Author: Műértő

Sanghaji vásárok

Kína: offline! A sors iróniája, hogy a világot egy éve karanténban tartó pandémia Kínából indult, ám ott mára szinte el is felejtették. Így tavaly novemberben a Shanghai Art Week mellett az ART021 Shanghai Contemporary Art Fair és a West Bund Art & Design megrendezése is zöld utat kapott.  A kínai kortárs műkereskedelem a 2011-es kiugrást követően a világranglistán az Egyesült Államok mögött a második helyre került, majd 2018-ban a harmadikra (USA, Egyesült Királyság). Tehát a piac jelentős potenciállal bír, különösen a nyolcvanas-kilencvenes években született úgynevezett Y generáció tekintetében, amelynek tagjai már ma is a kínai gyűjtők közel 40 százalékát teszik ki. Sokat utaznak, művelődnek, rendkívül gyorsan tanulnak, és a helyiek mellett már a külföldi művészek munkáit is vásárolják, a friss és ritka darabokat keresik. De Kína a kínálati oldalon is jelen van: a nemzetközi érdeklődés az ország kortárs művészete iránt már a kilencvenes évek óta felfelé ível. Az itt készülő munkák a vezető nemzetek műalkotásaihoz hasonlóan részvényekké, profittermelő viszonteladásra alkalmas áruvá váltak. Sanghajban folyamatosan nyílnak a múzeumok, a nemzetközi hírű Shanghai Biennale mellett fontos művészeti vásárok is …

Horror Pistával nyitott a magyar galéria

London, David Kovats Galériát nyitni a Brexit és a koronavírus évében Londonban talán őrültségnek tűnik. Kováts Dávid műkereskedő azonban határozott döntés hozott, és 2020 decemberében megnyitotta magyar, illetve – tervei szerint – kelet-európai kortárs művészeti fókuszú galériáját a Covent Gardenben. Pályáját ismerve és érveit meghallgatva azonban mégis lehet ráció abban, hogy Kováts egy több szempontból terhelt évben és helyszínen nyitott műkereskedést.  Támogatta elhatározását, hogy hazánktól eltérően Nagy-Britanniában a műtárgypiac jelentősége miatt a válsághelyzet sem gördíthet számottevő akadályt a gyűjtők, vásárlók elé, illetve gazdasági szinten is olyan fontos a szektor a szigetország számára, hogy a kormány ilyenkor sem hagyhatja ellehetetlenülni. A galerista igyekezett kihasználni a válság okozta pozitívumokat is, így sikerült kedvező áron hozzájutnia egy olyan, a műkereskedelem szempontjából frekventált helyen lévő üzlethelyiséghez, amire normál körülmények között nem sok esélye lett volna. Merész lépése a nemzetközi szaksajtó figyelmét is felkeltette, így több jelentős lap és portál adott hírt a galériáról – erre szintén csekély esélye lett volna, ha nem egy ilyen rendkívüli időszakban vág bele a munkába. A David Kovatsról egyebek mellett a brit műkereskedelmi piac …

Belső térbe kívánkozó formák

A Bonbon kollekció Vidám, kényelmes, játékos és merész a Bonbon lakberendezési kollekció, a Roche Bobois neves francia designbútor-cég és Joana Vasconcelos portugál művész együttműködésének eredménye. A vállalat fennállásának 60. évfordulóját kívánta emlékezetessé tenni azzal, hogy felkérte a különleges, sokszor bizarr, nagy méretű installációiról ismert – Franciaországban többek közt a versailles-i kastélyban már önálló kiállítással is bemutatkozott – művészt egy új, ülőbútorokból és kiegészítőkből álló kollekció megalkotására. „Amikor Joana Vasconcelost javasoltuk a Roche Bobois-val való együttműködésre, két célunk volt. Először is alkotói lehetőséget akartunk adni egy kortárs művésznek, aki egyszerre képes magával ragadó és nyugtalanító lenni, valamint egy számára szokatlan kifejezési teret kínálni neki: a funkcionális tárgyat” – indokolta a megbízást a lisszaboni bemutató alkalmával Nicolas Roche művészeti vezető. A kollekció „a francia életművészet optimista és remek változata Vasconcelos értelmezésében” – tette hozzá. A végeredmény olyan multifunkcionális tárgyak csoportja, amelyek három dimenzióban adják vissza a lakótérben a műalkotások képzeletgazdagságát és színárnyalatait. E kreatív partnerség véletlenül kezdődött: Vasconcelos 2019-ben lámpát keresve járt a lisszaboni Roche Bobois üzletben, ahol meghódította őt a Mah Jong kanapé, amelyet Hans Hopfer …

A mesebeli leány

Art Market Budapest, 2020 Különösebb ceremónia nélkül nyílt meg október 21-én az Art Market Budapest. A résztvevők sokáig bizonytalanságban voltak, hogy ebben a járvány uralta helyzetben megrendezik-e majd egyáltalán, hiszen egy ilyen eseményen nehezen ellenőrizhető a szabályok betartása, ráadásul a vendégek (vásárlók?) várható létszáma is bizonytalan. Sokan az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, míg aztán kiderült, a vásárt biztosan megtartják – feltehetőleg a kormányzat beleegyező támogatásával. A helyszínre érve a látogató azt vehette észre, hogy jobbra, a D csarnok felé nem vezet út, csak balra, a B csarnok felé. Ha nem érdeklődött előzetesen, akkor itt derült ki számára, hogy a szekcióból pár éve önálló vásárrá avanzsált Art Photo Budapest szokásos helyszíne a honlap szerint „járványbiztonsági szempontok miatt 2020-ban nem áll rendelkezésre”, ezért nem látogatható. Ebből következett, hogy a B csarnok – amely eddig csak az Art Galleries standjait fogadta – „járványbiztonsági szempontból megfelelőnek minősült”. A külön rendezvényként működő fotós vásár csendben beleolvadt az Art Marketbe. A honlap szerint az „Art Photo Budapest olyan hibrid formát választott, amely az idei évben a fizikai jelenlét fenntartása mellett a …

Magyar szemmel a Frieze-hétről

London Art Week Hasonlóan a világ minden országához, Angliát is súlyosan érinti a koronavírus-járvány. Habár a művészeti világ berkeiben reménykedtek abban, hogy a Frieze Art Fairt meg fogják tartani, július közepére biztossá vált, hogy a legjelentősebb londoni műkereskedelmi eseményt sem lehet eredeti formájában megrendezni. Legtovább a fotóművészetre szakosodott Photo London vásár tartott ki, de augusztus végére az alapító párosnak, Michael Bensonnak és Fariba Farshadnak is be kellett látnia, hogy nincs esély biztonságos és üzletileg is sikeres tömegrendezvény szervezésére. Kezdetben az Europán kívüli, majd nem sokkal később az európai galériák is sorra mondták le a fizikai részvételt a kéthetes kötelező karantén és a hatalmas kockázat következtében. Természetesen az egyre szigorodó szabályozások is közrejátszottak döntésükben, hiszen augusztus végére már csak legfeljebb 30 ember tartózkodását engedélyezték egy térben. Ez a szám a Frieze hetéhez közeledve drasztikusan, mindössze hatra csökkent. Egyedül az amúgy is szűkebb gyűjtői kört megcélzó, kortárs afrikai művészetre fókuszáló 1-54 vásárt tartották meg a hagyományos keretek közt, de a rendszeres résztvevők közül csak a galériák fele döntött a személyes jelenlét mellett.  A Frieze-hét ugyanakkor továbbra is …

A bázis: Waldfrieden | A bázis: Waldfrieden

A művészeti könyvekre szakosodott berlini Hatje Cantz kiadó és a wuppertali Cragg-alapítvány fogott össze, hogy félszáz mai, élvonalbeli szobrász ugyanennyi művét mutassa be egy-egy fekete-fehér fotón, mellette a művész saját szövegével – amely lehet lírai önvallomás, esszé, szabadvers, kiáltvány, levél, vagy akár színdarab is. Ahol erre nem nyílt lehetőség, ott interjút közöltek az alkotókkal. A nemzetközi gárda korra és nemre való tekintet nélkül osztja meg műteremtitkait munkamódszeréről, az alapanyagokhoz való viszonyáról és a kész művek sorsáról a magán- vagy közgyűjteményekben, illetve szabad téren. Jon Wood és Julia Kelly, két plasztikára specializálódott brit művészettörténész, kurátor végezte a válogatást, a szerkesztést, és a bevezető tanulmányt is együtt írták. A teoretikus páros munkájához a liverpooli, évtizedek óta Wuppertalban élő és alkotó, hetvenéves világhírű mester, Tony Cragg – teljes nevén Sir Anthony Douglas Cragg – szoborparkja biztosította a bázist. Cragg három évtizedes alkotói tevékenysége után tartós szabadtéri bemutatási lehetőséget keresett az élvonalbeli nemzetközi kortárs szobrászati produkció elhelyezésére, ezért előbb felkutatta, majd 2006-ban meg is szerezte a város Waldfrieden nevű területét. Az 1894-ben épült, majd a második világháborúban találatot kapott és utóbb …

Letisztultabb formában

Art and Antique, Budapest „Hiszünk a művészet folytonosságában” – nyilatkozta kiállítóhelyük anyaga kapcsán Kelen Anna, a Virág Judit Galéria és Aukciósház művészettörténésze a március első hétvégéjén megrendezett Art and Antique régiség- és kortárs művészeti vásáron. Kijelentése a többi résztvevőt és a XX–XXI. századi magyar művészetből széles merítést nyújtó rendezvény egészét is jellemezte. A kortársakat képviselő galériák múzeumi értékű munkák közül is válogattak, míg az elsősorban klasszikus művészekkel dolgozó galériák és aukciósházak kortárs anyagukból is több alkotást hoztak el. Köszönhető ez egyebek mellett annak is, hogy a műkereskedelmi piacon tavaly megjelent Art and Antique idén megújult koncepcióval várta az érdeklődőket: nyitott a kortárs galériák felé. Ez a törekvés az esemény elnevezésében is tetten érhető, míg az elmúlt évben Antique and Art néven futott, idén az Art az Antique elé került. Mindez azonban mégsem jelenti azt, hogy a kortárs művészet maga alá gyűrte volna a klasszikust. Tausz Ádámnak, a rendezvény tulajdonosának és ötletgazdájának elmondása szerint a bemutatott anyag 70–30 százalékos arányban oszlott meg a XX., illetve a XXI. század művészete között.  Idén vélhetően szigorúbb követelmények alapján zajlott …

Példátlanságában is példaszerű | Restitúció és a tulajdonjog védelme

Az EU jogalkotása lassan működik és nehézkes. Vannak országok, amelyek a közös szabályoknak fittyet is hánynak – hazánk és Lengyelország gyakorlata a legismertebb számunkra. Talán mégis van valami, ami az európai örökség elhanyagolhatatlan részét képezi, és minden fontos alapdokumentumban szerepel: a tulajdonjog védelme. Az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatolt 1. számú jegyzőkönyv 1. cikke a legismertebb és legtöbbször alkalmazott jogszabály. Ez a védelem azonban – s erre Juhász Sándor írása (Műértő, 2020. március) is rámutat – nem érvényesül maradéktalanul. Nálunk különösen nem, ha az állam által egykor ellopott és a mai napig tulajdonaként (?) kezelt műtárgyakról van szó. A magyar jog és a magyar bíróságok jogalkalmazása (lásd: Herzog-ügy) nemhogy megkönnyítené a restitúciót, de kifejezetten megnehezíti. Az EU már 20 éve felfigyelt erre, de ennyi idő is kevés volt arra, hogy kiizzadjon magából egy olyan rendeletet, amely minden tagállamban egységes módon alkalmazandó. Az ilyen jogszabály értelmezését a Kúria végezné el, amelynek ítéletei valamennyi tagország bírósága számára kötelezőek. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, hanem – a mindenkor nyitva álló bírósági út mellett – aközgyűjteményekben őrzött, vitatott …

Névtelenség kizárva – A 2017. évi LIII. törvény a műkereskedelemben

„Most pedig vége a szép időknek” – egy korszak egyszer csak váratlanul véget ért. Egy korszak, amelyet a magyar műkereskedelem – benne elsősorban az aukciós piac milliárdos gazdasági vidékké fejlődése – tett karakteressé és történetileg is fontossá. A zabolátlan, pénzben fürdő, ellenőrizetlen, majdhogynem misztikus árverések és galériás eladások időszakának búcsút kell mondanunk. Elérkezett a pénzmosás megelőzését célzó (kényszer)intézkedések ideje, melyek eljövetele az EU 5. sz. pénzmosás elleni direktívájának közzététele óta az érintettek előtt is ismert kellett legyen. A tény: a 2017. évi LIII. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról 2020. január 10-től alkalmazandó a műkereskedelemben is. Hatálya alól a műtárgyak tárolása sem kivétel (lásd: freeportok, ha nálunk alapítani szándékoznak ilyet). A lépés nem előzmények nélkül való. Aki még emlékszik Marcosra, a Fülöp-szigetek elnökére és feleségére, Imeldára, az tudja, hogy voltak korábban is méretes, világot felháborító stiklik. A lopott holmik gátlástalan áruba bocsátása, a nagy aukciósházak újabb gyakorlatai (például a harmadik fél vételi garanciája) megerősítették e terület komplex, pénzügyi-szolgáltatói jellegét. Ez ellenkezik az anonimitás hagyományos kereskedői követelményével, és valóban ellenőrzésért kiált. Itthon a Lehmann …

A Botticelli-rejtély

Művészeti aukciós piac a németajkú országokban 2019-ben Németország, Ausztria és Svájc a globális aukciós műkereskedelemből hagyományosan jóval kisebb szeletet tud kihasítani magának, mint amilyen pozíciót a művészet „termelésében” és „fogyasztásában” évszázadok óta kivívott, és tart meggyőzően ma is. A számok sokatmondók: míg az aukciók 200 legnagyobb forgalmat bonyolító művészének 8 százaléka és a világ 200 legismertebb műgyűjtőjének 9 százaléka e három országhoz kötődik (az Artprice és az ArtNews statisztikái szerint), addig a nemzetközi aukciós piac évi 12–18 milliárd dolláros forgalmából együttesen is csak alig több mint 3 százalékkal részesednek.  A legnagyobb nemzetközi aukciósházak, a Christie’s és a Sotheby’s – miközben persze az itteni gyűjtőkhöz fűződő kapcsolataik ápolására nagyon odafigyelnek – Németországban és Ausztriában egyáltalán nem árvereznek, míg svájci művészeti aukcióikon kizárólag helyi művészek munkáit viszik kalapács alá. Utóbbit az magyarázza, hogy míg a német és az osztrák képzőművészet sztárjai Dürertől Kirchnerig, Klimttől Richterig globális keresletnek örvendenek, a legdrágább svájci festők, így Ferdinand Hodler és Albert Anker műveit főleg helyi gyűjtők vásárolják, ezért hozzájuk „házhoz kell menni”. A három piacot tehát a „nagyok” lényegben átengedik a …