut a média és kommunikáció jelenkori helyzetének megértéséig.” Mikor kezdett el képzőművészettel foglalkozni? ifj.Sz.L.: Művész családba születtem. Édesapám, idősebb Szlávics László ötvös-szobrászművész volt, aki negyven évesen ecsetet ragadott és attól kezdve festett is. Kora gyermekkorom óta természetes közeg számomra a műterem, a különböző művészeti technikák világa. Viszonylag hamar kezdtem mintázni, faragni, agyaggal, gipsszel, fémmel dolgozni. Korán kialakult, hogy a plasztika izgat igazán, a festés rajzolás kevésbé kötött le. Édesapám személye által a szisztematikus, hagyományos művészeti képzés lehetősége adott volt már apró gyermekkoromtól fogva. Éltem ezzel a lehetőséggel, mert érdeklődésem ebbe az irányba vitt. A művészeti stúdiumok mellett …

„Nem vagyok kereskedőtípus”

Beszélgetés Báringer Bélával, a Központi Antikvárium szakmai vezetőjével Báringer Béla a Vendéglátóipari Főiskolán szerzett üzemgazdászi diplomát, de a magyar történelem szeretete miatt már gimnazista korában sűrűn látogatta az antikváriumokat. Az 1980-as években egy ismerőse révén került a Walloschek Miklós vezette Múzeum körúti üzletbe, ahol néhány hónapot dolgozott, majd sorkatonai szolgálata előtt még több boltban is megfordult, miközben a „szamárlétra” megmászásához szükséges antikváriusi végzettséget is megszerezte. Leszerelése után az ismert Lőrincz-féle budai antikváriumot tulajdonosa átadta az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak, ahol kezdeti tanítómestere, Walloschek Miklós lett az üzletvezető, és maga mellé vette. Ez volt tanulóidejének csúcspontja – meséli. Hol folytatódott a további pályafutásod? B.B.: A privatizáció után a várbeli üzlet megszűnt, visszakerültem a Károlyi Mihály utcai Legenda Antikváriumba, majd 1997 végétől a Központi Antikváriumba. Kezdetben itt nem éreztem jól magam, pár hónap után még a visszavonulás is megfordult a fejemben. Egy idő után azonban Márffy György, a tulajdonos felfigyelt rám, és engem bízott meg a katalógusok összeállításával, majd 2003-tól boltvezetőként a Központi szakmai irányítója lettem.  Az ÁKV megszűnt, jelentős üzleteit antikvárius tulajdonosai szinte kivétel nélkül családi vállalkozásként …

Nem lehet tartani azt a tabut, hogy az antikváriusok kizárólag háború előtti, bibliofil és dedikált könyveket raknak csak árverésre – interjú Chovanecz Balázzsal

Tizennyolc négyzetméteres belvárosi üzletként indult, mára több mint száz főt foglalkoztató céggé nőtte ki magát az Antikvárium.hu. A hazai antikvár piac meghatározó szereplőjével, Chovanecz Balázzsal az Antikvárium.hu tulajdonosával beszélgettünk. Az Antikvárium.hu-t a 2000-es évek elején hoztad létre. Ha számokkal kéne bemutatnod a weblapot, akkor jelenleg hány kötet található meg nálatok, hány ember látogatja az Antikvárium.hu-t és hány ember dolgozik nálatok? C.B: A kötetszámunk lassan eléri a 800.000 darabot. Havonta 300.000-350.000 látogatónk van és 104 ember dolgozik napi szinten a feldolgozástól a felvásárláson át a vezetőségig. Nem túlzás azt állítani, hogy az Antikvárium.hu-n szinte a teljes antikvár kínálat megtalálható. Gyakran keresek olyan kötetet, amit 5-20 éve nem adtak ki újra és antikvár példányt is alig találni belőle. Ilyenkor több weblapon is adok le előjegyzést, hátha meglesz valahol a keresett könyv. Az eddigi tapasztalataim alapján, mindig ti találtátok meg leghamarabb az előjegyzett művet. Mi a hatékonyságotok oka? Honnan szerzitek be az előjegyzett köteteket?  C.B: Egy nagyon sokrétű és átszőtt hálót működtetünk. Az egyéni beszállítókon át az Antikváriumokon keresztül a saját felvásárlásokig mindenki azon van, hogy ezek a könyvek meglegyenek. Sok titok is van ebben, …

Egy 6000 forintos bor is elkelhet 800 ezer forintért– interjú Bősze Ádámmal

Szeptember 12-én 20. alkalommal fog össze a Budapest Borfesztivál, a borász szakma és a Máltai Szeretetszolgálat, hogy bebizonyítsák közös feladatunk a rászorulók segítése. Míg 2018-ban a Jótékonysági Borárverésen befolyó összeget a súlyos fogyatékossággal élők gödi otthonának felújítására fordították, addig 2019-ben a tiszaburai varrodának gyűjtenek. A Jótékonysági Borárverést ismét a Bősze Ádám és a dr. Antal Gábor páros vezeti majd. A tavalyi tapasztalatokról, jótékonysági árverésekről és borokról beszélgettünk Bősze Ádámmal.  A Jótékonysági Borárverés történetében a tavalyi volt az első alkalom, amikor dr. Antal Gábor oldalán te voltál a másik aukcióvezető. Neked milyen élmény volt egy jótékonysági aukciót vezetni? B.Á: Árverést vezettem már korábban, viszont a tavalyi volt az első jótékonysági árverésem. Nekem a legfontosabb élmény az aukció után jött, amikor hazamentem. Az összesített bevétel kihirdetése után sokan odajöttek azzal, hogy mennyire jó volt az aukció és mennyivel több pénz jött össze, mint 2017-ben. De én ott helyben még nem raktam össze, hogy a végösszeg alakulását tényleg befolyásolhatta az, hogy milyen hangulatot sikerült teremtenünk Gáborral. Az aukció előtt a Máltai Szeretetszolgálat bemutatta a gödi intézményben uralkodó áldatlan állapotokat és …

Újjáéledt és virul az Antik and Art Budapest

Több mint tíz év kihagyás után idén márciusban, Antik and Art Budapest néven újjáéledt az Antik Enteriőr kiállítás és vásár. A rendezvényen a magyar műtárgypiac legnevesebb szereplői állítottak ki. Novemberben és jövő márciusban jön a folytatás. Az eseményről és tervekről beszélgettünk Tausz Ádámmal a régi Antik Enteriőr és az új Antik and Art megálmodójával és tulajdonosával. Hogy értékelnéd a tavaszi Antik and Art Budapestet? T.Á.: Több szempontból is nagyon sikeres volt a rendezvény. Egyfelől szinte a teljes hazai műtárgypiac képviseltette magát a négynapos Antik and Art Budapesten. Hosszú szünet után ismét volt egy olyan rendezvénye Budapestnek, ahol a képzőművészeti profilú galériák mellett a régiségkereskedők is kiállíthattak. Fontosnak tartjuk, hogy a régiségkereskedőknek is legyen fórumuk, seregszemléjük, ahol megjelenhetnek és a bemutatáson kívül értékesíteni is tudják a műtárgyaikat. Másfelől az eseményt szép látogatószámmal zártuk, akik nemcsak nézelődtek, hanem vásároltak is. Az érdeklődők nagy része ki volt éhezve arra, hogy megnézzen egy ilyen kiállítást és lenyomatot kapjon a magyar műtárgypiac helyzetéről. Amikor pénteken végigsétáltam a kiállításon, láttam, hogy a műtárgyak és műalkotások nagy része már gazdát cserélt. T.Á.: …

Pán, Molnár, Reigl: a francia művészet legfontosabb női szereplői között

Magyar születésű művészek, mindhárman az absztrakt képzőművészet területéről. És mindhárman helyet kaptak egy kötetben, amely a legfontosabb női alkotókat sorolja fel a XX. és XXI. századi francia művészetből. A Pionírok (Les Pionnières) című, a Somogy Éditions d’Art gondozásában a napokban Franciaországban megjelent könyv tizenegy olyan festő- és szobrásznőt mutat be, akik életművükkel beírták magukat a huszadik-huszonegyedik századi francia és nemzetközi képzőművészet aranykönyvébe. Az élvezetes és tanulságos könyv önmagában is megérdemelné, hogy hírt adjunk róla, de még inkább indokolttá teszik ezt többszörös magyar vonatkozásai. Az csak apró érdekesség, hogy a könyvet megjelentető, 1937 óta működő Somogy kiadó alapítója az Óbecsén született Somogyi Imre volt, az viszont nagyon is elgondolkodtató, hogy a tizenegy művész között három magyar szerepel: Molnár Vera, Pán Márta és Reigl Judit. Ez a tény önkéntelenül is olyan kérdéseket vet fel az olvasóban, hogy ki milyen okból hagyta el hazáját, vajon Magyarországon maradva is ugyanezt az alkotói utat járták volna-e be, és nem utolsó sorban, hogy miben rejlik Párizsnak az a titka, ami a tehetséges művészeket igazán naggyá érleli. Ez utóbbi kérdés annál is inkább indokolt, …

Ezen csemegézik most Amerika: bemutatták a Barack és Michelle Obamáról készült portrékat

A hivatalából tavaly januárban távozott amerikai elnök és felesége portréja is bekerült a National Portrait Gallery-be, és élénk vitákat váltott ki. Jó alkalom arra, hogy röviden visszatekintsünk az elnöki portrék történetére. A washingtoni Smithsonian National Portrait Gallery (NPG) 1968-as megnyitása óta, azaz éppen 50 éve szisztematikusan gyűjti az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek portréit, hogy „azon személyeken keresztül mutassa be Amerika sorsának alakulását, akik jelentős hatással voltak az ország történetére és kultúrájára”.  Ma már az USA valamennyi első emberéről őriznek legalább egy alkotást – többnyire festményt, néhány esetben szobrot. Ez az egyetlen, nyilvánosan is hozzáférhető ilyen gyűjtemény; a Fehér Háznak is van egy kollekciója, amit azonban csak a mindenkori elnök vendégei láthatnak. Azokról az elnökökről, akikről több – nemritkán többtucatnyi – alkotással rendelkeznek, időszakonként más és más munka szerepel a múzeum állandó kiállításán, ahol esetenként saját kollekciójuk darabjai mellett magángyűjtők által letétbe helyezett munkák is láthatóak. Az elnöki portrék mindig népszerűek a látogatók körében, de különösen megnövekszik irántuk az érdeklődés, amikor elhelyezik ott a funkciójuktól visszavonult elnökök új portréit, amiknek megalkotására az érintettek választják ki és …

Kortárs művészek testközelből – interjú Sramkó Zitával

Mielőtt találkoztam volna Sramkó Zitával már jól ismertem a műveit, végigböngésztem az Instagram profilját és együtt választottuk ki az alkotásokat, amik felkerültek az AXIOART CONTEMPORARY-ra és a tavaszi kortárs aukcióra (az árverés időpontja: február 28. – március 12.) beadott anyagát is fixáltuk. Aztán egy szép napon besétált hozzánk az irodába Zita – a szerződését hozta – és időpontot kértem tőle ehhez az interjúhoz. Mikor kezdtél képzőművészettel foglalkozni? Ez számomra meghatározhatatlan, – leszámítva azt, hogy gyerekkorom óta művész akartam lenni és mindig alkottam valamit, – talán az első lépésem a képzőművészet felé az volt, amikor beiratkoztam egy rajzszakkörre. Később ott indult el az a gondolat is, hogy felvételizzek a képzőművészeti egyetemre. A szakkörön a tanáraim azt ajánlották, hogy a tervezőgrafikus szakot próbáljam meg, mert ahhoz minden bizonnyal jó érzékem van. Hogy lett a grafikából festészet? Miután felvettek az egyetemre a szakmai feladatokkal voltam elfoglalva. Harmadévesen jött egy álláslehetőség, melyet elfogadtam. A munkahelyemen az ügyfelek számára eladhatóra kellett koncentrálnom, az egyetemet illetően pedig csak a beadandókra és a kiosztott témákra maradt időm. Közben pedig volt bennem egy …

Kmetty János önarcképei 1910 és 1965 között

“Az életem tartalma a festészet izgalmas fejlődése, alakulása. Röviden szólva, az ábrázoló festészet egy-egy áramlata. A képzelet, az úgynevezett nonfiguratív lett a ma festészetének változata, lemondott a természetszemléletről. A képzelet lett a kép tartalma, és a látható jelek szabad érzetet keltők, nem ábrázoló jellegűek. De nem díszítő alakzatok. Nem díszítő művészet ez.”  Kmetty János Kmetty János (1889-1975) 21 és 76 éves kora között számos önarcképet festett, amelyek  az önvizsgálódáson túl alkotói útkeresését is szemléltetik. Cikkünkben összegyűjtöttük Kmetty önarcképeit és időrendi sorrendbe tettük az alkotásokat, hogy láthassuk hogyan változott az első magyar kubista festő stílusa és hogyan látta magát évről évre. Kmetty 1908-ban kereskedelmi iskolát végzett Kassán, de képzőművészeti tanulmányait is ugyanitt – 1907-ben Halász-Hradil Elemér festőművésznél – kezdte el. 1909-től Szablya-Frischauf Ferenc budapesti festőiskolájában, majd 1911-től a párizsi Julian Akadémián képezte magát. Párizsból mint a kubizmus irányának egyik első magyar képviselője tért haza. Művészetére főként Paul Cezanne, Pablo Picasso és Georges Braque alkotásai hatottak. Az 1910-es években elsősorban a Nyolcak és az Aktivisták körével állt közeli szellemi kapcsolatban, valamint dolgozott a kecskeméti művésztelepen, ahol a kubizmus …

A barokk freskófesztészet gyöngyszemei – az altenburgi apátság freskói

Az altenburgi apátság falfestményeit a világ legszebb barokk freskói között tartják számon. Troger Pált 1732-ben bízták meg bencés templom kifestésével, amelyet a kolostor márványtermének, lépcsőházának, könyvtárának és egyéb helyiségeinek freskói követtek. “Az osztrák barokk festészet ragyogó festői közül nyilván egyikre sem illik a virtuóz elnevezés annyira, mint Trogerre és az ő tevékenységére, valóságos diadalmenet az osztrák kolostorokon keresztül.” Éber László Troger Pál (1698—-1762) Bolognában, Milanóban, Rómában és Velencében tanult. Mesterei – Giovanni Battista Crespi, Francesco Solimena, Sebastiano Conca – révén leginkább a bolognai festészeti tradíciókhoz csatlakozott, de Velencében Piazzettánál is tanult, így a fiatal Tiepolo szárnypróbálgatásának is tanúja lehetett. 1726-ben Bécsben telepedett le, ahol nagy szaktekintélynek örvendett, 1751 -1759 között ő volt a művészeti akadémia vezetője. Troger kiválóságának szép példái a melki, a gérasi, a göttweigi, de leginkább az altenburgi kolostor és templom freskói. “Megszabadulni az építészet nyűgétől, felemelni, megszüntetni a határoló mennyezetet, a szemet mérhetetlen távolságba ragadni, hol a mennyei seregek ujjongó glóriái tűnnek fel vagy az allegória szellemvilága van megtestesítve.“ – Hans Tietze gondolatai Troger Pálról. Legerősebb hatású műveinek egyike az altenburgi templom hatalmas …