Month: március 2017

Mikor kap zöld utat az erotikus művészet?

Az erotikus művészet az ősidők óta velünk él, elég csak a Willendorfi Vénuszra, a Lausseli Vénuszra gondolnunk vagy akár a pompei falfestmények már–már naturalisztikus képi világára. A szexuálisan túlfűtött tárgyak sokáig a művészet peremére szorultak, azonban a modern korszellem, úgy fest, hogy győzedelmeskedett a prüdérián. A világ egyik legnagyobb aukciósháza, a Sotheby’s – saját komfortzónjából kilépve – Erotic: Passion & Desire címmel februárban megrendezte első olyan árverését, amely az erotikát állította középpontba.  A nagyszabású eseményt az AXIOART facebook oldalán is megosztottuk, illusztrációnak pedig Robert Mapplethorpe Íj és nyíl (Lisa Lyon) című képét választottuk. Ahogy kiment a posztunk több ismerősünk is szólt: cseréljük le a képet, mert le fogják tiltani a profilunkat. A vád: pornográfia terjesztése. Balázs Béla a 19. század elején a következőket írta a Nyugatban: „Bizonyos, hogy mai kultúránk legaktuálisabb feladatai közé tartozik egy új állásfoglalás az erotikával szemben, egy új közszeméremérzésnek, egy új nemi morálnak a megteremtése. Bizonyos, ha csak valami új aszkéta fanatizmus nem gyullad ki hírtelen a fehérbőrűek között, akkor az erotikát rejtő falak immár védtelenek.” Jelentem: 2017-ben még mindig állnak …

Műtárgypiaci visszapillantás 2016-ra, és latolgatások 2017-re

Mit hoz 2017 a műtárgypiacon nemzetközi és hazai területen? A piac szereplőit és a gyűjtőket folyamatosan foglalkoztatja ez a kérdés. Üveggömböt mindannyian szeretnénk, de egyikünknek sincs sajnos, ezért kénytelenek vagyunk azokra az elemzésekre támaszkodni, amelyeket a különböző piackutató cégek, mint például az Artprice, az  Art Tactic vagy akár a Mei Moses Art Indices, – amelyet mellesleg tavaly októberben bekebelezett a Sotheby’s – készítenek. Napokon belül a maastrichti  high end művészeti vásár részletes elemzése, a TEFAF 2017 Global Art Market Report is megjelenik, amely majd még tovább árnyalhatja az összképet és a levonható következtetéseket. Tekintsük át, mire jutottak a műtárgypiac tudósai eddig. Leszögezhetjük, hogy  a 2008-as globális gazdasági válság látványos zuhanást okozott az árakban, különösen a spekulatív piaci szegmensnek számító kortárs festészet területén.  Ez utóbbi, kifejezetten trendinek minősülő piac, amely nagyon népszerű a művészetre befektetési szemmel is tekintő gyűjtők körében, azért omlott össze olyan látványosan, mert a vásárlók forrásai  elsősorban a válság által jelentősen megtépázott  pénz és tőkepiacokról származtak. A konzervatívabb területek, mint például a régi mesterek piaca viszonylag érintetlenül vészelte át a krízist.  Összességében amilyen …

Mi lett a háborús műtárgylopásban érintett Gurlitt-gyűjteménnyel?

Az 1998-as washingtoni konferencián 44 ország állapodott meg a nácik által elrabolt műkincsek visszaszolgáltatásának rendjéről. Korábban egyetlen országban sem született törvény arra, hogy ezeket a műtárgyakat miként szolgáltassák vissza a jogos tulajdonosoknak. A megállapodásnak köszönhetően 1999-ben a holland állam 9 év pereskedés után több mint 200 műalkotást adott vissza a Goldsticker családnak. A botrányokkal tarkított perek időigényesek: nehéz kideríteni kié volt a műtárgy eredetileg, komoly feladat megtalálni az élő örökösöket, és ezután még bizonyítani kell a restitúció jogosságát. Az eljárás során az idő a legnagyobb ellenség, minél távolabb kerülünk az eseményektől, annál nehezebb megtalálni a hozzátartozókat. A kétes eredetű Gurlitt-gyűjtemény műtárgyai esetében a mai napig tart a nyomozás. Februárban a gyűjtemény két darabja – Camille Passaro: Kilátás a Szajna partra a Pont-Neuf-nál és Adolph von Menzel: Gótikus enteriőr –  került vissza a jogos tulajdonosukhoz. A Gurlitt-gyűjteményről A nácik megbízásából Hildebrand Gurlitt művészettörténész, – sok kollégájához hasonlóan – összegyűjtötte az elfajzottnak ítélt képeket, amelyekk értékesítéséből az állam külföldi devizához juthatott. Gurlitt azonban a legjobb alkotásokat megtartotta, és ezek árát berakta a német közös kasszába. Magángyűjteménye 1941-re …