Latest Posts

Ötven évig nem láthatták azt, amit most eladnak

Karácsonyi online aukciót tart a Nagyházi Galéria, a Virág Judit Galéria pedig száznál is több háború utáni és kortárs művet árverez el. Ezen a héten értékes plakátokra és könyvritkaságokra is licitálhatnak a műgyűjtők és az érdeklődők.

Az Axioart 117 posztert felsorakoztató online plakátaukciója november 14-én este 8 órakor zárul. Az árverésen ritkaságszámba menő kereskedelmi plakátokra, kultfilmek posztereire és angol nyelvű filmplakátokra licitálhatnak az érdeklődők. Az aukció teljes katalógusa itt tekinthető meg.

November 15-án 30. alkalommal rendez plakátárverést a Pest-Budai Árverezőház. A 216 tételből álló aukción dekoratív filmplakátok, politikai, zenei, szocreál, kiállítási, mezőgazdasági és reklámplakátok kaptak helyet. A filmplakátokban bővelkedő aukción igazi ritkaságok is kalapács alá kerülnek. Ilyen például a Helényi Tibor által 1984-ben komponált Csillagok Háborúja: A Jedi visszatér plakát, mely 300 ezer forintos indulóárral várja a licitálókat.

Laskai Osvát Antikvárium november 16-ai árverésén könyvek, folyóiratok, fotográfiák, kéziratok, plakátok, röplapok, termékkatalógusok, metszetek és térképek kerülnek kalapács alá. A mostani anyagból érdemes kiemelni Gulielmus Rouillius Prima (-secunda) pars promtuarii iconom című kötetét. Rouillius műve a világtörténelem 828 jelentős személyét ismerteti Ádám és Évától a XVI. század közepéig. A rövid életrajzok mindegyikét rézmetszetű portrékkal illusztrálja.

Az árverés kiemelkedő darabja a Bak Imre és Fábián László által szerkesztett 100 példányos Szitamappa sorozat. A mappában olyan művészek szignált és számozott szitanyomata találhatóak, mint Barcsay Jenő, Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér, Hincz Gyula, Illés Árpád, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc és Tóth Menyhért. A tétel 120 ezer forintos indulóárral várja a licitálókat. Az aukció teljes katalógusa itt érhető el.

Október 17-én délután 5 órakor zárul a Nagyházi Galéria és Aukciósház karácsonyi online árverése. A 132 tételt felvonultató aukción műtárgyakra, ezüstökre és ékszerekre licitálhatnak. Az árverés legdrágább tétele, a 140 ezer forintos indulóárat kapó 20. századi olasz, 18 karátos arany karkötő. Az aukción itt adhatják le online licitjüket.

Virág Judit Galéria száznál is több 1945 és 2000 között készült alkotással várja az érdeklődőket november 17-ei árverésén. A kalapács alá kerülő 105 tétel között szerepel Lakner László Metamorfózis – egyszer, aztán, később / Várakozók (Példázat) (1964-1967) című festménye, amely az életmű egyik legfontosabb darabja, az alkotó hasonló jelentőségű művei jelenleg kizárólag közgyűjteményekben találhatóak meg. A Metamorfózis először a nagy port kavart Stúdió ’67 kiállításán szerepelt, utána csaknem 50 évig nem láthatta a magyar közönség. Majd a Ludwig Múzeum 2015-ös Ludwig Goes Pop + The East Side Story című tárlatán mutatkozott be, a kép kikiáltási ára 22 millió forint.

Az árverés másik kiemelkedő alkotása Nádler István 1971-es Kapcsolat című műve, amely a művész geometrikus, szerkezetelvű és analitikus hard edge korszakának egyik jelentős alkotása. A festőművész a hetvenes évek elején több hónapot töltött Franciaországban, ahol a látvány elemeit ironikus, pop-artos átírásban jelenítette meg – a felhők, fák és a városok színes emblémákká váltak képein. Az alkotó legdrágább képe korábban 10 millió forintért kelt el, így az árverésen rekord születhet, mivel a Kapcsolat induló ára is ennyi. Az aukció teljes katalógusa itt érhető el.

Október 17-én zárul az Premier Galéria és az Ady25 Galéria és Kiállítótér közös őszi online aukciója, ahol festmények, grafikák, szobrok és Herendi porcelánok kerülnek kalapács alá. A mostani anyagból Gesztelyi Nagy Zsuzsanna és Németh Józseffestményei érdemelnek külön említést, előbbi 350 ezer, utóbbi 260 ezer forintos kikiáltási árat kapott.

Árverési tudósítás | BÁV 3. Óraaukció

Aukció időpontja: 2019. október 21.

Az árverésen 180 tétel került kalapács alá és a műtárgyak 79,4%-ára érkezett sikeres licit. Az aukcionált tételek összértéke közel 91,5 millió forint volt.

Az AXIOART LIVE szolgáltatásának köszönhetően 22 ember regisztrált online licitek leadása céljából. Az árverésen a sikeres online licitek összértéke közel 2,1 millió forint volt. 

Az online szolgáltatás mellett több ügyfelünk is élt a vételi megbízás adta lehetőséggel, közel 5 millió forint értékben, összesen 13 darab vételit közvetítettünk az aukciósház felé. Az AXIOART oldalán leadott vételi megbízások 30%-a lett sikeres.

Érdekesség:

A katalógus tételei közül érdemes kiemelni a Rolex GMT-Master II férfi karórát, aminek a kikiáltási ára 1,3 millió forint volt és az élénk licitharcot követően 2,8 millió forintért cserélt gazdát.

Corum Admiral’s Cup férfi karóra kikiáltási ára 1,3 millió forint volt, végül 1,8 millió forintnál ütötték le a tételt.

Élénk érdeklődés övezte a Breitling Chronomat 44 férfi karórát, ami az 1,5 millió forintos kikiáltási ár után 1,9 millió forintért lett egy licitálóé.

Íme, a három legmagasabb leütési ár:

1, Rolex Sky-Dweller férfi karóra
Kikiáltási ár: 3 600 000 Ft
Leütési ár: 7 500 000 Ft

2, Rolex Day-Date férfi karóra
Kikiáltási ár: 5 000 000 Ft
Leütési ár: 5 500 000 Ft

3, Hublot Bing Bang King Power UEFA Euro 2012 férfi karóra
Kikiáltási ár: 4 700 000 Ft
Leütési ár: 5 000 000 Ft


Előfizetőink a katalógus teljes leütési listáját az alábbi linken – a bejelentkezést követően – érhetik el.

A BÁV 75. Művészeti aukcióját 2019. november 19-én és 20-án tartja.

Árverési tudósítás | Kárpáti és Fia Antikvárium 44. Könyv- és kézirat árverés

Aukció időpontja: 2019. október 18.

Az árverésen 357 tétel került kalapács alá és a műtárgyak közel 80%-ára érkezett sikeres licit. A katalógusban szereplő tételek összértéke 1 834 000 forint volt, az árverés végén a tételek összértéke 2 369 900 forint lett.

Több ügyfelünk élt a vételi megbízás adta lehetőséggel, közel 1,3 millió forint értékben, összesen 115 darab vételit közvetítettünk az aukciósház felé. Az AXIOART oldalán leadott vételi megbízások 34%-a lett sikeres.

Érdekesség:

Balogh Kálmán: Gyógyszertan című művének a kikiáltási ára 8 000 forint volt, végül 36 000 forintnál ütötték le a könyvet.

A katalógus tételei közül érdemes kiemelni A Pótsi Boldogságos Szűz Mária csudatévő képéhez való ájtatos könyörgés kéziratot, aminek a kikiáltási ára 1 000 forint volt és az élénk licitharcot követően 28 000 forintért ütötték le a tételt.

Élénk érdeklődés övezte Valentényi Gáspár kötetét, ami a 4 000 forintos kikiáltási ár után 28 000 forintért lett egy licitálóé.

Íme, a három legmagasabb leütési ár:

1, Vadászat.: Internationalen Jagdausstellung Berlin 1937. 2.-21. November
Kikiáltási ár: 3 000 Ft
Leütési ár: 120 000 Ft 

2,  [Störck, Anton]: Pharmacopoea Austriaco-provincialis. Editio quarta auctior
Kikiáltási ár: 24 000 Ft
Leütési ár: 55 000 Ft

3, David, Joannes P.: Veridicus Christianus. Editio Altera
Kikiáltási ár: 45 000 Ft
Leütési ár: 45 000 Ft


Előfizetőink a katalógus teljes leütési listáját az alábbi linken – a bejelentkezést követően – érhetik el.

Árverési tudósítás | Múzeum Antikvárium A teljesség igényével…! Töredékárverés

Aukció időpontja: 2019. október 3–18.

A Múzeum Antikvárium aukcióján az érdeklődők az axioart.com weblapján mérhették össze erejüket. A licitálók összesen 69 tételnél éltek a licitügynök nyújtotta lehetőséggel. Az árverésen 225 tétel került kalapács alá és a műtárgyak közel 55%-ára érkezett sikeres licit. Az aukciósház közel 1,3 millió Ft összleütéssel zárta a töredékaukciót.

Érdekesség:

A katalógus tételei közül érdemes kiemelni MAY Károly, [Karl]: Winnetou a vörös gentleman című kötetét, aminek a kikiáltási ára 4 000 forint volt és az élénk licitharcot követően 36 000 forintért ütötték le a tételt.

MAILÁTH József, gróf: Élményeim és tapasztalataim a világháborút követő időben című művének a kikiáltási ára 5 000 forint volt, végül 28 000 forintnál ütötték le a könyvet.

Élénk érdeklődés övezte Orvosi Tár 1. évfolyamának 3. füzetét, ami a 2 000 forintos kikiáltási ár után 32 000 forintért lett egy licitálóé. 

Íme, a három legmagasabb leütési ár:

1, ORBÁN Balázs: Utazás keleten. 1–4 köt. (2 kötetbe kötve.)
Kikiáltási ár: 12 000 Ft
Leütési ár: 60 000 Ft

2, (MOCSÁRY Antal, bocsári): Nógrád vármegyének históriai geographiai és statistikai Esmertetése. 1-2. köt. (egybekötve).
Kikiáltási ár: 15 000 Ft
Leütési ár: 55 000 Ft

3, Hunyadiak kora Magyarországon. I., II., IV., VI., VIII., X. köt.
Kikiáltási ár: 30 000 Ft
Leütési ár: 38 000 Ft


Előfizetőink a katalógus teljes leütési listáját az alábbi linken – a bejelentkezést követően – érhetik el.

A Múzeum Antikvárium következő árverését 2019. november 20-án tartja.

Kortárs művészek testközelből – interjú ifjabb Szlávics Lászlóval

Beke László írja, Ifj. Szlávics László éremművész: kortárs (művészet)történeti lecke a nézőknek címmel megjelent írásában. (XXI. Országos Érembiennálé katalógus bevezető, 2017.)

“Ifjabb Szlávics László, talán a magyar éremművészet leglátványosabb megújítója, az elmúlt évtizedben végigjárja az éremművészet újra definiálásának történeti útját, a hagyományos szobrászati műfajokat és technikákat, a domborművet, a fémművességet, az ötvösséget és az ékszerészetet is érintve, nem kis mértékben a konceptuális művészet és az objektművészet hatására. Érinti a művészet és a tudomány, a technika, technológia és a kultúra összefüggésének problematikáját, és eljut a média és kommunikáció jelenkori helyzetének megértéséig.”

Mikor kezdett el képzőművészettel foglalkozni?

ifj.Sz.L.: Művész családba születtem. Édesapám, idősebb Szlávics László ötvös-szobrászművész volt, aki negyven évesen ecsetet ragadott és attól kezdve festett is. Kora gyermekkorom óta természetes közeg számomra a műterem, a különböző művészeti technikák világa. Viszonylag hamar kezdtem mintázni, faragni, agyaggal, gipsszel, fémmel dolgozni. Korán kialakult, hogy a plasztika izgat igazán, a festés rajzolás kevésbé kötött le. Édesapám személye által a szisztematikus, hagyományos művészeti képzés lehetősége adott volt már apró gyermekkoromtól fogva. Éltem ezzel a lehetőséggel, mert érdeklődésem ebbe az irányba vitt. A művészeti stúdiumok mellett a szerteágazó művészeti technológiák megismerése kötötte le a kíváncsiságomat. Édesapám ötvös diplomával kamatoztatta a lakatos dinasztiából hozott technika- és anyagismeretét, ami számomra is fontos alapnak bizonyult a művésszé válás útján. A tőle kapott képzés alapozta meg a tudásomat, ugyanakkor barátja, a görög származású szobrászművész, Makrisz Agamemnon mellett töltött néhány „inasév” meghatározó volt a művésszé érésem szempontjából. Mindketten életük végéig segítették művészi fejlődésemet.

Kik azok a művészek, akik nagy hatást gyakoroltak Önre?

ifj.Sz.L.: Visszagondolva a gyermekkoromra, fontos élmény volt, hogy Herbert Read: A modern szobrászat című albumát már általános iskolás koromban lapozgathattam. Természetesen sok minden volt benne, amivel 8-10 évesen nem tudtam azonosulni, nem értettem, de Barbara Hepword, vagy Henry Moore, Constantin Brâncuși, már akkor sokat jelentett nekem. Ugyanakkor – látszólagos ellentmondás -, hogy Michelangelo Buonarroti volt számomra a nagybetűs szobrász. Később kedvencem lett Marino Marini, de sokat jelentett nekem amikor felfedeztem, hogy Picasso nem csak festett, rajzolt, kerámiákat készített, hanem igazán forradalmi szobrokat is alkotott, gyakran hulladékokból „eszkábálva”, a kiváló szobrász, „ezermester” César (Baldaccini) időnkénti közreműködésével. 

Ifj. Szlávics László: Dániel 13 (Zsuzsanna és a vének)

Mit jelent Önnek a szobrászat?

ifj.Sz.L.: Számomra a szobrászat soha nem volt egy szűk plasztikai műfaj, inkább a – korunkat jellemző – interdiszciplináris alkotás terepe. Nem gondolkodtam rajta, hogy az ötvös technikákat elegyítve a kevésbé precíz szobrászati formaalkotással, az általam létrehozott műveket hova is kellene besorolni. A művészeti kifejezés volt fontos, nem a cél eléréséhez alkalmazott technológia, legyen az kőfaragás, lemezalakítás, öntés, cizellálás, vagy esztergagéppel történő forgácsolás, szerszámkészítői vagy mechanikai műszerész szakmájához sorolható tevékenység. A kíséretezés, új utak keresése technológiai értelemben is, lételeme a tevékenységemnek a ma napig. Miután a klasszikus tanulmányokon túljutottam, igyekeztem megtalálni a habitusomhoz illeszkedő kifejezési formát. Így jutottam el a talált tárgyak, anyagmaradványok, hulladékok felhasználásával készült konstrukciókig, melyek az utóbbi két három évtizedben az alkotómódszerem legjellemzőbb vonása. 

Ifj. Szlávics László: Hommage à Erkel Ferenc

A Wikipédián olvasható szócikkben az alábbi mondatot találtam: „Ifj. Szlávics László szobrász elsősorban éremművészettel foglalkozik, annak szinte minden ágát műveli.” Milyen éremművészeti ágakban alkot?

ifj.Sz.L.: Munkásságom az ötvösség és a szobrászat határterületén alakult-, teljesedett ki. Az éremművészet az a műfaj, amit mindkét szakma művelői „sajátjukként” tartanak számon. Sok esetben nehezen szétszálazható, hogy melyik művészeti területhez kötődik jobban az adott alkotás, de ahogy már említettem, ez a besorolási kényszer fellazult, a területek egyértelműen átjárhatóak, a határok elmosódtak. Engem évtizedekre lekötött az autonóm éremművészet izgalmas világa, hisz ebben a műfajban (is) ma már minden alkotói módszer „megengedett”. Erre a műalkotási körre talán a legjellemzőbb a szemlélő és az alkotás intim viszonya, a taktilis élmény, a kézbevehetőség lehetősége, sok esetben annak természetessége, akár kényszere. Az így kialakuló bensőséges viszony nagyon fontos a néző és alkotás párbeszédéhez. A magam részéről egy egész sor olyan művet hoztam létre, ami az éremművészet mérethatárai között egy újfajta kommunikációra képes a szemlélővel. Érintésre, hang- és vagy fényjelzéssel, mozgással reagáló alkotásokat (is) készítettem. A műszerészi precizitással 60 – 70 mm-es kis szerkezetek létrehozásával egyfajta miniatűr mobilokat készítettem, ahol a mondanivaló kibontakozásához a szemlélő interaktív jelenléte elengedhetetlenül szükséges. Ezekkel a krómacélból, üvegből, plexiből, ipari technológiák alkalmazásával született munkáimmal látszólag szöges ellentétben lévő archaikus kézműves technikákkal: kézi éremveréssel, gyöngyfűzéssel, kőcsiszolással, textil és szerves anyagok, csont, toll, kagylóhéj applikációjával létrehozott alkotásaim jól illusztrálják, hogy mennyire izgatott a különböző technológiák megismerésének, „birtoklásának” vágya, hogy a gondolataimat minél szabadabban kifejezhessem. 

Egyes alkotásainál kulcsszerepe van a gépi óraszerkezeteknek. Mikor és hogyan született meg a gondolat, hogy az óraszerkezeteket felhasználja szobrainál?

ifj.Sz.L.: Afféle barkácsolós gyerek voltam, akit mindig érdekelt, hogy egy felhúzhatós vagy elektromos motorral hajtott játék mitől mozog. Alig vártam, hogy egy óvatlan pillanatban szétszereljem, darabjaira bontsam az ajándékba kapott működő szerkezetet rejtő játékszert. Az így kinyert alkatrészek újrahasznosításával készült kis ventilátor sokkal nagyobb élményt nyújtott, mint a távirányítós autó. Egy-egy elromlott, javíthatatlan vekkert is nagy örömmel és lelkesedéssel szereltem szét alkotó elemeire. Ilyen messzire vezet vissza, hogy az utóbbi évtizedben a munkásságom fő jellemzője a működő és nem működő óraszerkezetekből, ipari hulladékokból létrehozott érmek, plakettek, szobrok. A méret változó, hisz egész más gondolatot közöl egy tenyérnyi 60-80 mm átmérőjű kis tárgy, vagy egy 220 cm magas időmérő funkcióval rendelkező szobor, még ha mindkettő óraszerkezetek felhasználásával készült is. Kis méretű óraszerkezetekből létrehozott alkotásom található – több más mellett – a British Museum gyűjteményében, és két métert meghaladó óraszobraimból többet őriz a hazai Iparművészeti Múzeum.

Ifj. Szlávics László: Hommage a Chaplin 01

Hol találkozhatunk legközelebb műveivel?

ifj.Sz.L.: Nemrég ért véget az Art Market Budapest rendezvénye, ahol immár harmadik ízben szerepeltek munkáim önálló kiállítási anyagként a Kiskép Galéria képviseletében, a Barabás Collection közreműködésével. Az ott látható alkotásaim kapcsán kaptam felkérést arra, hogy a napokban zajló BÁV 3. óraárverése kiállításán megjelenjenek óraszerkezetekből készült szobraim. A klasszikus órák mellett egy izgalmas színfoltként láthatóak a kortárs szobrászat kifejezésmódját képviselő munkáim.

Elefánt a porcelánboltban – hajcsárral

Kunsthaus Lempertz, Brüsszel

A belga főváros szecessziós palotákkal ékes belvárosában stílusos helyszínválasztás volt az az eklektikus-szecessziós műemlék épület, ahol a kölni aukciósház helyi filiáléja immár fél évtizede székel. Idén szeptemberben rendeztek itt először árverést 134 válogatott tétellel a húszas-harmincas esztendők egyedi bútoraiból, márkás használati és lakásdíszítő tárgyaiból „The Modern Style” címmel – amely a francia „style moderne” megfelelője volt, amíg a hatvanas évektől közhasználatúvá nem vált az „art déco” kifejezés. Noha főleg a nagy nevek és műhelyek legértékesebb ritkaságaira koncentráltak, a „papírforma” jobbára nem jött be, azaz a cég szakértőinek olykor a realitástól elrugaszkodott értékbecslése és előzetes reklámozása végül igencsak eltért a tényleges vásárlásoktól.

Paul Walther: Tukán, 1909
meisseni porcelán, M: 26 cm, Sz: 35,2 cm
Fotó: Kunsthaus Lempertz Köln

A beadók és a véletlen jóvoltából a tételek jelentős hányada dekoratív, tréfás vagy drámai állatábrázolás volt, az alapanyagok és előállítási technikák széles skáláján mozogva. Egyaránt szerepeltek a kínálatban a francia Daum fivérek üvegremekei Nancyból, René Lalique párizsi kristálytermékei, Limoges fajanszműhelyének, a szász Meissen, a bajor Nymphenburg királyi porcelánmanufaktúráinak vagy a párizsi és berlini bronzöntödéknek a tárgyai. A német Paul Walter „állatspecialista” párhuzamosan mindvégig kétféle anyagból mintázott arasznyi kisplasztikákat, tőle színes zománcú meisseni porcelánkakadu és -tukán éppúgy felbukkant a tételek közt, mint patinázott bronzból gém, kőszáli kecske, vadkan, és koca malacaival (utóbbiak Meissen közelében, a seebschützi Max Andrä fémműves kivitelezésében és mesterjelével hitelesítve). Ám a pálmát a XX. század első negyedében alkotó francia Gustave Adolphe Hierholtz vitte el félméteres lépő elefántjával, melynek nyakán ágyékkötős hajcsár ül. A műtárgy viaszveszejtéses eljárással bronzból készült a Susse fivérek párizsi öntödéjében, majd barnára patinázták, és az 1907-es őszi szalonon is bemutatták. A cég becsüsei előzetesen a 10–15 ezer eurós értéksávba helyezték, de végül a licitáláson 41 ezer eurós végeredményével – indulóárának négyszeresét elérve – ez hozta a legmagasabb leütést.

Továbbra is az „állatkertben” maradva, a rögtön utána következő tétel lett a bronzérmes. A sokoldalú francia Paul Jouve egész hosszú életében hűséges maradt a négylábúakhoz, különös tekintettel a nagymacskákra. Könyvillusztráció, festmény, rajz, sokszorosított grafika, szobrászat – ezeken a területeken egyaránt népszerűségre tett szert attól kezdve, hogy 16 évesen egy oroszlánpiktúrával bemutatkozott az 1892-es párizsi szalonon. Korai sikere nyomán René Binet építész megbízta az 1900-as párizsi világkiállítás egy százméteres állatfrízének kivitelezésével. A brüsszeli árverésen felbukkant, Kuporgó puma című, datálás nélküli, vegyes technikájú (akvarell, pasztellkréta, fekete tempera) félméteres kartonján az erős kontúrvonalak mellett a plasztikus felületek dominálnak, így szinte reliefként hat. Beadója a Sotheby’s amszterdami árverésén vette, a brüsszeli licitáláson 4–6 ezer eurós sávból indult, és kikiáltási ára háromszorosán, 11 400 eurón végzett.

A bútorkínálat időbeli eloszlásában tágra nyílt az olló, Adolf Loos múlt századfordulós terveitől – melyeket a Thonet vagy a bécsi Friedrich Otto Schmidt és a pesti Schmidt Miksa valósított meg – Mies van der Rohe acélcsőből hajlított karosszékpárján (1927) és Isamu Noguchi ébenfa lábon álló üvegtábla kávézóasztalán (1944) át a milánói Piero Fornasetti kézzel festett fotorealista spanyolfaláig (1991). Ezüstérmes mégis a több tétellel szereplő francia Jules Leleu lett 1920–1930 közötti keményfa vázú, vajszín textillel kárpitozott fotel és kerekes lábzsámoly együttesével, amelyet a becsült 4–6ezer euró helyett 11 800 euróért értékesítettek.

Szerző: Wagner István

„Nem vagyok kereskedőtípus”

Beszélgetés Báringer Bélával, a Központi Antikvárium szakmai vezetőjével

Báringer Béla a Vendéglátóipari Főiskolán szerzett üzemgazdászi diplomát, de a magyar történelem szeretete miatt már gimnazista korában sűrűn látogatta az antikváriumokat. Az 1980-as években egy ismerőse révén került a Walloschek Miklós vezette Múzeum körúti üzletbe, ahol néhány hónapot dolgozott, majd sorkatonai szolgálata előtt még több boltban is megfordult, miközben a „szamárlétra” megmászásához szükséges antikváriusi végzettséget is megszerezte. Leszerelése után az ismert Lőrincz-féle budai antikváriumot tulajdonosa átadta az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak, ahol kezdeti tanítómestere, Walloschek Miklós lett az üzletvezető, és maga mellé vette. Ez volt tanulóidejének csúcspontja – meséli.

Bálinger Béla

Hol folytatódott a további pályafutásod?

B.B.: A privatizáció után a várbeli üzlet megszűnt, visszakerültem a Károlyi Mihály utcai Legenda Antikváriumba, majd 1997 végétől a Központi Antikváriumba. Kezdetben itt nem éreztem jól magam, pár hónap után még a visszavonulás is megfordult a fejemben. Egy idő után azonban Márffy György, a tulajdonos felfigyelt rám, és engem bízott meg a katalógusok összeállításával, majd 2003-tól boltvezetőként a Központi szakmai irányítója lettem. 

Az ÁKV megszűnt, jelentős üzleteit antikvárius tulajdonosai szinte kivétel nélkül családi vállalkozásként üzemeltetik. A Központi több munkatárssal dolgozik, ki milyen feladatot lát el?

B.B.: Rajtam kívül tízen vagyunk: Márffy György képviseli a családja tulajdonában lévő üzletet, Kovácsné Lám Andrea az ügyvezető igazgató, Vas Csaba a becsüs, Pépicz Illés pedig nekem segít a katalógusok műleírásában, a többiek eladóként tevékenykednek.

Az ÁKV-ból kivált kollégáid közül többen már sajátjukként vezetik üzletüket. Neked sosem fordult meg a fejedben az önállósulás?

B.B.: Határozottan állíthatom, hogy nem. Én nagyon szeretem a szakmámat, de nem vagyok kereskedőtípus. Tőkém, sőt bevallom, hogy önbizalmam sem lett volna ehhez, kölcsönt felvenni pedig eszembe sem jutott, nem szeretek kockáztatni. Utólag belegondolva lehet, hogy sikerült volna, de nem bánom. Nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy amit ebben a szakmában el lehet érni, azt elértem, a jelenlegi pozícióm nekem tökéletesen megfelel.

Az eddigi antikvárius riportalanyok egyhangúan a bolti forgalom zuhanórepüléséről panaszkodtak, mondván, hogy csak egy esetleges árverési siker tartja fenn őket. Nálatok mi a helyzet?

B.B.: Amire a hozzánk képest kis boltok panaszkodnak, az nálunk hatványozottan jelent problémát. Közrejátszik ebben az üzlet nagysága, az alkalmazottak száma, a magasabb rezsi. A használt könyvek árusítása nálunk is „döglődik”, nem tud nullszaldós lenni. Nem félek kimondani, hogy a bolti forgalom halálra van ítélve, ezt az állításomat bizonyítják a már bezárt antikváriumok, melyek közül a Mike és Társa, a Szőnyi Antikváriuma és a Studio már csak aukciókat rendez, a Nyugat pedig végleg megszűnt. 

A bolti forgalom jelentős csökkenéséről a gyűjtőknek egészen más a véleményük, mint az antikváriusoknak, akik a fiatalok pénztelenségében, valamint az internet elterjedése miatt az olvasótábor megfogyatkozásában látják a probléma gyökerét. A gyűjtők szerint viszont a használt könyvek iránti érdeklődés csökkenése korántsem okoz olyan bevételkiesést, mint az, hogy a boltokban gyűjtői szempontok szerint szinte semmihez sem lehet hozzájutni, a nagyobb haszon reményében minden árverésre kerül. Mi erről a véleményed?

B.B.: A gyűjtőknek teljesen igazuk van, de erről nem az antikváriumok tehetnek. Ma már mindenki árverésre, és nem bolti eladásra ajánlja fel a ritkaságait, a gyűjtők által is említett nagyobb haszon reményében. Mi például a saját készletünkből szinte semmit sem teszünk be árverésre, mert olyan mennyiségű anyagot kapunk a beadóktól, hogy még azokat is szelektálni kell. Az említett nagyobb haszon viszont nem az aukciósházaknak, hanem a beadóknak jut, az árverezőket csak az elért összeg 15 százaléka illeti meg jutalékként. Hozzáteszem, hogy a csökkenő olvasottság és az internet mellett az is gyengítette a bolti forgalmat, hogy a könyv dekorációként és lakberendezési tárgyként is megszűnt. Tíz évvel ezelőtt még sorozatokat vettek meg ilyen célra, mára a könyv ilyen szempontból kikerült a közgondolkodásból.

Judith Benhamou-Huet A művészet mint üzlet. A műkereskedelem és az aukciók világa című (2002) kötetében azt írja: „Manapság mind a Sotheby’s, mind a Christie’s üzletpolitikájának szerves részét képezik az árverések utáni vagy azoktól független magáneladások.” Működik ez a könyvpiacon is?

B.B.: Nálunk már hosszú évek óta jelen van a régiségek ilyen formában való értékesítése, és úgy tudom, ez másoknál is bevett gyakorlat. Ezek a régiségek függetlenek a bolti készlettől, oda nem teszünk ki nagyobb értékeket, esetleg a kirakatokba vagy a vitrinekbe kerül csak néhány belőlük. Az üzlet emeleti részében külön polcokon tároljuk ezeket, és olyan komoly az érdeklődés irántuk, hogy az eladásukból származó bevétel az árverések hasznával vetekszik. 

Ezek szerint vannak a használt könyvek, amelyek az üzlet legnagyobb részét foglalják el, és ahogy mondtad, nullszaldósra sem lehet kihozni a forgalmukat, és vannak az árverések, valamint a „régiségrészleg” az emeleten. Ez utóbbi anyagot hogyan sikerül összegyűjteni?

B.B.: Mi rendszeresen vásárolunk a többi antikvárium árverésein, a bolti vételekbe is kerül néhány ritkaság, és a becsüsünk révén folyamatosan sokszor komplett könyvtárakat is veszünk. Ezekből válogatjuk ki azokat a köteteket, amelyeket ebbe a kategóriába sorolunk. A Központi nem teheti meg, hogy ne próbálja meg teljesíteni egy törzsvásárló, esetenként egy hivatal kérését egy adott témakörben. Ismert írók dedikált műveiből például több polcon is tartunk köteteket, de a gasztronómiai és vadászati kötetekből nálunk is hiány van. 

Több-kevesebb sikerrel, de szinte mindegyik aukciósház megpróbálkozott már az internetes árveréssel. A Központi miért nem használja ki ezt a lehetőséget?

B.B.: Gondolkodtunk rajta, de nem barátkoztunk meg a gondolattal. Az interneten való értékesítést nem lebecsülve az a véleményem, hogy azokon csak közepes vagy gyenge kínálat található. A komoly, értékes tételek bemutatásához feltétlenül képes katalógus és pontos műleírás szükséges, ami az interneten nem valósítható meg. Mi ezért a nagyárverésünk előtt inkább rendezünk egy – a gyűjtők körében „felvezetőnek” elnevezett – aukciót, amely az ő véleményük szerint is sokszor meghaladja több ház rendes árveréseinek kínálatát. 

Blastik Judit antikvárius szerint (Műértő, 2017. október) az antikváriusokat képző iskolák, tanfolyamok megszűnése katasztrofális helyzetet okozott. Devalválódott a szakma, tanulatlan az utánpótlás. Neked mi erről a véleményed? 

B.B.: Nem értek vele egyet. Én is elvégeztem a szükséges, antikváriusokat képző iskolákat, de véleményem szerint ezek csak egy százalékot jelentenek a szakmaiság megszerzéséhez. Azt elismerem, hogy az elméleti oktatás szükséges lépés lehet az antikváriussá váláshoz, de a kellő tudást csak több évtizedes szakmai gyakorlattal lehet elérni. Ez viszont csak képzett, hosszú évek óta dolgozó antikváriusok mellett lehetséges, akik a kellő elméleti oktatást is biztosítani tudják, pótolva ezzel az iskolák megszűnését. 

A szokásos kérdést neked is felteszem. Te milyen témájú könyveket gyűjtesz?

B.B.: Régi gyermekkönyveket, mesekönyveket – és a várak a gyengéim. Ezeket viszont, mivel alkalmazott vagyok, bolttulajdonos kollégáimmal ellentétben én is többnyire árveréseken szerzem be, de nem kap el a hév, nem viszem túlzásba a licitálást. 

A piacvezető aukciósház boltvezetőjeként mit vársz az őszi árverésektől, és mit jósolsz a következő idényre?

B.B.: A válaszom valószínűleg sokakat meg fog lepni, de én sohasem jósolok előre, ezért fogalmam sincs, hogy mik az őszi és a jövőbeli kilátások. A többi árverezőház tavaszi kínálata a vártnál jóval gyengébb volt, ezt alapul véve az ősztől sem várok sokat. A mi őszi anyagunk most kezd összeállni, vannak komoly beadói ígéretek, így részünkről sikeres, jó árverésre számítok. 

Szerző: Horváth Dezső

Egy antikvárius hagyatéka online aukción

1882. május 13-án, amikor Kohn Emil erre a világra született Allsóbarczikán, mint megannyi csecsemő, nem tudhatta, hogy milyen világra jött. Bár édesapja könyvkötőmester volt, jó ideig azt sem sejtette, hogy hosszú és nem mindig szeretni való élete során  még ennél is szorosabb kapcsolat köti majd a könyvekhez. Még az ifjú majdani IV. Habsburg Károlyt meg sem koronázták a Mátyás templomban, amikor Budapest Székesfőváros Tanácsa igazolja, hogy Kohn Emil “községi kötelékébe tartozik” s még tartott az első háború, amikor megnyithatta könyvkereskedését az V. kerület  Vilmos Császár út 26.- ban. Negyvenegy éves, amikor  1923-ban feleségül veszi  a 26 esztendős Dróth Rózát négy leendő gyermekének,  – köztük édesapámnak – anyját. Itt aztán elröppen vagy tizenöt – olykor gazdasági válsággal, másszor politikai kísérletekkel terhes “boldog békeidő”. 1939-ben, amikor LÉGO parancsnok helyettesi “megbízást kap”, mint lakó, a könyvek szeretete mellé még mint oly sokan, talán nem vizionájs mindazt, ami majd következik, de tény, hogy a különböző igazolásokat, dokumentumokat, amelyekből ezeket a sorokat is írom, már célszerű s másolatban beszereznie. S azt sem tudta, hogy apám leleményessége, egy több főre “átalakított” menlevél révén, a Haas & Czjzek porcelánbolt alatti pincében, ahol egy rejtett kórház is működött (Alfonzó volt a műtős, “nevetve szültek az asszonyok”), egy a háború végét már sejtő körzeti nyilasparancsnok  J.A. “inkább  megérző, mint megértő” segítségével éli túl a világégést, miközben elveszíti  legidősebb gyermekét Gábort a halálgyárak egyikében. Amúgy J.A édesapámnak napközbenre még menlevelet is adott, amely így kezdődött: “ ezt a papirt felmutató Kohn Norbert testvérnek szabad áthaladást… ” – Apám visszavitte, mert úgy vélte, hogy még a kevésbé rafinált kamasz nyilas növendékek is gyanút fognak…

S akkor álljon itt egy tárgyilagos idézet nagyapám, Kohn Emil 1945. februárjában írott leveléből:

“Tisztelettel közlöm, hogy könyvkereskedésem kulcsait, mely a zsidótörvény alapján már zár alá vetetett, 1944 VI. 13-án egy detektív elvitte. Kénytelen voltam erőszakos fellépésének engedni Augusztus végén egy 12 tagú bizottság az üzletemet felnyitotta, 10 napon át válogatta a könyveimet, különböző intézményeknek tatames mennyiságet vitt el.  Majd a nyilasok kivonulása  elött üzletem a benne maradt  árukészlettel  együtt leégett. Az elrabolt és a tüzkár kapcsán megsemmisült raktárammal egész 40 évi munkám eredménye semmisült meg, amely szerény becslésem szerint legutóbb 600 ezer pengő értéket képviselt. Amennyiben lehetséges úgy nagyon kérem a T. Intézőbizottságot, szíveskedjék odahatni, hogy az intézmények részére elvitt könyveimet visszakapjam.    Teljes tisztelettel: Kohn Emil”

Nos nagyapám ekkor hatvanhárom esztendős.

De feláll. Élete, ami még van a KÖNYV. Készletének visszakapott maradványaival  üzletet keres és végül 1946. augusztus közepén, 16 nappal az új forint bevezetése után megvásárolja részletre, mint az író kézjegyével is ellátott  megállapodásból kiderül Nagy Lajos üzletét a Nagymező utcában, amit az 1940-ben azért vett, mert műveiből már nem tudta fenntartani magát.

A történet utolsó “érdemi darabja”  1952-ből való. Ekkor nagyapám 70 éves, Rákosi elvtárs még csak hatvan. Én pedig nemsokára majd világra jövök.

A tárgy: iparjogosítvány megvonása, mely szerint árukészletét és berendezési tárgyait a könyvterjesztő vállalatnak köteles felajánlani, viszont állami kölcsön kötvényeit megtarthatja. A határozat a kézbesítés időpontjában azonnal végrehajtandó és ellene jogorvoslattal élni nem lehet.

Nagypapa mentette, ami csak menthető, s egykori árukészletének egy jó részét hazahordta az akkor már Bajcsy Zsilinszky úti lakásba, ahol könyvei és felesége, s otthon maradt tanárnő leánya körében élte életét közel kilencven esztendős koráig, ott, ahol tologattam a hat évtized után a sarokban megtalált egykori lendkerekes kisautómat olykor, amikor meglátogattam 56-ban eltávozott édesapám szüleit, nagypapát, nagymamát gyerekkoromban.

Aztán a lakás lakói lassan kihaltak, nagybátyám „ apám földi helytartója gondozta időnként a megbomlott, múlttá dermedt rendet, dossziékba gyűjtve régvolt idők dokumentumait, amelyekből megírhattam a történetet.

Az élet olykor vádló tanúiként ott maradt sok ezer KÖNYV, amelyek egy részét most árverésre ajánlom, mind mind e történetről vall. Olyan könyvek, amelyeket nagyapáink, apáink és még mi magunk is olvashattunk gyerekkorunkban, nem milliós értékek egyikük sem. Inkább csak magukban hordozzák a lassan visszaidéződő, divatba jövő elmúlt évszázadot.

Tallózzanak benne, s ha kedvük tartja vigyék haza a küzdelmesen fennmaradt Guttenberg Galaxis egy-egy kedvükre való, érdekes szeletkéjét.



Kerényi Péter

Kohn Emil könyvkereskedő unokája

Kalapács alatt a legnagyobb presztízsű márkák mérnöki csúcsteljesítményei – interjú Szongoth Gergellyel

A luxus luxusa is felvonul a BÁV október 21-ei óraárverésén a MOM Kulturális Központban. A legnagyobb presztízsű márkák mérnöki csúcsteljesítményei a földön, a vízen és a levegőben is bizonyítottak. A kollekcióban megtaláljuk a repülés mérföldkövének számító Longines Lindbergh mellett a Revue Thommen magashegyi navigációs karóráját vagy éppen a búvárórák atyjának számító Omega Seamastert.

Az óraaukció kapcsán a Szongoth Gergellyel, a BÁV óra- és ékszerszakértőjével beszélgettünk.

Igaz, hogy Magyarországon eddig csak a BÁV tartott óraaukciót?

Sz. G.: Igen, hazánkban egyedül a BÁV tart óraáveréseket, az október 21-i esemény a 3. óraaukciónk lesz. Ezzel az árveréssel nyitja meg a BÁV az őszi-téli szezont, amit novemberben két napos művészeti aukció és decemberben két napos karácsonyi aukció követ. Az óraaukción 180 tétel kerül kalapács alá, a tételek kikiáltási ára 100 millió forint körül mozog. Az aukciós anyag nyugat-európai színvonalú: neves márkák mérnökileg is izgalmas óráira és gyűjtői darabokra licitálhatnak az érdeklődők. 200 éves, különleges zsebórák és modern karórák is helyet kaptak az anyagban. 

A BÁV szeretne nyitni az Y generáció felé. A fiatalabb generáció nem visel pecsétgyűrűt vagy karláncot, viszont az órát a férfiak és a nők is ékszerként hordják, trend lett az óraviselés. Az aukción a használt darabokat lényegesen kedvezőbb áron lehet beszerezni, mintha valaki újonnan próbálná megvenni őket. Az órák jó műszaki állapotúak, nagy részüknél még a certifikát doboz is megvan, az aukcionált órákhoz pedig garanciát adunk.

Léteznek még órásmesterek, akikhez el lehet vinni a nem működő vagy karbantartásra szoruló órákat?

Sz. G.: Órásmesterekkel sajnos nem állunk túl jól. Pár éve megszüntették a szakmai oktatást, de azért szerencsére vannak még lelkes emberek, illetve olyan családtagok, akik továbbviszik a mesterséget. Találni szakembert és vannak szakszervizek is. Hasonlóan az autókhoz a mechanikus órákat pár évente szervizelni kell, ilyenkor apró darabjaira szedik az órát, minden fogaskereket megkennek, kitisztítják, majd újra összerakják. Egy szervizelés után 2-3 évig tökéletesen jár az óra. Ha a szervizelést elhalasztjuk, akkor egy autóhoz hasonlóan előjönnek a kisebb-nagyobb műszaki hibák. A szervizelést az órák meghálálják! Az aukción szerepel olyan 50-80 éves IWC Schaffhausen és Patek Philippe óra, amit hordtak, de az odafigyelésnek köszönhetően tökéletes a műszaki állapotuk. 

Hordásra vagy gyűjtésre vásárolnak órát az emberek?

Sz. G.: A zsebórákat inkább gyűjtik, mint hordják. Az aukciós anyagban jópár gyűjtői zsebóra és asztali óra is szerepel. Gyűjtő darab az a Patek Philippe arany női zsebóra, amin a beadó dédnagymamájának a monogramja szerepel. Az óra fedele zománcozott, a monogramot igazgyöngyökből rakták ki. 

Gyűjtői szempontból csúcsdarab a közel 200 éves, női antik függőóra is. A dupla fedelű óra tokkal együtt csupán 1,8 mm. Ebbe a vastagságba kellet beleférnie a számlapnak, az óraszerkezetnek és a fogaskerekeknek. A vékonyság azért is izgalmas, mert a modern, legvékonyabb órák szintén 1,7-1,8 mm vastagságúak. Nem tudjuk, hogy ezt a 200 éves darabot hogy csinálták, de vékonysága most is rekorder. A kézi véséssel díszített óra tökéletesen működik, egyedül a repedt üveget kellett javítani. Az óra cilinder járatú, racsnis kulcsa is egy műremek. 

Zenith zsebórája is nagyon izgalmas darab és a tokot achát drágakőből csiszolták. Az óra 180 ezer forintos indulóára jóval a nemzetközi ár alatt van. Az aukció napján majd kiderül, hány ember szeretett bele ebbe a tételbe.

Ha az aukciós katalógus elejére lapozunk, az 1-es és a 3-as tétel kinézetre nem tűnik izgalmas darabnak. Az Art Deco Ormo női karóra és a Cortébert acél férfi karóra az 1940-es években érkezett Svájcból és soha nem használta őket senki. A tulajdonos üzletét egyik napról a másikra államosították, szerencsére az órák nagy részét még ki tudta menteni. 

Aukción értéknövelő tényező, ha ismerjük az óra előéletét, tudjuk milyen alkalomra adták ki és kik hordták az adott típust. A Corum Double Eagle férfi karóra számlapját egy 1896-os arany 900 Liberty éremből alakították ki. Ahogy a 900 Liberty érem úgy az óra is gyűjtői darab, több amerikai elnök hordott ilyet. 

Ha már behoztam az amerikai elnököket, akkor nagyon érdekes darab a Revue Thommen Cricket ébresztős férfi karóra. Az óra érdekessége, hogy két mechanikus szerkezetet alakítottak ki, az egyik szerkezet maga az óra, a másik szerkezet a mechanikus csörgős, felhúzós ébresztő. A szerkezet feltalálója Ditisheim 1953-ban ajándékozott egy órát Herry Truman amerikai elnöknek, aki annyira beleszeretett, hogy minden nyilvános szereplésén ezt viselte. Az óra ma az amerikai elnökök hivatalos órája, a beiktatásnál minden elnök kap egy ilyet.

Az aukciós anyagot végignézve több olyan férfi órán is megakadt a szemem, amit ma akár nők is hordhatnak. 

Sz. G.: A nők között divat lett a férfi karórák vagy a nagyobb méretű órák viselése. A Rolex Cellini arany férfi karórát egy női kézen is el tudom képzelni. A Rolex órák nemzetközileg is keresettek. Éves szinten a Rolex kevesebb órát gyárt, mint amire igény van, ezért a használt piacon is óriási az érdeklődés.

Az októberi aukció egyik legnagyobb dobása egy Rolex GMT-Master II karóra lesz. Az 1955-ben bemutatott eredeti modell hivatásos pilótáknak készült, de idővel ez vált a világutazók kedvenc karórájává is. Nem túlzás azt állítani, hogy ma a Rolex sportmodelljeiért verekednek az emberek. 

A tavalyi árverésünk után kaptunk egy olyan kritikát, hogy kevés volt a női óra, ezért a mostani anyagba több női órát is beválogattunk. 

Hogy kerültek be árverésre az órák?

Sz. G.: A tételek fele a BÁV tulajdona, ezeket a darabokat évek óta gyűjtjük és ápoljuk. A BÁV speciális óra zálog tevékenységet folytat. Azon kívül ügyfelek is megbíznak bennünket az értékesítéssel, az első két árverés eredménye pedig azt mutatja, hogy érdemes az órákat aukcionálni. Van egy svájci gyűjtőnk, aki nem Svájcban, az órák hazájában értékesíti az óráit, hanem nálunk. Azt gondolom ez már önmagában is nagy megtiszteltetés. 

Az asztali órák közül melyik tételeket emelnéd ki?

Sz. G.: A Jaeger-LeCoultre asztali óra csontvázszerkezete lenyűgöző, olyan mintha egy nyitott szívműtéten lennénk és látnánk dobogni a szívet. Illetve a Jaeger-LeCoultre Atmos Astrology órája is rendkívüli darab. Az asztali óra klóretil gáz tartályának köszönhetően a hőmérséklet változásával képes járástartalékot képezni, azaz emberi beavatkozás nélkül önjáró, örökmozgó. 

Az aukció előtt sokan bejönnek felpróbálni a kinézett darabot?

Sz. G.: A külföldi vásárlóink inkább kérdéseket tesznek fel és plusz fotókat kérnek. A magyar vevők általában felpróbálják az órát. Az a tapasztalatom, hogy a kiállításra már úgy érkeznek az emberek, hogy online megnézték a katalógust, itt felpróbálják a kiszemelt órát, otthon újra előveszik a nyomtatott katalógust és az árverésre már csak licitálni jönnek. A licitálásra több mód van: lehet telefonon, vételi megbízás adásával, a helyszínen és online is licitet adni. 

Ha valaki szeretne óraszakértő lenni, hol tanulhat?

Sz. G.: Én gyárilag ékszerész vagyok, a BÁV-nál ékszerekkel, drágakövekkel foglalkozom és jó ideje aukciós vezetői pozíciót is betöltök. 18 éve foglalkozom ékszerek, drágakövek és órák felvásárlásával. A hölgy kollegák annyira nem szerették a mechanikus dolgokat, így nekem jutottak az órák. Önállóan, autodidakta módon képeztem ki magam. Tudásban sokat adott az, hogy a BÁV-nál erős a felvásárlás és élőben is láthattam az órákat és én katalogizáltam őket. Az újabb generáció interneten tanul meg mindent, így nem biztos, hogy volt alkalmuk élőben látni és kézben tartani az adott órát. Én átmenet vagyok a kettő között.

Jó befektetés órát vásárolni?

Sz. G.: Szerintem jó. Az egyedüli dolog, ami mindig velünk lehet. Gyakorlatilag nincs olyan helyzet az életünkben, amikor ne viselhetnénk órát. A hordás miatt és az érzelmek miatt is jó befektetés, azon kívül van funkciója, méri az időt. 

Ha egyetlen egy tételt megkaphatnál az árverési anyagból melyiket választanád?

Sz. G.: Elsőnek azt kellene eldöntenem, hogy gyűjtői különlegességet vagy hordható órát választok. Valószínűleg a Rolex GMT-Master II karórát vinném haza, szeretem a vonalat, amit képviselnek és gyakran tudnám hordani. Műszakilag tudni kell a Rolexről, hogy hiába tömeggyártmány, mégis elképesztő minőséget produkálnak, ennek köszönhetik világhírüket és magas áraikat. 

A BÁV 3. Óraaukcióját az Axioart Live szolgáltatásának köszönhetően otthonában is nyomon követheti, az eseményre itt jelentkezhet.

Kortárs művészek testközelből – interjú Csízy Lászlóval

Hajlamosak vagyok elfelejteni, hogy vannak művészek, akik most is köztünk élnek és alkotnak. Interjúsorozatunkkal az a célunk, hogy az AXIOART Kortárs művészeit jobban megismerhessék az emberek és munkáikhoz arcot is tudjanak társítani. 

Csízy Lászlóval képzőművészetről, nagy elődökről, a számítógépes grafikáról és a struktúra keresésről beszélgettünk.

Mikor kezdett el művészettel foglalkozni?

Cs. L.: Erre nehéz egyszerű választ adni, mert gyerekkorom óta festek és szívesen foglalkozom a képzőművészettel. Kettős érdeklődéssel rendelkeztem, a továbbtanulásnál a műszaki pályát választottam. Villamosmérnök lettem. A diploma megszerzése után a mérnöki munkám mellett komputer grafikával kezdtem foglalkozni. 1980-ban volt az első számítógépes kiállításom, ezek a művek egyszerű technikai eszközökkel, például asztali plotterrel és írógéppel készültek. A Vasarely Múzeumban október 6-án nyílt meg Kód és algoritmus című kiállítás, amelyen három régi grafikám is megtekinthető.

Több képzőművészeti szervezet mellett MAOE tag is vagyok. Ez azért fontos mert, az az alkotó- mondhatja magát hivatásos művésznek, aki Képzőművészeti Főiskolát végzett vagy MAOE tagsággal rendelkezik. A tagság jogosít fel arra, hogy olyan kiállításokon is részt vehessek, ahol csak profi művészek állíthatnak ki.

A 70-es évektől készít számítógépes grafikákat. A technikai lehetőségek hogyan korlátozták a műalkotásait? Mikor volt olyan technikai háttér a birtokában, hogy már szabadon alkothatott?

Cs. L.: Volt egy erősebbnek tekinthető korszakom a 70-es, 80-as években, amikor mikroszámítógéppel, asztali plotterrrel, írógéppel dolgoztam. Ezekkel az eszközökkel csőtollal rajzolt vagy írógéppel nyomtatott képeket lehetett készíteni. A technika ekkor erősen korlátozott. Aztán megjelent a PC, amellyel már házi nyomtatású, kis méretű tintasugaras printeket lehetett készíteni. Ezzel a technikával viszonylag keveset dolgoztam és leginkább csak kísérletezgetések történtek. 2012 táján új korszakom kezdődött, azóta Macintosh gépen Photoshop-ot és Illustrator-programot használok. Profi nyomdában nyomtatom ki a műalkotásaimat. Minden időmet a számítógép előtt töltöm.

Csízy László: Tükörkép

Ön szerint mennyire függ össze, hogy Ön végzettségét tekintve villamosmérnök és alkotásait a technológia vívmányainak segítségével készíti el?

Cs. L.: Legfontosabb szerintem az, hogy az ember a saját élményeit, élettapasztalatát adja át. Fontos, hogy valaki mennyire érzékeny a befogadásra, mennyi finomságot és szépséget vesz észre. A számítógépes technikára, mint eszközre tekintek. A programok segítségével fel lehet tárni a fínom növényi struktúrákat, melyeket egyéni módon használhatok fel. Én egy kicsit más nézőpontból nézem a világot, a természetet. A számítógépes ábrázolás más metszete a világnak.

A számítógépek lehetőségeivel vissza is lehet élni. A látványelemek céltalan és mértéktelen halmozása véleményem szerint hibás. Az elmélyült alkotás híve vagyok.

Amikor gyors pillantást vetünk egy képre szerintem csak annyit tudunk eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. A mögöttes tartalmak pedig csak akkor tudnak a felszínre kerülni, ha hosszabban szemlélünk egy alkotást és egy-egy struktúra ismerőssé válik. Sok részletet én is csak úgy ismertem fel, hogy láttam a címet vagy Ön bemutatta az egyes részleteket. Hogy ad címet az alkotásainak? 

Cs. L.: Általában nem vagyok a “kódcímek” híve, a nézőnek adni kell egy kis kapaszkodót, hogy el tudjon indulni. Persze egy címmel nem lehet elmagyarázni, hogy mi van a képen, de a jó cím képes elindítani a fantáziát. Egy kép születésének, készítésének sok fázisa van. Az első fázis az anyag- és élménygyűjtés. Egy második fázis, amikor addig dolgozom a képen, amíg úgy érzem, hogy készen van. Ebben a fázisban a tudatosság és az ösztönösség keveredik. A harmadik fázis, amikor a kész képről én magam próbálok meg mondani valamit, ilyenkor nekem is át kell gondolnom, hogy a szemlélőnek mit mondhat az alkotás. Mivel én belülről is ismerem a képet, ezért a kapcsolódási pontokat is könnyebben találom meg. Sajnos, ez a közvetlen kapcsolat teremtés az alkotó és a néző között gyakran elmarad.
Van egy olyan fázisa is a kép életének, amikor a befogadó alakítja a saját világához a műalkotást, élményvilágát hozzáilleszti a képhez.

Csízy László: Alkotó folyamat

Amikor a természetben digitális fotók formájában anyagot gyűjt, tudja, hogy fel fogja-e őket használni?

Cs. L.: Azt tudom, hogy fel fogom-e használni, azt viszont nem, hogy pontosan mire. Például egyszer kifényképeztem a mozgó vonatból, a táj érdekesen torzult a fotón. A fotó alapján készített struktúra vagy háló nagyon izgalmas volt számomra, de csak később “vágtam bele” ebbe a struktúrába egy önarcképet. A kép Hatvanban, a Kortárs Önarckép Biennálén lesz látható. 

Csízy László: Elhibázott szabályok

A struktúrák keresése fontos Önnek a művészetben. A mindennapi életben is keresi a struktúrát?

Cs. L.: Elég sok mindenben tudatos vagyok, más dolgokban pedig ösztönös. Értelemszerűen keveredik a kétféle viselkedés. Ha a specialisták vagy a reneszánsz ember között kéne választanom, az utóbbit választanám. Ahogy régen úgy most is sok minden érdekel, tudatosan bővítem ismereteimet, de mindig jelen van az érzelmi megközelítés is.

Hány példányszámban készül el egy giclée-nyomat?

Cs. L.: A képről készült nyomatok mérete alapján szoktam nyitni egy-egy sorozatot, ami 5 vagy 10 darabos. 

Átlagosan mennyi idő alatt készíti el egy műalkotást?

Cs. L.: Nagyon intenzíven, reggeltől estig dolgozom. Egy hónapban 1-2 képet készítek el, amire azt tudom mondani, hogy kiállítható. Maga az intenzív munka 1-2 hét, de utána következik még egy olyan időszak, amikor újra és újra előveszem az alkotást és módosítok rajta. 

Hol láthatjuk a munkáit idén? 

Cs. L.: Ebben az évben már mintegy 20 kiállításon szerepeltem. Még előttem van Szegeden a Dimenzió című kiállítás egy munkámmal. Hatvanban a Kortárs Arckép Biennálén egy önarcképem, a Vasarely Múzeum a Kód és algoritmus kiállításon három régi művem szerepel. Illetve Szentendrén egy Ady pályázatra adtam be képet, Óbudán is pályáztam. Bicsérden a Művészteleppel közösen fogok kiállítani.