Összes cikk artportal cimkével

Magyar tételek a szezonzáró külföldi árveréseken

Itthon befejeződött a a tavaszi–koranyári aukciós szezon, de aki nem tudja megszerezni az áhított kincset, külföldön még a hó végén is licitálhat magyar tételekre. Íme néhány példa! Londonban, a Sotheby’s-nél két tételt is találtunk. Előbb, június 20-án az impresszionista és modern művek délelőtti árverésén Scheiber Hugó Kánkán táncosnők című műve kerül kalapács alá, amit jelenlegi tulajdonosa az 1980-as években vásárolt. Az árverési katalógus megjegyzi, hogy a kép eredetiségét Molnos Péter igazolta. Az árverőház 7-9 ezer fontot vár az 1930 körül született alkotásért. Egy héttel később, a kortárs művek ugyancsak délelőtti árverésén három nagyobb egyedi munkára is lehet licitálni Victor Vasarelytől. Mindhárom eredetiségét Pierre Vasarely igazolta s a művek szerepelni fognak a művésznek az Aix-en-Provence-i Vasarely Alapítvány gondozásában készülő életmű-katalógusában. A JÁTÉK című akrilképre legutóbb 2008-ban lehetett licitálni, most amerikai gyűjteményből kerül az aukcióra, ahol igen komoly, 120- 180 ezer font körüli árat várnak érte. A PULSAR-VA 11 év után európai magánkollekcióból tér vissza az aukciós piacra, ahol most 60-80 ezer fontos taksával indul. Az R-BERYLL című festett relief kicsivel hosszabb idő, 12 év után jelent …

Az erő velünk van?

Mint 2011 óta minden évben, a Műértő most is megszavaztatta a képzőművészeti szakmát és összeállította “erősorrendjét”, a Power 50 listát. Érdekes mozgások is láthatók rajta. “Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Power 50 nem életműveket mér, hanem egy adott esztendő  szakmai teljesítményeit veszi figyelembe, és a színtérre gyakorolt hatás súlyát, nem pedig annak irányát, milyenségét igyekszik értékelni” – írja bevezetőjében a Műértő, amely a HVG Kiadó képzőművészeti és műkereskedelmi folyóirata. Most megjelent márciusi számukban, dupla oldalon közlik a 2017-re vonatkozó Power 50 listát, és most is, mint minden évben leszögezik: nem értékítélet, pusztán helyzetleírás és némi játék a lista, nem mellékesen pedig kordokumentum, hiszen sok év listáiból mégiscsak kirajzolódnak majd tendenciák a 2010 utáni hazai helyzetről. A lista előképe egyébként az Art Review Power 100 összeállítása. Mint megszokhattuk, idén is keverednek szempontok, szerepek és szereplők a Műértő titkos szakmai pool-jának szavazatait összegző listán. Szembetűnő, hogy idén nincs gyakorló politikus – emlékezhetünk azokra az évekre, amikor egy-egy kulturális államtitkárt még “erős embernek” látott a szakma, és felfért például L.Simon László. Idén a leginkább politikai szereplő Fekete György ex-MMA-elnök, …

Ezen csemegézik most Amerika: bemutatták a Barack és Michelle Obamáról készült portrékat

A hivatalából tavaly januárban távozott amerikai elnök és felesége portréja is bekerült a National Portrait Gallery-be, és élénk vitákat váltott ki. Jó alkalom arra, hogy röviden visszatekintsünk az elnöki portrék történetére. A washingtoni Smithsonian National Portrait Gallery (NPG) 1968-as megnyitása óta, azaz éppen 50 éve szisztematikusan gyűjti az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek portréit, hogy „azon személyeken keresztül mutassa be Amerika sorsának alakulását, akik jelentős hatással voltak az ország történetére és kultúrájára”.  Ma már az USA valamennyi első emberéről őriznek legalább egy alkotást – többnyire festményt, néhány esetben szobrot. Ez az egyetlen, nyilvánosan is hozzáférhető ilyen gyűjtemény; a Fehér Háznak is van egy kollekciója, amit azonban csak a mindenkori elnök vendégei láthatnak. Azokról az elnökökről, akikről több – nemritkán többtucatnyi – alkotással rendelkeznek, időszakonként más és más munka szerepel a múzeum állandó kiállításán, ahol esetenként saját kollekciójuk darabjai mellett magángyűjtők által letétbe helyezett munkák is láthatóak. Az elnöki portrék mindig népszerűek a látogatók körében, de különösen megnövekszik irántuk az érdeklődés, amikor elhelyezik ott a funkciójuktól visszavonult elnökök új portréit, amiknek megalkotására az érintettek választják ki és …

Kettő az egyben: Giacometti-csillár a Sotheby’s londoni árverésén

Ha nem is a legdrágább, de mindenképp a legérdekesebb tétel lesz a Sotheby’s február 28-i londoni impresszionista és modern árverésén egy Giacometti-bronz – ami kivételesen egy csillár. Az árverés vezető tétele kétségkívül Pablo Picasso 1937-es Marie-Thérèse Walter-portréja lesz, aminek becsértékét nem is hozták nyilvánosságra. Ez rendszerint többtízmilliós várakozást sejtet – angol fontban természetesen. Egy hasonló portréja, ugyancsak Londonban, már öt éve is több mint 28 millió fontért kelt el, azaz a várakozás teljesen megalapozott. Mi azonban most egy másik, igazán különleges, aukción még sosem szerepelt tételre, egy Alberto Giacometti-csillárra figyeltünk fel, ami egy három példányban létező alkotás esetében magasnak mondható, 6-8 millió fontos becsértéket kapott. A hasonló jellegű munkák meglehetősen ritkák Giacometti életművében, csak barátai, kiemelten fontos gyűjtői számára készültek, rendszerint megrendelésre. Ezt a csillárt eredetileg egy Párizsban működő svájci kiadó, Louis Broder rendelte meg tőle 1949-ben. Broder a legnevesebb modern művészek, köztük Picasso és Miró sokszorosított grafikáinak kiadójaként és terjesztőjeként vált ismertté. Az eredeti, gipsz változat egy nagyobb volumenű, Alberto Giacometti testvére, Diego közreműködésével született kompozíció részeként Broder párizsi kiállítóterében került elhelyezésre, és ott …

Rangos nemzetközi díjat kapott Molnár Vera

Reigl Judit egy évvel korábbi sikere után idén Molnár Vera (Vera Molnar) vehette át a kiemelkedő női művészek munkáját elismerő AWARE-díjat. Január 24-én este a párizsi Kulturális Minisztérium dísztermében adták át az AWARE (Archives of Women Artists, Research & Exhibitions)-díjat, amit az életmű-kategóriában (Prix d’honneur AWARE) idén – Nil Yalter török származású francia művésszel közösen – Molnár Vera kapott. A női művészek elismertetését és szélesebb körű megismertetését elősegítő társaságot, az AWARE-t 2014-ben három ügyvédnő, egy kurátornő, egy írónő, egy hegedűművésznő és egy könyvelőnő alapította; működésüket többek között Párizs városa és a Kulturális Minisztérium is támogatja. Programjukban művészeti események – többek között szimpóziumok, kerekasztalok, múzeumlátogatások – szervezése szerepel, melyek kapcsán számos európai múzeummal és galériával építettek ki partneri kapcsolatokat. A Boulevard Saint-Germain-en működtetik az AWARE Lab dokumentációs központot, ami többszáz könyvvel, kiállítási katalógussal és egyéb dokumentumokkal áll a kutatók és diákok rendelkezésére. A tízezer eurós AWARE-díj létrehozását az a tény inspirálta, hogy a tekintélyes művészeti díjak nyertesei között mindmáig szembetűnő a nők alulreprezentáltsága. Az életműdíj mellett minden évben egy fiatal művész – idén a francia Violaine Lochu …

Orosz avantgárd hamisítványok a Genti Szépművészeti Múzeumban?

Miután tavaly egy genovai Modigliani-kiállítást kellett bezárni, mert a festmények többsége hamisnak bizonyult, most egy, az orosz avantgárd legnagyobb mestereit bemutató genti tárlatra vetül a gyanú árnyéka. Ez már több is, mint árnyék. Modigliani mellett jónéhány éve már az orosz avantgárd mesterei, Kandinszkij, Malevics, Goncsarova, Larionov és a többiek is a hamisítók kedvencei közé tartoznak. Nem véletlenül: egyfelől, az irántuk megnyilvánuló mind nagyobb gyűjtői kereslet alaposan felverte az áraikat, másrészt életművük jóval kevésbé pontosan dokumentált, mint a hasonló ársávban mozgó más művészek többségének alkotásai. Ennek „történelmi” okai vannak: az említett mestereknek pályájuk csúcsán, a múlt század tízes-húszas éveiben viharos sors jutott osztályrészül; a bolsevik forradalomhoz való mindenkori viszonyuk – és a forradalom hozzájuk való viszonya – függvényében sokszor és kényszerűségből nemritkán viharos gyorsasággal változtatták lakhelyüket, hol elhagyták Oroszországot, hol visszatértek oda, s eközben kevés idejük maradt a világban időközben szétszóródott műveik pontos leltárba vételére – azaz ma ideális terepet kínálnak a hamisítóknak. Már 2013-ban beszámoltunk egy, az orosz avantgárdra szakosodott nemzetközi hamisító banda működéséről; a német rendőrség csak tőlük több mint ezer gyanús műtárgyat foglalt le …

Nő festette? Ne haragudj, akkor csak feleannyit ér!

Azt a vélekedést, hogy a nőművészeket alkotásaik beárazásánál is hátrányos megkülönböztetés éri, néhány szakember számokkal is igyekszik bizonyítani. Figyelemreméltó és nehezen komolyan vehető eredmények egyaránt születnek. A művészeti szcénában (is) kirobbant zaklatási botrányok kapcsán gyakran megfogalmazódott az a vélemény, hogy a jelenség nem függetleníthető a színtér női szereplőivel szembeni, számos területen tapasztalható hátrányos megkülönböztetéstől. Utóbbinak egyik markáns jele, hogy ebben a közegben sem érvényesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve, csak épp számokkal itt ez nehezebben bizonyítható, tekintettel arra, hogy egy műalkotás értékének megítéléséhez nincsenek objektív kritériumok. Mint ahogy arról a hyperallergic.com a napokban beszámolt, egy, a University of Luxembourgégisze alatt létrejött, helyi, valamint ausztrál, holland és olasz szakemberekből álló kutatócsoport most kísérletet tett a hátrányos megkülönböztetés tényszerű bizonyítására és az eredmény akkor is meggyőző, ha megállapításaik tanulmányozása közben sem feledkezhetünk meg az objektív kritériumok fentebb említett hiányáról és ebből adódóan a számok megkérdőjelezhetőségéről. A kutatás másfél millió, 1970 és 2013 között született aukciós eredményt dolgozott fel. A művek összesen 62.665 alkotója között 83,1% a férfiak és 16,9% a nők aránya, ugyanakkor a kalapács alá …

Kortárs művészetet karácsonyra!

Tele van a város kreativitással; eladó és ajándékozható kortárs tárgyakkal, keresni sem kell nagyon őket, számos helyen bukkannak fel az év végi ünnepek közeledtével. Bevásárlóközpont, galéria, egyesületi kiállítóhely, teázó – csak négy helyen jártunk, de a teljes karácsonyi költségvetésünket ott tudtuk volna hagyni. Tömegeknek egyedit! Legyen kikerülhetetlen a kortárs tervezők munkáival való találkozás! Talán ez vezethette a Hybridart Management szervezőit, akik idén december 1. és 24. között az Allee bevásárlóközpontban rendeznek pop-up vásárt egyedi magyar designtermékekből. Ajándék Terminál néven fut a projekt, és bár a körülmények elidegeníthetik a tömegesedéstől tartózkodót – nehezen áttekinthető, nagyáruházas feeling, csillogóan világos, fehér járólapos, kissé esetlenül belakott tér, kíméletlen áruházi karácsonyi zene és folyamatos vásárlózaj –, de érdemes közelebb menni, mert sok a jó tárgy. Közel 100 tervező munkáiból lehet válogatni, vannak itt ruhák és divatkiegészítők, ékszerek, lakásdekoráció, bútor, papíráruk, alternatív karácsonyfák. Ha a nagyáruház, vagyis pláza, mint helyszín ön szerint túl nagy és arctalan, keresse fel az ország legkisebb designboltját! Szabó Eszter Ágnes mobilboltja gyakorlatilag egy doboz, pontosabban egy utazó- vagy hajóláda, a neve Ship Shop. Jelenleg egy nemrég …