Íme a ház, amiben 12 évig vendégeskedett a francia polihisztor!

Cocteau-t úgy is bemutathatnám, mint az embert, akinek 5 neve (Jean Maurice Eugène Clément Cocteau) és 8 hivatása (költő, író, festő, szobrász, mozaikművész, zeneszerző, színész, filmrendező) volt. A francia művész talán az utolsó polihisztorok egyike lehetett, de terjedelmes életműve helyett most azt az otthont szeretnénk bemutatni Önöknek, amiben Cocteau-t 12 évig vendégeskedett!

1950-ben Francine Weisweiller párizsi mecénás meghívta Jean Cocteau-t a Cap-Ferrat-i villájába vacsorára. Végül 12 évig maradt ott, tetőtől-talpig beborítva lélegzetelállító freskókkal a házat.
Cocteau nemcsak a Villa Santo Sospir-t festett ki, hanem a mentori városházát, a Villefranche-sur-Mer-i Saint Pierre-kápolnát, valamint a Milly-la-Forét-i templomot is. A freskók befejezése után 74 évesen halt meg, a kápolnát pedig fogadott fia, Édouard Dermit festő fejezte be.

Az 50-es években a ház Weiswiller párizsi mecénás otthonában vendégeskedett minden nyáron Yves Saint Laurent is. Weisweiller unokatestvérén, Nicole Stéphane színésznőn keresztül ismerkedett meg Cousteau-val.

A mediterrán tájra néző villa formája és fehér színe is belesimul a francia Riviéra építészetébe.

A ház dekorálása akkor kezdődött, amikor Cocteau megkérdezte a házvezetőnőt, hogy a kandalló felé rajzolhat-e egy Apolló alakot. Végül a görög istenről készítettet rajz annyira megtetszett az ott lakóknak, hogy Cocteu folytatta a dekorálást!

Cocteau szerint a város atmoszférája, a zafírkék tenger és a sziklás part adta az inspirációt ahhoz, hogy az égei és görög művészet motívumkincséhez nyúljon. A villában lépten-nyomon a görög mitológiai alakjaiba botolhatunk: Dionüszosz, Diana, Nárcisz és a nimfák pedig visszatérő szereplők lettek.

Cocteau vázlatok nélkül festett a falakra, ha valami eszébe jutott nem gondolkodott, hanem cselekedett. Előfordult, hogy az ágyon feküdt és a hozzá legközelebb eső tárgyra, a lámpára alkotott.

Faszénnel, temperával, pigmentekkel és mésztejjel is festett, amikor a falra már nem lehetett alkotni a helyhiány miatt, akkor a szekrények belsejét és a függönyöket is megfestette.
“Ha nem tudtuk hova rakni a festményeket, akkor a kertben lévő fákra lógattuk őket.” – mesélte Cocteau.

1952-ben rendezte meg Cocteau a La villa Santo Sospir című filmjét, amiben a szereplők meglátogatták a freskókkal díszített villát is. A villa egy másik világ szimbólumként jelent meg, a  Santo Sospir a boldogság szigete, ahol elfelejthetjük azt a világot, amiben élünk.

“Elég volt a felhőkből, a hullámokból és az akváriumokból, elég volt a sellőkből és a lágy fuvalmakból, nekünk a föld, a mindennapi élet zenéje kell.”
Cocteau soha nem vallotta magát filmrendezőnek, sokkal inkább költőnek. Alkotásai közül a Szép és a Szörnyeteg című film mindmáig a legkedveltebb. Jean az események színhelyéül egy csodálatos kastélyt választott. A gyertyatartók nem hagyományos kandelábereken állnak, hanem a falakból kinyúló élő emberi karok fogják őket. A tükrök folyékony kapuk egy másik világba, a szobrok megelevenednek. Ahogy a Szép és a szörnyetegben átalakulnak a tárgyak, úgy a Villa Santo Sospir-ben is a metamorfózis tanú lehetünk. Itt minden vonalnak és szereplőnek jelentése van!

A II. világháború után hat évvel kezdte dekorálni Cocteau a villát. A festésnél nemcsak a szépet, hanem a velünk élő pusztítást is meg akarta jeleníteni.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
House tour: the tattoo-walled, French Riviera home of artist Jean Cocteau
Jean Cocteau