Author: artportal

Majmokkal van tele a brit parlament alsóháza

Akár egy, a Brexit-huzavonába belefáradt brit polgár véleménye is lehetne ez, de akkor nem a művészeti hírek között volna. Mégis itt van, mivel a parlament padsorait Banksy töltötte meg csimpánzokkal. A festményt most elárverezik. A Devolved Parliament című festmény a maga közel négy és fél méteres hosszával és 2,8 méteres magasságával Banksy legnagyobb ismert vászonképe és tulajdonosa jó érzékkel dobja most piacra – nemcsak az inkognitóját mindmáig sikerrel őrző művész egyre nagyobb népszerűsége, hanem valóban a Brexit miatt is, hiszen a kép, alkotója szándékától függetlenül – legalábbis a Brexit-ügy vonatkozásában, ami tíz éve még nem volt napirenden – a brit törvényhozás tehetetlenségének szimbólumává vált. A monumentális olajkép a Sotheby’s október 3-i kortárs aukcióján kerül kalapács alá 1,5 -2 millió fontos becsértékkel, s amennyiben ebben az ársávban kel el, ez új életmű-rekordot jelentene. A dátum csaknem napra pontosan egybeesik annak a nevezetes tavalyi Sotheby’s-aukciónak az első évfordulójával, amin Banksy egyik, éppen leütött munkájában működésbe lépett egy általa beépített iratmegsemmisítő, ami félig ledarálta a képet, talán minden korábbinál nagyobb publicitást biztosítva alkotójának. A Devolved Parliament a Bristol Museums egy tíz évvel ezelőtti Banksy-kiállítására …

Ezekre a magyar tételekre érdemes figyelni az aukciókon New York-tól Párizsig

Ismét néhány külföldi árverés, ahol fontos és érdekes magyar, vagy magyar vonatkozású tételre lehet licitálni. Túlsúlyban ezúttal kivételesen nem a festmények lesznek. A sort a Christie’s szeptember 27-i New Yorki második világháború utáni és kortárs árverésével kezdjük, amin Hantai Simon 1969-ben festett, Etűd című olajképe is szerepel. Mint mi is beszámoltunk róla, Hantai néhány hete már a Gagosian művészköréhez tartozik, s a galéria az Amerikában Európához, különösen Franciaországhoz képest még kevésbé közismert Hantai „felfuttatásában” komoly lehetőséget lát. Elképzelhető, hogy a „Gagosian-kapcsolatnak” köszönhetően már ez a kép is nagyobb érdeklődést generál. A viszonylag kis méretű, jellegzetes festmény 50-70 ezer dolláros becsértékkel indul az árverésen. Október első hete New York-ban a fotóaukciók évadja. A fotók iránti kereslet tavaly az elmúlt tíz év mélypontjára süllyedt, az idei első félév azonban már javuló eredményeket hozott és ez a trend folytatódhat ebben a félévben is. Kínálatban mindenesetre nem lesz hiány. A Phillips október 1-én, a Christie’s 2-án, míg a Sotheby’s 3-án árverez, s nincs a világnak szinte egyetlen olyan neves klasszikus vagy kortárs fotográfusa, akinek legalább néhány munkája ne bukkanna fel az aukciós nagyhéten. Igaz ez, …

Breaking news: ezentúl a világ legismertebb galériája képviseli Hantai Simont

Az ArtNews tegnap kürtölte világgá, hogy új névvel gazdagodott a világ első számúnak tekintett galériája, a Gagosian művészköre: a tekintélyes névsorba felkerült a magyar származású Hantai Simon is. Larry Gagosian (74) 1980-ban Los Angelesben nyitotta meg első galériáját, New York-ban öt évvel később vetette meg a lábát, hogy aztán a következő évtizedekben a világ első számú kortárs galeristájává nője ki magát. Jelenleg három kontinens tíz városában már tizennyolc galériában mutatja be az általa – nem feltétlenül kizárólagos joggal – képviselt több mint kétszáz művész alkotásait, akik között a klasszikus modernek legnagyobb mesterei mellett olyan kortárs sztárokat találunk, mint Georg Baselitz, Damien Hirst, Jeff Koons, Anselm Kiefer, Ed Ruscha vagy Jeff Wall. Kiállításai sokszor vetekednek a legnagyobb múzeumokéval, melyek egyenrangú partnerként működnek együtt vele.  világ vezető galériái között nemcsak a legkeresettebb élő művészek képviseleti jogáért folyik kiélezett küzdelem, hanem a már lezárt életművű alkotók hagyatékának kezeléséért is. Gagosiannak most sikerült elnyernie a Hantai-hagyaték képviseletét; amiért vélhetően több más, Hantainak korábban kiállítást rendező neves galéria, így a New York-i Kasmin, a londoni és New York-i Timothy Taylor is …

Csöndes szenzáció: berlini kiállítás Moholy-Nagy tipográfiai munkásságáról

A Bauhaus 100-as programözönben szinte eltűnt az a két hétig látogatható berlini kiállítás, ami a magyar szempontból rendkívül gazdag programú centenáriumi év egyik legfontosabb eseménye. Moholy-Nagy László és az Új Tipográfia,(László Moholy-Nagy und die Neue TypografieRekonstruktion einer Ausstellung Berlin 1929)Berlin, Kunstbibliothek, szeptember 15-ig A Berlini Állami Múzeumokhoz tartozó Kunstbibliothekban (Művészeti Könyvtár) augusztus 29-én nyílt meg és szeptember 15-ig látogatható a Moholy-Nagy László és az Új Tipográfia. Egy 1929-es berlini kiállítás rekonstrukciója című tárlat, ami a legismertebb „bauhausos magyar” tevékenységének egy fontos és rendkívül innovatív területébe, a művész tipográfiai munkásságába enged bepillantást. A tárlat, mint címéből is kiderül, egy pontosan 90 esztendővel korábban és ugyancsak Berlinben, egészen pontosan a Martin-Gropius-Bauban megrendezett Új tipográfia című kiállítás egyik termének rekonstrukciója, melyben Moholy-Nagy Merre tart a tipográfiai fejlődés? címmel 78 gazdagon illusztrált táblán mutatta be a tipográfia fejlődését a századforduló óta eltelt időszakban és vázolta fel a jövőjére vonatkozó elképzeléseit a fotográfia korában. A táblák saját szövegeiről és könyveiről készült fotók és számos korabeli reklámhordozó felhasználásával készültek, amiket a művész bauhausos évei alatt gyűjtött és archivált. A táblák ajándékozás útján még 1930-ban a Művészeti Könyvtár tulajdonába kerültek, de együtt …

Mi lesz Gerhard Richter hagyatékával?

Az elmúlt évtizedek egyik vitathatatlanul legnagyobb és legnépszerűbb festője 88. életévében járva is töretlenül alkot, de azért a műtermében őrzött félszáz festmény és számtalan grafika sorsa sokakat foglalkoztat. Elsősorban persze Richtert magát. Az utóbbi évek nagyszabású kiállításai, köztük a mester 85. születésnapját köszöntő párizsi, londoni és berlini show-k, vagy a potsdami Museum Barberiniben rendezett tavalyi tárlategyértelműen igazolták, hogy Richter neve igazi közönségmágnes, a kiállításain garantált a kiugró látogatószám. A művész maga is intenzíven foglalkozik életműve sorsának rendezésével, s a kérdés természetesen a múzeumi szakmát, sőt mint látni fogjuk, Németországban a politikát is foglalkoztatja. Nem csoda: Richter az utóbbi évtizedek németországi kultúrájának egyik legismertebb követe az egész világon. Gazdag életművének nagyobbik része magángyűjteményeket gyarapít, de ezek egy része is hozzáférhető a nagyközönség számára. A magánmúzeumok közül talán az idén elhunyt neves német műgyűjtő, Frieder Burda baden-badeni múzeuma rendelkezik műveinek legjobb kollekciójával. Richter azonban gondosan odafigyelt arra, hogy munkái közgyűjteményekben is láthatóak legyenek. E művek egy része vásárlás útján, más része adományként vagy tartós letétként került az érintett intézményekbe. A legjobb kollekcióval szülővárosa, Drezda büszkélkedhet, ahol az Albertinum két reprezentatív termében 2004 óta csak az …

Zuhant a nemzetközi piac aukciós forgalma 2019 első felében

Egészen pontosan 17,4%-al. A 6,98 milliárd dollár az évtized harmadik legrosszabb eredménye. A nagy nemzetközi műpiaci adatbázis, az Artprice idén a korábbi gyakorlattól eltérően egy féléves összefoglalóval is meglepte az aukciós piac iránt érdeklődőket. Ez azért fontos, mert a trendekre odafigyelők „menet közben” eddig lényegében csak az egyes árverésekről az aukciósházak által kiadott kommünikékre támaszkodhattak, márpedig ezek szinte kivétel nélkül győzelmi jelentésekként vannak megfogalmazva – láttunk-e már valaha is olyan sajtóközleményt, amiben egy aukciósház bevallotta volna, hogy mondjuk legutóbbi aukciója az utóbbi évek leggyengébb forgalmát produkálta, az el nem kelt művek szokatlanul magas arányával és a várakozástól messze elmaradó leütési árakkal? Ezekben a jelentésekben legfeljebb a sorok között olvasva lehet érdemi információra bukkanni, s az „igazság pillanata” akkor jön el, amikor hozzáférhetővé válnak az összefoglaló számok. Mindenképpen jó tehát, hogy ez most év közben is megtörtént; ráadásul a nemzetközi piacon, a hazaitól eltérő módon, egyértelműen az első félév az erősebb, így ennek számaiból már az év egészére is lehet óvatos következtetéseket levonni. A bevezetőben említett forgalomcsökkenés nem, legfeljebb a mértéke váratlan; az előző két évhez képest magasabb …

A disszidens, aki színekkel lázadt: az első recenzió Mauer Dóra londoni kiállításáról

Egy nappal a megnyitó után már meg is jelent az első nagyobb – és rendkívül meleg hangú – kritika Maurer Dórának a Tate Modernben rendezett szóló show-járól. Augusztus 4-én és 5-én reggel a Tate Modernnel kapcsolatban még az a hír uralta a sajtót, hogy egy 17 éves fiatalember minden ok és minden előzmény nélkül kidobott a múzeum felső kilátóteraszáról egy hat éves kisfiút, aki azóta is kritikus állapotban fekszik egy kórházban. Vasárnap a tragédia után a múzeum be is zárt, tegnap azonban már újra kinyitott, így Maurer Dóra kiállítása, amiről néhány napja már hírt adtunk, az eredeti tervek szerint tudott megnyílni. Nem kellett sokat várni az első nagyobb kritikára sem, ami a tekintélyes londoni napilapban, a The Guardian-ben jelent meg az újság vezető műkritikusa, Jonathan Jones tollából. Jones 20 éve dolgozik a lapnál, többször volt tagja a Turner Price és a BP Portrait Award zsűrijének (igen, a szponzorként folyamatosan támadott olajkonszern által finanszírozott díjról van szó) és közreműködött a BBC számára készült művészettörténeti filmsorozatokban is. „A konyhájában készített fekete-fehér filmektől a diadalmas geometrikus design-okig; a magyar művész karrierje kiteljesedett a kommunista rezsim …

Bauhaus 100: magyar tételek a nemzetközi aukciókon

A múzeumok világszerte – legfőképp persze Németországban – gazdag programmal készültek a Bauhaus 100-ra, és a műkereskedelem sem akar lemaradni. Nemzetközi aukciók, magyar tételekkel. Frissítés a legújabb, magyar szempontból is érdekes aukciós eredményekkel a cikk végén! (május 30.) Mint ahogy arról mi is többször beszámoltunk – többek között itt és itt –, a múzeumok idén számos kiállítást rendeznek a Bauhaus egykori mestereinek műveiből, illetve annak bemutatására, milyen hatással volt a neves intézmény a művészek következő nemzedékeire. Németországban, a szövetségi kormány és az érintett tartományok jelentős pénzügyi hozzájárulásával egész évre kiterjedő programsorozatot tartanak. Az ilyen jelentős évfordulók rendszerint a műkereskedelemben is fokozott érdeklődést generálnak a fókuszba helyezett művészek munkái iránt, ezért megnéztük, így történt-e ebben az esetben is. Elsősorban persze arra voltunk kíváncsiak, profitálnak-e az évfordulóból a Bauhaus magyarjai. Az eddigi idei aukciók kínálatát átfutva úgy tűnik, az árverőházak kevésbé figyelnek oda az évfordulóra. Lehet persze, hogy csak fáziseltolódással van dolgunk, hiszen míg a múzeumok hosszú évekre előre tervezik kiállításaikat, az aukciós piac „hozott anyagból” dolgozik és a potenciális beadók kivárnak, mert előbb látni szeretnék, hogy valóban jobb eséllyel kaphatnak-e most magasabb …

Lufikutya után lufinyúl: megint Jeff Koons a legdrágább élő művész

A siker a lehető legjobbkor jött az utóbbi években népszerűségéből és árszintjéből sokat vesztett művésznek. 2013-tól 2018-ig mondhatta magáénak, majd most, féléves szünet után visszaszerezte a legdrágább élő művész címét a 64 éves amerikai képzőművész, Jeff Koons. A korábbi rekordot, amit emblematikus lufikutyájának narancsszínű változatával állított fel, 58,4 millió dollárral tartotta. Ezt szárnyalta túl tavaly novemberben David Hockney az Egy művész portréja című festményének 90,3 millió dolláros árával, ami egyben a tavalyi év negyedik legmagasabb leütése volt – élő művész még sosem végzett ilyen előkelő helyen ezen a listán, leszámítva éppen Koonst, akinek 2013-as rekordja ugyancsak a negyedik helyhez volt elég 2013-ban. Hockney azonban nem sokáig örülhetett a tekintélyes címnek; a Christie’s május 15-i New York-i post-war és kortárs árverésén Jeff Koons, ha csak egy hajszállal is, de meghaladta ezt az eredményt Nyúl című plasztikájának 91.075.000 dolláros árával. (Valamennyi ár tartalmazza az árverőház jutalékát. Hockney és Koons művét egyaránt 80 millió dollárért ütötték le, időközben azonban megváltozott a Christie’s jutalékrendszere és ezért magasabb 700 ezer dollárral a Koons szobráért kifizetett teljes összeg.) A Nyúl 1986-ban született rozsdamentes acélból és a lufikutyával együtt Koons …

Nádler-mű a párizsi Centre Pompidou állandó kiállításán

A párizsi Centre Pompidou kortárs gyűjteményét bemutató állandó kiállításon kapott helyet márciusban Nádler István Kék – fekete című, 1968-ban készült festménye, közölte a budapesti Kisterem Galéria. 1968-ban Nádler a Galerie Müller meghívására Bak Imrével együtt huzamosabb időt töltött Stuttgartban, ahol a korabeli festészet utáni absztrakcióval megismerkedve, az új élmények hatására festette többek között a Kék – fekete című akrilfestményt is. Az intenzív tónusú, éles kontúrokkal megfestett színsávokból és -mezőkből építkező kép 1972-ben került vissza Budapestre, majd évtizedeken át a művész műtermében pihent. A Kisterem Galéria 2017-ben a neves párizsi FIAC képzőművészeti vásáron hosszú idő után először mutatta be Nádler 1960-as években készült műveit, köztük a szóban forgó munkát, mely már a vásár ideje alatt felkeltette a Centre Pompidou kurátorainak figyelmét, majd 2018-ban Spengler Katalin és Somlói Zsolt, valamint a Centre Pompidou Közép-európai Akvizíciós Bizottságának jóvoltából került a múzeum gyűjteményébe. A gyűjtemény jellegzetes elemeit bemutató állandó tárlaton, az épület 4. emeletén Nádler műve a magyar származású francia festőművész, Vera Molnar két művével és Agam installációjával egy térben látható. A Centre Pompidou kortárs művészeti gyűjteménye 1920 után született művészek 1960- …