Külföldön egyre erősödik az a trend, hogy a kortárs művészek a művészeti piac sztárjaivá válnak, képeikért akkora összegeket fizetnek, mint a művészettörténet jegyzett remekműveiért. Itthon a kortárs művészethez még óvatosan közelít a nagyközönség, gyakran nehézséget okoz az értelmezés, sokakat inkább zavarba ejt.  Korábban már írtam arról, hogyan kezdjünk hozzá a kortárs művészet megértéshez és a cikk végén azt javasoltam, hogy nézzünk minél több modern tárlatot, hagyjuk otthon az előítéleteket, és előbb utóbb ráérzünk az ízére. Júliusban ezért olyan hazai kiállításokat ajánlunk Önöknek, ahol jobbnál jobb kortárs alkotókkal ismerkedhetnek meg! Most ismert és kevésbé ismert művészek életművébe is betekintést nyerhetnek!

Budapest

Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció
Megtekinthető: Budapest, Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum, 2017. szeptember 13-ig

A két óbudai múzeum 2017. június 1-én nyíló kiállításaival az 1927-ben született drezdai képzőművész, Karl-Heinz Adler munkásságának bemutatására vállalkozik. Az idén 90 éves Adler a német absztrakt művészet fontos alakja, újrafelfedezése napjainkban zajlik Németországban. Alkotói tevékenységének jelentős időszakát korlátozta a rendszerváltás előtti kultúrpolitika ideológiája: a néhai NDK területén Adler sokáig háttérbe szorult az absztrakt művészeti törekvéseket elvető szocialista környezetben. Bár Adler az 1970-es, 80-as évektől több magyar művésszel is kapcsolatban állt, személye és művei rejtve maradtak a szélesebb hazai közönség előtt. A két budapesti kiállítás legfőbb érdekessége, hogy Adler életművén keresztül a magyar művészet eddig kevéssé vizsgált jelenségei kerülhetnek fókuszba. A kurátorok különböző megközelítésből azt vizsgálják, hogy a szocialista időszakban kevésbé tolerált absztrakt művészet különböző jelenségei a tiltások ellenére milyen formákon keresztül tudtak érvényesülni.

_______________________________

Körülöttünk, Nemzeti Szalon 2017 – Iparművészet és Tervezőművészet
Megtekinthető: Budapest, Műcsarnok, 2017. augusztus 13-ig

2014-ben a Műcsarnok Nemzeti Szalon néven új kiállítássorozatot indított, amellyel az a célja, hogy időről időre megbízható körképet nyújtson a vizuális művészetek különböző területein született főbb teljesítményekről. A 2017 tavaszán nyíló kiállítás az ipar- és tervezőművészet elmúlt tíz évének áttekintésére vállalkozik. A felkért kurátorok – Sára Ernő és Scherer József – által összeállított szalon tiszteleg a közelmúlt iskolateremtő mesterei előtt, de elsősorban a változó képzési, tervezői, gyártói és értékesítői környezetben tevékenykedő mai alkotók lehetőségeire és legkiemelkedőbb szakmai teljesítményeire koncentrál. A tárlat a tényleges funkciók és szakmai kihívások mentén rendezi az elkészült tárgyakat és a terveket, és a kortárs iparművészet és dizájn klasszikusnak számító műfajai mellett az ezek határterületein létrejövő alkotásokat kutatja és mutatja be.

_______________________________

Marad hatás, Major Kamill kiállítása
Megtekinthető: Budapest, Kegyeleti Múzeum-Temetkezési és Kegyeleti Szakgyűjtemény, Fiumei úti Sírkert, 2017. augusztus 19-ig

A halál örök témája a művészeteknek. Az emberiséget kezdetektől foglalkoztatja a kérdés – honnan jövünk, és mi lesz velünk a halálunk után? Eltűnünk-e nyomtalanul vagy marad utánunk valami? A kollektív emlékezet a legnagyobbak kiváltsága, de mi lesz az ismeretlenekkel? Azokkal, akik egyszerűen csak éltek és meghaltak?
Major Kamill évtizedeken át járta a temetőket. Fotókat készített a sírkövekről, amelyeken az elhunytak portréi voltak láthatók, majd évek múltán visszatért és újra lefotózta őket pusztulásnak indult állapotukban.  A természetben zajló akaratlan és megállíthatatlan pusztító – újjáteremtő folyamatok képi rögzítése után maga is tevékeny résztvevőjévé vált a rombolásnak és újraalkotásnak, kísérletezve az abban rejlő művészi lehetőségekkel. A fizikai megsemmisülés brutalitását az újrateremtés lehetőségeit együtt értelmezve jutott el az intellektuális és művészi absztrakció egymást követő szintjeire. Az általa hagyott vizuális nyomok azt sugallják, hogy van, ami örök. Marad nyom, marad hatás az élet után.

_______________________________

MÁSODLAT – Benczúr Emese, Bernát András, ChilfMária, ERrdélyi Gábor, Gallov Péter, Káldi Katalin, Keresztes Zsófia, Király András, Molnár Zsolt, Szász György
Megtekinthető: Budapest, Budapest Galéria, 2017. július 23-ig

A Másodlat című csoportos kiállítás kortárs magyar művészek közül olyan alkotókat mutat be, akiknek munkájában hangsúlyos szerepet kap a saját maguk utánzása, a már létező, korábbi alkotásaik másolása. Ahogy a 2015-ben rendezett Munka-művek és a 2016-ban rendezett Akkumulátor című kiállítások, ez a válogatás is egy jelen korban (is) felfedezhető művészi attitűdöt vesz nagyító alá.
A Budapest Galéria tárlatán olyan kortárs képzőművészek alkotásai láthatók, akik különböző okokból saját, már létező alkotásaiknak másod vagy harmad példányát is elkészítik.
A művészettörténetben természetesen nem új jelenség a saját alkotásait másoló művész példája, és az sem újdonság, hogy a több példányban létező alkotások esetében az időben elsőként készített műtárgy művészettörténeti, és piaci értéke is gyakran magasabbra tevődik, annak ellenére hogy egyazon kéz alkotta valamennyit. Ez a megkülönböztetés azonban megkérdőjelezhető, különösen ha a másolatként való értelmezés nem a művésztől ered. Mi a kópia/másolat, reprodukció, utánzat? A Másodlat című kiállítás ezzel a kérdéskörrel is foglalkozik!

_______________________________

Vidék

Az autizmus mint metafora
Megtekinthető: Székesfehérvár, Új Magyar Képtár és Dunaújváros, Kortárs Művészeti Intézet, 2017. szeptember 17-ig

A legáltalánosabb nézet, hogy az autista ember zárkózott, furcsa, ugyanakkor bizonyos dolgokban zseniális. Valójában az autizmus egy ennél jóval komplexebb állapot: az idegrendszer fejlődési zavara, ami különböző módon jelenik meg autizmussal élő társainknál.
Az autizmus jellemzői között a külvilággal, de leginkább az emberekkel való kölcsönös viszony képességének akadályozottsága szerepel. A művészek, a művészet tere nagyon hasonló, ugyanakkor választott és nem vele született dimenzió. A műterem és az ott izoláltan végzett tevékenység a saját világ, saját rendszer biztonságát nyújtja, amiben a művész egyszerre túlél, és egyszerre fosztja meg magát önkéntelenül a külvilág kínálta csatornáktól.
A most megvalósuló kiállítás az autizmushoz mint metaforához való viszonyulás bemutatását kínálja fel a művész számára, a saját belső – elvont és nem diagnosztikai értelemben vett – autista lényének megmutatását a művein keresztül.
A kiállítás olyan kortárs művekből válogat, amelyek karakterében dominánsan érvényesülnek olyan jellegzetességek, amelyek az autizmus sajátjai is: a repetitív gesztusok, a rendezési elv koherens, kizökkenthetetlen gyakorlata, a külvilágot kizáró egyhegyű fókusz, a lényegtelen kiemelése a lényegessel szemben. Talán a művészet az a médium, amiben az „autisztikusság” vegytisztán „csak” lenyűgöző és „csak” szép.

_______________________________

506 933ÁLOM –  Hegedűs 2 László
Megtekinthető: Pécs, Pécsi Galéria, 2017. július 16-ig.

Hegedűs 2 műveinek intellektuális telítettsége, letisztult formanyelve, poézise egyaránt jellemzi a vizuális műfajokban létrehozott alkotásait. A képzőművészet, a film, a fotó, az irodalom, területéről alkotott gondolkodása és eszközhasználata, már a 70-es évektől túlmutat a „csak fotográfus”, a „csak filmes”, „csak képzőművész” műfajokon. Egyedüliként tagja mindhárom országos vizuális művészeti szervezetnek a magyar képző-, film- és fotóművészek szövetségének. Hegedűs 2 László képzőművész a magyarországi kortárs színtér kivételes jelentőségű alkotója. Eltérő technikai médiumokban (fotó, film, festmény, nyomat, installáció…), különféle művészeti eszközökkel létrehozott alkotásai döntően hozzájárultak a jeletésközvetítő eszközök és módszerek megújulásához.

_______________________________

XY – Újgenerációs lengyel-magyar festészet
Megtekinthető: Debrecen, MODEM, 2017. augusztus 6-ig

Önirónia és társadalomkritika, a tömegkultúra jellegzetes szimbólumainak mozgósítása és a szélsőséges képzettársításokból, harsány kontrasztokból való építkezés egyszerre jellemzi az XY című tárlat generációs élményekben gondolkozó művészeit.
A generációelméletet két amerikai szerző, William Strauss és Neil Howe alapozták meg, akik az X generációhoz sorolják a 60-as, 70-es években, az Y generációhoz pedig a 80-as, 90-es években születetteket.
Az XY ? Újgenerációs lengyel-magyar festészet című tárlaton az X generációhoz tartozó kurátorok, Éliás István és Kónya Ábel válogatásán keresztül ismerhetjük meg az Y generáció alkotóinak merész képi gondolkodását, s ezáltal a festészet legfrissebb tendenciáit.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!