Author: Műértő

Vissza- és hazatérő művek a csúcson

Csehországi aukciós körkép Másfél év távlatából megállapítható, hogy a cseh műkereskedelem 2017 júniusában érte el az 1989 utáni korszak csúcsát (Műértő, 2017. szeptember). Kellő számú magas árfekvésű tétel hiányában így 2017 második félévében és főképp 2018 folyamán mérsékelt visszarendeződést könyvelhettünk el. A nevek azonban ismerősen csengenek: a toronymagasan vezető Frantisek Kupka árnyékában Síma, Toyen, Styrsky – tehát a franciaországi csehek –, valamint a prágai korszakot is jegyző Oskar Kokoschka uralja továbbra is a cseh műkereskedelmet. Az utóbbi két-három évben azonban már trendként könyvelhető el az 1900 körüli cseh festészet és az 1945 utáni, valamint a kortárs művészet iránti élénk cseh és külföldi érdeklődés. Bár 2017 első felévének rendkívüli eredményeit nem sikerült az elmúlt 18 hónapban megismételni, mégsem beszélhetünk drámai visszaesésről, mivel a cseh aukciós index 2016 novemberétől tartósan 1000 pont felett teljesít, ahogyan azt az art+ portál jegyzi. Szakavatott elemzők szerint a cseh műkereskedelemben hároméves ciklusok figyelhetők meg, s nagy valószínűséggel 2018-at éppen az ominózus harmadik évként kell értékelni a csúcseredményeket teljesítő ciklus tükrében. Tény, hogy immár harmadik éve 1 milliárd cseh korona feletti az …

Középpontban a rejtve maradt érték

Initio Fine Arts, Budapest Az 1945 utáni közép- és kelet-európai – elsősorban magyarországi – művészetre fókuszál az Initio Fine Arts projektgaléria, mely részben a Bartók Béla úti K.A.S. Galéria terében, részben pop-up helyszíneken mutatja be a kiválasztott munkákat. Nincsenek műfaji vagy korosztálybeli korlátok: az Initio Fine Arts egyaránt képvisel képző- és fotóművészeket, valamint fiatal, középgenerációs és idősebb alkotókat. Célja egy olyan portfólió kialakítása, mely elsősorban még be nem futott vagy Magyarországon nem megfelelő módon értékelt művészeket fog egybe – olyanokat, akik ugyanakkor saját területükön egyedülálló művészetet hoznak létre. E művészek közt találjuk Kecskeméti Sándort, Miksa Bálintot, Bíró Sándort, BOLDI-t, Szalai Dánielt és Regős Benedeket is. A galéria vezetője, Ferenczy Bálint kimondott céljának tartja a Németországban élő és alkotó Kecskeméti integrálását a hazai szcénába. Komoly hiány ugyanis, hogy a szobrásznak még nem volt nagy léptékű életmű-kiállítása Magyarországon. Ferenczy képzőművészeti érdeklődését, művészeket felkaroló értékrendjét minden bizonnyal nagyanyjától, Nyakas Ilonától, a K.A.S. Galéria alapító-vezetőjétől örökölte. Nyakas sokszor azért vásárolt bizonyos művészektől, hogy azok bevételhez jussanak és dolgozhassanak. Ő már gyermekkorában nagy hatással volt Ferenczyre, akit saját bevallása szerint …

Változtatás és siker – WestLicht és Leitz Photographica Auction, Bécs

Tavalynovember végénrendezte a WestLicht Bécsben a 18. régifénykép-árverését, ahol 201 tételre vártak vevőket. Peter Coelnnek, a galériaés árverezőház résztulajdonosának több évtizedes tevékenységéről már beszámoltunka Műértő 2004. áprilisi, az OstLicht megnyitásáról pedig a Műértő 2012. szeptemberi számában. A fényképaukcióelőtt három nappal viszont a WestLicht 33. régifényképezőgép-árverése 555 tételének kikiáltása előtt Peter Coeln helyett már Matthias Harsch, a Leica Camera AG igazgatótanácsának elnöke és Alexander Sedlak, a Leica Camera Austria ügyvezető igazgatója lépett a pulpitusra. Bejelentették: a WestLicht új tulajdonosai a gyáralapító Leitz család nevét akarják a figyelem középpontjába állítani, ezért a 34. árverést már az 52 ezer lakosú németországi kisvárosban, Wetzlarban tartják majd meg, Leitz Photographica Auction néven a Leica gyárépületében. Ahelyszín nem teljesen új, hiszen a Leica megtervezésének centenáriumán már sor került itt egy száztételes WestLicht-árverésre, amelyről a Műértő 2014. júniusi számában jelent meg tudósítás. A régifényképezőgép-árverésen a legtöbbet, 156 ezer eurót a francia fotós-újságíró, Gerard Bois (1943–2018) által használt és 1957-ben gyártott, gyorstovábbítós MP Leicáért kellett kifizetni. Az első sorozatból származó, még Anastigmat objektíves 1925-ös Leica I-es 120 ezer euróba került. Errol Flynnhollywoodifilmszínész fiának, …

Elsőbálozó Tajvanban – Taipei Dangdai

Tajpej a távol-keleti művészeti piac egyik figyelemre méltó helyszíne, itt nyitotta meg kapuit idén először a Taipei Dangdai kortárs művészeti vásár január 18-án. Félúton a novemberi Shanghai Art Week és a márciusi Art Basel Hong Kong között a Dangdai célja az volt, hogy megmutassa, Tajpej kiérdemli helyét a gyűjtők szívében. „Dangdai” kínaiul annyit tesz, kortárs, jelenkor. Ezzel a címmel a Taipei Dangdai megálmodója, az Art Basel Hong Kong alapítója, Magnus Renfrew a szigetországot jelölte ki a régió új művészeti fővárosának. Mellette a honkongi rendezvény több egykori szervezője is részt vett a Dangdai első évének megtervezésében, köztük a tajvani gyűjtő és kurátor Rudy Tseng. A Dangdai 73 galériát látott vendégül, melyeknek túlnyomó része Ázsiában is jelen van. Ezeken felül négy fiatal, kevesebb, mint nyolc éve működő galéria mutatkozott be, 13 galéria pedig egyéni tárlatokkal vett részt a szólószekcióban. Külön részleget szenteltek az installációknak és a 8000 dollár alatt megvehető műtárgyaknak is. A gyűjtőket olyan neves nemzetközi galériák nevével csalogatták, mint a londoni White Cube, a Lisson (London, Hong Kong), a Pace vagy a Sprüth Magers. A …

A félig ledarált Banksy-festmény esete

Egy darabka művészettörténet Még nincs vége az évnek az aukciós piacon, de az „év műtárgya” címet aligha lehet már elvenni a kortárs képzőművészet legismertebb ismeretlen alkotója, Banksy Kislány léggömbbel című festményétől, amely a Sotheby’s október 5-i londoni kortárs árverésén 1 millió 42 ezer fontért kelt el. A szenzációt ez esetben nem az ár jelenti – bár az jóval magasabb, mint a 2–300 ezer fontos becsérték, mégis elmarad a művész még 2008-ban felállított, 1,9 millió dolláros életműrekordjától. A történet bejárta a világsajtót: a leütés után távirányítással működésbe lépett a kép keretébe beépített iratmegsemmisítő, és a teremben ülők legnagyobb megdöbbenésére a mű alsó felét vékony csíkokra vágta. A Sotheby’s által európai gyűjtőnőként és az árverezőház régi ügyfeleként leírt vevőnek ezt követően módja lett volna visszalépni a vásárlástól, ám ő némi gondolkodás után arra jutott – joggal –, hogy most nem egyszerűen egy festmény kerülhet a birtokába, hanem egy darabka művészettörténet, és kifizette a vételárat. Banksy időközben átkeresztelte a munkát, a képeinek autenticitását igazoló cég pedig hivatalosan is a művész eredeti alkotásának ismerte el azt. (Az új cím …

Mi mennyi – és miért?

Kötet a kortárs művészeti piacról A nem szakértő közönség tájékoztatására, tévhitek eloszlatására és némi provokáló adat- és számhalmaz felmutatására vállalkozott második „műgyűjtős” kötetében Martos Gábor. A Múzeumcafé egykori alapító főszerkesztője új könyvének első része szembesíteni kívánja a hitetlenkedő, a kortárs művészettől – elsősorban annak absztrakt-nonfiguratív vonalától – ódzkodó nézőket a közkeletű kijelentéssel: „Mi ebben a művészet? Ilyet én (a gyerekem, az unokám) is tudok!” A kötet második, nagyobb terjedelmű részében pedig a kortárs galériák, a hazai és nemzetközi aukciósházak kortárs eladásainak gazdag felsorolását, az árverések körülményeit, történeteit, az ismert és ismeretlen vásárlók körét tárja fel. Könyvének első harmada úgy indul, mint egy kortárs művészeti szöveggyűjtemény. Sorra veszi és idézetekkel szemlélteti (a Megértéskísérletek című fejezetben), milyen elméletek, vélemények és elemzések formálják a szakmai közönséget a „contemporary art” befogadása során. A szerző Németh Lajos, Hegyi Lóránd és számos további jeles hazai és nemzetközi művészettörténész-potentát írásaiból szemezget. Egyik kiindulási pontja Marcel Duchamp Forrás című ready made-jének (1917) megszületése, fogadtatása és utóélete a művészettörténetben és a műtárgypiacon. Martos módszere, hogy anekdoták, történetek, életrajzi adatok sorával hitelesíti a kortárs alkotók …

Kemény hétvége, némi nosztalgiával – Virág Judit Galéria, Kieselbach Galéria, Contempo Auctions

Néha nagyon nehéz különbséget találni a két vezető árverezőház aktuális anyaga és eredménye között, legfeljebb egy-egy egészen kiemelkedő jelentőségű tétel – rendszerint decemberben – vagy egy megszerzett/beesett hagyaték jelenti az eltérést, hol az egyik, hol a másik galéria javára. Ezúttal októberben látványosan különbözött a Virág Judit Galéria és a Kieselbach Galéria kínálata, mivel az előbbi – 20. születésnapját ünnepelve – jóval több értékes tételt indított, mint a konkurense, és mint amennyit ilyenkor ősszel megszokhattunk. Emellett a Contempo is erre a hétvégére szervezte kortárs aukcióját, nyilván akaratlanul, és hála a technikának, aki igazán licitálni akar, ma már számos eszközzel megteheti, akár több helyen is párhuzamosan. Húsz évvel ezelőtt még a Kongresszusi Központ folyosóján kiállított anyagból lehetett választani, a Virág Judit Galéria alapterülete ugyanis töredéke volt a mostaninak: először a Falk Miksa utca egyik oldalán (Kieselbachék hátrahagyott üzlethelyiségét kibérelve), majd az egykori fénymásolószalon helyén, az utca túloldalán, a mai alsó szintek nélkül. Az az újításuk, hogy hosszabb méltató szöveget közölnek az értékesebb tételek mellett (az első katalógus elkészítésében 14 művészettörténész működött közre!), meghozta a magas árakat, az …

Bőséges magyar jelenlét – Viennacontemporary_2018

Ugyan a vásárokon általában bizonyos szelekciós elvek mentén kiállított kortárs műtárgyak szerepelnek white cube-szerű standokon, mégsem érdemes ezekre kiállításként vagy kisebb tárlatok összességeként tekinteni. A legjobb esetben is a múzeumi daraboktól egészen az epigonizmusig terjed a skála. Kézenfekvőbbnek tűnik tehát piaci jellege alapján, pusztán az értékesítések tükrében mérni a sikert. Noha a költségek és az árak egyenesen arányosak az adott vásár nemzetközi rangjával, annak színvonalátmégsem lehet kizárólag anyagi szempontok alapján megítélni. A több ezer műtárgyat felvonultató heterogén anyag, valamint az aktuális eladások minden évben kirajzolják egy-egy ilyen rendezvény karakterét. A viennacontemporary idei kiadását ismét a vezető bécsi galériák dominálták. Tekintélyes méretű standjaik a hagyományokhoz híven egymás mellett kaptak központi helyet. Nem annyira az egyes művek, mint inkább ezek a zömükben sok alkotót bemutató tágasabb terek határozták meg az összképet. A gazdag művészportfólióval rendelkező befolyásos helyi galériák hazai pályán minél több művészüknek igyekeznek lehetőséget adni. Számos esetben a művészkör egy részének az otthoni vásár jelent egyedül biztos eladási lehetőséget. Jó példa erre a Galerie Krinzinger, amely a nemzetközi húzónevek mellett osztrák művészeket, új felfedezetteket is szerepeltet. …

Középpontban a konstruktív geometria

Concrete Project, Budapest Az idén nyáron alakult Concrete Project galéria elsődleges célja a magyar konstruktív, geometrikus művészet külföldön történő bemutatása és ismertté tétele. Az irányzat valóban komoly hagyományokra tekint vissza hazánkban: a külföldön széles körben ismert magyar művészek közül többek közt Moholy-Nagy László, Victor Vasarely és Nicolas Schöffer is ehhez sorolható. A konstruktív geometria középpontba helyezése mellett a galéria tevékenységének az említett területen alkotó hazai és nemzetközi művészek egymásra hatásának és kapcsolódásának megvilágítása, illetve a magyar alkotók nemzetközi kontextusba helyezése áll a fókuszában. Ennek eklatáns példája az első, jelenleg is látható kiállítás, amely a MADI geometrikus művészeti mozgalom képviselőinek munkáit mutatja be. A tárlat Carmelo Arden Quin uruguayi és SAXON Szász János magyar képzőművész munkásságát helyezi előtérbe, de olyan további MADI-alkotók művei is helyet kapnak itt, akik hazájukban katalizátorai voltak a mozgalomnak. A kurátor, Dárdai Zsuzsa koncepciója a MADI európai és magyarországi elterjedésének folyamatára mutat rá: a Buenos Airesből induló irányzatot, amely elsősorban a poligonalitásban határozta meg magát, Arden Quin hozta Nyugat-Európába, míg közép- és kelet-európai elterjedése SAXON nevéhez fűződik. Az előbbi művész alkotásait idén …

A pipatóriumtól Columbóig

Első Magyar Látványtár, Diszel Borges és Warburg cseppet sem véletlen találkozása a diszeli malomban A John Wilkins-féle analitikus nyelv című esszéjének közepe felé Jorge Luis Borges megemlít „egy bizonyos kínai enciklopédiát, A jóravaló ismeretek égi gyűjteményét”, amellyel aztán Foucault bevezeti a dolgok rendjéről szóló, A szavak és a dolgok című kötetét. Ez a történet azt példázza, hogy ha a rendteremtési – vagy másképpen: kategorizálási – vágyunk egyetemes is, a rendszerezés módja egyáltalán nem az: van, ahol/amikor az eredet alapján csoportosítunk dolgokat, máshol/máskor a küllemük alapján, vagy éppen a tulajdonosukból kiindulva. Mindezt a diszeli Első Magyar Látványtár idei kiállítása juttatta eszembe, amelynek hihetetlen gazdagságú anyagát a rendezők és gyűjtők – Gyökér Kinga és Vörösváry Ákos – jól érthető és szükségszerűen esetleges rendben mutatják be. Nem is lehet ez másként egy olyan kollekció esetében, amelynek vezérlő gondolata a dohány: itt minden megtalálható, ami a dohánnyal és a dohányzással kapcsolatban az elmúlt évtizedekben, illetve két-három évszázadban megjelent – a tajtékpipától a moziplakáton és a gyufacímkén át a könyvborítóig és porcelán hamutálcáig. A rendezés alapelve az, hogy sorban felvonultatja …