Author: artportal

A levegő korszaka. Kicsoda Tomás Saraceno és miért fontos?

Mi közük egymáshoz a lebegő városoknak, a nap és szél segítségével végrehajtott repüléseknek és a pókoknak? Mi az az új korszak, amelynek elméletével és technológiájával Saraceno foglalkozik? Elmondjuk, már csak azért is, mert az Aerocene projekt hamarosan Budapestre jön. Az argentin Tomás Saracenóval nemrégiben kétszer is foglalkozott a mainstream hírmédia. 2019 végén felvette tekintélyes listájára a német Monopol magazin, amely rendszeresen összegzi a legfontosabb kortárs művészeket – az artportal cikke erről itt. A minap pedig az artsy-n és a Hyperallergic-en is napvilágot látott a hír, amely szerint Saraceno egyszerre „hat világrekordot is megdöntött”, amikor a kizárólag napenergiával működő hőlégballonja, mintegy másfél óráig repülve, átszelte a légteret egy 2,5 kilométernyi kiterjedésű argentin sós tó fölött. A Guiness Book-ba illő adatok sem mellékesek, hiszen ez volt az eddigi leghosszabb olyan repülés, amelynek során fosszilis energia nélkül, csak a nap és a szél segítségével közlekedett egy ember a levegőben, de érdekes az a tény is, hogy a projektet egy dél-koreai K-Pop fiúcsapat, a BTS finanszírozta. Az ázsiai popsztárok nemrégiben a londoni Serpentine galériában indították útnak művészettámogatási programjukat, amely CONNECT, BTS névre hallgat és új …

Elhunyt Félix Marcilharc, az art deco legnagyobb gyűjtője

Művészettörténész, író, galerista és műgyűjtő volt; nála jobban senki nem ismerte az art deco-t, és annak Párizsban élő magyar származású mestereinek munkásságát. Aki Párizsban a múlt század első felének képző- és iparművészete iránt érdeklődött, elsősorban azzal az időszakkal foglalkozott, amit, kicsit általánosítva, de közkeletű kifejezéssel art deco-nak hívunk, jól ismerte a napokban elhunyt Félix Marcilhac nevét, hiszen minden kétséget kizáróan ő volt e kor legjobb szakértője. Az 1941-ben Párizsban született, társadalom- és politikatudományi, irodalmi, képzőművészeti tanulmányait a legjobb iskolákban végzett, kiváló megjelenésű, több nyelven beszélő Marcilhac 1969-ben nyitotta meg galériáját a Szajna bal partján, a rue Bonaparte-on. Tevékenysége azonban messze túlmutatott egy „átlagos” galeristáén; tanított a Louvre Képzőművészeti Akadémiáján, nemzetközi hírnevet szerzett árverések szakértőjeként, és – különösen az art-deco-s szobrok és iparművészeti tárgyak témájában – tucatnyi tanulmányt és monográfiát jelentetett meg. Számunkra megkülönböztetett jelentőségűek magyar vonatkozású munkái, hiszen Csáky Józsefről (Joseph Csaky) írt monográfiája, illetve a Kálmán Makláry Fine Arts által megjelentetett, Csáky és Miklós Gusztáv (Gustave Miklos) munkásságát feldolgozó albuma hiánypótló forrásmunka az érintett művészekkel és ezzel a korral foglalkozó művészettörténészek és kutatók számára. Félix Marcilhac 2014-ben visszavonult az …

Cégérpornó. Informális építészeti megoldások úton-útfélen

Vannak az építészetnek kevésbé hivatkozott rétegei, amelyek pedig szembeötlő jelenségei az utcaképnek. Épp ez a feladatuk, felhívni magukra a figyelmet, információt generálni. Csáki László és Vízkelety Márton Cégérpornó című sorozata is ilyen, egyedi tervezésű és kivitelezésű cégéreket dokumentál. A cégérek eredetileg a szakmai tudás jelei, szimbólumai voltak. Az inas-, majd a legényévek teljesítése után a mesterré vált műhelytulajdonos kihelyezhette saját cégérét. A sokféle anyagból készült, eleinte nyugati mintákat követő kézművesjelzések szerepét később a kirakatok vették át, de a kapitalista piacgazdaság versenyszelleme visszaidézte a műfajt, ha nem is úgy és ugyanabban a minőségben, mint ahogy korábban létezett. Az egyéni elhatározásból, saját eszközökkel és kreativitással, szakember bevonása nélkül készült üzletportálok a város kevésbé védett köztereinek nem ritka kiegészítői. Az ilyen módon készült cégérek érdekes kérdéseket vetnek föl. Vajon milyen előképek alapján jönnek létre? Beszélhetünk-e a buherált cégérekről, a népi művészet egyfajta folytatásaként? Bernard Rudofsky az Architecture without architects című, 1964-ben kiadott könyvében nonpedigreed architecture-ként, azaz nem törzskönyvezett építészetként definiálja a hatvanas évektől egyre növekvő jelentőségű spontán építményeket, melyek amúgy már évszázadok óta velünk vannak. Rudofsky többnyire olyan nemzetközi példákat mutat …

Ezek voltak 2019 legdrágább művei a nemzetközi és a hazai aukciós piacon

Míg a nemzetközi aukciós piac idén az egy évvel korábbinál gyengébb forgalmat produkált, idehaza nem érvényesült a negatív trend. Az abszolút csúcsárak sehol nem forogtak veszélyben, de külföldön és itthon is számos életmű-rekord született. A globális piacon erőteljesen érződött a csúcsművek kínálatának ritkulása. Nemcsak a Leonardo (?) Salvator Mundija által felállított 450 millió dolláros rekord maradt elérhetetlen, de még a 2018-as év 157 milliós csúcsára is, amit egy Modigliani-aktért fizettek a Sotheby’s-nél.  Idén 110,7 millió dollár is elég volt a lista első helyéhez, amit az árverések évtizedek óta egyik legsikeresebb szereplője, Claude Monet ért el szénakazlakat ábrázoló sorozatának egyik 1890-es darabjával. Ez az ár pontosan kétszerese volt a mű becsértékének és nemcsak Monet számára jelent új rekordot, hanem az impresszionista festészet egésze számára is. Érdekesség, hogy miközben a nemzetközi árverőházak versenyében az összforgalmat tekintve a Christie’s biztosan vezet a Sotheby’s előtt, az év rekordeladása a tavalyi esztendőhöz hasonlóan ezúttal is a Sotheby’s nevéhez fűződik. Míg tavaly egyetlen élő művész, David Hockney alkotása került be a TOP 10-be, idén már három is, közülük Jeff Koons Nyula 91,1 millió dollárral, az élő művészek …

Majmokkal van tele a brit parlament alsóháza

Akár egy, a Brexit-huzavonába belefáradt brit polgár véleménye is lehetne ez, de akkor nem a művészeti hírek között volna. Mégis itt van, mivel a parlament padsorait Banksy töltötte meg csimpánzokkal. A festményt most elárverezik. A Devolved Parliament című festmény a maga közel négy és fél méteres hosszával és 2,8 méteres magasságával Banksy legnagyobb ismert vászonképe és tulajdonosa jó érzékkel dobja most piacra – nemcsak az inkognitóját mindmáig sikerrel őrző művész egyre nagyobb népszerűsége, hanem valóban a Brexit miatt is, hiszen a kép, alkotója szándékától függetlenül – legalábbis a Brexit-ügy vonatkozásában, ami tíz éve még nem volt napirenden – a brit törvényhozás tehetetlenségének szimbólumává vált. A monumentális olajkép a Sotheby’s október 3-i kortárs aukcióján kerül kalapács alá 1,5 -2 millió fontos becsértékkel, s amennyiben ebben az ársávban kel el, ez új életmű-rekordot jelentene. A dátum csaknem napra pontosan egybeesik annak a nevezetes tavalyi Sotheby’s-aukciónak az első évfordulójával, amin Banksy egyik, éppen leütött munkájában működésbe lépett egy általa beépített iratmegsemmisítő, ami félig ledarálta a képet, talán minden korábbinál nagyobb publicitást biztosítva alkotójának. A Devolved Parliament a Bristol Museums egy tíz évvel ezelőtti Banksy-kiállítására …

Ezekre a magyar tételekre érdemes figyelni az aukciókon New York-tól Párizsig

Ismét néhány külföldi árverés, ahol fontos és érdekes magyar, vagy magyar vonatkozású tételre lehet licitálni. Túlsúlyban ezúttal kivételesen nem a festmények lesznek. A sort a Christie’s szeptember 27-i New Yorki második világháború utáni és kortárs árverésével kezdjük, amin Hantai Simon 1969-ben festett, Etűd című olajképe is szerepel. Mint mi is beszámoltunk róla, Hantai néhány hete már a Gagosian művészköréhez tartozik, s a galéria az Amerikában Európához, különösen Franciaországhoz képest még kevésbé közismert Hantai „felfuttatásában” komoly lehetőséget lát. Elképzelhető, hogy a „Gagosian-kapcsolatnak” köszönhetően már ez a kép is nagyobb érdeklődést generál. A viszonylag kis méretű, jellegzetes festmény 50-70 ezer dolláros becsértékkel indul az árverésen. Október első hete New York-ban a fotóaukciók évadja. A fotók iránti kereslet tavaly az elmúlt tíz év mélypontjára süllyedt, az idei első félév azonban már javuló eredményeket hozott és ez a trend folytatódhat ebben a félévben is. Kínálatban mindenesetre nem lesz hiány. A Phillips október 1-én, a Christie’s 2-án, míg a Sotheby’s 3-án árverez, s nincs a világnak szinte egyetlen olyan neves klasszikus vagy kortárs fotográfusa, akinek legalább néhány munkája ne bukkanna fel az aukciós nagyhéten. Igaz ez, …

Breaking news: ezentúl a világ legismertebb galériája képviseli Hantai Simont

Az ArtNews tegnap kürtölte világgá, hogy új névvel gazdagodott a világ első számúnak tekintett galériája, a Gagosian művészköre: a tekintélyes névsorba felkerült a magyar származású Hantai Simon is. Larry Gagosian (74) 1980-ban Los Angelesben nyitotta meg első galériáját, New York-ban öt évvel később vetette meg a lábát, hogy aztán a következő évtizedekben a világ első számú kortárs galeristájává nője ki magát. Jelenleg három kontinens tíz városában már tizennyolc galériában mutatja be az általa – nem feltétlenül kizárólagos joggal – képviselt több mint kétszáz művész alkotásait, akik között a klasszikus modernek legnagyobb mesterei mellett olyan kortárs sztárokat találunk, mint Georg Baselitz, Damien Hirst, Jeff Koons, Anselm Kiefer, Ed Ruscha vagy Jeff Wall. Kiállításai sokszor vetekednek a legnagyobb múzeumokéval, melyek egyenrangú partnerként működnek együtt vele.  világ vezető galériái között nemcsak a legkeresettebb élő művészek képviseleti jogáért folyik kiélezett küzdelem, hanem a már lezárt életművű alkotók hagyatékának kezeléséért is. Gagosiannak most sikerült elnyernie a Hantai-hagyaték képviseletét; amiért vélhetően több más, Hantainak korábban kiállítást rendező neves galéria, így a New York-i Kasmin, a londoni és New York-i Timothy Taylor is …

Csöndes szenzáció: berlini kiállítás Moholy-Nagy tipográfiai munkásságáról

A Bauhaus 100-as programözönben szinte eltűnt az a két hétig látogatható berlini kiállítás, ami a magyar szempontból rendkívül gazdag programú centenáriumi év egyik legfontosabb eseménye. Moholy-Nagy László és az Új Tipográfia,(László Moholy-Nagy und die Neue TypografieRekonstruktion einer Ausstellung Berlin 1929)Berlin, Kunstbibliothek, szeptember 15-ig A Berlini Állami Múzeumokhoz tartozó Kunstbibliothekban (Művészeti Könyvtár) augusztus 29-én nyílt meg és szeptember 15-ig látogatható a Moholy-Nagy László és az Új Tipográfia. Egy 1929-es berlini kiállítás rekonstrukciója című tárlat, ami a legismertebb „bauhausos magyar” tevékenységének egy fontos és rendkívül innovatív területébe, a művész tipográfiai munkásságába enged bepillantást. A tárlat, mint címéből is kiderül, egy pontosan 90 esztendővel korábban és ugyancsak Berlinben, egészen pontosan a Martin-Gropius-Bauban megrendezett Új tipográfia című kiállítás egyik termének rekonstrukciója, melyben Moholy-Nagy Merre tart a tipográfiai fejlődés? címmel 78 gazdagon illusztrált táblán mutatta be a tipográfia fejlődését a századforduló óta eltelt időszakban és vázolta fel a jövőjére vonatkozó elképzeléseit a fotográfia korában. A táblák saját szövegeiről és könyveiről készült fotók és számos korabeli reklámhordozó felhasználásával készültek, amiket a művész bauhausos évei alatt gyűjtött és archivált. A táblák ajándékozás útján még 1930-ban a Művészeti Könyvtár tulajdonába kerültek, de együtt …

Mi lesz Gerhard Richter hagyatékával?

Az elmúlt évtizedek egyik vitathatatlanul legnagyobb és legnépszerűbb festője 88. életévében járva is töretlenül alkot, de azért a műtermében őrzött félszáz festmény és számtalan grafika sorsa sokakat foglalkoztat. Elsősorban persze Richtert magát. Az utóbbi évek nagyszabású kiállításai, köztük a mester 85. születésnapját köszöntő párizsi, londoni és berlini show-k, vagy a potsdami Museum Barberiniben rendezett tavalyi tárlategyértelműen igazolták, hogy Richter neve igazi közönségmágnes, a kiállításain garantált a kiugró látogatószám. A művész maga is intenzíven foglalkozik életműve sorsának rendezésével, s a kérdés természetesen a múzeumi szakmát, sőt mint látni fogjuk, Németországban a politikát is foglalkoztatja. Nem csoda: Richter az utóbbi évtizedek németországi kultúrájának egyik legismertebb követe az egész világon. Gazdag életművének nagyobbik része magángyűjteményeket gyarapít, de ezek egy része is hozzáférhető a nagyközönség számára. A magánmúzeumok közül talán az idén elhunyt neves német műgyűjtő, Frieder Burda baden-badeni múzeuma rendelkezik műveinek legjobb kollekciójával. Richter azonban gondosan odafigyelt arra, hogy munkái közgyűjteményekben is láthatóak legyenek. E művek egy része vásárlás útján, más része adományként vagy tartós letétként került az érintett intézményekbe. A legjobb kollekcióval szülővárosa, Drezda büszkélkedhet, ahol az Albertinum két reprezentatív termében 2004 óta csak az …

Zuhant a nemzetközi piac aukciós forgalma 2019 első felében

Egészen pontosan 17,4%-al. A 6,98 milliárd dollár az évtized harmadik legrosszabb eredménye. A nagy nemzetközi műpiaci adatbázis, az Artprice idén a korábbi gyakorlattól eltérően egy féléves összefoglalóval is meglepte az aukciós piac iránt érdeklődőket. Ez azért fontos, mert a trendekre odafigyelők „menet közben” eddig lényegében csak az egyes árverésekről az aukciósházak által kiadott kommünikékre támaszkodhattak, márpedig ezek szinte kivétel nélkül győzelmi jelentésekként vannak megfogalmazva – láttunk-e már valaha is olyan sajtóközleményt, amiben egy aukciósház bevallotta volna, hogy mondjuk legutóbbi aukciója az utóbbi évek leggyengébb forgalmát produkálta, az el nem kelt művek szokatlanul magas arányával és a várakozástól messze elmaradó leütési árakkal? Ezekben a jelentésekben legfeljebb a sorok között olvasva lehet érdemi információra bukkanni, s az „igazság pillanata” akkor jön el, amikor hozzáférhetővé válnak az összefoglaló számok. Mindenképpen jó tehát, hogy ez most év közben is megtörtént; ráadásul a nemzetközi piacon, a hazaitól eltérő módon, egyértelműen az első félév az erősebb, így ennek számaiból már az év egészére is lehet óvatos következtetéseket levonni. A bevezetőben említett forgalomcsökkenés nem, legfeljebb a mértéke váratlan; az előző két évhez képest magasabb …