Cikksorozatunkban hétről-hétre azt a témát járjuk körül, hogy mit is jelképeznek a festményeken szereplő állatok. Az előző részekben írtunk a hermelinről, a tengelicéről és a nyúlról, mostani cikkünk főszereplője nem más lesz, mint a dús, díszes tollazatú, kampós csőrű, rikácsoló hangú, az emberi beszéd utánzására megtanítható trópusi madár, a papagáj!

Papagáj

A trópusokon őshonos, tarka tollazatú madár csodálatos képessége, hogy utánozni tudja az emberi hangokat. A Physiologus (Kr.u. II. században élt görög teológus, aki elkészítette az állatok és állattörténetek szimbolikus magyarázatainak gyűjteményét) példaképül állította a hívek elé a papagájt: a trópusi állathoz hasonlóan kell a hívőknek is visszhangozniuk Isten igéjét. Mivel a madarat könnyen meg lehetett tanítani az Ave szóra, így beszéde az angyali üdvözletre emlékeztetett. Nem véletlen ábrázolta Jan Van Eyck Madonnáját zöld papagájjal! Az egzotikus állat a szüzesség szimbóluma, ugyanis pompás zöld tollazata nem ázik el és a legnagyobb esőben is száraz marad.

A papagájt azonban nemcsak az Ave szóra lehetett könnyen megtanítani, hanem az Éva keresztnévre is. A bűnbeesés képi ábrázolásain ezért gyakran szerepeltették az egzotikus állatot, például Albrecht Dürer Ádám és Éva rézkarcán Ádám válla felett is papagájt láthatunk.

A papagáj szerepeltetése utalhat az unintelligens ismétlésre vagy akár az ékesszólásra is. Hendrik Matenszoon Sorgh 17. századi portéja az utóbbi jelentés iskolapéldája lehetne, ugyanis a protestáns prédikátor a papagáj ékesszólásából merít ihletet.

Mint láttuk a papagáj vallási konnotációkkal is rendelkezett, a madár gyakran a Szeplőtelen Fogantatás és Szűz Mária kísérője. Lucas Cranach képén egy bibliát olvasó kardinális asztalán látjuk a papagájt, amint magokat csipeget. Ha jobban szemügyre vesszük a képet feltűnhet, hogy Cranach a madárral szemben egy Madonna gyermekkel képet is festett, így kívánta megerősíteni az anyaság motívumát.

A 17. században élt flamand festő Jan Steen zsánerfestményei bővelkednek a moralizáló szimbólumokban, vásznain gyakran humoros és ironikus hangvétel uralkodik. A flamand festő előszeretettel ábrázolt ismert közmondásokat és ünnepi mulatságokat. Ahogy az idősek énekelnek, úgy fütyülnek a fiatalok című festménye (1663) témáját is egy akkoriban népszerű közmondás adta. A mondá szerint az ifjabb nemzedék a jót és rosszat is az ősök életviteléből tanulja. A jelenet középpontjába a mértéktelenség került és a szobában több erotikus jelkép (a papagáj, az osztriga és a duda) is a bűnös életre utal.

A 17. századi főúri portékon gyakran ábrázolták a hölgyeket gazdaságra utaló szimbólumokkal például papagájjal, naranaccsal, drága ékszerekkel és ruhadarabokkal.  Sir Peter Lely festményén a kislányt ezért is láthatjuk a gazdagságot jelképező papagájjal.

A magyar művészet legismertebb papagájos képeit az eperjesi születésű csendéletfestő, Bogdány Jakab készítette. Bogdány 1688-ban telepedett le Angliában és a legmagasabb főúri körökben mozgott. Jellegzetes munkái azok a madaras csendéletek, madárképek, ahol a főúri madárházak lakóit örökítette meg. Gyümölcscsendélet papagájokkal és fehér kakaduval című festményén elegáns kastélyparkba helyezte az egzotikus madártársaságot. A színes-díszes tollú madarak pedig úgy jelennek meg, mint egy életképen az egymással beszélgető előkelő szereplők.

A papagáj a földrészek közül Amerika ismertetőjele. Az Edelényi-kastély öltözőszobájának plafonjára festette fel Lieb Ferenc az akkor ismert négy kontinens jelképes ábrázolását. Ázsia egy tevéről, Amerika egy papagájról, Afrika egy szerecsenről és az elefántról ismerhető fel.

Borsos József Lányok bál után (1850) című képén a gondtalan polgári jólét jelenik meg. Borsos a bál másnapján összegyűlt fiatal hölgyeket festette meg. A sejtelmes félhomályba burkolt lakásbelső jómódot és anyagi bőséget sugároz; ezüstkészlet, perzsaszőnyeg, neobarokk ülőgarnitúra és kandeláberekkel díszített tükör teremtik meg a női budoár pompáját. Borsos nagy műgonddal festette meg a selymek omlását, a szaténruhák csillogását. Az egyik lány színpompás papagájt dédelget, a többiek pikáns párizsi metszeteket böngésznek.

Ferenczy esete a papagájjal

“Talán nem is írtam meg, hogy vettem egy zöld papagallót. Festeni akartam, de most közbe jött a női portré, azonkívül pedig annyi baj volt az állattal, hogy meglehetősen elment tőle a kedvem. A bótban kalitkában volt, én azonban egy állványon akartam őt tartani, s vettem állványt és láncot. Az állvány egyszerű – egy deszkaalapzatból kiáll egy természetes ágazat. A gaz madár azonban, nem lévén szokva a lánchoz, nagyon okvetetlenkedett, végre kellett hogy vétessek Éliással egy kalickát, most ebben ül, de a kalicka megint nekem nem tetszik és ő sem látszik nagyon jól. Azonfelül távollétemben nem lehet az atelier-ben, úgyhogy folyton le kell vinni a házmesternéhez, ahol lakik – ott állítólag oly éktelen lármát csapott, hogy a házmesterné fia egészen ideges lett tőle – most itt van nálam, de meg se mukkant még. Ő zöld és körülbelül akkora mint egy kis galamb.” Részlet Ferenczy Károly lányának, Noéminek írt 1910-es leveléből.

Ferencynek egyetlen képe sem maradt ránk, amin élő papagáj lenne a szereplő, azonban három olyan képet is ismerünk tőle, amelyekre porcelán papagájokat festett. Sajnos már sose derül ki, hogy a Ferenczy dacból választotta-e a rebellis állat helyett a sokkal fegyelmezettebb modellnek bizonyuló szobrocskát…

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
Decoding Animals in Art History, From Immortal Peacocks to Lusty Rabbits
Forgách Ludmilla grófnő öltözőszobájának falképei
Ferenczy esete a papagájjal
Jernyei Kiss János: Barokk művészet Európában
Lányok bál után