Latest Posts

Magyar tételek a kora őszi külföldi árveréseken

Még néhány nap és idehaza is beindul az őszi aukciós nagyüzem. Ha valaki addig sem akar várni, a külföldi árverezőházak kínálatában máris felfedezhet érdekes magyar tételeket. Ezekből válogattunk.

A bécsi Dorotheum hagyományosan a magyar műalkotások beszerzésének egyik legnagyobb külföldi forrása. XIX. századi festmények és akvarellek című, szeptember 18-i árverésükön még a náluk megszokottnál is több magyar mű szerepel, elsősorban a Markó-család tagjaitól. Id. Markó Károlytól összesen öt különböző méretű jellegzetes itáliai tájkép kerül kalapács alá 1,500 és 6 ezer euró közötti taksával; két tételt id. Markó Károly köréhez tartozó művész alkotásaként indítanak 500-700, illetve 1,5-2 ezer eurós becsértékkel. Ifj. Markó Károly művészetét egy alkotás képviseli, ezért 3-4 ezer eurót várnak. A Markó-képek többségének katalogizálásában Bellák Gábor művészettörténész is közreműködött. A tételek, kettő kivételével, az 1900-as évek eleje óta egyazon olasz magángyűjtemény részei voltak. Természetesen számtalan oka lehet annak, hogy tulajdonosuk miért Ausztriában bocsájtja őket árverésre; a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Ausztriára és konkrétan a Dorotheumra mindkét olyan ország – Magyarország és Olaszország – gyűjtőinek jó rálátása van, ahol a Markó-műveket leginkább keresik.

De ezzel még nincs vége a Dorotheum magyar tételeinek: ugyanezen az árverésen szerepel a magyar kínálat legdrágább darabja, Böhm Pál 15-20 ezer euróra tartott vászna, az Alaktanulmányok az Udvari Sörház vendégeiről, továbbá Sándor Antal Falusi háza és Erdélyi-Gaál Ferenc Lány csónakban című munkája is; előbbiért 1,5-2, utóbbiért 1-1,5 ezer eurót várnak.

Böhm Pál: Alaktanulmányok a müncheni Udvari Sörház törzsvendégeiről, olaj, vászon, 62,5 x 74 cm, a Dorotheum jóvoltából

Moholy-Nagy László az egyik sztárja a Sotheby’s október 3-i New York-i fotóaukciójának. Összesen négy tételt árvereznek tőle, melyekből a legfontosabb egy 1923-25 között készült cím néküli fotogram (Fotogram kör alakú formákkal és átlós vonallal), ami számos kiállításon szerepelt és utoljára 2005-ben bukkant fel aukción, ugyancsak a Sotheby’s-nél. Egy szintén cím nélküli, macskát felülnézetben ábrázoló, 1926 körül készült fotó 1929-nél nem későbbi nagyításáért és egy ugyancsak 1926 körül született fotogramért egyaránt 30-50 ezer eurót várnak, míg az 1931 körül készült Gleccser című fotó vintázs nagyítása 25-35 ezer euróért kelhet el. Ez  a mű 2000-ben a Sotheby’s londoni árverésén bukkant fel utoljára a piacon.

Moholy-Nagy László: Cím nélkül (Fotogram kör alakú formákkal és átlós vonallal), 1923-25 között, 23,9 x 17,9 cm, a Sotheby’s jóvoltából

Míg a nagy nemzetközi aukciósházak árverésein Moholy-Nagy munkái gyakran felbukkannak, a Frankfurt-közeli Königstein kis árverőházában, az Auktionshaus Königsteinben ez igazi meglepetésnek számít, de igazolja azt a régi tapasztalatot, hogy érdemes a „kicsikre” is odafigyelni.  A ház szeptember 22-i művészeti, antikvitás és militária árverésén Moholy-Nagy fekvő alakot ábrázoló, vegyes technikájú (akvarell, gouache, ceruza, szén), restaurált tanulmányrajza szerepel, amiért legalább 11 ezer eurót várnak.

Moholy-Nagy László: Tanulmány egy fekvő alakhoz, vegyes technika, papír, 25 x 32 cm, az Auktionshaus Königstein jóvoltából

Október 5-én a Christie’s tart fotóárverést New Yorkban, s itt is szerepelnek magyar művészek munkái: André Kertész ismert alkotása, a Martinique, 1972. január 1. ezüstzselatinos nagyításáért 6-8 ezer dollárt, míg Brassai graffitiket megörökítő sorozata két darabjának 1956-os nagyításaiért egyenként 5-7 ezer dollárt várnak.

André Kertész: Martinique, 1972. január 1., ezüstzselatinos nagyítás, 28,4 x 35,6 cm, a Christie’s jóvoltából

A nemzetközi piacon nagy népszerűségnek örvendő Hantai Simon munkáira a következő napokban a Christie’s-nél és a Sotheby’s-nél is lehet majd licitálni. A Christie’s szeptember 27-i második világháború utáni és kortárs New York-i árverésén egy akvarell szerepel a művésztől, ami a párizsi Galerie Jean Fournier-ből 1985-ben került jelenlegi tulajdonosához. Az 1971-ben született kisméretű, vászonalapú munkáért az aukciósház 18-25 ezer dollárt vár. Ugyanezen a napon, de Párizsban árverezi a Sotheby’s a neves ottani galerista, a 98 éves Daniel Cordier magángyűjteményét.  Ebben Hantainak egy 1973-as olajképe, a Blancs is szerepel, melynek a művész a hátoldalára is festett egy igen hasonló, de eltérő színvilágú munkát. A „kettő az egyben” kép 70-100 ezer eurós becsértéket kapott.

Hantai Simon: Blancs, 1973, olaj, vászon, 122,5 x 97 cm, a Sotheby’s jóvoltából

A pozsonyi Soga Aukciósház október 2-i árverése teljes magyar anyagának bemutatása meghaladná e cikk terjedelmi korlátait, ezért csak a legfontosabb tételeket említjük: Mednyánszky Lászlótól egy idős férfi portréjára és egy ugyancsak idős, álló férfi akttanulmányára lehet licitálni, mindkét munka 5 ezer euró körüli taksát kapott. Rudnay Gyula olaj tájképéért és Czóbel Béla Mária a kertben című, korábban a Kieselbach Galéria árverésén is szerepelt rajzáért egyaránt 1,5 ezer eurót várnak. Ennél magasabb, 1,8-2 ezer euró körüli a becsértéke Neogrády Antal hölgyeket mezőn, illetve erdei tisztáson ábrázoló festményeinek.

Mednyánszky László: Idős férfi (Oppenheimer Zsigmond?) portréja, 1880-90 körül, olaj, vászon, 52,5 x 37,5 cm, a Soga Aukciósház jóvoltából

Szerző: Emőd Péter
A cikk 2018. szeptember 17-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.

Háromnapos fesztiválnak ad otthont Szőke Gábor Miklós képzőművész stúdiója

Dante XXI. néven programsorozat indul a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál új helyszínén, a Csepel Művek egyedülálló, XXI. századi birodalmában

Szőke Gábor Miklós hazánk egyik legismertebb nemzetközi hírnévvel is rendelkező kortárs képzőművésze, akinek nevéhez több mint ötven köztéri alkotás fűződik szerte az országban; ezek közül a legismertebb a rozsdamentes acélból készült hatalmas Fradi-sas. Külföldön is számos monumentális állatszobor fűződik a nevéhez: a legutóbbi, az atlantai Mercedes-Benz Stadion főbejárata előtt álló óriás sólyom szobra, az Atlanta Falcon, a világ eddigi legnagyobb madárszobra. Itt kerül megrendezésre a 2019-es Super Bowl, Amerika legnézettebb sporteseménye.

Szőke alkotásait kutyája, Dante inspirálta, akinek alakja visszaköszön saját tervezésű bútoraiban, festményeiben és a Csepel Művekben található csarnokainak falain.

Az egykor Magyarország ipari bölcsőjének számító, a Weiss Manfréd Művek 100 éves téglaépületeinek különleges hangulatú indusztriális tereit Szőke Gábor Miklós értelmezte újra.

Bemutatóteremből, műhelyből és raktárépületekből álló csarnokok együttese alkotja a Gabor M Szoke Stúdiót, amely tavaly elnyerte az Év Design Irodája díjat.

A rendhagyó kortárs művészeti létesítmény idén először nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválkeretében. A Dante XXI. elnevezésa művész dobermannjának nevére, a XXI. századi, kortárs művészetre és az alkotó XXI. kerületben található csepeli bázisára utal.

„ Mikor rátaláltam a Csepel Művekben található műtermemre, a Weiss Manfréd Művek, egykoron a magyar ipar bölcsőjének története azonnal rabul ejtett. A hely teremtő erővel bír, itt születettek meg legismertebb hazai és nemzetközi munkáim, innen indulnak útjukra szobraim szárazföldön és vízen át. Mára már az egész utcában pörög a munka, egy jól összeszokott, állandó elitalakulattal.

Óriási öröm, hogy stúdióm végre a nyilvánosság előtt is megnyílik és helyszíne lehet egy ilyen összművészeti kortárs programsorozatnak, mint a Dante XXI.

A látogatók a tárlatvezetések és nyitott műhely programok keretében nyernek betekintést Dante kutyám inspirálta univerzumomba, itt a Csepel-szigeten, Buda és Pest között, a XXI. kerületben. Büszke vagyok, hogy a CAFe Budapesttel együttműködve, olyan színvonalas XXI. századi művészeket hozunk el, akik tetőtől talpig megtestesítik mindazt, amitől hiszem, hogy izgalmas, sokrétű és tartalommal teli a hazai kortárs művészet!” – mondta Szőke Gábor Miklós, a Dante XXI. programsorozat házigazdája.

Az esemény október 12-én ünnepélyes nyitókoncerttel indul, ahol Solymosi Vilmos a DJ Bootsie Quartet formációjával lép fel, amely ez alkalomból vendégelőadókkal egészül ki danteista stílusban, Wagner és Bartók átiratokkal, indusztriális elemekkel űrbéli atmoszférával. Emlékezve a csarnok 5 évvel ezelőtti múltjára, az egykori gördeszkás kulthelyre, a Poolra, a nyitány előtt a deszkás papként ismert Zoltán atya szenteli fel a stúdiót egy egyéni performansz keretében.

Szombat este a Volkova Sistersad koncertet. A csapat Berger Dalma és Sándor Dániel, az Esclin Syndo szerzőpárosának közös projektjeként indult 2009-ben. Hozzájuk csatlakozott Kovács Gergely gitáros és multiinstrumentalista. Akusztikus és digitális zenéjük, a folk, a cyberpunk és a 80-as, 90-es évek darkwave hangulatát ötvözi. Koncertjeiken a zene és a látvány – melyben fontos szerepet kapnak a személyes intuíciók és a meglepőötletek – nem létezhetnek egymás nélkül.

Ezután a késő éjszakai órákban a 40 éve töretlen népszerűségű zenekar, a Vágtázó Halottkémek játszik. A Grandpierre Attila vezette együttes által képviselt stílus leginkább a pszichedelikus punk, etnopunk ,„sámánpunk” vagy „mágikus népzene” kifejezésekkel írható le.

A pénteki és a szombati koncerteket megelőzően a látogatók Szőke Gábor Miklós egyórás tárlatvezetésével járhatják körbe a stúdiót, betekintést nyerhetnek a szobrok alkotói folyamatába, megismerhetik Szőke legelső alkotásait és aktuális munkáit.

Vasárnap délután ez a program kiegészül inspiráló gyerekprogramokkal: a kicsik színes ólomüvegekből építhetik össze Szőke Gábor Miklós karakteres állatszobrait Pintér Ágnes ólomüvegművész közreműködésével. Ezen kívül kutyamaszkot is önthetnek gipszből, míg a szülők tárlatvezetésen vesznek részt.

A három nap gasztroprogramokban is bővelkedik: A Lakatos Márk foodtruckjával állítanak emléket a szervezők Magyarország első mobil konyhájának, az első magyar foodtrucknak, amely az egykori Weiss Manfréd Művekben készült és a Császári és Királyi sereg élelmezésében töltött be fontos szerepet az 1800-as évek végétől.

Vasárnap pedig Wossala Rozina, a Bestia étterem és számos gasztrohely házigazdája kora délutánba nyúló reggelire,Békebeli brunch-ra invitálja a látogatókat, amelynek keretében Weiss Manfréd fénykorának ételei kerülnek korabeli tálalásban egy modern kortárs csavarral az asztalra, megidézve a békebeli magyar piacok és vendéglők hangulatát. A korhű ruhában érkezők egyedi Szőke Gábor Miklós által tervezett dizájntárgyat vihetnek haza.

A Dante XXI. programsorozatot iamyank, hazánk egyik legkreatívabb zenész-producerének, improvizatív projektje, az Atreyu’s Horse koncertje zárja. Zenéje zongorára, csellóra, hárfára és elektronikus hangzásokra épül, melyben a modern és klasszikus elemek minimalista előadásban keverednek. Hangzásvilágának köszönhetően igazán bensőséges hangulattal zárul a háromnapos összművészeti fesztivál.

Mindegyik programhoz ingyenes buszjáratot biztosít a CAFe Budapest, amelyek Budapest belvárosából, a Városháza Parkból (a 9-es busz megállójából) indulnak Szőke Gábor Miklós stúdiójához.

A buszjáratokra az adott programhoz kapcsolódó regisztrációs linken lehet helyet foglalni, a koncertekre és a Békebeli brunchra jegyeket a CAFe Budapest oldalánlehet megvásárolni.

A Dante XXI. legfrissebb híreit Szőke Gábor Miklós és a CAFe BudapestFacebook oldalán és a művész Instagramján követhetik.

Rekordáron kelhet el David Hockney medencés festménye

A “legdrágább, aukción elkelt műtárgy, amit élő művész készített” kategória rekordere Jeff Koons és 2013 óta soha nem volt ekkora esélyes rá, hogy megdőljön a csúcs!

A jelenlegi rekorder: Jeff Koons: Balloon Dog (Orange) – leütési ár: 58 millió dollár (2013)

Élő művész esetében aukciós rekordot jelentő csaknem 80 millió dollárért (22 milliárd forint) találhat új gazdára David Hockney Medence két alakkal (Pool with Two Figures) című festménye a Christie’s novemberi aukcióján.

Az aukciósház szerint ez a modern kor egyik legjobb alkotása, ezért nem véletlen, hogy ennyire értékelték a festményt. Az 1972-ben festett alkotás, egyike Hockney híres „medencés festményeinek” és a művész legelső munkái közé tartozik.

Forrás: Christie’s

„Most 80 millió dollár környékére becsültük a Hockney festményét, ami nem jelenti azt, hogy ott is kell maradnia, de a piac történelmét ismerve ez egy megfelelő ár” – mondta Alex Rotter, az aukciósház háború utáni, kortárs művészetekkel foglalkozó szakértője. Rotter azt is elmondta, hogy ha az új tulajdonos 10–20 év múlva úgy dönt megválik a képtől, a Christie’s szívesen visszaveszi és és a mostani árnál jóval többért fogja eladni.

Idén már fizettek komolyabb összeget egy Hockney-ért, májusban 28,5 millió dollárt kelt el a Pacific Coast Highway és Santa Monica című festménye, ami egyébként Hockney személyes rekordja.

David Hockney: Pacific Coast Highway és Santa Monica (1990). Forrás: Sotheby’s

Forrás:

Mennyi az annyi? – Adrian Ghenie esete

Ellentétes dinamikák az elsődleges és a másodlagos piacon

A műtárgypiaci év vége remek alkalmat nyújt a számadásra. Nyár elejére a májusi nagy aukciók rekordhírei lecsengőben vannak, és az Art Baselről is minden mű megérkezett már újdonsült gyűjtője elegáns falaira, polcaira, kertjeibe – vagy vissza a galériák raktáraiba. Szeptemberig mindenki pihenhet egy kicsit. Legalábbis látszólag. Hiszen az aukciók, vásárok végeztével leáll a piac, de valójában ilyenkor indul a stratégiagyártás, hiszen ilyenkorra válnak láthatóa legújabb trendek, vagyis az árak.

Míg az aukciósházak világának kikiáltási és leütési árai publikusak, addig az elsődleges piacon nehezebb az orientálódás – legalábbis ami az árakat illeti. Hiszen az aukciók sikereiről és kudarcairól cikkek garmadája számol be szezonról szezonra, a galériák falairól történő eladások végső árait azonban ritkán ismerjük. Inkább csak pletykák terjengenek arról, hogy miért mennyit is kért a galerista. Aztán hogy valójában mindent avagy semmit sem adott el, arra ugyancsak az elfecsegett félmondatokból lehet következtetni. Persze ebben semmi meglepő nincs! A galériáknak alapvetően nem áll érdekükben a világ orrára kötni eladásaikat – bőven elég, ha ama néhány válogatott gyűjtő fülébe jutnak el a számok, akiknek szívesen adnák el következő kiállításuk anyagát. Ráadásul félő, ha tudnánk, hogy mi és mennyiért kelt el, akkor könnyen kisilablizálhatnánk, hogy mit és mennyiért nem adtak el – logikus, hogy ezt mégsem szeretné senki!

Viszont itt van az Art Basel, az elsődleges piac nagy ünnepe. Azon túl, hogy itt minden galéria a „legjobbat” hozza ki a műveiből, no meg magából is, végre valami fogalmunk lehet a piac ezen bensőséges szektorának szuper privát és rejtélyes áraiból, saját pozíciója erősítése érdekében ugyanis néha igenis szükséges színt – vagyis számot – vallania. Az Art Newspaper hasábjai remek felületet nyújtanak ehhez. A vásár után minden évben csökkenő sorrendben közölt listája a galériák teljesítményét mustrálja azok nyilvánosságra hozott eladásai alapján.

Az idei felsorolást a kereken 2 millió dolláros Richard Prince (Cowboy, 2011) eladásával Almine Rech vezeti, őt a Sprüth Magers követte a maga épp millió dollár fölötti Gurskyjával (El Ejido, 2017). Eztán nagy szünet, majd jönnek a félmilliókörüli művek Zao Wou-Ki, Eduardo Paolozzi és Barbara Kruger műterméből a már említett londoni Sprüth Magers, a párizsi galerie kamel mennour és Hazlitt Holland-Hibbert képviseletében.

Tőlük nem is olyan messze egyszer csak belefutunk a Kolozsvári Iskola fenegyerekébe, Adrian Ghenie-be! Ghenie-t a vásárra a Galerie Thaddaeus Ropac vitte ki, melynek párizsi főhadiszállásán június közepén zárt a művész Urban Jungle című egyéni kiállítása. Érdekes, hogy Ropac a vásár legnagyobb fogásaként a 174 ezer dolláron elkelt, Untitled (2017) című Ghenie-munkát könyvelte el, vagyis vallotta be az Art Newspapernek.

Persze szép teljesítmény ez is, azonban cseppet sem tükrözi Ghenie előző évekbeli aukciós szárnyalását. A művész munkái 2006 óta aktív piaci életet élnek, azonban a nagy áttörés 2014-ben következett, amikor a 250 és 350 ezer angol fontra becsült Fake Rothko (2010) című műve a Sotheby’s londoni aukcióján átlépte a bűvös egymilliós határt a maga 1,4 milliófontos leütési árával. Ghenie pozíciója a legek között 2016-ban pecsételődött meg, amikor a gigagyűjtő François Pinault a 2008-ban készült és vásárolt borongós Nickelodeon címűfestményét beadta a Christie’s esti aukciójára. Az 1-1,5 milliófontra becsült mű végül 7,1 (!) millió fontot ért meg új tulajdonosának.

Adrien Ghenie: Az öreg Vincent van Gogh, 2014
olaj, vászon, 40×30 cm

Természetesen ekkorra Ghenie már a legnagyobbakkal dolgozott együtt. 2013-ban volt az első egyénije a Pace Galleryben, majd 2015-ben a Velencei Biennálé román pavilonját vette be. A művész érdemeinek felsorolását nem is folytatom, hiszen Jud Tully frissen prublikált cikke az Art Newspaper oldalán precízen listázza a művész elmúlt tízéves útját, vagyis azt az időszakot, amióta a nagy nyugati galériák és gyűjtők elkezdték tolni Ghenie szekerét.

Érdekes,hogy a How Adrian Ghenie conquered the art market című cikk csak futva említi Ghenie múltját és gyökereit. A szöveg a művész első fontosabb lépéseit a Haunch of Venison galériával való együttműködésében látja, addig a Plan B-ről és annak szerepéről épp csak említést tesz. Ugyan a lap célközönsége a mainstream művészeti világ, mégis furcsállom a történet lényegét – vagyis azt a brandet, ami a Kolozsvári Iskola köré épült – kihagyni egy ilyen elemző szövegből. Pedig Ghenie sokat köszönhet a Kolozsvári Iskolának, amely nevet – Cluj School – egyébként 2008-ban a 3. Prágai Biennálén Giancarlo Politi, a Flash Art olasz alapító-főszerkesztője akasztotta rá a Plan B galéria által képviselt fiatal román festőművészekre, megteremtve ezzel véleményem szerint az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb kortárs művészeti marketingfogását.

A Plan B tartotta Ghenie első kiállításait, szervezte első fontosabb nemzetközi szerepléseit. A galéria és a brand adták meg a kontextust, melyben a művész a posztszocialista világ borongós báját idéző festményei értelmet nyertek. Ghenie-t ma az aukciók és a galériák legjei között tartják számon. Azonban míg aukciós árai elérhetetlen magasságokba szárnyalnak, galériái moderálni kívánják piacát és árait. Ezt bizonyítja Ropac bázeli eladásának nyilvános „beárazása” is. Logikus, hogy a 40 éves művész galériája nem szállhat el az árak tekintetében egy ennyire aktív és fiatal művész esetében, aki előtt még temérdek kiállítás és mű áll. Nem lenne jó, ha piaca idő előtt kimerülne – mármint anyagilag.

Az elsődleges és másodlagos piac dinamikájának egyik lényege, hogy az aukciós árakat a galériák eladásai ne érjék utol. És milyen jó, hogy nem is akarják ezt tenni! Azonban az aukciós rekordokat referenciaként használják a galeristák a művész pozíciójának szinten tartása végett.

A már említett cikkben Ghenie is megszólal röviden. Hangjából kitűnik a művész magányossága, a jövő bizonytalansága és a normalitás vágya. Izgalmas eset az övé, ami nagy terhet ró a művészre és a vele dolgozó piaci szereplőkre leginkább az elsődleges piacon. Hiszen korlátozniuk kell magukat és a vásárlóikat, de úgy, hogy a már felépített presztízsen csorba ne essen. Érthető hát, hogy a másodlagos piac szárnyalását meggátolni sem érdekükben, sem módjukba nem áll, viszont azzal egy szintre kerülni nagy hiba volna.

Mi pedig izgalommal várhatjuk, hogy az őszi aukciós dömping hoz-e majd újabb Ghenie-rekordot.

Szerző: Rechnitzer Zsófia