A digitális világ üzenetei tele vannak szimbólumokkal, hangulatjelek és nehezen értelmezhető ábrácskák könnyítik vagy éppen bonyolítják a kommunikációnkat. Van olyan generáció, aki pillanatok alatt tudja azonosítani az emotikonokat és előfordul, hogy egy-egy üzenetben a betűk helyét már teljesen átveszik a jelentést hordozó ikonok.
Régen a képzőművészeti alkotásokon látható szimbólumok azonosítása ugyanolyan gyerekjáték volt, mint egy vicceskedő emoji fej értelmezése. Mára ez a közös tudás szinte teljesen elveszett, ezért sokszor állunk úgy a festmények előtt, hogy pont a lényeget nem vesszük észre!
Cikksorozatunkban az elvesztett tudást szeretnénk feleleveníteni azért, hogy ne csupán be tudjuk azonosítani a festményeken szereplő állatokat, hanem a mélyebb tartalmat is megláthassuk! A sorozat előző részeiben már írtunk a hermelinről, a tengelicről, a nyúlról és a papagájról. Mostani cikkünk főszereplője nem más lesz, mint a majom, aki szimbolizálhatja a hiúságot, a bűnbeesést, a léhaságot, az emberi bujaságot, a természet utánzását, a hosszú életet, az ízlelést és a feloldozást!
A majom
A majom az emberi természet sötét oldalát jelképezi, a bujaság, a szexuális promiszkuitás és a rosszindulat szimbóluma. De nem volt ez mindig így!
Az ókori görögök szerint a majmok régen emberek voltak, akiket Héraklész bosszúja változtatott állatokká. Az egyiptomiaknál a majom Thot isten (ő találta fel az írást) szent állata volt, ezért a tudást és a tudományokban való elmélyülést jelképezte.
Kínában a majom egyrészt a csúnyaság, a csalás jelképe, a néphagyományban a házasságtörőt szimbolizálja, másrészt Dél-Kínában az erényeket jelképezte. A kezében őszibarackot tartó majom a hosszú élet szimbóluma.
A kereszténységben sokáig negatív jelentést tulajdonítottak a majomnak, aki a hiúság, a fényűzés, a léhaság, a rosszindulat és a gonosz szimbóluma volt. A középkorban az eretnekséget, bálványimádást és a pogányságot jelképezte.
Az ember önmaga torz, alantas képét látta a majomban, ezért a bűnökhöz, elsősorban a kéjvágy és a bujaság allegorikus ábrázolásához kapcsolódott. Az almát rágcsáló majom az ember bűnbeesésére utal, a reneszánszban azonban ugyanez a jelenet már az öt érzék egyikét, az Ízlelést szimbolizálta. A három majom befogott szemmel, füllel és orral a bűntől való mentességre utal.
Az állat utánzó képessége miatt lett a festészet és a szobrászat szimbóluma.
Hamvas Béla Brueghel címet viselő tanulmányában a következőket írja: “Brueghel egyik képén két megláncolt majom ül a torony ablakában. A háttérben, lent, nagy perspektívában város és táj, a majmok maguk elé merednek. Minden olyan, mintha impresszionista pillanatfelvétel lenne, egyszerű genre {életkép, zsánerkép}. De van a festőnek másik majomképe is, egy metszet. Az erdőben a kereskedő elalszik, ezalatt a majmok holmiját széthordják. Az utóbbi kép értelme világos: ember egyenlő majommal – dolgokat talál, amikről nem tudja, mire valók, s teljesen értelmetlenül használja fel őket. Ha a metszet után az ember még egyszer megnézi a festményt, megtalálja megoldását. Felébred benne az a parabola, amit Platón ír meg a Politeiában {Állam}, a barlangban a világosságnak háttal leláncolt emberről, aki a szemben levő árnyékot nézi valóságnak. A szembeállítás félreérthetetlen: az ember megláncolt majom. Hogy majom? – semmi kétség. A láncok? – szokás, morál, nyelv, nevelés, de aztán saját korlátoltsága, tehetetlensége, gyengesége. Mit ismer a megláncolt majom a világból? – Bizonytalan képeket. Mit tart fontosnak? – Evést, ivást, alvást, szexust és a láncait. Mik a vágyai? Milyen az élete? – Érdemes róla beszélni?”
Talán észrevették, hogy a majom volt a jelképe mindazoknak a rossz tulajdonságoknak (bujaság, kíváncsiság, bűnre való hajlam és féktelenség), amelyek Évát a bűnbeesésbe taszították. Máriát pedig előszeretettel ábrázolták az “új Évaként”, akinek tökéletessége jóvátette Éva “régi bűneit”. Nem hiába ábrázolta Dürer Madonna alakját majommal! Az Angyali üdvözlet jelenetében válik áldássá (fiút szülsz, és Jézusnak nevezed) az Évára hulló ősi átok (fájdalmasan szülsz gyermeket).
A 16-17. századi flamand festészetben elterjedt képtípus volt a singerie (majmolás, majomtrükk), ahol az állatok utánozták az emberi viselkedést. A komikus festmények egyrészt szórakoztatták a nézőket, másrészt finom gúnnyal görbetükröt mutattak a társadalomnak.
A singerie legismertebb festői az 1600-as években alkotó Teniers fivérek voltak. David Teniers pályájának érett korszakában előszeretettel ábrázolt tréfás majom- és macskacsoportokat. Öccse, Abraham Teniers pedig szintén rengeteg festményt készített a singerie műfajban, például a Fodrászat majmokkal és macskákkal című képén, már nemcsak majmokat, hanem macskákat is láthatunk.
Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!
Forrás:
Decoding Animals in Art History, From Immortal Peacocks to Lusty Rabbits
Ezek a majmos festmények voltak a 16-18. század “macskás videói”
Hamvas Béla: Brueghel
Ervin Panofsky: a jelentés a vizuális művészetekben