Latest Posts

Festmények értékét meghaladó plakátok kerülnek kalapács alá

Immár 29. alkalommal rendez plakátárverést a Pest-Budai Árverezőház. A közel 200 tételből álló aukción dekoratív filmplakátokra, politikai-, zenei-, szocreál-, kiállítási-, mezőgazdasági- és reklámplakátokra licitálhatnak az érdeklődők. A poszterek kiválóan illeszkednek a mai modern lakások és irodák enteriőrjébe. Míg a kivételesen ritka és a festmények értékét is meghaladható plakátok elsősorban a gyűjtők és hosszú távú befektetésben gondolkodók számára lehetnek igazán izgalmasak, addig az elsőrangú válogatásban a megfizethető egyediséget keresők is megtalálhatják a számításaikat.

A régen propaganda célokra, moziba, kiállításra hívogató és nyaralásra csábító grafikák egytől egyig egyedülálló alkotások, melyekből mára csupán néhány példány maradt meg épségben.

Az árverés rögtön egy igazi kuriózummal kezdődik: Manno Miltiades, 1920-as országgyűlési választásokra készített szenzációs műve, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának készült propaganda plakátja, mely valószínűleg nagy mértékben segítette a pártot a többség támogatásának megszerzésében. A plakátot hártyapapírra nyomtatták, sérülékenysége miatt 3-4 darabnál több nem maradt meg ilyen szép állapotban.

Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja – Testvérek! Tartsunk össze!

A Ne ugrálj mozgó villamosra – Baleset érhet tételnek sajnos nem ismerjük az alkotóját.  A plakát dinamizmusa az, ami rögtön megragadja a szemet és szinte érezzük az 1952-es Budapest nyüzsgő, rohanó körúti életét.

Ne ugrálj mozgó villamosra – Baleset érhet

A kereskedelmi plakátok közül érdemes kiemelni a kedves és egyedi hangulatot árasztó Fogadjunk egy Zi-Zi-be (grafikus: Tomaska Irén), a Mikulás vásár (grafikus: Molnárné Seres Júlia) és az ismert Közért reklám: Egyél halat a legjobb falat! (grafikus: Macskássy) tételeket.

A vásárlásra buzdító poszterek segítségével betekintés nyerhetünk a kor trendjeibe, legyen szó selyemről (Ősztől-tavaszig tavasztól-őszig divat a selyem – grafikus: Vértes György), a Fővárosi Mértékutáni Szabóság divatbemutatójáról, a műbőr cipő változatos előnyeiről, vagy arról, hogy hol találjuk meg „A” divatot (Állami Áruház – Ez a Divat – grafikus: Vörösmarty Magda).

A filmplakátokban bővelkedő árverésen igazi kuriózumok is kalapács alá kerülnek. Ilyen például a Felvidéki András által 1979-ben komponált Csillagok Háborúja plakát, mely talán a legritkább és leghíresebb mind közül.

Csillagok háborúja I-II. / Star Wars – Grafikus: Felvidéki András

Az aukcióra bocsátott tételek között feltűnnek ifjúkorunk filmtörténeti sarokpontjai, mint az Ómen, a Halloween (grafikus: Balkay László) vagy a Robotzsaru (grafikus: Helényi Tibor), de a francia és olasz filmművészet szépségei is, mint a Párizsi kaland (grafikus: Zala Tibor), Utazás a világ végére, Julia és a szellemek (grafikus: Ernyei Sándor), Bűntény a via Venetón (grafikus: Simonyi Emőke).

A magyar filmek plakátjai között olyan klasszikusok képviseltetik magukat, mint a Liliomfi (Darvas Iván, Dajka Margit – grafikus: K. Bócz István), A Tizedes meg a többiek (Sinkovics Imre, Darvas Iván, Major Tamás – grafikus: Szilvásy Nándor), Szerelmes biciklisták (Konkoly Gyula), Extázis 7-től 10-igBUÉK (Bujtor István), Omega, Omega, Omega ( Jancsó Miklós).

Az országunkat bemutató és idegenforgalmunkat népszerűsítő grafikák pedig egészen egyedi szemszögből mutatják meg hazánkat: Budapest – Fürdőváros (grafikus: E. Kiss), Nyaraljon, vikendezzen az agárdi I. oszt. Campingben (grafikus: Szűcs Pál), Dunaújváros (grafikus: Szilvásy Nándor), MALÉV – Légijáratok a közelkeletre (grafikus: Máté András).

Az árverésen szereplő művek többsége kiváló magyar művészeink keze munkája: Ágas Ernő, Bakos István, Balkay László, Balla Margit, Balogh István, Bánhegyi Tibor, Bánki László, Bánó Endre, Benkő Sándor, Bottlik József, Czeglédi István, Darvas Árpád, Donáth Gyula, E. Kiss, Éri Jenő Tamás, Ernyei Sándor, Faragó István, Felvidéki András, Gönczi Tibor, Görög Lajos, Gunda Antal, Helényi Tibor, K. Bócz István, Kakasy Éva, Káldor László, Kass János, Kemény György, Koleszár Erzsébet, Konkoly Gyula, Kovács Tibor, Kulinyi István, Lengyel Sándor, Manno Miltiades, Máté András, Mátray László, Merczel Péter, Molnár Ferenc, Molnárné Seres Júlia, Muray Róbert, Müller Ilona, Nyári János, Pál György, Papp Gábor, Pecsenke József, Pozsonyi Zsuzsa, Rényi Katalin, Rezes Molnár Mihály, Sándor Margit, Sántha József, Seres Júlia, Simonyi Emőke, Sinkáné Vigh Katalin, Sinkó Károly, So-Ky (Kemény Éva – Sós László), Somorjai Imre, Szilas Győző, Szilvásy Nándor, Szűcs Pál, Szyksznian Wanda, Tamássy Zoltán, Tomaska Irén, Töreky Ferenc, Varga Győző, Varga István, Vértes György, Vida Győző, Viszt György, Vogel Eric, Vörösmarty Magda, Zala Tibor, Zelenák Crescencia.

A plakátok szeptember 13-ig tekinthetőek meg a Pest-Budai Árverezőházban (1073 Budapest, Erzsébet körút 37. I/11.) hétköznapokon, 10-17 óra között.

Az esemény oldala itt érhető el. Egyéb érdekességekért látogassanak el a Pest-Budai Árverezőház weblapjára és Facebook oldalára.
Az Árverési Feltételek itt érhetőek el.

Adjanak vételi megbízást a 29. Magyar Plakát Levelezési Árverés tételeire.

Mi lesz Gerhard Richter hagyatékával?

Az elmúlt évtizedek egyik vitathatatlanul legnagyobb és legnépszerűbb festője 88. életévében járva is töretlenül alkot, de azért a műtermében őrzött félszáz festmény és számtalan grafika sorsa sokakat foglalkoztat. Elsősorban persze Richtert magát.

Az utóbbi évek nagyszabású kiállításai, köztük a mester 85. születésnapját köszöntő párizsi, londoni és berlini show-k, vagy a potsdami Museum Barberiniben rendezett tavalyi tárlategyértelműen igazolták, hogy Richter neve igazi közönségmágnes, a kiállításain garantált a kiugró látogatószám. A művész maga is intenzíven foglalkozik életműve sorsának rendezésével, s a kérdés természetesen a múzeumi szakmát, sőt mint látni fogjuk, Németországban a politikát is foglalkoztatja.

Nem csoda: Richter az utóbbi évtizedek németországi kultúrájának egyik legismertebb követe az egész világon. Gazdag életművének nagyobbik része magángyűjteményeket gyarapít, de ezek egy része is hozzáférhető a nagyközönség számára. A magánmúzeumok közül talán az idén elhunyt neves német műgyűjtő, Frieder Burda baden-badeni múzeuma rendelkezik műveinek legjobb kollekciójával. Richter azonban gondosan odafigyelt arra, hogy munkái közgyűjteményekben is láthatóak legyenek. E művek egy része vásárlás útján, más része adományként vagy tartós letétként került az érintett intézményekbe. A legjobb kollekcióval szülővárosa, Drezda büszkélkedhet, ahol az Albertinum két reprezentatív termében 2004 óta csak az ő 32 munkája látható, s a várossal való szoros kapcsolat fennmaradását az is biztosítja, hogy 2006-ban itt jött létre az életművét dokumentáló, kutató, feldolgozó és népszerűsítő Gerhard Richter Archivum, mely honlapjának tanúsága szerint jelenleg 278 művével, továbbá több mint 70 ezer dokumentummal – levelekkel, könyvekkel, folyóiratokkal, újságcikkekkel, katalógusokkal, stb. – és közel 28 ezer dokumentumfotóval rendelkezik. Viszonylag jól áll művei tekintetében Köln is, ahol Richter 1983 óta él, s ahol 2007-ben díszpolgári címet is kapott. Itt a Ludwig Múzeum őrzi több fontos munkáját, a nagyközönség azonban ezeknél is jobban ismeri a kölni dóm számára tervezett, 2007-ben felavatott üvegablakát. A művész egyik ismert festménysorozatára emlékeztető monumentális, 106 négyzetméteres ablak összesen 11.263 darab 9,6 x 9,6 centis, 72-féle különböző színű négyzetből áll. (Richter egyébként ezekben a napokban is templomablakokon dolgozik, mégpedig a Saar-vidéki Tholey jelenleg felújítás alatt álló bencés apátsági temploma számára. A tervekkel a nagyközönség szeptember 4-én ismerkedhet meg.)

Gerhard Richter 2017-ben Prágában. Forrás: wikipedia

Drezda és Köln mellett persze más német városokban is találkozni lehet műveivel és nem is feltétlenül csak múzeumokban – például Düsseldorfban, ahol az Észak-Rajna-Vesztfáliai Művészeti Gyűjtemények magángyűjtők és alapítványok ajándékaként és letétjeként jutott több értékes munkájához – hanem például egy, eredeti funkcióját már nem szolgáló münsteri dominikánus templomban, ahová a művész tavaly egy hatalmas installációt készített, melynek központi eleme egy inga. Ez az installáció, ami itt webkamerával is megtekinthető, ugyanúgy a művész ajándéka, mint a kölni dóm Richter-ablaka.

A majdani hagyatékért vetélkedő városoktól és intézményektől nem vitatható el a nemes szándék, hogy méltó emléket állítsanak a mesternek, de nyilván szemük előtt lebeg az is, milyen közönségcsalogató attrakcióhoz juttatná őket egy esetleges megegyezés a művésszel. Köln rögtön egy adu-ásznak gondolt javaslattal rukkolt elő: egy Gerhard Richter Múzeum ötletével, amit nem önálló intézményként, inkább a Ludwig Múzeum fiókintézményeként képzelnek el. Fritz Schramma, a város 2000-2009 között hivatalban volt polgármestere nyílt levélben sürgette a jelenlegi városvezetést, hogy sürgősen lépjen ebben az ügyben, mert „más városok már ugrásra készen állnak a rajtvonalnál”. Richter maga túl szerény ahhoz, hangsúlyozta, hogy ő álljon elő ilyen kezdeményezéssel, a városnak kell lépnie. Lehet, hogy Schramma már nem ismeri napra készen a város ügyeit, mert a jelenlegi polgármester, Henriette Reker azonnal reagált és jelezte, hogy ebben a témában már évek óta folynak tárgyalások a művésszel. Konkrét eredmény egyelőre nem született, de a dialógus természetesen folytatódik, tette hozzá. Közben megszólalt maga a művész is, aki hangsúlyozta, hogy szerinte nincsen szükség Richter Múzeumra. „Jobb egy zenekarban játszani, mint szólistaként állni a színpadon”, mondta, s a zenei hasonlat nyilvánvalóvá tette azt a felfogását, hogy munkáit kor- és pályatársaival kontextusba helyezve kívánja inkább láttatni. A kölni városvezetés bizonyára nem örül ennek az állásfoglalásnak, de hangsúlyozza, hogy nem tekinti azt visszautasításnak.

Gerhard Richter: Folyó, 1995, olaj, vászon, © Gerhard Richter

A „saját múzeum” gondolata egyébként a múzeumi szakma képviselőinek többsége számára sem feltétlenül rokonszenves.  Ebben persze nyilván benne van a potenciálisan érintett intézmények félelme egy újabb, minden bizonnyal komoly konkurencia megjelenésétől, de a szakmai érv is jogos, s ez nem különbözik attól, amit Richter maga is mond: a kizárólag egy művésznek szentelt, őt a kontextusból kiragadó múzeum idővel kiesik a diskurzusból, „elárvul”, a „zsenikultusz oltárává válik”, s látogatóinak száma is óhatatlanul visszaesik.

A kölni kezdeményezésre Berlinben is gyorsan felfigyeltek, annál is inkább, mert a német főváros egyelőre eléggé le van maradva a Richter-művekért folytatott versenyfutásban: a Nemzeti Galériamindössze öt, a Rézmetszetkabinet hat munkáját tudhatja magáénak. A berliniek Kölnnel ellentétben nem önálló Richter Múzeumban gondolkodnak, hanem az új Museum der Moderne-ben biztosítanának számára megkülönböztetett figyelmet, és ami ezzel együtt jár, helyet. Ez a múzeum a Nemzeti Galéria krónikus helyhiányát hivatott orvosolni és a jelenleg szanálás alatt álló Új Nemzeti Galéria és a Filharmónia között épül meg – a legfrissebb hírek szerint jelentős késéssel, 2023/24-ig – a neves svájci Herzog & de Meuron építésziroda tervei alapján. (A projekt rendkívül lassan halad, szakmai és lakossági tiltakozások kísérik és a költségek is jócskán elszálltak már az eredetiekhez képest.) Ez az elképzelés önmagában rokonszenves, az a mód azonban, ahogyan most a tervek szerint keresztülviszik, már jóval kevésbé. Monika Grütters kulturális államminiszter ugyanis lényegében a Nemzeti Galéria feje fölött állapodott meg Richterrel arról, hogy a festő az új múzeumban három termet kap műveinek bemutatására. A jóindulatú feltételezések szerint a miniszteri szintű beavatkozásra az ajándékozással összefüggő jogi és adózási problémák megoldása érdekében volt szükség, a szakma ezzel együtt igencsak rossz néven veszi, hogy a miniszter asszony, aki már eddig is túl mélyen avatkozott be az emiatt a háta mögött csak „Mónika-múzeumnak” nevezett új intézmény ügyeibe, most már lényegében a kurátorok feladatát is átveszi. Az adományozás részleteiről és jogi kereteiről még keveset tudni, ezekről további tárgyalásokon születik majd megállapodás. Ellenzéki politikusok nemcsak elvi alapon bírálják a miniszteri beavatkozást, hanem azért is, mert az szükségszerűen az eredeti kiállítási koncepció borulásával jár – aminek megvalósításához már eleve nagyon szűkös volt a – még meg sem épült – hely.

Gerhard Richter: Olvasó, 1994, olaj, vászon, © Gerhard Richter

Abban ugyanakkor egyetértés mutatkozik, hogy Richternek a német történelem fontos fejezeteivel is szembenéző, azokat sokoldalúan feldolgozó művei jó helyen és az általa is kívánt társaságban lennének a Nemzeti Galéria részét képező új múzeumban. Erre nemcsak a Galéria saját gyűjteménye a garancia, hanem az is, hogy itt kerül letéti elhelyezésre három igen jelentős magánkollekció, a Marzona-, a Marx- és a Pietzsch-Gyűjtemény. Egidio Marzona gyűjteménye többek között a konceptuális művészetben, a minimal és a land artban nagyon erős, Erich Marx súlypontjait Beuys, Kiefer, Warhol és Twombly munkássága képezi, míg Heiner Pietzsch főként a szürrealistákat és az absztrakt expresszionistákat gyűjti.

A Museum der Moderne látványterve, © Herzog & de Meuron

A Nemzeti Galériával egyébként akkor vált szorossá Richter kapcsolata, amikor a múzeum a 80. születésnapjára egy rendkívüli sikerű retrospektív kiállítást rendezett, amit az intézmény éléről való 2020-as távozását épp a napokban bejelentő Udo Kittelmann igazgató személyesen kurált. A múzeum ezen kiállítás óta kettőzött erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy bővítse Richter-kollekcióját – úgy tűnik, némi kormányzati hátszéllel most sikerül célba érniük.

Szerző: Emőd Péter

A cikk 2019. 09.02-án jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.

Elloptak egy Banksy-graffitit a párizsi Pompidou Központ közeléből

Ellopták a világhírű brit graffitiművész, Banksy egyik alkotását a párizsi Pompidou Központ földalatti parkolója bejárati fémtáblájának hátoldaláról.

Az egyik legjelentősebb kortárs képzőművészeti kiállítóhely kedden tett feljelentést lopás és rongálás címén. Az alkotáson egy, a kezében ceruzát magasba emelő, a fején szájkosárral letakart patkány látható. A stencil 2018. június 25-én jelent meg a táblán, és Banksy másnap az Instagram oldalán jelezte, hogy az ő alkotása – emlékeztetett a Pompidou Központ, amely azt feltételezi, hogy a fémtáblából kifűrészelték azt a darabot, amin a graffiti látható. 

“Nem mi vagyunk a mű tulajdonosa, ezért rongálás miatt tettünk feljelentést” – jelezte a kulturális intézmény.

A graffitihez egy felirat is tartozik: “Fifty years since the uprising in Paris 1968. The birthplace of modern stencil art” (Ötven évvel az 1968-as párizsi lázadás után. A stencilművészet bölcsője). 

A Pompidou Központ nem sokkal a graffiti felfedezése után plexiüveggel bevonta a stencilt, amelyet 2018 júliusában próbálták meg először ellopni, de akkor az intézmény körül járőröző biztonsági őrnek sikerült elijesztenie a rongálót. 

A világ egyik leghíresebb utcaművészének, Banksynek – akinek az alkotásai a művészeti aukciókon óriási összegekért kelnek el – a műveit rendszeresen ellopják. Januárban azt a stencilt vitték el, amellyel a párizsi Bataclan koncertteremben 2015-ben elkövetett terrortámadás áldozatainak állított emléket. A koncerthelyszín egyik oldalsó vészkijáratára festett alkotás egy gyászoló fiatal nőt ábrázolt. A festményt kivágták és eltávolították az ajtóról.

A graffitiművész kilétét szűk baráti körén kívül senki sem ismeri. Művei nagyvárosok közterein, utcáin, falain, kapuin jelennek meg, jellegzetes stílusát könnyen fel lehet ismerni. 

A művész első munkái a 90-es évek elején szülővárosában, Bristolban tűntek fel vonatszerelvényeken és falakon. A 2000-es évektől lépett alkotásaival a szélesebb közönség elé, és már világszerte otthagyta a névjegyét.

Képzőművészet és irodalom négy szobában

Budapest, Négyszoba Galéria

Az elmúlt években egymás után nyíltak Budapesten olyan kiállítóhelyek, amelyek fiatal pályakezdő művészek számára kívánnak bemutatkozási lehetőséget nyújtani. Több ilyen jellegű helyet a Magyar Képzőművészeti Egyetem frissen végzett képzőművész hallgatói és kurátorai indítanak – számukra ezek a szárnypróbálgatás első lehetőségei. A pályakezdők mellett azonban gyakorlott kurátorokat is látunk, akik a kereskedelmi galériás színtérből lépnek át az eladással nem foglalkozó, tisztán kiállítóhelyként funkcionáló galériák működtetésének terepére, illetve arra is van példa, hogy az intézményrendszert hátrahagyó szakemberek keresik vagy teremtik meg a lehetőséget így a kibontakozásra. Ezt a tendenciát látva úgy tűnik, a fiatal művészek és kurátorok légüres térbe kerülnek az egyetem elvégzését követően, ezért maguk kényszerülnek a színtér egy hiányzó szeletének létrehozására. Annak elemzése, hogy ez a helyzet milyen folyamatok eredményeként jött létre, a szcéna és az azt meghatározó kulturális és kultúrpolitikai közeg mélyebb vizsgálatát igényelné, az azonban jól látszik, hogy a képzőművészek és kurátorok fiatal generációja igyekszik válaszokat adni a felmerülő problémára. Ez a tendencia egy új, alulról építkező művészeti közeg kialakulását eredményezheti. 

A Négyszoba Galéria is elsősorban fiatal pályakezdő művészeknek szeretné megteremteni a bemutatkozás lehetőségét. 2017 óta működik nyitott profilú galériaként Budapest „bulinegyedében”. Aki kimondottan kulturális programra vágyik, nem elsősorban a szórakozóhelyekről ismert környéket célozza meg, így a Négyszobának kihívásokkal is szembe kell néznie. Ezen a problémán azonban segíthet, hogy a galéria az Eröművház, vagyis az Erzsébetvárosi Művelődési Ház harmadik emeleti tereiben kapott helyet. Az intézmény szerteágazó programkínálata széles közönséget szólít meg, ami a galéria látogatóinak körét is folyamatosan bővíti.

Bár alapvetően galériáról van szó, a Négyszoba képzőművészek mellett teret ad íróknak, költőknek is, illetve underground művészeti programokat is befogad (pontosabban befogadott, míg az eseménysorozat ki nem nőtte magát a Négyszoba teréből, így a Crossover estek átkerültek a K11 Művészeti és Kulturális Központba). A Négyszoba összművészeti jellegét Simon Márton, a galéria vezetője alakította ki. Ő az irodalmi vonalat erősíti, a kiállítások rendezésére pedig Danka Zsófia kurátort hívta meg. Jelenleg ketten szervezik a hely programjait.

A Négyszoba több pályakezdő művésznek adott bemutatkozási lehetőséget önálló kiállítás keretében. Többek között Albert Alianna, Bánfi Brigitta és Biró Dávid szólóbemutatója is itt volt látható először. Az ő munkáik ismeretében világossá válik, hogy a galéria nem műfajspecifikus. Danka azt is kiemelten fontosnak tartja, hogy a művészek olyan munkákat (is) vigyenek a Négyszobába, amelyek máshol még nem voltak láthatók, illetve alkossanak kimondottan a Négyszoba terére reflektálva új műveket. Kiemelendő ezek közül Biró Dávid Plant című tárlata, melynek keretében a művész természetes és mesterséges fény viszonyára fókuszált, mindezt a fotográfia mediális eszközeivel bemutatva.

Az irodalmi és képzőművészeti programok esetenként egymás mellett, témaválasztásukban egymástól függetlenül szerveződnek, de arra is volt már példa, hogy az események szervesen kötődtek egymáshoz. Ilyen volt Albert Alianna Női tekintet című kiállítása és ennek finisszázsa. Albert saját, személyesen átélt történeteit fogalmazta meg fotográfiáiban oly módon, hogy azok az általános személyiségre is alkalmazhatók legyenek, továbbá a női szerepek, a társadalmi elvárások és az illem fogalmával is foglalkozott. A tárlat záró eseménye Izsó Zita és Simon Bettina irodalmi estje volt, melyen szintén nőket érintő témák kerültek a középpontba.

Biró Dávid Plant c.  kiállítása

A galériában nagyjából havi rendszerességgel követik egymást a kiállítások, szeptembertől egészen a nyári hónapokig. Az idei évadot Bernáth Dániel Mountain Mama című egyéni tárlata zárta; Bernáth itt azokat a legújabb munkáit állította ki, amelyek a vászon térbeli felbontásával és újraillesztésével kísérleteznek.

A Négyszoba kétéves működése alapján elmondható, hogy a fiatal, pályakezdő művészek számára releváns helyszínként van jelen Budapest művészeti térképén, amit az is jelez, hogy szinte indulása óta rendszeresen keresik fel művészek kiállításiötleteikkel, friss munkáikkal. A nyári hónapokban a galéria zárva tart, majd az őszi évadot várhatóan egy transzmediális csoportos kiállítással nyitja. 

Szerző: Molnár Zsuzsanna