Összes cikk a Aktuál kategóriában

Rippl-Rónai Józseffel, Márffy Ödönnel és Vaszary Jánossal robban be a Füred Art Week

A Balaton partján tartják a műkincsek seregszemléjét Rippl-Rónai József Fürdő nők című aktképe, valamint Márffy Ödön és Vaszary János egy-egy remekműve is látható lesz a pénteken kezdődő Füred Art Weeken – jelentették be a szervezők. A művészeti seregszemlén és vásáron neves aukciósházak és galériák mutatják be a Balaton fővárosában a kortárs és klasszikus műtárgyaikat.  Július 26-28 között a tartják az első Füred Art Week rendezvényt, amelynek célja, hogy bekapcsolja Balatonfüredet a művészeti élet pezsgésébe. Az eseményt a komoly múltra visszatekintő Art and Antique, valamint a Budapest Contemporary szervezői álmodták meg a Balaton partjára. Több, mint egy tucat jelentős és mértékadó galéria, valamint aukciósház állítja fel standját a balatonfüredi Kongresszusi Központban. “Tudjuk, hogy sok műgyűjtő és vásárló időzik ilyenkor a Balatonnál, a kikötőtől és a sétánytól néhány percre található füredi kongresszusi központ pedig ideális helyszín a számukra. Várjuk azokat is, akik nem gyakorlott gyűjtők, azonban szívesen megismerkednek a művészeti trendekkel és a gyönyörű tárgyakkal” – mondta Tausz Ádám főszervező.  Az első Füred Art Weeken művészeti szenzációkkal, több tíz-, illetve százmillió forint értékű alkotásokkal is találkozhatnak a műkedvelők. A …

Bemutatkozik új partnerünk: a bécsi Widder Aukciósház

A bécsi Widder Aukciósház 2021 óta a Widder Fine Arts/Kunsthandel Widder cég egyik alvállalataként működik. Évente kétszer megtartott aukciójuk fókusza a 20. századi művészet, különösen az osztrák és az európai klasszikus modernizmus. A beadók, műkedvelők és gyűjtők két generáció tapasztalatára és szakértelmére számíthatnak a műkereskedelemben. Az aukciósházat Roland Widder és lelkes csapata mintegy huszonöt éve vezeti.Tavaszi aukciójukról így mesélnek: “A 2024. május 28-án megrendezésre kerülő tavaszi aukciónk osztrák, német és nemzetközi művészek remek válogatását vonultatja fel. Festmények, rajzok, grafikák és műtárgyak kerülnek kalapács alá a bécsi szecessziótól az expresszionizmuson át a modern művészetig. Az 565 tétel között számos olyan műalkotás található, melyek kedvező kikiáltási ára a művészet iránt újonnan érdeklődők számára is izgalmas lehet.” Kiemelt magyar vonatkozású tételek is megtalálhatók a kalapács alá kerülő gyűjteményben: Kádár Béla: Anya és gyermeke, Rozs János: Dinnyeevők, Szabados János: Reggeli Rómában, Bartoniek Anna: Fürdőzés, Bencze László: Erdélyi falu (balról jobbra)

Szemadám György: Állatkert, 1967

Szakértői tanulmány – Kaszás Gábor írása   Szemadám György gyerekkorától rajongott a madarakért. Az ornitológia iránti vonzalma vezérelte, hogy – a párhuzamos képzőművészeti ambíciók ellenére – a Fővárosi Állat- és Növénykert madárosztályán próbáljon elhelyezkedni középiskolai tanulmányait követően. Végül 1967 és 1975 között a nagyragadozók gondozója, később főgondozója lett. „Eredetileg tudós embernek készültem: zoológusnak, ornitológusnak. Ehelyett teljesen váratlanul az állatkert nagyragadozói mellett találtam magamat. Hét évig ott dolgoztam, s mindez olyan ismeretanyaggal és életismerettel ajándékozott meg, amit máshol nem tudtam volna elsajátítani. Az én igazi egyetemem az állatkert volt. Az is a »véletlen« műve volt, hogy Vaszkó Erzsébet festőművésznő albérlője lettem, hiszen addig nem is hallottam a nevéről. Személyiségével, habitusával a művész alapállását példázza előttem a mai napig.” (1) E szerencsés véletlenek sorozatával induló képzőművészeti tevékenysége, ma is makacsul ragaszkodik Vaszkó következetes, megalkuvást nem ismerő habitusához, valamint a madár-motívum szimbólumrendszerének tanulmányozásához.Szemadám az 1970-es évek elején vált a magyar neoavantgárd karakteres figurájává. Társa lett a balatonboglári kápolna eseményeit szervező művészeknek, kiállított a Fiatal Művészek Klubjában, valamint csatlakozott az 1969-ben alapított No. 1. Csoporthoz. Ez utóbbi társaság talán …

Sinkovics EdE: Önarckép à la van Gogh

Szakértői tanulmány – Somhegyi Zoltán írása Sinkovics EdE szereti összezavarni a nézőit. Kedveli, ha gondolkozásra késztetheti őket, kihívásokat ad számukra, hogy újragondolják, amit már tudnak, pontosabban úgy is mondhatnánk, hogy újragondolják azt, amiről azt hitték, hogy tudják. A művész szándéka, hogy a néző továbbmenjen az elsőre láthatón és az azonnal megfigyelhetőn. Ennek pedig az egyik leghatásosabb módja pontosan az, hogy olyat mutat fel számukra, ami eleinte teljesen egyértelműnek tűnik. Épp ez a helyzet a jelen alkotással is. Amikor rápillantunk, elsőre felismerjük Vincent van Gogh híres önarcképét, és, a cím alapján arra is rájövünk, hogy mellette a másik portré a művészé. De azt is megértjük, hogy ezek mögött van valami más is. Van Gogh önarcképének megjelenítése nem az eredeti egyszerű másolása vagy imitációja, és még csak nem is egyfajta stílusgyakorlat. Ez sokkal inkább egy hommage. Egy tiszteletadás, de olyan, ahol a művész a klasszikus művet kiindulási pontként, inspirációként használja fel, hogy utána átalakítsa azt egy immáron saját stílusában készült műalkotássá. Ezt a folyamatot parafrázisnak szoktuk hívni, és ez egy bevett gyakorlat a művészek között, gondoljunk csak …