Latest Posts

Artemisia Gentileschi újabb tündöklése

Dorotheum, Bécs

Michelangelo Merisi da Caravaggio világméretű reneszánsza nyomán a barokk mester manierista követői (caravaggisti, avagy a caravaggisták)újrafelfedezésére is sor kerülhetett. Az osztrák császárváros patinás árverezőháza, a Dorotheum Európábanpiacvezető a régi mesterek forgalmazása terén, így ebben a folyamatban is főszerepet vállalt. A leglátványosabb eredményeket a maga korában kontinensszerte ünnepeltés uralkodók által pártfogolt, ámazután méltatlanul elfeledett olasz festőnő,Artemisia Gentileschi (1593–1654) reflektorfénybe állításávalérte el. Mint arról karácsonyi számunkban beszámoltunk, a 2018. október 23-i licitáláson Lukrécia (1640-es évek) című vásznát az 500–700 ezer eurós sávban kínálták, devégül 1 millió 885 ezereuróigszárnyalt.

Arégi mesterekáprilis végiárverésén a legmagasabb leütést – 442500 eurót – ismét Artemisia Gentileschi hozta Mária Magdolna eksztázisa (é. n.) című festményével,amelyet 400–600 ezer euróért hirdettek. A sokat foglalkoztatott művésznő bevett szokása szerint a főszereplőt saját kezűleg festette–legtöbb esetben „saját képére és hasonlatosságára” –, de a hátteret nem tartotta lényegesnek, és így segédeire bízta. A művészettörténészek körében különösen kalandosan alakult e festmény alkotójának beazonosítása. 2003–2004 fordulóján, Sydneyés Melbourne múzeumainak Caravaggio-tárlatain John Spike kurátor Massimo Stanzione képeként szerepeltette;Nicola Spinoza 2009-es és 2010-es nápolyi barokk tárlatainak katalógusaiban Onofrio Palumbónak tulajdonítja, és bár egy 2015-ös római tanulmányában már felvetődik kérdőjeles társként Artemisia Gentileschi neve is, de egyik 2016-os római katalógusában marad egyedül Palumbo mint alkotó.Riccardo Lattuada társművészként tünteti fela festőnő nevét, s végül2017-ben teszi le végleg a voksát Gentileschimellett „Artemisia ismeretlen képe Nápolyban, és új szempontok életrajzában” című tanulmányában, majd a találó „Artemisia Gentileschi változó fényben” címmel ellátott monográfiájában. Ekkor véglegbeemelia képet a művésznő oeuvre-jébe, keletkezését 1630–1640 közöttre datálja, ahátteret Micco Spadaro vagy az ifjú Salvator Rosa munkájánaktippeli, esetleg egy tájspecialistáénakAniello Falcone köréből. Ettől függetlenül már Nicola Spinoza is elismeri Artemisiátmint alkotót, de a hegyes-felhős panorámát illetőenkitart Palumbo közreműködése mellett, és a művet röviddel 1640 utánra datálja. Gianluca Poldi technikai vizsgálataiban az infravörös átvilágítás halvány előrajzolást tárt fel, amelyhez képest a képen szereplő alakbal mellbimbója jóval feljebb került. Mária Magdolna ultramarinkék köpenyét rendkívül értékes, porrá tört lapis lazuli drágakővel festették, amely a megrendelő előkelőségére és a kivitelező igényességére vall. A kép Gilberto Algranti milánói műkereskedéséből jutott európai magántulajdonba, majd innen a bécsi aukcióra.

Artemisia Gentileschi–Onofrio Palumbo: Mária Magdolna extázisban, évszám nélkül
olaj, vászon, 129,8×180,4 cm
Fotó: Dorotheum

A műítészek olykor nemcsak egymásnak, hanem önmaguknak is ellentmondó véleményei után tallózzunk még röviden az ilyenesetekközött! A szóban forgó mű egy másik, hasonló formátumú és azonos stilisztikai, valamint kompozíciós elemeketfelvonultatóMária Magdolnával vethető össze, amelyet Spinoza előbb szintén Palumbónak tulajdonított, de később „visszaszolgáltatta”Artemisiának. A fő különbség a karral és hajjal eltakart kebel, a koponya melletti tárgy, amely nem fedeles edény, hanem egy nyitott könyv, valaminta köpeny bíbor színe. Ez a mű Robilant+Voena galériájából került a Giacometti Fine Arts tulajdonába, majd egy magángyűjtőnél kötött ki. Artemisia egy másik variánst is festett, melyennek a tükörképe –amint azt R. Ward BissellArtemisia Gentileschi and the Authority of Art: Critical Reading and Catalogue Raisonnécímű 1999-es könyvében is taglalja.

Szerző: Wagner István

Bruges, a hiányzó láncszem

Virág Judit, Kieselbach Galéria

Generációváltás és egy kevéssé ismert életműnek a figyelem fókuszába kerülése – ezek a legfontosabb tanulságai a két nagy tavaszi festményárverésnek. No meg az, hogy bőven jut pénz a műtárgypiacra: a mostani számok alapján erős évnek ígérkezik az idei.

Nem kell ahhoz bennfentesnek lenni, hogy lássuk, az újkori (azaz a rendszerváltás utáni) műkereskedésekben helyet követel magának a következő nemzedék, az utódok egyre nagyobb szerepet kapnak a cégek működtetésében. Talán a Virág Judit Galériánál tapasztalhatók ennek a leglátványosabb jelei: Kelen Anna nemcsak tanulmányok szerzőjeként és tárlatvezetőként, de már a médiában is képviseli a galériát. Az aukciós kalapács átvétele az ő esetében a legnagyobb lépés, ugyanis ha valakit a magyar árverésvezetés emblémájának tekinthetünk, az éppen az édesanyja: tulajdonképpen minden, amit licitlépcsőkről, elegáns várakozásról, a számtalan telefonos licit kezeléséről, a nyelvekre váltásról és a lelkes gratulációról tudunk, azt nagyjából Virág Judit hangján idézzük fel magunkban – innen váltani nyilván nem könnyű. De apró lépésekben elkezdődött.

A szezon legfontosabb tétele kétségkívül Dénes Valéria Bruges című, 1912–1913 körül készült olajképe volt. A művész amúgy is csekély életműve több alkalommal is megfogyatkozott, a végső csapást az ostrom mérte rá a hagyaték gondozója, Dénes Zsófia írónő otthonában. A nagy méretű városkép a hiányzó láncszem, írja a festményről készített külön kiadvány, a magyar fauve és kubizmus számtalan darabja lappang, vagy éppúgy megsemmisült, mint Dénes és férje, Galimberti Sándor életművének jelentős része, így bármelyik előkerült mű rengeteg adattal szolgál a kutatáshoz. Kerülhetett volna múzeumba is, de úgy tűnik, magángyűjteményben marad a Bruges, mégpedig a valaha ígért legmagasabb áron, amit magyar női alkotó munkájáért fizettek: 110 millió forintért plusz az egyéb fizetendőkért.

Dénes Valéria: Bruges, 1912–1913
olaj, vászon, 121×140 cm
A Virág Judit Galéria és Aukciósház jóvoltából.

Komolyabb utánaszámolás nélkül is kijelenthető, hogy a Virág Judit Galéria mostani árverése igen tekintélyes 1945 utáni anyagot kínált, hasonlóra mennyiségben és minőségben – a kifejezetten kortárs árverésektől eltekintve – nemigen volt még példa. Ebben szerepet játszott, hogy a művészekkel meleg baráti viszonyt ápoló Vattay Elemér fotóművész gyűjteményének néhány darabját is beválogatták – és rendhagyó módon szétszórták a katalógusban. Kondor Béla olajjal kiegészített monotípiája érte el a legmagasabb árat, 7 millió forintot, de szerepelt Kassák-kollázs, két Vajda Júlia, két Bálint Endre és egy Ország Lili (Kövek, 4,4 millió) is. Az igazság az, hogy az anyagnak majdnem a negyede volt 1945 után keletkezett alkotás, minden tizedik kortársnak is mondható, több közülük bőven millió fölötti árral. Birkás Ákos felbukkanása árverésen például igazi kuriózum, a Fej-sorozat egy 1991-es darabja pedig mindenképpen, így nem érdemtelenül érte el a licit a 4,6 millió forintot. Nádler István 1995-ös Háromszöge 7,5 millióig ért, Bak Imre két 1972-es tusmunkája 2,6, illetve 1,3 millió forintnál végzett, de El Kazovszkij több műve is vevőre talált (a Kíntornás 4 millióért). Mindez optimista előrejelzés a galéria által beígért őszi kortárs aukció előtt, hiszen ezek szerint van mit árverezni, és van kinek.

A Kieselbach Galéria lépett egy merészet, és a kalapácsot Kieselbach Ákos kezébe adta, aki bár szorgalmas és eredményes háttérmunkát végez a galériában, de korábban nemigen szerepelt. A váltás tehát itt – Winkler Nóra után – talán még nagyobb volt, mint a konkurensnél, ám ezzel a cég történetében először (!) saját árverésvezető vezette az aukciót, ráadásul meglehetősen oldottan és gördülékenyen, néhány tétel után teljesen elfelejtődött, hogy itt most debütálásról van szó.

A kínálat biztosra ment, kevesebb kiemelkedő értékkel és kockázattal, nyilván az árverésvezetői premierre való tekintettel, ehhez képest mégis születtek váratlanul magas árak. Perlrott Csaba Vilmos Parkja a kecskeméti művésztelep sokak által sokszor megfestett kertjét ábrázolja, igazi fauve munka, a magyar gyűjtők kedvenc korszakából, ennek fényében a becsértéket meghaladó 95 milliós leütési ára nem is meghökkentő. Scheiber Hugó, Czóbel Béla, Ferenczy Károly egy-egy műve is 50 millió körül, vagy afölött ment tovább, cáfolva a sokakban kialakult véleményt, hogy a kínálat a megszokotthoz képest visszafogott volt. Viszont alig találkozhattunk 1945 utáni művel. Ha igen, azt szerették a gyűjtők: Csernus Tibor Repülősök 14 millió, Ország Lili Király és Királynő I–II–III. 13 millióért; de Bukta Imrét már csak árverésen lehet venni 1,4 millióért, szerencsés kézzel.

Nemes Lampérth József Tabáni utca című 1925-ös tusképe indult már aukción, és ez mindig alkalmat ad egy kis számolgatásra: 1973-ban 18 millió forintot adtak érte a BÁV-nál, vagyis a KSH adatai szerint akkor majdnem hét hónapnyi bruttó átlagkeresetből meg lehetett vásárolni. Most 26 millió forint volt az ára, ami – 2018-as adattal számolva – 79 hónapnyi átlagkeresetet jelent. Ennél jobban semmi sem bizonyítja, hogy a 70-es években a piac hiánya mennyivel több embernek kínált lehetőséget a műtárgyvásárlásra.

Szerző: Gréczi Emőke

Kalapács alatt egy 20 éve nem látott gyűjtemény

Az AXIOART online felületén 2019. június 14-én 14.00 órától július 8-án 20.00 óráig egy különleges magángyűjtemény darabjaira licitálhatnak az érdeklődők.

Többek között Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Glatz Oszkár, Scheiber Hugó, Picasso, Iványi Grünwald Béla, Bernáth Aurél, Nagy Oszkár, Nádler Róbert, Márffy Ödön, Czóbel Béla festményeiért és grafikáiért is érdemes lesz harcba szállni. 

Pablo Picasso (1881-1973): Anya gyermekével
Szitanyomat, 49×38 cm
Méret kerettel: 70,5×55,5 cm
Jelzés balra fent: G.29.4.63

A gyűjtemény darabjai 20 éve szerepeltek utoljára árverésen és olyan neves aukciósházaknál kerültek kalapács alá, mint a Mű-Terem Galéria, a Kieselbach Galéria, a BÁV, a Nagyházi Galéria és a Nemes Galéria.

Az aukció legdrágább tétele Rippl-Rónai József Dr. Rónai János Rudolfról készített pasztellképe, amely 2,4 millió forintos kikiáltási árral és 3,6 millió forintos taksával várja a liciteket.

Rippl-Rónai József (1861-1927): Dr. Rónai János Rudolf arcképe
Pasztell, papír, 52,5×43 cm
Méret kerettel: 68×60 cm
Jezés jobbra lent: Rónai

Scheiber Hugó Balettkara, Grempspreger Ernő Tabáni utcája, Rudnay Gyula portréja és Marsovszkyné Szirmai Ilona Pihenője is a Saphier-gyűjteményből került a magángyűjtőhöz. 

Scheiber Hugó (1873-1950): Balettkar (1911)
 Olaj, karton, 27,5×36,5 cm
Méret kerettel: 39×48 cm
Jelzés balra lent: Scheiber H. 1911

Saphier Dezső 1999-ben érdekes kísérletbe kezdett: a BÁV kiállítótermében gyűjteményének olyan darabajait állította ki, amelyek nem voltak beazonosítva. Azok, akik felismerték a modellt vagy bizonyították ki a kép festője pénzjutalmat kaptak. Az első megfejtés Tahi-Tóth László színművésztől érkezett, aki ráismert magára és testvéreire az öt fiút ábrázoló képen. A festmény a mostani árverésen is szerepel és 85 ezer forintos induló árat kapott.

Tahi-Tóth Nándor (1912-1978): Testvérek
Olaj, vászon, 144×108,5 cm
Méret kerettel: 153×117,5 cm

Számos kép alkotóját azóta is homály fedi, a Saphier pályázati anyagból több műtárgy is átkerült a most aukcionált műgyűjteménybe. Ezek közül érdemes kiemelni a Téli üdülést, a Lovát itatót és a Nagyvárosi szerelmet.

Ismeretlen alkotó: Téli üdülés
Olaj, vászon, 96×66 cm
Méret kerettel: 106×76 cm

Nádler Róbert 6 darabos sorozatára és Glatz Oszkár Pásztorlegénykéjére 200 ezer és 260 ezer forinttól lehet licitálni. 

Nádler Róbert (1858 – 1938): Utinapló – 6 darabos sorozat
 Olaj, vászon, 14×18,5 cm
Méret kerettel: 25,5×30 cm

A grafikák közül kiemelkedik Nádler István szitanyomata, amire 75 ezer forinttól indul a licit.

Nádler István (1938-): Cím nélkül (1996)
Szitanyomat, 69×48 cm
Méret kerettel: 101,5×71 cm
Jelzés jobbra lent: Nádler István 20/45

Ide kattintva megtekintheti az online árverés egyes tételeit és licitálhat. 

Délkelet-Ázsia a standokon

Art Basel Hong Kong 2019

Ismét sikeresen zárult az Art Basel Hong Kong. Adeline Ooi, a vásár igazgatója úgy nyilatkozott: a rendezvény híd kíván lenni Kelet és Nyugat között. Ezt mi sem illusztrálta szebben, mint a Richard Nagy Ltd. standja előtt kígyózó sorok, ugyanis a rendezvényen idén debütáló londoni műkereskedés – a tavalyi centenáriumhoz kapcsolódva – Egon Schiele munkáit hozta el Hongkongba.

Az Art Basel idén hetedszerre megrendezett távol-keleti kiadása 36 országból 242 galériát fogadott, közte 21 új résztvevőt – például a Richard Koh Fine Artot, mely Kuala Lumpur-i és szingapúri kiállítóterei mellett most nyitotta meg a bangkokit –, s összességében a délkelet-ázsiai régió dominált. A műkereskedések ismét erős eladásokról számoltak be, a látogatószám pedig rekordot döntött 88 ezer fővel.

Ahogy minden évben, a vásár ez alkalommal is különböző szektorokból állt. A Galleries a történelmi St. George’s épületben átadott új helyszínen 196 vezető galériát mutatott be, köztük néhány hongkongit is, mint például a Galerie du Monde-ot, mely a kínai modern és kortárs művészekre fókuszált, illetve a Lévy Gorvyt, amely most csatlakozott az utóbbi években Hongkongban is kiállítóteret nyitó blue chip galériák – David Zwirner, Hauser & Wirth és mások – sorába. A Gagosian – többek közt Georg Baselitz, Andreas Gursky és Richard Serra munkáit bemutató hagyományos kiállítótere mellett – a show ideje alatt élesítette virtuális standját is: a gagosianviewingroom.com oldalon Albert Oehlen egyik legfontosabb festményét (Untitled, 1988) mutatta be.

Az Insights szektor mind a 21 kiállítója az ázsiai és a csendes-óceáni térségből származó művészeket helyezte a középpontba, például Tishan Hsut az Empty Gallery képviseletében. A 25 galériát bemutató Discoveries szektorban feltörekvő művészek egyéni alkotásait láthatta a közönség. A közép-európai régióból egyedül jelen lévő Hunt Kastner, az első cseh kiállító Anna Hulacová installációját mutatta be. A Kabinett szektor 21 különböző kurátori koncepciót vonultatott fel. Köztük a tokiói Anomalytól az avantgárd alkotó, Yukinori Yanagi munkáit: a művész számos ország nemzeti zászlaját és pénznemét készítette el színes homokszemekből, melyeket hangyák hordoztak szét, így rezonálva az olyan társadalmi-politikai kontextusra, mint a hongkongi Umbrella-mozgalom vagy a Brexit.

Az Encounters részlegbe Alexie Glass-Kantor kurátor koncepciója alapján 12 nagy léptékű installációt válogattak be a bizonytalanság és dezorientáció témáira fókuszálva. Köztük Chiharu Shiota lebegő szellemhajói (Where Are We Going?, 2017–18) vagy az Elmgreen & Dragset művészduó a jövő ideális városát megkérdőjelező alkotása voltak a legemlékezetesebbek. A Film szektor kortárs médiaművészek bemutatkozását tette lehetővé, míg a Conversations a nagyközönség számára ingyenesen látogatható panelbeszélgetéseket szervezett nemzetközi szakemberek részvételével. 

A vásár a nagyvállalatok művészeti szerepvállalásáról is körképet nyújtott. A rendezvény vezető partnere, a svájci UBS bank gyűjteménye egy részét mutatta be épületének halljában – igaz, csak egy nagyon exkluzív csoport számára, de az Art Basel további partnerei is egyre komolyabban pozicionálják magukat kulturális szereplőkként. A VIP által látogatható műgyűjtők halljában mutatkozott be az Audemars Piguet svájci luxusóra-vállalat és a szintén svájci La Prairie kozmetikai cég. Standjaikon művészekkel dolgoztak együtt, akik a vállalat értékeit vagy a brand történetét és identitását kifejező alkotásokat készítettek az alkalomra. A BMW elhozta a nagyközönség számára művészautó-kollekciójának legelső, Alexander Calder által 1975-ben készített darabját, illetve a hagyományoknak megfelelően bemutatták az idei BMW Art Journey-pályázat fiatal döntőseit is. A HTC, a vásár VR-partnere, az amerikai Laurie Anderson és a tajvani újmédiaművész Hsin-Chien Huang immerzív installációja révén a Holdra transzportálta a show látogatóit. 

Amint az előző években, Hongkongban a vásár most is egy teljes művészeti hónapot koronáz meg. Az időszak vezető kiállításai közé sorolható az újonnan nyílt Centre for Heritage, Arts & Textile (CHAT) egykori pamutfonó-manufaktúra területén újjáéledt kortárs művészeti központ bemutatkozó tárlata, mely különböző munkákat mutatott be a divat és a textil témakörében. A tavaly átadott H Queen’s galériaépület nyilvános tereiben létrehozott Exit Strategies kiállítás a pszichológiai eszképizmus fogalmait fedezi fel Hongkong hektikus kontextusában. Itt Waliczky Tamás – 2010 óta a CityUniversity of Hong Kong kreatív médiaiskolájának tanára – műve is látható volt. A PMQ kiállítótérben KAWS (Brian Donnelly) amerikai sztárművész tárlata vonzotta a közönséget, míg a Para Site nonprofit művészeti tér posztkolonialista témájú kiállítást prezentált. 

Szerző: Hamvai Kinga

A változások kora

TEFAF, 2019 

Idén immár 32. alkalommal rendezték meg március közepén a hollandiai Maastrichtban, a német és a belga határ közvetlen közelében a világ legrégebbi és a mai napig legjobb nevű antikvitásvásárát, a TEFAF-ot.

Az egyre gyorsabban változó gazdasági, technológiai és piaci körülmények még a legsikeresebb, vezető szakmai vásárok koncepcióját is felkavarják – ez alól az eredetileg csak régiségeknek szentelt elitrendezvény sem jelent kivételt. Habár régebben is felbukkant itt egy-egy modern vagy kortárs alkotás, és idővel meg is jelent egy külön szekció az e téren tevékenykedő kereskedők számára, a TEFAF-on eddig csak háttérszerep jutott a modern művészetnek. Idén azonban a modern részleg 14 – köztük számos nagy nevű – újonccal bővült, és először volt több az itt kiállító galéria (57), mint a régi műalkotások (53) szekciójában. 

A vásár összeállításának ilyen alapvető változása több indokra vezethető vissza. A legfontosabb a kortárs művészet növekvő népszerűsége, az árak szárnyalása. Az újabban meggazdagodottak is főleg a jobban hozzáférhető és feltűnőbb kortárs alkotásokat keresik. A régiségek piaca mindig aránylag szűk volt, akár az ajánlat, akár a kereslet felől nézzük. Ehhez járult hozzá a jogi és az etikai háttér alapvető átalakulása az utóbbi időkben. Az illegális ásatások, a csempészet, a gyarmati időkből származó tárgyak rendezetlen jogi helyzete mind olyan reflektorfénybe került körülmény, amely szűkíti az antik piacot, és bizonytalanságot okoz a kereskedelemben.

Mindezen okoknál fogva, valamint az amerikai közönség felé való nyitás jegyében a vásár vezetősége 2016-ban TEFAF Spring és TEFAF Fall néven két kisebb rendezvényt is életre hívott New Yorkban. Az elsőt a modern művészetnek, a másodikat a régiségeknek szentelték. Mivel a vásár színvonalának megőrzése miatt a résztvevők körének frissítése az egyik legfőbb cél, idén az eddig igencsak zárt TEFAF 40 új kiállítónak biztosított részvételi lehetőséget. Ez ugyanakkor azonban azt jelentette, hogy ugyanennyinek távoznia kellett, ami természetesen nem csekély elégedetlenséget keltett a kihagyottak körében. 

Kiállítási enteriőr
Fotó: Mark Niedermann

De a kiválasztásban és a kiállított tárgyak felett döntő testületek terén is valóságos forradalom ment végbe. Az összes jelentkezőnek, legyen az régi vagy új, ezentúl minden évben új pályázatot kell benyújtania. A művek minőségéről és eredetéről az eddig szokásostól eltérően nem a vásáron részt vevő fontosabb kereskedők, hanem egy 180 (!) független szakemberből álló zsűri fog dönteni. Túlzás lenne állítani, hogy ezt az újítást az összes kereskedő örömmel fogadta volna…

Maga a vásár a szokásos tökéletes rendezés mellett idén is a műkereskedelem legmagasabb színvonalát képviselte. Hagyományosan a régi mesterek képezték a leggazdagabb szektort. Itt továbbra is inkább múzeumokban, semmint a piacon felbukkanó nevekkel lehetett találkozni: Lucas Cranach, Hieronymus Bosch, Pieter Bruegel vagy az újabb időkből például Modigliani és Mondrian.

A múzeumi szakértőknek és az erre specializálódott szűk gyűjtőcsoportnak a régiségek szekciója egyedülálló áttekintést nyújtott a világpiacon található kincsekről. E területen megerősödött az ázsiai – és különösen a kínai – jelenlét.

A modern szektorban magyar vonatkozású művekkel is találkozhattunk, elsősorban a külföldön élő és dolgozó alkotók köréből. Ide tartozik Beöthy István, Réth Alfréd, Hantaï Simon és Victor Vasarely, akinek művészete több évtizednyi szünet után, hála az utóbbi idők több fontos retrospektív kiállításának (többek közt Zürichben és Párizsban) megújult érdeklődésnek örvend. Ennek hatása néhány éve a műpiacon is érezhető – az itteni vásáron például féltucat kiállító standján volt jelen műveivel. A magyar kortárs művészetet Jovánovics György és Kovács Attila munkái képviselték – a londoni Mayor galéria standján. A Párizsban élő, 95 éves Vera Molnár, akit a pesti Vintage Galéria állított ki idén áprilisban, szintén sikeresen szerepelt egy kisebb művével egy kifejezetten női alkotóknak szentelt standon.

A vásár utolsó napján tett látogatás előnye, hogy nemcsak az elvárásokról, hanem a konkrét eredményekről is be lehet számolni – már amennyiben az érintettek hajlandónak mutatkoznak ezekről nyilatkozni. De már néhány beszélgetés alapján is lemérhető a vásár sikeressége. A régi könyveknél 1,8 millió eurót fizetett egy amerikai vevő egy korai XV. századi francia, színezett hóráskönyvért. Augustus császár fejszobra a keresztény időszámítás kezdetéről 1,4 millió euróért kelt el. Már a nyitás első perceiben vevőre talált egy Renoir-aktfestmény 11 millió euróért. El Liszickij ritka fénykép-önarcképe valószínűleg 700 ezer euró körül cserélt gazdát. A régiségeknél gyakori volt az intézményi vásárlás – több mint 200 múzeum képviselője jelent meg a vásáron. Az ékszerek forgalma hagyományosan nagymértékben hozzájárul a kereskedelmi sikerhez, ám ezen a területen nagyon nehéz, szinte lehetetlen az elért árakról tudomást szerezni. A legnagyobb feltűnést a Spencer családból – Lady Diana örökségéből – származó, 800 darab csiszolt gyémántot tartalmazó esküvői tiara eladása keltette.

A látogatókra várt még egy további „ínyencfalat” is: a többéves újjáépítés után ez év végén avatják fel a Staatliche Kunstsammlungen Dresden (Drezdai Állami Műgyűjtemények) világhírű Régi Mesterek galériáját, mely alkalomból a vásáron kisebb válogatást mutattak be a gyűjteményből. Így a látogatók többek közt megcsodálhatták Rembrandt Ganümédész elrablása (1635) és Raffaello Sixtusi Madonna (1512) című remekművét – antik szobrok, valamint fejedelmi ezüst- és porcelántárgyak társaságában.

Összességében a vásár vezetőségének új stratégiája – a kínálat modernizálása – sikeresnek mutatkozott: ezt tanúsította a kortárs és modern eladások megnövekedett száma, valamint a fiatalabb és új gyűjtők jelentős részvétele. 

Szerző: Darányi György

Bauhaus 100: magyar tételek a nemzetközi aukciókon

A múzeumok világszerte – legfőképp persze Németországban – gazdag programmal készültek a Bauhaus 100-ra, és a műkereskedelem sem akar lemaradni. Nemzetközi aukciók, magyar tételekkel.

  • Frissítés a legújabb, magyar szempontból is érdekes aukciós eredményekkel a cikk végén! (május 30.)

Mint ahogy arról mi is többször beszámoltunk – többek között itt és itt –, a múzeumok idén számos kiállítást rendeznek a Bauhaus egykori mestereinek műveiből, illetve annak bemutatására, milyen hatással volt a neves intézmény a művészek következő nemzedékeire. Németországban, a szövetségi kormány és az érintett tartományok jelentős pénzügyi hozzájárulásával egész évre kiterjedő programsorozatot tartanak. Az ilyen jelentős évfordulók rendszerint a műkereskedelemben is fokozott érdeklődést generálnak a fókuszba helyezett művészek munkái iránt, ezért megnéztük, így történt-e ebben az esetben is. Elsősorban persze arra voltunk kíváncsiak, profitálnak-e az évfordulóból a Bauhaus magyarjai.

Az eddigi idei aukciók kínálatát átfutva úgy tűnik, az árverőházak kevésbé figyelnek oda az évfordulóra. Lehet persze, hogy csak fáziseltolódással van dolgunk, hiszen míg a múzeumok hosszú évekre előre tervezik kiállításaikat, az aukciós piac „hozott anyagból” dolgozik és a potenciális beadók kivárnak, mert előbb látni szeretnék, hogy valóban jobb eséllyel kaphatnak-e most magasabb árat a birtokukban lévő „bauhaus-os” munkákért. Elképzelhető az is, hogy a vezető aukciósházak eleve nem szimatolnak nagy üzletet az évfordulóban, tekintve, hogy a Bauhaus mesterei között talán Kandinszkij az egyetlen, akinek fontosabb munkái a műtárgypiac legfelső ársávjában cserélnek gazdát.

Mindenesetre komolyabb tematikus árveréssel eddig nem találkoztunk; az első értékelhető kísérletet legalább egy „Bauhaus-blokk” bemutatására a Sotheby’s tette február 26-27-én Londonban, ahol az impresszionista és modern mesterek aukcióin vitt kalapács alá néhány Bauhaus-os munkát. A 26-i esti árverésen ebben a csoportban egy 1928-as Kandinszkij-festmény volt a vezető tétel, ami becsértéke sávján belül, de annak inkább alsó határához közel, 6,09 millió fontért kelt el. Inkább bátoríthatta a későbbi potenciális beadókat Oscar Schlemmer Asztaltársaság című 1923-as vászonképének szereplése; a festmény becsértékét megduplázva, a művész számára életműrekordot jelentő 2,59 millió fontos áron cserélt gazdát. Schlemmertől egyébként jelentős olajkép több mint húsz éve került utoljára kalapács alá. A harmadik Bauhaus-os tétel Moholy-Nagy László Szegmensek című 1921-es temperaképe volt, amit az árverőház „a művész avantgárd víziójának ritkaságszámba menő példájaként” prezentált. Az aukciós piacra 1985 után visszatérő, olyan neves galériákat, mint a bázeli Beyeler vagy a kölni Gmurzynska is megjárt festményért a becsértékének megfelelő összeget, 495 ezer fontot adtak. A másnapi árverésen, ahol az alacsonyabb árfekvésű tételekre lehetett licitálni, ismét Schlemmer és Moholy-Nagy képviselték a Bauhaust; a magyar mestertől egy kis méretű, 1920 körül készült papíralapú munkájára lehetett licitálni; az Excentrikus konstrukció című alkotás a várt 15-20 ezer font helyett jóval magasabb áron, 68.750 fontért kelt el.

Moholy-Nagy László: Szegmensek, 1921, tempera, vászon, 76 x 48,5 cm. A Sotheby’s jóvoltából

Az év eddigi, viszonylag szerény kínálata után rendkívül üde színfoltot jelent a berlini Grisebachaukciósház május 30-i Bauhaus forever! című aukciója, aminek tartalma igazolja a sokat ígérő címet és külön öröm, hogy a magyar mestereket reprezentáló anyag jól tükrözi azt a szerepet, amit ők a Bauhaus történetében játszottak. A több száz műtárgyat felvonultató anyag a Bauhaus tevékenységének széles spektrumát öleli fel; a tételek között festmények, grafikák, művészkönyvek, fotók és design-objektek egyaránt szerepelnek, többnyire néhány ezer eurós becsértékkel. A kínálatban csaknem harminc magyar vonatkozású tétel bukkant fel, ezek egyharmadának szerzője, esetenként társszerzője Moholy-Nagy László.

Moholy-Nagy László: Expresszionista kompozíció, 1946, olaj, akrilüveg, 34 × 21,5 cm. A Grisebach, Berlin jóvoltából

Övé az árverés második legdrágább tétele, az olajjal akrilüvegre festett Expresszionista kompozíció 1946-ból, amiért 120-150 ezer eurót várnak. 50-70 ezer euró a taksája egy 1941-es kollázsának, míg színes vagy fekete-fehér litográfiái 7-24 ezer euró között kelhetnek el. Kalapács alá kerül több olyan, a Bauhaus által kiadott könyv is, aminek Moholy-Nagy vagy a szerzője, vagy a borítótervező-tipográfusa; ezek becsértéke néhány ezer euró. A művész első feleségétől, Lucia Moholytól három vintázs fotót kínálnak, taksájuk 1,5 és 6 ezer euró között mozog.

Molnár Farkas: „Bauhaus kiállítás Weimar 1923”, 1923, színes litográfia, karton (levelezőlap), 14,5 × 9,3 cm. A Grisebach, Berlin jóvoltából

Ritkán bukkannak fel árveréseken Molnár Farkas litográfiái; Berlinben most háromra is lehet licitálni, egyenként 2-3 ezer eurót várnak értük. Breuer Marcelltől összesen hét bútordarabot, köztük asztalokat, székeket, foteleket, könyves- és irattároló polcot kínálnak 1,5-15 ezer euró között és külön érdekesség az úgynevezett Bauhaus-telefon, amit Breuer Richard Schadewellel közösen tervezett 1927-ben. Az egy évvel később készült példány várhatóan 5-700 euróért lesz megszerezhető.

Breuer Marcell: Klubfotel, B 3-as modell (úgynevezett Vaszilij-fotel), 1925 / kivitelezés 1930/32, gyártó: Gebrüder Thonet, Frankenberg, krómozott acélcső, narancs vitorlavászon, 75 x 77 x 69 cm. A Grisebach, Berlin jóvoltából

A Bauhaus magyar mesterei, és közülük is kiemelten Moholy-Nagy László munkái természetesen nemcsak tematikus aukciókon kerülnek kalapács alá. Moholy-Nagy művei, festményei és grafikái éppúgy rendszeresen felbukkannak árveréseken, mint fotói és fotogramjai, bár az elmúlt két évben forgalma csökkenő tendenciát mutatott. Ez inkább a szűkös kínálatnak, mintsem a művei iránt csökkenő érdeklődésnek volt tulajdonítható. Itt a bécsi Dorotheum június 4-i Klasszikus modernek aukciójára és a berlini Bassenge egy nappal későbbi fotóárverésére hívjuk fel a figyelmet. Előbbinek egyetlen magyar tétele Moholy-Nagy László cím nélküli linómetszete lesz, amiért a ház 10-15 ezer eurót vár. A berlini árverésen két tételben 3-3, 1994-ben kiadott zselatinos ezüst nagyítás szerepel, 600-600 eurós becsértékkel.

Moholy-Nagy László: Kompozíció (Cím nélkül), linómetszet, próbanyomat, 29,1 x 22,8 cm, a Dorotheum jóvoltából

A hazai aukciókon továbbra is ritkán bukkannak fel a Bauhaus-os mesterek munkái. Többségük életének nagyobb részét külföldön töltötte, műveik szétszóródtak a világban, s nemzetközi ismertségüknek köszönhetően tulajdonosaik nem feltétlenül idehaza értékesítik őket. Ezért is örvendetes, hogy a Virág Judit Galéria tavaszi árverésén, május 15-én Weininger Andor két munkája is kalapács alá került. Az évfordulóhoz kapcsolódó itthoni kiállításokon egyébként éppen az ő munkássága került leginkább fókuszba; hagyatékából a Magyar Nemzeti Galériarendezett jelenleg is látogatható kiállítást, míg a Körner András gyűjteményéből és a Janus Pannonius Múzeumban őrzött művekből válogatott tárlata az említett múzeumban és a Virág Judit Galériában volt látható. Ez utóbbi anyagból lehetett licitálni két tételre, egy Bauhaus jelmeztervre és egy cím nélküli, De Stijl-ihletésű kompozícióra. A jelmezterv becsértéke alatt, 1,4 millió forintért kelt el, míg a másik, 2,5-3,5 milliós becsértékű, a kiállítás katalógusának címlapjára is emelt munkára nem volt licit.

Weininger Andor: Bauhaus jelmezterv, 1923-1925 körül, akvarell, ceruza, papír; 19,7×12,9 cm; a Virág Judit Galéria jóvoltából
  • Frissítés, május 30.

Az aukció igen élénk érdeklődés mellett zajlott és jelentős kereslet mutatkozott a magyar művészek munkái iránt is. A közel 30 magyar vonatkozású tételből mindössze négy nem kelt el: Moholy-Nagy 1941-es kollázsa, két olyan könyv, aminek a borítóját vagy tipográfiáját tervezte Moholy-Nagy, valamint Lucia Moholy egyik vintázs fotója. Feltételesen ütötték le 137.500 euróért Moholy-Nagy akrilüvegre festett olajképét – ez azt jelenti, hogy a kínált összeg kevéssel, vélhetően egy licitlépcsővel elmaradt a limitártól, ezért annak elfogadása újabb egyeztetést igényel a beadóval. A művész színes litográfiái becsértékük sávjában, vagy annál magasabb árakon, 7,5-22,5 ezer euró között keltek el. Molnár Farkas litográfiái kivétel nélkül vevőre találtak, esetenként a becsértéket meghaladó árakon. Az est legnagyobb nyertese Breuer Marcell volt, akinek bútoraiért heves licitcsaták bontakoztak ki. Valamennyi Breuer-tétel elkelt, a jutalékkal növelt leütési árak 6.250 és 15 ezer euró között váltakoztak.

Az árverés legdrágább darabja az ukrán származású ötvös és formatervező, Naum Slutzky négyrészes ezüst teás- és kávéskészlete lett 1927-ből, ami becsértékének sávjában, 225 ezer euróért váltott tulajdonost. A második legdrágább tétel viszont a várt összeg háromszorosát hozta beadójának, miután a húsz, különböző Bauhaus-művészek, köztük Moholy-Nagy László által tervezett levelezőlapért 206.250 eurót adtak.

Nyitókép: Marcel Breuer (Pécs 1902 – 1981 New York.) Club armchair – Model: B 3 – the so-called Wassily- Armchair. 1925 / execution 1930/31Steel tubing, nickel-plated; blue canvas – manufacturer: Thonet Frères, Paris. 73,5 × 77 × 68 cm. (28 ⅞ × 30 ⅜ × 26 ¾ in.) Original cover with signs of age. / www.grisebach.com

Szerző: Emőd Péter

A cikk 2019. május 29-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.

Soha nem árverezett könyvek aukciója!

A kísérletező kedvű Antikvárium.hu ismét egy újszerű és egyben úttörő aukciós tematikával áll elő soron következő, immáron 26. nyilvános árverésén, amikor is olyan könyvek aukcióját rendezi meg, melyek az árverések történetében most először debütálnak. Ezek az eddig méltatlanul háttérbe szorult tételek az Axioart.com aukciós piacterén első ízben kerülnek a nyilvánosság elé, 2019. május 30. és június 09. között, a kockázatot felvállaló webáruháznak köszönhetően.

Az igazán széles és változatos kínálatból álljon itt néhány ellenállhatatlan tétel, megnehezítve ezzel a licitálók dolgát.

A századeleji kávé- és mulatóházak nemcsak gasztronómiai, hanem olyan történelmi értéket is képviselnek, melyeknek a feltérképezése elengedhetetlen egy-egy korszak életének, a helyi társadalom szokásainak és életvitelének jobb megismeréséhez. A XX. század eleji modern szállodák többsége már térben elkülönített klasszikus kávéházakkal rendelkezett. A magyarországi szállodák, vendéglők és kávéházak címtára c. könyvből megismerhetjük a híres, hírhedt, vagy éppen feledésbe merült vendéglátóegységeket.

A századelő egyik kimagasló egyénisége a mindenkire valamilyen módon hatás gyakorló Rudolf Steiner. Munkássága rendkívül széleskörű az iskolaalapítástól kezdve az ezoterikus földművelésig. A szellemtudományok területén alkotott kiemelkedő műve a Dr. Rudolf Steiner előadásai János evangéliumáról.

Bosnyák Zoltánjelentős mennyiségű műveiben, könyveiben főleg egy témára fókuszált, az erősen antiszemita látásmóddal tárgyalt zsidókérdésre. A harmadik zsidótörvény és a házasság című munkája az Egyedül vagyunk 1940. III. évfolyam folyóiratában megjelent mű különlenyomataként jelent meg. A kiadvány különlegessége, hogy szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/46-ban összeállított zárolt könyvek listáján.

Dr. Chengery Pap Elemér az 1920-30-as évek Magyarországának elismert okkult, parapszichológiai szaktekintélye volt. Publikációi a mai napig a téma keresett írásai közé tartoznak, mint például Az okkultizmus köréből című műve.

Dankó Pista daltársulatával beutazta egész Magyarországot, de eljutott Moszkvába és Szentpétervárra is. Az anekdota szerint a cári udvarban akkora sikert arattak, hogy a cár a zenész egyik ujjára húzta briliáns gyűrűjét. Ezen felbuzdulva több vendég is így tett, és hamar megteltek gyűrűkkel Dankó ujjai, mire a zeneszerző felkiáltott: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!” Most A magyar nemzet gyászdala című borongós hangulatú szerzeményére lehet licitálni.

Dr. Cserép József több művében foglalkozik a magyarok eredetével, származásával. A Magyarok Őshazája Amerika című elgondolkodtató, vitára késztető tanulmánya szintén első alkalommal kerül árverésre.

Az emigrációs kötetek közül szintén kiemelkedő tétel Dudás Rudolf Scytha szó- és mondattár című, rendkívül ritka könyve.

Az idegen nyelvű kiadások között csemegézve ráakadhatunk Felix Schloemp: Hindenburg-Anekdoten című művére, mely a szerzőhöz illő vicces politikai anekdotákat és humoreszkeket tartalmaz.

Benedek Elek a székely mesemondó, az erdélyi gyermekirodalom, a népmese és a magyar mondavilág értékeinek őrzője. A kincses bojtár s egyéb vidám mesék című mesekönyv szerencsés licitálója a szerzőnél megszokott hangvételű, népmesei fordulatokban gazdag gyűjtemény tulajdonosa lehet az árverés befejeztével.

A Baumgarten-díjas Wass Albert számtalan felnőtteknek és gyermeknek szóló könyvet írt. Tanulságos történetei, a Torontóban kiadott Erdők könyvében című kötetében is megjelennek a hozzátartozó természetfeletti lényekkel együtt, mint tündérek, manók, boszorkák.

P. Finn neve nem ismeretlen az ifjúsági regények kedvelői között. Merton Ada című nevelő hatású elbeszélése főleg leányok számára íródott. Most e mű első magyar kiadása Gottermayer Nándor könyvkötészetében készült szemet gyönyörködtető, színezett, szecessziós virágmintás kötésben kerül árverésre.

Itt említendő meg Ruszinszky László: Tempus című kiadványa is, melynek avantgard borítótervét Dudinszky Rudolf festőművész tervezte.

Ritkaságszámba megy az aHungary című képes album is, mely 10 eredeti rézkarcot tartalmaz, többek között Gross Arnold, Füle Mihály, Varga Nándor műveiből, Magyarország szépségeit bemutatva.

Az első kiadások között megemlítendő az 1908-ban kiadott Gondos Balázs: Magyar levelező (Családi levelező) című kötete, mely azzal a szándékkal készült, hogy segítséget nyújtson a köz- és magánéletben előforduló levelek és okiratok szerkesztésében, illetve Paulini Béla Gombóc Kelemen című meséskönyve, melynek illusztrációit is maga a szerző rajzolta meg.

A színjátszáshoz nem csak a szerep megfelelő átérzése és átadása tartozik, hanem a kiváló rendezés is rengeteget tesz hozzá egy-egy mű színpadi életre keltéséhez. Olyan ritka kiadás is az aukciós tételek közé került, mint K. Sz. Sztanyiszlavszkij rendezőpéldánya Shakespeare Othello című tragédiájához, melyet kis példányszámú megjelenése még értékesebbé tesz.

A gyűjtők körében nagy érdeklődésre tarthat számot a Korányi és Fröhlich redőnygyár képes, árjegyzékkel ellátott katalógusa, valamint aPásztory virág kötészet 1913. februári ismertetője és árukatalógusa.

Ugyancsak figyelemre érdemes Oettinger: Szerelmi pikántériák a franczia udvari életből című érdekes olvasmánya, melyben a francia történelem alakjainak magánéletébe kaphatunk bepillantást.

Itt az alkalom, hogy az árverésen licitálók eddig soha nem látott ritkaságokkal bővítsék gyűjteményüket, melyeket az érdeklődők megtekinthetnek és személyesen kézbe vehetnek a webáruház IX. kerületi, budapesti átadópontján május 31-től június 07-ig.

A már jól ismert módon minden egyes kötetről az átlagos katalógusinformációnál sokkal gazdagabb fotóanyag és írásos háttérinformáció (a leiratokon túl előszó, tartalomjegyzék és fülszöveg van minden olyan könyvnél, ahol ezek rendelkezésre állnak) található a webáruház aukciós felületén, hathatósan segítve ezzel a licitálás előtti tájékozódást új és visszatérő ügyfelei számára egyaránt.

Kattintson ide, és nézze meg, hogy mit tartogat az Antikvarium.hu különleges online árverése >>> 

Fabrika |Art Deco-tól a Space Age-ig – interjú Markó Barbarával és Gulyás Zsuzsával

A Fabrika május 29 és június 10. között rendezi első online árverését Art Deco-tól a Space Age-ig címmel az AXIOART weboldalán. Az aukción többek között Josef Hospodka által tervezett üvegtárgyakra, a Thonet bútorgyár termékeire és muránói üvegcsillárokra licitálhatnak az érdeklődők. Az aukciós esemény apropóján Markó Barbarával és Gulyás Zsuzsával beszélgettünk. 

Hogyan alakult meg a Fabrika?

M.B: 2014 decemberében alapítottuk a céget és fél év múlva költöztünk a Szondi utca 94-be. Az volt a koncepciónk, hogy a 20. századi modern vonalat felújítsuk, ma már sokkal hagyománytisztelőbben és minimalisztikusabban nyúlunk a tárgyakhoz. Célunk az, hogy a tárgyak a mai enteriőrökben is megállják a helyüket. 

G.ZS: Az üzletünk része még egy restaurátor műhely is, ahol a bútorok szépülnek Regő és Dani kezei alatt. Az üzlet és a műhely a kezdetek óta együtt működik. Ennek köszönhető, hogy a felújításban viszonylag nagy a mozgásterünk. 

©Fabrika

Honnan érkeznek be hozzátok a tárgyak?

M.B: Nagyon ritka, amikor valaki behoz valamit, inkább beszerzőktől vásárolunk, illetve mi magunk is keresgélünk, piacozunk. Az 50-as, 60-as években készült tárgyak értékét egyre többen felismerik, egyre kevesebb van belőlük, ezért sokszor rosszabb állapotú tárgyakat is megveszünk, amiről tudjuk, hogy értékesek és véges a számuk. 

Milyen típusú tárgyak kerülnek be hozzátok? 

M.B: Abszolút nem tömegtárgyakat vásárolunk ebből a korszakból, hanem igyekszünk kiválogatni azokat, amik a saját korukban is luxustermékeknek számítottak: például nagyon sok cseh bútorunk, és különleges olasz lámpánk is van.

G.Zs: A szépségük és a furcsaságuk miatt foglalkozunk a tárgyainkkal. A Fabrika előszelekciója azért is fontos munka, mert szeretnénk megmutatni, hogy miben különböznek a silány tárgyak és utánzatok a korszak menő darabjaitól. 

A vásárlók szoktak segítséget kérni a Fabrikában megvásárolt tárgyak elrendezésével kapcsolatban?

G.Zs: Igen, sokszor beszélgetünk az enteriőrről, ahová szánják a tárgyat, aztán együtt gondolkozunk arról, hogy mi az ami a legjobban mutatna az adott térben. Gyakran el is megyünk terepszemlét tartani! Szeretjük, ha a vevők vásárlás előtt kipróbálják a tárgyakat, hiszen ezek nemcsak műtárgyak, hanem használati eszközök. Szeretnénk ha a nálunk vásárolt tárgyak beleépülnek a hétköznapokba. A célunk az, hogy minden bútor, a lehető legszebb állapotban, használatra készen kerüljön ki a kezeink közül. 

©Fabrika

Milyen tárgyakat választottak az árverésre?

M.B: Igyekeztünk a gyűjtemény legizgalmasabb, legkülönlegesebb darabjaiból válogatni. Lesznek lámpák, egy-két kiegészítő tárgy, óra illetve nagyon szép cseh üvegek, csillárok, kerámiák. 

G.Zs: Illetve figyeltünk arra is, hogy változatos farfekvésű tárgyak szerepeljen az aukción. 15 ezer és 1,5 milliói forint közötti kikiáltási árak között mozognak a tételek. Apró kiegészítők, és méretükben meghatározó darabokat is megmutatunk. Minden tárgy megtekinthető az üzletben az aukció ideje alatt. 

Melyek a kedvenc tételeitek az aukciós anyagból?

M.B: Nekem a A811-ös Thonet karosszék az egyik kedvencem, Josef Frank és Josef Hoffmann tervezésében. Gyönyörű, finom vonalvezetésű, kecses darab. De nehéz lesz megválni attól a menő üvegvázától is, amit Hospodka tervezett a Chribska gyárnak. 

G.Zs: Az egyik kedvencem az iparművészeti vállalt Gömbüveges állólámpája, ami egy sci-fi-ben is megállná a helyét. Van még egy szentimentális darab. Egy metszet, ami a Ferihegy 1-es terminál-t ábrázolja, fénykorában. Imádtam ide megérkezni és szerintem sokan vannak ezzel így. A muranói üvegcsillár mindkettőnk kedvence, így ezt nem sajátítanám ki. 

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/354579508738089/

Íme, a Kieselbach Galéria tavaszi aukciójának legdrágább tételei

Perlrott Csaba Vilmos Park című festménye kelt el a legmagasabb áron, 95 millió forintért hétfő este a Kieselbach Galéria árverésén, amelyen sok más mellett Ferenczy Károly, Scheiber Hugó, Czóbel Béla, Nemes Lampért József, Aba-Novák Vilmos, Egry József és Klie Zoltán alkotásaira licitálhattak az érdeklődők.

Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955): Park (A művésztelep parkja), 1910-es évek első fele

Az árverésen 211 tétel került kalapács alá és a műtárgyak 89,5%-ára érkezett sikeres licit. A katalógusban szereplő tételek összértéke 590 950 000 forint volt, az árverés végén az összleütés 781 660 000 forint lett.

Az aukció sztártételén, Perlrott Csaba Vilmos Park című festményén a kecskeméti művésztelepnek helyet adó egykori Műkert legszebb részlete tűnik fel. A nemzetközi rangú műalkotásra 44 millió forintról indult a licit.

Azaukció második legmagasabb áron elkelt műalkotása Ferenczy Károly Jókai-domb című festménye volt. A 60 millió forintért aukcionált tétel Nagybányán készült 1906-ban. Ferenczy Károly 1896-ban, alapítóként érkezett Nagybányára, ahol a századforduló éveiben a magyar plein air festészet legszebb műveit alkotta meg.

Ferenczy Károly (1862-1917): Jókai-domb (Táj híddal I.), 1906

Magas áron, 55 millió forintért kelt el Scheiber Hugó Kertvendéglő (Fények) című, 1925 körül készült konstruktív kompozíciója. Az árverésre kínált kép Scheiber expresszionista-futurista korszaka egyik főművének számít, amely azt az időszakot reprezentálja, amikor a berlini Sturm kiállítása után, a nemzetközi hírnév kapujában állva a festő életművének legjelentősebb darabjait alkotta meg.

Scheiber Hugó (1873-1950): Kertvendéglő (Fények), 1925 körül

42 millió forintért cserélt gazdát Czóbel Béla 1920-as évek végén készült Narancsos csendélete. A két világháború közti periódus remekműve a Fränkel Szalon 1936 júniusi kiállításán szerepelt először a budapesti közönség előtt.

Czóbel Béla (1883-1976): Narancsos csendélet, 1920-as évek vége

Jól szerepelt az árverésen Ziffer Sándor 1912-1914 között festett képe a Kertészlány, amely 34 millió forintért kelt el, míg Nemes Lampérth József Tabáni utca című festménye 26 millió forintért cserélt gazdát. 

Ziffer Sándor (1880-1962): Kertészlány, 1912-1914 között
Nemes Lampérth József (1891-1924): Tabáni utca (Horgony utca), 1922

Élénk licitharc mellett 24 millió forintért talált új gazdára Klie Zoltán Leány és vasmadár című 1935-ös alkotása, míg Aba-Novák Vilmos Vásár című olajképét 26 millió forintnál ütötték le, az alkotás kikiáltási ára 20 millió forint volt.

Klie Zoltán (1897-1992): Leány és vasmadár, 1935
Aba-Novák Vilmos (1894-1941): Vásár, 1934

Egry József Balatoni fények című alkotását 24 millió forintért, Dénes Valéria Budai tájkép című festménye 17 millió forintért, Kassák Lajos Térkonstrukció című alkotása 13 millió forintért talált új gazdára.

Egry József (1883-1951): Balatoni fények (Badacsony)
Dénes Valéria (1877-1915): Budai tájkép (Óbudai motívum), 1911
Kassák Lajos (1887-1967): Térkonstrukció, 1920-as évek eleje

Az aukciósház ismét színvonalas kortárs anyaggal várta az érdeklődőket. Csernus Tibor Repülősök című műve indult a legmagasabbról, végül 11 millió forintért kelt el. Ország Lili Király és királynő háromdarabos sorozatát 13 millió forintért vásárolták meg. Bukta Imre 2015-ös, Vadászat című olajképét a 850 ezer forintos kikiáltási ár után 1,4 millió forintért ütötték le. Érdemes még kiemelni Korniss Dezső Piros lény című alkotását, ami 1,7 millió forintért cserélt gazdát.

Csernus Tibor (1927-2007): Repülősök, 1970 körül

Előfizetőink a katalógus teljes leütési listáját az alábbi linken – a bejelentkezést követően – érhetik el.

Sztártételek a Nagyházi Galéria jubileumi aukcióján

Impozáns anyaggal ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját a Nagyházi Galéria és Aukciósház. 25 évvel ezelőtt fergeteges sikerrel zárult a világhírű Sotheby’s közreműködésével létrejött első árverés az V. kerületi Balaton utcában. Az első aukció óriási előrelépést jelentett a hazai műkereskedelemben akkor még csak tíz éves múltra visszatekintő, Nagyházi Csaba és Soóky Marietta által alapított régiségkereskedés, majd galéria életében. 

Az elmúlt két és fél évtized alatt a galéria közel 150 000 festményt és műtárgyat árverezett el sikerrel, melyek közül számos darab került közgyűjteménybe, vagy gazdagította magángyűjtők kollekcióját. A teljesség igénye nélkül a galéria fő profiljába tartozó úgynevezett „Régi mesterek” közül Tiziano Vecellio, Giacomo Cipper, Nicolaes Maes, id. Frans Francken, Joost Cornelis Droochsloot, Simone Pignoni értek el nemzetközi összehasonlításban is jelentős árakat. A magyar festészet kiemelkedő művészei közül, elég ha csak Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, id. Markó Károly, Mészöly Géza, Csontváry Kosztka Tivadar, Rippl-Rónai József, Vaszary János, báró Mednyánszky László, Egry József, Nemes Lampérth József, Gulácsy Lajos, vagy Aba-Novák Vilmos nevét említjük. Aukciós katalógusaink a hazai gyűjtéstörténeti és művészettörténeti kutatások megkerülhetetlen forrásaivá váltak.

“A 25 éves jubileumi aukcióval emlékezünk és tisztelgünk galériánk alapítója, Nagyházi Csaba emléke előtt. Rá emlékezünk a május 18-i 15.00 órakor kezdődő kerekasztal beszélgetéssel is, melyet születésének 75. évfordulója alkalmából rendezünk galériánkban a Falk Art Fórum keretében.” 

A májusi három napos jubileumi aukció gazdag kínálatából a következő tételeket emelte ki az aukciósház:

Giovanni Domenico Tiepolo: Szűz Mária, (1770-es évek)

Az előkelő származás-történettel rendelkező védett festmény szerepelt a Szépművészeti Múzeum 1996-os velencei barokk festészetet bemutató kiállításán. A kép az itáliai késő-barokk festészet kiemelkedő színvonalú alkotása. 2

Carlo Cignaninak tulajdonított: Dionysos és Eros Hephaistos műhelyében, (1680 körül)

A méretében is impozáns védett festmény a szakértők számára is fejtörést okozó ikonográfiai témát dolgoz fel. A bolognai festészet kiemelkedő mesterének alkotásai már a 18. században nagy népszerűségnek örvendtek olyan nagy magyar gyűjtők körében, mint gróf Apponyi Antal György, KazinczyFerenc vagy Esterházy Pál. A kép kikiáltási ára: 55 millió forint.

Aba-Novák Vilmos: Hátakt (1921 körül)

A számos helyen kiállított és reprodukált monumentális hatású festmény Vulkovics Katalint, Katót, a művész feleségét ábrázolja, aki 1921-tól állandó modellje Aba Novák képeinek. A művész korai kubisztikus korszakának e rendkívüli darabját a festő élete végéig műterme falán őrizte.

Jules Leleu (1883-1961): Öltözködő asztal (1940-es évek)

A francia Art Deco egyik legjelesebb képviselőjeként számon tartott bútortervező és belsőépítész kifinomult formájú és egzotikus anyagokból készített bútorai nemcsak a hazai műtárgypiacon számítanak ritkaságnak, de a nemzetközi nagy aukciósházak kínálatában is sztárdarabok.

Biedermeier kitűző, 19. század közepe, eredeti dobozába

Ékszerek esetében a származástörténet ismerete ritkaságnak számít, épp ezért különleges, hogy bizonyíték van arra, hogy ezt az ékszert korábbi tulajdonosa, Lencz Antalné viselte. Ezt a tényt a katalógusban reprodukált, az ékszerhez tartozó Kassán készült 1870-es fotográfia is tanúsítja.

Josef Israëls (1824-1911): Vihar után (1858)

A hágai iskola egyik legjelentősebb mesterének alkotása szerepelt a Magyar Nemzeti Galéria 1995-ben rendezett, a hágai festőiskolát bemutató nagyszabású kiállításán. A holland kutatók részéről is jegyzett festmény ritkaság-értékét fokozza, hogy a művésznek mindössze egy festménye ismert a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében.

E sztárdarabokon kívül a jubileumi aukció festmény kínálatából ki kell emelnünk Donáth János, Barabás Miklós, Benczúr Gyula – portréit, Molnár József Fürdő után című impozáns méretű alkotását, a neves belga festő, Gustave Léonard de Jonghe kifinomult társasági portréját, Mészöly Géza két kisméretű tájképét, Gulácsy Lajos Rokokó kerti jelenetet ábrázoló művét, Vaszary János, Iványi Grünwald Béla, gróf Batthyány Gyula, Czóbel Béla, A. Tóth Sándor, Egry József, Patkó Károly, Kmetty János és Perlrott Csaba Vilmos műveit.

A festmény anyag mellett a több évszázadot átívelő bútorkínálatban is több védett tétel szerepel, illetve számos olyan darab, amely divatos modern enteriőrök méltó dísze lehet.

Az árverésen online is licitálhatnak az érdeklődők az AXIOART LIVE szolgáltatásának köszönhetően.
Figyelem! A jelentkezéseket 24 órával az aukció kezdete előtt lezárjuk!

A jubileumi árverés első napjára itt, a második napjára itt a harmadik napjára pedig itt jelentkezhetnek.