A kortárs magyar festészet palettáján különleges helyet foglal el Bereczki Kata alkotói szemlélete, amely a személyes nosztalgiát képes egyetemes társadalmi tapasztalattá emelni. Radák Eszter növendékeként a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2011-ben végzett alkotó útja nem volt egyenes vonalú: a gyermekkori rajz tagozatot egy „civil” gimnázium, majd egy rövid építészmérnöki kitérő követte. Az igazi elhatározás 23 évesen született meg, s azóta a festészet nem csupán szakmája, hanem hivatása is. Művészetét egyfajta kettősség jellemzi: képei grafikus jellegűek, ami a digitális tervezés és a fotóalapú kiindulópont eredménye, mégis ízig-vérig festői narratívák. Stílusa tudatosan reduktív. A látványt homogén felületekre bontja, a környezetet pedig a végletekig leegyszerűsíti. Csak azok a tárgyak és elemek maradnak a vásznon, amelyek elengedhetetlenek a történetmeséléshez. „Kívülálló megfigyelőként lépek fel, dokumentálok és kiemelek” – alkotásainak legfontosabb stílusjegye az arctalanság. Az alakok vonásainak elhagyása nem fosztja meg a képet az érzelmektől, épp ellenkezőleg: szabaddá teszi az utat a néző számára. Az arc nélküliség által a szereplők bárkivé válhatnak – a mi nagymamánkká, a mi szomszédunkká, vagy akár saját magunkká. Festészetének központi témái a hétköznapi jelenetek, amelyek mindannyiunk kollektív …