Month: június 2022

Documenta 15 – Az antiszemitizmus vádak árnyékában

A januárban fellobbant vitának a Documenta megnyitása előtti rendezésére, így a kiállítás „tehermentesítésére” irányuló kísérletek rendre kudarcot vallottak, sőt a polémia előbb Frank-Walter Steinmeier német államfőnek a megnyitón mondott beszéde, majd az egyik bemutatott mű egyértelműen antiszemita szimbolikája kapcsán magasabb fokozatba kapcsolt. Május 15-i írásunkban már részletesen beszámoltunk arról,  hogy a vitát egy, az antiszemitizmus ellen küzdő helyi, azaz kasseli szervezet indította el, amely főként egyes palesztin szervezeteknek a „nemzetközi lumbung”  csapatába való meghívását kifogásolta. A témára történelmi múltjából adódóan a német politika, mint mindig, ezúttal is rendkívül érzékenyen reagált, s csakhamar már a szövetségi kormány, illetve a Németországi Zsidók Központi Tanácsa is intenzíven foglalkozott a vádakkal. Előbbi inkább elfogadva a Documenta adminisztratív és művészeti vezetésének az antiszemitizmus vádját következetesen visszautasító álláspontját – az idei Documenta művészeti vezetője, mint ismeretes, az indonéz ruangrupa csoport –, utóbbi viszont magáévá téve, sőt felerősítve a vádakat. Claudia Roth, aki államminiszterként felel a kulturális ügyekért, a Documenta és a zsidó szervezetek vezetőivel is többször találkozott és közvetítőnek is felajánlkozott a feszültség enyhítése érdekében, ám az ő erőfeszítéseit sem kísérte siker. A Documenta vezetése …

„Gouache…mi?!”

A címet egy múzeumi látogatáskor hallott beszélgetés ihlette: „Ez akkor nem akvarell?” „Nem, ez gouache.” „Gooouuu…mi?! Nem lehetne magyarul írni?” Első ránézésre az akvarell és a gouache (ejtsd: „gvas”) valóban közel azonos médiumnak tűnhet. Ha azonban jobban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy mindkét festéknek vannak olyan egyedi jellemzői, amelyek megkönnyítik a megkülönböztetést. Az elsődleges különbség a két festék között, hogy a gouache átlátszatlanabb, mint az akvarell. Ha egy réteg akvarellt viszünk fel, a fehér papír és az alatta lévő előzetes rajzok át fognak látszani, míg gouache réteg alkalmazásakor a papír közel sem látszik át. Az akvarell átlátszóságának köszönhetően a fény képes áthaladni a pigmenten és visszaverődik a fehér papírról, így a gouache matt felületétől eltérő fényminőséget biztosít. Bár mindkettő vízben oldódó pigmentekből és kötőanyagokból készül, számos fontos különbség van a két közeg között. A leglényegesebb, hogy az akvarellfesték felvizezhető és elég vékonyan eloszlatható, hogy szinte átlátszóvá váljon. Bár víz adható a gouache-hoz is, de nem teszi azt áttetszőbbé. Ehelyett a gouache jellemzően sűrű, átlátszatlan felületet biztosít. Hogyan állapítható meg, hogy melyikkel „állunk szemben”? Nagyító alatt jól láthatóak …

2022 Tavaszi Aukciós Szezonjáról

Márciustól kezdődően szinte minden napra jutott egy aukciós esemény egész június első hetéig. A gyűjtők és vásárlók többek között festményekre, grafikákra, műtárgyakra, könyvekre és papírrégiségekre adhatták le licitjüket, nemegyszer rekord összegekért. Axioart összefoglaló. A téli szezont követően a műtárgypiacnak rendszerint szüksége van egy-két hónapra, hogy magához térjen. Ebben az évben korán ébredt a piac, február végén a BÁV ART grafikai aukciója indította a szezont, majd megnyitotta kapuit a rengeteg látogatót vonzó Art & Antique vásár. A vásár szenzációjának tartott Csontváry Kosztka Tivadar: Pirosruhás gyermek című képéről Törő István, a Virág Judit Galéria és Aukciós ház tulajdonosa így nyilatkozott: “A Pirosruhás gyermek valószínűleg Csontváry 1894-es müncheni periódusában, vagy az azt közvetlenül megelőző időszakban készült, amikor a festő Gácson patikusként dolgozott. Talán a művész egyik rokonát ábrázolja, vagy a tűzvészben elhunyt testvérének állít emléket” A vásárnak újonnan helyet adó Bálnában több mint harminc galéria, antikvitás, aukciós ház képviseltette magát. A vásár az Autistic Art Közhasznú Alapítvány javára szervezett jótékonysági online aukciót, melyen a kiállító galériák felajánlott tárgyaira licitálhattak az érdeklődők az Axioart oldalán. Tavaszváró és -nyitó aukciókkal …

„Magyar napok” a berlini Bassenge aukciósháznál

Ma már napi rendszerességgel bukkannak fel magyar tételek a külföldi aukciósházak kínálatában, ám csaknem húsz magyar munka egyetlen – kétnapos – árverésen azért ritkaságnak számít. Ráadásul több, rendkívül keresett magyar, illetve magyar származású – egy-két kivételtől eltekintve kortárs – művész munkáira bukkanhatunk a jó nevű berlini Galerie Bassenge június 3-4-i árverésének kínálatában. Túlnyomórészt papíralapú egyedi munkákról, illetve sokszorosított grafikákról van szó és a galéria által megadott becsértékek arra engednek következtetni, hogy a licitek végén többnyire – de nem mindig – a hazai piacon kialakultakhoz hasonló árakra számítanak. Az első napon az alacsonyabb árfekvésű, néhány száz eurós becsértékű, míg a másodikon a drágább tételekre lehet licitálni, de az utóbbiak taksája sem haladja meg a 10 ezer eurót. Az első napon kerül kalapács alá a magyar kínálat legrégebbi – de pontos évszám nélküli – darabja, Perlrott Csaba Vilmos falusi jelenetet ábrázoló akvarellje, mely 600 eurós taksát kapott. A másik nem kortárs tétel Czóbel Béla együtt megvásárolható két, 1925 körül készült női félakt litográfiája, melyek kedvező, 350 eurós együttes becsértékkel várják a liciteket. A pozsonyi Milan Dobeš Múzeum és az ugyancsak …