Author: artportal

Egy vad mező mindenhez hasonlít? – A MŰTŐ csoport legutóbbi kiállítása a Budapest Galériában

Szeptember 18-án zárt a MŰTŐ csoport kiállítása a Budapest Galériában. A 2016-ban alakult független művészeti platform és kollektíva legutóbbi tárlata az első olyan kezdeményezés, amely során a csoport nyolc tagja közösen létrehozott alkotások bemutatására vállalkozott. MŰTŐ csoport: Ezt a vad mezőt ismerem, Budapest Galéria, 2022.08.10-09.14 A MŰTŐ csoport Ezt a vad mezőt ismerem című kiállítása zavarba ejtően megengedő. Azért írom ezt, mert az óbudai Budapest Galériában kialakított terekben akadályokkal találkozunk, de csak mérsékelten érzékeljük az ellenállásukat. Pedig a szomszédos helyiségek pályákra-szintekre, vetélkedőkre, még készülő vagy már leépült játszóházakra is emlékeztetnek. Például az Idegmező termében az egymásba fonódó, faragasztóból, fűrészporból, drótból készített indákat nézve felvetődhet: miért nem úgy találkozunk velük, hogy csak rajtuk keresztül juthatunk tovább? Esetleg beléjük gabalyodva, mint lebegő hínárba, vagy olyan gyökerekbe, amik közül a föld kiszabadult? Az „akadályt” körbesétáljuk, aztán a következő teremben (Mágneses mező) a lógatott agyagdarabkák sem töltik ki a termet annyira, hogy beléjük ütközzünk. Összbenyomásom, hogy itt végig távolságot tarthatunk attól, ami a távolságok leküzdését megnehezítheti. Ez hozzájárul ahhoz is, hogy a művek ne romantizálják harcként a természettel/a természetünkkel folytatott interakciót. Továbbá a kiállítás …

Öt Magyar Galéria Készül a Vienna Contemporary-re

Két bécsi nemzetközi kortárs vásár harcol a galériák és a műgyűjtők kegyeiért; küzdelmük egyelőre döntetlenre áll. Amikor az utóbbi évtizedekben létrejött hazai kortárs galériák elkezdtek kilépni a nemzetközi porondra, az első lépéseket csaknem kivétel nélkül Bécsben tették meg. Ennek nemcsak a földrajzi közelség és ennél fogva a könnyebben kigazdálkodható költségek voltak az okai, hanem az a tény is, hogy a bécsi vásárok többnyire a közép-kelet-európai régióra koncentráltak, amelyhez hazánk is tartozik. Azóta persze nagyot változott a világ és az élvonalhoz tartozó magyar kortárs galériák Baseltől Brüsszelig, Kölntől Maastrichtig, Madridtól Torinóig, vagy akár Dubaitól Hong Kongig és New Yorkig számos, globális szinten is a legfontosabbak közé tartozó vásárra jutottak és jutnak el, többségük „vásári stratégiájában” azonban továbbra is fontos szerep jut Bécsnek. Bár az osztrák fővárosban számos – a helyi galeristák többségének véleménye szerint túlságosan is sok – művészeti vásárt rendeznek, a legfontosabbnak és a hazai galériák érdeklődését is leginkább felkeltőnek egészen tavalyig a 2015-ig VIENNAFAIR, azóta Vienna Contemporary (VC) néven futó rendezvény bizonyult. Az idők során nemcsak a vásár neve, hanem a helyszíne és vezetőinek személye, idén …

Documenta 15 – Az antiszemitizmus vádak árnyékában

A januárban fellobbant vitának a Documenta megnyitása előtti rendezésére, így a kiállítás „tehermentesítésére” irányuló kísérletek rendre kudarcot vallottak, sőt a polémia előbb Frank-Walter Steinmeier német államfőnek a megnyitón mondott beszéde, majd az egyik bemutatott mű egyértelműen antiszemita szimbolikája kapcsán magasabb fokozatba kapcsolt. Május 15-i írásunkban már részletesen beszámoltunk arról,  hogy a vitát egy, az antiszemitizmus ellen küzdő helyi, azaz kasseli szervezet indította el, amely főként egyes palesztin szervezeteknek a „nemzetközi lumbung”  csapatába való meghívását kifogásolta. A témára történelmi múltjából adódóan a német politika, mint mindig, ezúttal is rendkívül érzékenyen reagált, s csakhamar már a szövetségi kormány, illetve a Németországi Zsidók Központi Tanácsa is intenzíven foglalkozott a vádakkal. Előbbi inkább elfogadva a Documenta adminisztratív és művészeti vezetésének az antiszemitizmus vádját következetesen visszautasító álláspontját – az idei Documenta művészeti vezetője, mint ismeretes, az indonéz ruangrupa csoport –, utóbbi viszont magáévá téve, sőt felerősítve a vádakat. Claudia Roth, aki államminiszterként felel a kulturális ügyekért, a Documenta és a zsidó szervezetek vezetőivel is többször találkozott és közvetítőnek is felajánlkozott a feszültség enyhítése érdekében, ám az ő erőfeszítéseit sem kísérte siker. A Documenta vezetése …

„Magyar napok” a berlini Bassenge aukciósháznál

Ma már napi rendszerességgel bukkannak fel magyar tételek a külföldi aukciósházak kínálatában, ám csaknem húsz magyar munka egyetlen – kétnapos – árverésen azért ritkaságnak számít. Ráadásul több, rendkívül keresett magyar, illetve magyar származású – egy-két kivételtől eltekintve kortárs – művész munkáira bukkanhatunk a jó nevű berlini Galerie Bassenge június 3-4-i árverésének kínálatában. Túlnyomórészt papíralapú egyedi munkákról, illetve sokszorosított grafikákról van szó és a galéria által megadott becsértékek arra engednek következtetni, hogy a licitek végén többnyire – de nem mindig – a hazai piacon kialakultakhoz hasonló árakra számítanak. Az első napon az alacsonyabb árfekvésű, néhány száz eurós becsértékű, míg a másodikon a drágább tételekre lehet licitálni, de az utóbbiak taksája sem haladja meg a 10 ezer eurót. Az első napon kerül kalapács alá a magyar kínálat legrégebbi – de pontos évszám nélküli – darabja, Perlrott Csaba Vilmos falusi jelenetet ábrázoló akvarellje, mely 600 eurós taksát kapott. A másik nem kortárs tétel Czóbel Béla együtt megvásárolható két, 1925 körül készült női félakt litográfiája, melyek kedvező, 350 eurós együttes becsértékkel várják a liciteket. A pozsonyi Milan Dobeš Múzeum és az ugyancsak …