Összes cikk a Portré kategóriában

Horn Péter – Bevezetés egy Gyűjtemény Történetébe

Még három hónap sem telt el, hogy az Instagram felületén megjelent egy izgalmas Reigl Judit kép, amit izgalmasabbnál izgalmasabb képek követettek a ’Horn Collection’ oldalán. Horn Pétert rendre Magyarország legnagyobb modern és kortárs művészeti gyűjtői között emlegetik, s a megszokottól eltérően most ő és gyűjteménye állnak az Axioart Blog portré sorozatának középpontjában. Közösségi média. Horn Péter nem véletlenül választott egy ilyen platformot gyűjteményének bemutatására, hisz pontosan ez a célja, hogy páratlan gyűjteményét és az abban szereplő művészeket mindenki megismerhesse és élvezhesse, tisztelegve az alkotók munkássága előtt. Hétről hétre a gyűjtemény újabb darabjai jelennek meg az oldalon, olyan érzést keltve az emberben, mint mikor gyerekként az adventi naptár nyitását várta minden nap, nem tudva, hogy milyen kincset rejt a következő nap. Legnagyobb örömömre alkalmunk nyílt, hogy leüljünk és beszélgessünk az oldalról, a gyűjtemény történetéről és jövőjéről. Beszélgetésünk során többször támadt olyan érzésem, hogy egy művészettörténész kollégával elmélkedünk a modern és kortárs művészetről, melyet az elkövetkező hetekben cikksorozat formájában osztunk meg online, mindenki számára elérhetően, a Horn Gyűjtemény mintáját követve. A beszélgetés kezdetén kiderült, hogy ugyan családi …

Lehel Mária Rejtett Életműve

A minap élőben követtük a Nagyházi Galéria és Aukciósház 268. aukcióját, melynek keretében a Saphier gyűjteményből való festmények kerültek kalapács alá. Az aukciós teremben rögtön felkaptuk a fejünket, mikor sorra emelkedtek a tárcsák egy Lehel Mária képnél, majd ez többször is megismétlődött még az aukció során. Művészettörténészek lévén nem hagyott minket nyugodni limitált tudásunk a festőnőről, így kutatásba kezdtünk. Sokaknak ismerős lehet Hamza Lehel Mária neve, azonban a magyar származású divattervező, iparművész és újságíró édesanyját, Lehet Máriát (Budapest, 1889. március 5. – Peveragno, 1972. november 11.) már kevesebben ismerik. Születési nevén Rell Mária, a festőnő 1906-ban született Budapesten, s már fiatal korában a kor nagy festőinek keze alatt tanult a méltán híres nagybányai művésztelepen. 1906 és 1914 között Ferenczy Károlynál, majd Iványi Grünwald Bélánál tanult, s ez idő alatt ismerte meg későbbi férjét, a művészeti író Lehel Ferencet. Egészen fiatalon, csupán 22 évesen már részt vett meghívottkánt a Nyolcak kiállításán. Egy olasz kritikus által „pittrice viaggiatrice”-nek, vagyis az utazó festőnőnek aposztrofált művész valóban rengeteget utazott, Franciaország után Olaszországot is megjárta, ahol több mint 30 évet …

Film készült az utóbbi idők egyik legnagyobb műkereskedelmi botrányáról, és van benne pár baki

2011-ben valósággal sokkolta a New York-i szcénát, amikor egyik napról a másikra váratlanul bezárt a város talán legpatinásabb, több mint másfél évszázados múltra visszatekintő galériája, a Knoedler. Most egy egész estés dokumentumfilm mutatja be, mi áll a közvélemény számára teljesen váratlan lépés hátterében. Hogy a képzőművészet sokak számára még ma is kicsit misztikus világának fejleményei egyre szélesebb rétegek érdeklődését keltik fel, sok más egyéb mellett az is mutatja, hogy mind több dokumentumfilm készül a témában és ezek forgalmazói egyre gyakrabban vélik kifizetődőnek a széles körű nemzetközi forgalmazást. Az utóbbi évtizedek eddigi legismertebb festményhamisítójának „pályáját” bemutató 2014-es német film, a Beltracchi – A hamisítás története a hazai mozikba is eljutott, és viszonylag nagy érdeklődést keltett az a The Price of Everything című, itthon Senki többet címmel forgalmazott, négy évvel későbbi amerikai dokumentumfilm is, ami azzal foglalkozott a szcéna számos közismert szereplőjét megszólaltatva, hogyan hat a társadalmi értékrendek változása a kortárs művészeti piacra és milyen törvényszerűségekre épül az árképzés, azaz hogyan lehet beárazni a beárazhatatlant. A legfrissebb mozi pedig a tavaly bemutatott, ugyancsak amerikai Made You Look: The True Story About Fake Art (magyar címén A …

Tihanyi Lajos önarcképei

“Számomra minden munka, azaz a festészet is, azt a képességet jelenti, hogy az anyag fölött uralkodunk, a festészetben pedig azt a képességet, hogy a színek értékeit felismerjük. A szellem felsőbbsége legyőzi az anyag alábbvalóságát, ez azonban csak az anyag értékeinek megismerésén keresztül jut el a legegyszerűbben az igazi kifejezéshez.” – Tihanyi Lajos Tihanyi Lajos (1885-1938) 25 és 38 éves kora között számos önarcképet festett, amelyek  az önvizsgálódáson túl alkotói útkeresését is szemléltetik. Cikkünkben összegyűjtöttük Tihanyi önarcképeit és időrendi sorrendbe tettük az alkotásokat, hogy láthassuk hogyan változott az avantgárd festő stílusa és hogyan látta magát évről évre. Tihanyi Lajos 1885. október 29-én (egyes források szerint október 19-én) született Budapesten. Egy súlyos betegség – skarlát vagy agyhártyagyulladás – következtében 14 éves korában süketnéma lett, így gimnáziumi tanulmányainak feladására kényszerült. Ekkor kezdett el rajzolni, majd 1904-ben beiratkozott a budapesti Iparrajziskolába. Közben megtanulta a beszéd leolvasását az ajakmozgásról. Később egy magániskola növendéke lett, majd 1907 és 1910 között Nagybányán képezte magát. Közben 1907-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban és Olaszországban, a francia fővárosban megismerkedett Van Gogh, Cézanne és a fauve-ok művészetével, főként …

A művészet templomai: nézzen online művészeti filmeket

Folyamatosan frissülő kínálattal várja a művészet szerelmeseit a Pannonia Entertainment online filmkölcsönző. Az online videótékában A művészet templomai mozifilm–sorozat 35 epizódja is megtekinthető. A nézők olyan intézmények gyűjteményét ismerhetik meg közelebbről, mint a firenzei Uffizi képtár, a Prado, az Ermitázs és a Vatikáni Múzeum. A filmek kedvező kölcsönzési díj mellett számítógépen, tableten, mobiltelefonon és okostévén egyaránt megnézhetők itt. A mi kedvenceink: FRIDA KAHLO – VIVA LA VIDA A művészet templomai sorozat legújabb, 2020. szeptemberi premierfilmjében Frida Kahlo sokrétű személyiségét ismerhetjük meg többféle nézőpontból: a kortárs feminizmus forradalmian úttörő művészét, és a mögötte rejlő embert, aki saját megkínzott testének és viharos kapcsolatainak foglya volt. A filmben Frida saját szavait idézzük fel levelei, naplója és személyes vallomásai alapján. A Mexikó szívébe vezető művészettörténeti utazáson narrátorként Asia Argento, a David di Donatello-díjas olasz színésznő kalauzolja végig a nézőket. Az eredeti dokumentumokat a Frida Kahlo életeseményeit felidéző és műveit elemző exkluzív szakértői interjúk színesítik, segítségükkel felfedezhetjük a közös vonásokat Frida két arca között. Természetesen megcsodálhatjuk leghíresebb festményeit, köztük több önarcképét is, amelyeket ma Mexikó legnevesebb múzeumaiban őriznek. A sorozatra jellemző, részletgazdag, …

A bázis: Waldfrieden | A bázis: Waldfrieden

A művészeti könyvekre szakosodott berlini Hatje Cantz kiadó és a wuppertali Cragg-alapítvány fogott össze, hogy félszáz mai, élvonalbeli szobrász ugyanennyi művét mutassa be egy-egy fekete-fehér fotón, mellette a művész saját szövegével – amely lehet lírai önvallomás, esszé, szabadvers, kiáltvány, levél, vagy akár színdarab is. Ahol erre nem nyílt lehetőség, ott interjút közöltek az alkotókkal. A nemzetközi gárda korra és nemre való tekintet nélkül osztja meg műteremtitkait munkamódszeréről, az alapanyagokhoz való viszonyáról és a kész művek sorsáról a magán- vagy közgyűjteményekben, illetve szabad téren. Jon Wood és Julia Kelly, két plasztikára specializálódott brit művészettörténész, kurátor végezte a válogatást, a szerkesztést, és a bevezető tanulmányt is együtt írták. A teoretikus páros munkájához a liverpooli, évtizedek óta Wuppertalban élő és alkotó, hetvenéves világhírű mester, Tony Cragg – teljes nevén Sir Anthony Douglas Cragg – szoborparkja biztosította a bázist. Cragg három évtizedes alkotói tevékenysége után tartós szabadtéri bemutatási lehetőséget keresett az élvonalbeli nemzetközi kortárs szobrászati produkció elhelyezésére, ezért előbb felkutatta, majd 2006-ban meg is szerezte a város Waldfrieden nevű területét. Az 1894-ben épült, majd a második világháborúban találatot kapott és utóbb …

Támogassa licitjével a Csodalámpa Alapítványt!

A régi Antik Enteriőr Kiállítások mintájára tavaly megrendezett I. Antik and Art Régiség és Kortárs Művészeti Vásár nagy sikert aratott a szakma és a látogatók körében is. Az idei évben már 50 kiállítóval, érdekes előadásokkal,sok izgalmas műtárggyal és egy jótékonysági online aukcióval várja a látogatókat a II. Art and Antique Művészeti Kiállítás és Vásár. Az idei jótékonysági aukció kedvezményezettje az életveszélyesen beteg gyerekek kívánságait 16 éve teljesítő, Pro Voluntarius díjas Csodalámpa Alapítvány. A jótékonysági aukció apropóján Felkai Mártával, a Csodalámpa Alapítvány kommunikációs vezetőjével beszélgettünk. Mi a Csodalámpa Alapítvány küldetése? F.M: A sokszor elérhetetlennek tűnő kívánságok megvalósításával 16 évvel ezelőtt azt tűztük ki célul, hogy egy-egy 3 és 18 év közötti, életveszélyes betegséggel küzdő gyerek életébe örömet, mosolyt varázsolunk, az így kapott élmények hatására pedig elfelejtkezhessenek a fájdalmas kezelésekről. Ezzel bátorítást adunk nekik és reményt. A sok évi tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy ezekből az életre szóló élményekből erőt merítenek a gyógyulásukhoz. Mi ugyanis nem utolsó kívánságokat teljesítünk, az álmok valóra váltásával igyekszünk megkönnyíteni számukra a betegséggel töltött soksor igen hosszú időt. Mi volt a legemlékezetesebb kívánság, amit sikerült teljesítenetek?  F.M: Nehéz …

Elhunyt Félix Marcilharc, az art deco legnagyobb gyűjtője

Művészettörténész, író, galerista és műgyűjtő volt; nála jobban senki nem ismerte az art deco-t, és annak Párizsban élő magyar származású mestereinek munkásságát. Aki Párizsban a múlt század első felének képző- és iparművészete iránt érdeklődött, elsősorban azzal az időszakkal foglalkozott, amit, kicsit általánosítva, de közkeletű kifejezéssel art deco-nak hívunk, jól ismerte a napokban elhunyt Félix Marcilhac nevét, hiszen minden kétséget kizáróan ő volt e kor legjobb szakértője. Az 1941-ben Párizsban született, társadalom- és politikatudományi, irodalmi, képzőművészeti tanulmányait a legjobb iskolákban végzett, kiváló megjelenésű, több nyelven beszélő Marcilhac 1969-ben nyitotta meg galériáját a Szajna bal partján, a rue Bonaparte-on. Tevékenysége azonban messze túlmutatott egy „átlagos” galeristáén; tanított a Louvre Képzőművészeti Akadémiáján, nemzetközi hírnevet szerzett árverések szakértőjeként, és – különösen az art-deco-s szobrok és iparművészeti tárgyak témájában – tucatnyi tanulmányt és monográfiát jelentetett meg. Számunkra megkülönböztetett jelentőségűek magyar vonatkozású munkái, hiszen Csáky Józsefről (Joseph Csaky) írt monográfiája, illetve a Kálmán Makláry Fine Arts által megjelentetett, Csáky és Miklós Gusztáv (Gustave Miklos) munkásságát feldolgozó albuma hiánypótló forrásmunka az érintett művészekkel és ezzel a korral foglalkozó művészettörténészek és kutatók számára. Félix Marcilhac 2014-ben visszavonult az …

Kortárs művészek testközelből – interjú ifjabb Szlávics Lászlóval

Beke László írja, Ifj. Szlávics László éremművész: kortárs (művészet)történeti lecke a nézőknek címmel megjelent írásában. (XXI. Országos Érembiennálé katalógus bevezető, 2017.) “Ifjabb Szlávics László, talán a magyar éremművészet leglátványosabb megújítója, az elmúlt évtizedben végigjárja az éremművészet újra definiálásának történeti útját, a hagyományos szobrászati műfajokat és technikákat, a domborművet, a fémművességet, az ötvösséget és az ékszerészetet is érintve, nem kis mértékben a konceptuális művészet és az objektművészet hatására. Érinti a művészet és a tudomány, a technika, technológia és a kultúra összefüggésének problematikáját, és eljut a média és kommunikáció jelenkori helyzetének megértéséig.” Mikor kezdett el képzőművészettel foglalkozni? ifj.Sz.L.: Művész családba születtem. Édesapám, idősebb Szlávics László ötvös-szobrászművész volt, aki negyven évesen ecsetet ragadott és attól kezdve festett is. Kora gyermekkorom óta természetes közeg számomra a műterem, a különböző művészeti technikák világa. Viszonylag hamar kezdtem mintázni, faragni, agyaggal, gipsszel, fémmel dolgozni. Korán kialakult, hogy a plasztika izgat igazán, a festés rajzolás kevésbé kötött le. Édesapám személye által a szisztematikus, hagyományos művészeti képzés lehetősége adott volt már apró gyermekkoromtól fogva. Éltem ezzel a lehetőséggel, mert érdeklődésem ebbe az irányba vitt. A művészeti stúdiumok mellett …

„Nem vagyok kereskedőtípus”

Beszélgetés Báringer Bélával, a Központi Antikvárium szakmai vezetőjével Báringer Béla a Vendéglátóipari Főiskolán szerzett üzemgazdászi diplomát, de a magyar történelem szeretete miatt már gimnazista korában sűrűn látogatta az antikváriumokat. Az 1980-as években egy ismerőse révén került a Walloschek Miklós vezette Múzeum körúti üzletbe, ahol néhány hónapot dolgozott, majd sorkatonai szolgálata előtt még több boltban is megfordult, miközben a „szamárlétra” megmászásához szükséges antikváriusi végzettséget is megszerezte. Leszerelése után az ismert Lőrincz-féle budai antikváriumot tulajdonosa átadta az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak, ahol kezdeti tanítómestere, Walloschek Miklós lett az üzletvezető, és maga mellé vette. Ez volt tanulóidejének csúcspontja – meséli. Hol folytatódott a további pályafutásod? B.B.: A privatizáció után a várbeli üzlet megszűnt, visszakerültem a Károlyi Mihály utcai Legenda Antikváriumba, majd 1997 végétől a Központi Antikváriumba. Kezdetben itt nem éreztem jól magam, pár hónap után még a visszavonulás is megfordult a fejemben. Egy idő után azonban Márffy György, a tulajdonos felfigyelt rám, és engem bízott meg a katalógusok összeállításával, majd 2003-tól boltvezetőként a Központi szakmai irányítója lettem.  Az ÁKV megszűnt, jelentős üzleteit antikvárius tulajdonosai szinte kivétel nélkül családi vállalkozásként …