Összes cikk a Portré kategóriában

Elhunyt Félix Marcilharc, az art deco legnagyobb gyűjtője

Szerző: artportal

Művészettörténész, író, galerista és műgyűjtő volt; nála jobban senki nem ismerte az art deco-t, és annak Párizsban élő magyar származású mestereinek munkásságát. Aki Párizsban a múlt század első felének képző- és iparművészete iránt érdeklődött, elsősorban azzal az időszakkal foglalkozott, amit, kicsit általánosítva, de közkeletű kifejezéssel art deco-nak hívunk, jól ismerte a napokban elhunyt Félix Marcilhac nevét, hiszen minden kétséget kizáróan ő volt e kor legjobb szakértője. Az 1941-ben Párizsban született, társadalom- és politikatudományi, irodalmi, képzőművészeti tanulmányait a legjobb iskolákban végzett, kiváló megjelenésű, több nyelven beszélő Marcilhac 1969-ben nyitotta meg galériáját a Szajna bal partján, a rue Bonaparte-on. Tevékenysége azonban messze túlmutatott egy „átlagos” galeristáén; tanított a Louvre Képzőművészeti Akadémiáján, nemzetközi hírnevet szerzett árverések szakértőjeként, és – különösen az art-deco-s szobrok és iparművészeti tárgyak témájában – tucatnyi tanulmányt és monográfiát jelentetett meg. Számunkra megkülönböztetett jelentőségűek magyar vonatkozású munkái, hiszen Csáky Józsefről (Joseph Csaky) írt monográfiája, illetve a Kálmán Makláry Fine Arts által megjelentetett, Csáky és Miklós Gusztáv (Gustave Miklos) munkásságát feldolgozó albuma hiánypótló forrásmunka az érintett művészekkel és ezzel a korral foglalkozó művészettörténészek és kutatók számára. Félix Marcilhac 2014-ben visszavonult az …

Kortárs művészek testközelből – interjú ifjabb Szlávics Lászlóval

Szerző: admin

Beke László írja, Ifj. Szlávics László éremművész: kortárs (művészet)történeti lecke a nézőknek címmel megjelent írásában. (XXI. Országos Érembiennálé katalógus bevezető, 2017.) “Ifjabb Szlávics László, talán a magyar éremművészet leglátványosabb megújítója, az elmúlt évtizedben végigjárja az éremművészet újra definiálásának történeti útját, a hagyományos szobrászati műfajokat és technikákat, a domborművet, a fémművességet, az ötvösséget és az ékszerészetet is érintve, nem kis mértékben a konceptuális művészet és az objektművészet hatására. Érinti a művészet és a tudomány, a technika, technológia és a kultúra összefüggésének problematikáját, és eljut a média és kommunikáció jelenkori helyzetének megértéséig.” Mikor kezdett el képzőművészettel foglalkozni? ifj.Sz.L.: Művész családba születtem. Édesapám, idősebb Szlávics László ötvös-szobrászművész volt, aki negyven évesen ecsetet ragadott és attól kezdve festett is. Kora gyermekkorom óta természetes közeg számomra a műterem, a különböző művészeti technikák világa. Viszonylag hamar kezdtem mintázni, faragni, agyaggal, gipsszel, fémmel dolgozni. Korán kialakult, hogy a plasztika izgat igazán, a festés rajzolás kevésbé kötött le. Édesapám személye által a szisztematikus, hagyományos művészeti képzés lehetősége adott volt már apró gyermekkoromtól fogva. Éltem ezzel a lehetőséggel, mert érdeklődésem ebbe az irányba vitt. A művészeti stúdiumok mellett …

„Nem vagyok kereskedőtípus”

Szerző: A Mű

Beszélgetés Báringer Bélával, a Központi Antikvárium szakmai vezetőjével Báringer Béla a Vendéglátóipari Főiskolán szerzett üzemgazdászi diplomát, de a magyar történelem szeretete miatt már gimnazista korában sűrűn látogatta az antikváriumokat. Az 1980-as években egy ismerőse révén került a Walloschek Miklós vezette Múzeum körúti üzletbe, ahol néhány hónapot dolgozott, majd sorkatonai szolgálata előtt még több boltban is megfordult, miközben a „szamárlétra” megmászásához szükséges antikváriusi végzettséget is megszerezte. Leszerelése után az ismert Lőrincz-féle budai antikváriumot tulajdonosa átadta az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak, ahol kezdeti tanítómestere, Walloschek Miklós lett az üzletvezető, és maga mellé vette. Ez volt tanulóidejének csúcspontja – meséli. Hol folytatódott a további pályafutásod? B.B.: A privatizáció után a várbeli üzlet megszűnt, visszakerültem a Károlyi Mihály utcai Legenda Antikváriumba, majd 1997 végétől a Központi Antikváriumba. Kezdetben itt nem éreztem jól magam, pár hónap után még a visszavonulás is megfordult a fejemben. Egy idő után azonban Márffy György, a tulajdonos felfigyelt rám, és engem bízott meg a katalógusok összeállításával, majd 2003-tól boltvezetőként a Központi szakmai irányítója lettem.  Az ÁKV megszűnt, jelentős üzleteit antikvárius tulajdonosai szinte kivétel nélkül családi vállalkozásként …

Nem lehet tartani azt a tabut, hogy az antikváriusok kizárólag háború előtti, bibliofil és dedikált könyveket raknak csak árverésre – interjú Chovanecz Balázzsal

Szerző: admin

Tizennyolc négyzetméteres belvárosi üzletként indult, mára több mint száz főt foglalkoztató céggé nőtte ki magát az Antikvárium.hu. A hazai antikvár piac meghatározó szereplőjével, Chovanecz Balázzsal az Antikvárium.hu tulajdonosával beszélgettünk. Az Antikvárium.hu-t a 2000-es évek elején hoztad létre. Ha számokkal kéne bemutatnod a weblapot, akkor jelenleg hány kötet található meg nálatok, hány ember látogatja az Antikvárium.hu-t és hány ember dolgozik nálatok? C.B: A kötetszámunk lassan eléri a 800.000 darabot. Havonta 300.000-350.000 látogatónk van és 104 ember dolgozik napi szinten a feldolgozástól a felvásárláson át a vezetőségig. Nem túlzás azt állítani, hogy az Antikvárium.hu-n szinte a teljes antikvár kínálat megtalálható. Gyakran keresek olyan kötetet, amit 5-20 éve nem adtak ki újra és antikvár példányt is alig találni belőle. Ilyenkor több weblapon is adok le előjegyzést, hátha meglesz valahol a keresett könyv. Az eddigi tapasztalataim alapján, mindig ti találtátok meg leghamarabb az előjegyzett művet. Mi a hatékonyságotok oka? Honnan szerzitek be az előjegyzett köteteket?  C.B: Egy nagyon sokrétű és átszőtt hálót működtetünk. Az egyéni beszállítókon át az Antikváriumokon keresztül a saját felvásárlásokig mindenki azon van, hogy ezek a könyvek meglegyenek. Sok titok is van ebben, …