Forma
Hozzászólok

Ismerje meg, mit jelképeznek a festményeken szereplő állatok! – 3. rész

Gondolkodásmódunk alapvető sajátossága, hogy jelképeket, szimbólumokat és analógiákat használunk. A környezet természeti jelenségei, élőlényei és maguk az ember teremtette tárgyak mind a mai napig a képalkotás alapszókincsébe tartoznak, elég csak a közösségi médiában használt emotikonokra gondolnunk.
Akik olvasták sorozatunk korábbi cikkeit, amiben a hermelinről és a tengelicéről írtunk, talán már észrevették, hogy a természetből született szimbólumok általánosan jellemző vonása az ambivalencia, ugyanaz az alakzat jó vagy rossz jelentést is hordozhat. Ez alól sorozatunk harmadik főszereplője a nyúl sem lesz kivétel!

A nyúl

Részlet Piero di Cosimo festményéből (1505).

A nyulat a termékenység és újjászületés szimbólumának tekintik, jellegzetesen feminin, lunáris állat, gyakran a holdistenségekhez társítják. A görög-római mitológiában egyrészt fürgesége miatt hírvivő, ezért Hermész (Mercurius) állata, másrészt a termékenység  jelképe, ebben az értelemben Aphrodité (Vénusz) attribútuma. Cupidót is gyakran ábrázolják nyúllal.
Piero di Cosimo 1505-ben készült festményén hamar kiszúrhatjuk Vénusz csípőjénél a fehér állatot, ami a termékenységet szimbolizálja.

Piero di Cosimo: Vénusz, Mars és Cupido (1505). A Wikimédia jóvoltából

A középkori kéziratfestők a gyáva, gyámoltalan, istenfélő embert ábrázolták nyúlként, mindemellett ők testesítették meg a tehetetlenséget és az ártatlanságot, továbbá néhány ábrázoláson a passzív, ám „beleegyező” szexualitást is. Több szexuális fűtöttségű miniatúrán farkasok ugrálnak a nyulakon. Egyes középkorászok szerint pontosan ebből a gondolkodásmódból eredhetett a (főként a 13-15. századi) miniatúrákon is fellehető, általában humornak szánt nyúlbosszú, amelynek eredményeként az öntudatukra ébredt állatok élvezettel nyilazzák le a kutyát vagy akasztják fel a rájuk vadászó embert.

Részlet egy középkori miniatúrából

Később a nyúl szimbolikája teljesen átalakult: az állat gyorsasága és félénksége okán az éberség keresztény szimbólumává valamint a bűn és a kísértés elöli menekülés jelképévé vált. A keresztény művészetben Szent Anna ábrázolásain a nyúl a meddőség utáni termékenységet jelzi.
Tiziano Madonnaképei a szabad természetben lejátszódó, hangulatos idillé alakulnak (Madonna nyúllal, Mária a gyermekkel és Szent Katalinnal). A Louvre-ban őrzött képen Szűz Mária mellett megjelenik a fehér nyúl, ami a szüzesség bujaság feletti győzelmére utal.

Tiziano: Madonna nyúllal (1530). A Wikimedia jóvoltából

A nyúl az új élet, a tavaszi termékenység megtestesítője, és ezáltal keresztény értelmezésben a feltámadás eszméjéhez kapcsolódik. Ugyanakkor a szexualitás és a szemérmetlenség jelképe is, valamint a Gyávaság allegorikus alakjának attribútumaként is ábrázolják. Lehet szerelmi zálog, és gyakran látható szerelmespárok ábrázolásain.

Ridolfo Ghirlandaio: Hölgy nyúllal (1508). A Yale University Art Gallery jóvoltából

Tiziano Égi és földi szerelem című képén az ékes ruhába öltözött nőalak mellett látható a nyúl, itt a profán szerelem attribútuma.

Tiziano: Égi és földi szerelem, 1514. A Wikimédia jóvoltából

Amikor a nyúl, csak nyúl

Albrecht Dürer 25×22 centis akvarellje, talán az egyik legismertebb nyúlábrázolás. A közel ötszáz éves kép művészettörténeti szempontból azért jelentős, mert “csak” a nyulat látni a képen, semmi mást. Dürer képéig a nyúl a termékenység és újjászületés szimbóluma volt, itt azonban semmit nem jelképez.

Albrecht Dürer: Mezei nyúl, 1502. A Wikimédia jóvoltából

Mendemondák szerint Dürer egy 1502-es nyári árvízben mentette meg a jószágot a fulladástól, és hazavitte nürnbergi műtermébe. Ha valaki alaposan megvizsgálja a képet, láthatja, hogy a nyúl szemében egy ablak tükröződik, talán épp az alkotó műtermének az ablaka. Mindez azt támasztaná alá, hogy a nyúl a festő “modellje” volt, meghatározható példány, nem pedig Dürer képzeletében élő állat.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
Miért ábrázolták a nyulakat a középkorban szadista vadállatokként?
Decoding Animals in Art History, From Immortal Peacocks to Lusty Rabbits
Albrecht Dürer nyula, hopp

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük