Franciaország visszaadott egy Gustav Klimt-festményt, miután beigazolódott, hogy rákényszerítették a kép eladására a náci korszakban a zsidó tulajdonost.
A francia kulturális miniszter, Roselyne Bachelot a párizsi Orsay Múzeumban tartott sajtókonferencián elmondta: azzal, hogy a Rózsabokrok a fák alatt című alkotást visszaszolgáltatják a jogos tulajdonosoknak, egyúttal azt is elismerik, hogy annak idején bűncselekmény történt.
Alain Jocard/Pool Photo via AP)
A francia állam 1980-ban vásárolta meg a fák alatt virágzó rózsabokrokat ábrázoló Klimt-festményt anélkül, hogy tisztázta volna a hátterét. Az 1905-ből származó, 1,1 méter magas, 1,1 méter széles kép tulajdonosa a második világháború előtt Nora Stiasny, egy ismert osztrák zsidó család tagja volt. Osztrák iparos nagybátyjától, a műgyűjtő Viktor Zuckerkandltól örökölte a képet. Stiasnynak 1938-ban, Ausztria náci megszállása után pár hónappal áron alul el kellett adnia a műalkotást. Stiasnyt 1942-ben koncentrációs táborba hurcolták, ahol még abban az évben meg is halt.
A műkereskedő, akihez a kép került az 1960-as években bekövetkezett haláláig magánál tartotta. A francia állam 1980-ban vette meg az Orsay Múzeum gyűjteményébe. Ez az egyetlen Klimt-alkotás, amely francia állami tulajdonban volt. A miniszter hangsúlyozta, hogy nem volt könnyű döntés az alkotás visszaszolgáltatása, de “szükséges és alapvető” elhatározás volt.” Nyolcvanhárom évvel Nora Stiasny festményének kikényszerített eladása után sikerült igazságot szolgáltatni” – mondta. A festményt Nora Stiasny lánytestvérének leszármazottai kapják vissza.
Több aukciósház is március közepére időzítette aukciós eseményét. A gyűjtők többek között festményekre, grafikákra, műtárgyakra, kortárs alkotásokra, könyvekre és papírrégiségekre licitálhatnak. A járványhelyzet miatt az aukciók többségén online, telefonon és vételi megbízással érvényesíthetik licitjüket.
Március 17-ig licitálhatnak a Műgyűjtők Háza 200. árverésén, ahol festmények, grafikák és műtárgyak kerülnek kalapács alá. A tételek közül érdemes kiemelni Pittner Olivér Nagybányai táj című alkotását és Neuhaus Ervin Az élet eredete olajképét, előbbi 450 ezer, utóbbi 360 ezer forintos kezdőárat kapott.
Szintén szerda este ér véget a Ráday Antikvárium és Galéria 14. árverése. Az 50 tételt felsorakoztató aukción kéziratokra és papírrégiségekre licitálhatnak. Kalapács alá kerül Károlyi Amy Évforduló című gépelt, aláírt verse és Sütő András Egy és más a furmányosokról című írásának gépelt, kézzel javított, aláírt kézirata is.
Március 18-án tartja Festmény és műtárgy árverését a Párisi Galéria. Az aukció legdrágább tételei Makó Ferenc Olasz táj alakokkal című képe és Szőnyi István Dunakanyar című olajképe, előbbi 900 ezer forintos, utóbbi 850 ezer forintos indulóárat kapott. Az Axioart Live szolgáltatásának köszönhetően az eseményt otthonából is nyomon követheti.
Egy New York-i parkból élőben streamelt videón elégették, majd digitális műalkotásként a korábbi ár többszöröséért eladták Banksy világhírű brit graffitiművész Morons (Hülyék) című művét.
A 2006-os szitanyomat tokenizált képének (ideájának) tulajdonjogáért az NFT (non-fungible, nem helyettesíthető tokenek) piacán fizetett az ether nevű kriptopénzzel a pillanatnyi árfolyamon 380 ezer amerikai dollárnak (117 millió forint) megfelelő összeget a vevő, aki a tulajdonjogot továbbadhatja, így a vásárlás befektetésként is működik. A tokenizálás a dolgok digitális eszközzé alakítását jelenti. A digitális művek esetében a blokkláncon rögzítik, hogy éppen ki az adott termék tulajdonosa.
A fizikai voltában megsemmisített képet 95 ezer dollárért vásárolta meg az Injective Protocol nevű blokklánccég, hogy inspirációt adjon az új technológiák rajongóinak és a művészeknek, hidat építsen a fizikai művészet és az NFT között. Az elégetett képen látható jelenetben egy művészeti árverés látható, ahol az emberek a “Nem tudom elhinni, ti hülyék, hogy tényleg megveszitek ezt a vacakot!” feliratú festményre licitálnak.
Műkritikusok szerint eredetileg maga a nyomat, majd az elégetésével kapcsolatos mutatvány is a műkincspiac kritikájának tűnik. A blokklánccég talán csúfolódik a képet megvásárló műgyűjtőkön, a “hülyéken”, akiknek elég pénzük van ahhoz, hogy szó szerint elégessék – foglalta össze a véleményeket a különös művészeti árverésről szóló beszámolójában a BBC.
Az Injective Protocol szóvivője azt mondta, hogy műalkotásnak tekintik magának a műnek az elégetését is, és azért esett a választásuk Banksy egy képére, mert az inkognitóját őrző művész korábban saját maga darálta le egyik művét egy árverésen. A szóvivő szerint a bevételt jótékony célra fordítják a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban, de a konkrét kedvezményezettekről később döntenek.
Az NFT eredetileg internetes mémek eladására szolgáló formátumként indult, majd egyre népszerűbb lett, egy Nyan Cat nevű digitális műalkotást például 600 ezer dollárért adtak el rajta. Híres művészek is kezdik használni, ami arra utal a BBC szerint, hogy a nem helyettesíthető tokenek kezdenek bekerülni a művészeti kereskedelem főáramába. Egy Grimes nevű zenész már összesen 6 millió dollár értékben árverezett el digitális műveket. A 254 éves aukciósház, a Christie’s a múlt hónapban tartotta meg történetének első, kizárólag digitális művekből – a Beeple művésznéven is ismert Mike Winkelmann alkotásaiból – rendezett árverését.
Amrita Sher-Gilnek (1913-1941) Indiában valóságos kultusza van és igazi eseménynek számít, amikor mindössze 172 festményt számláló életművének valamelyik darabja kalapács alá kerül. Mint most, a Christie’s március 17-i árverésén.
A tragikusan fiatalon elhunyt festő életművével hidat épített a Nyugat és India művészeti víziói között. Pályájáról akkor írtunk bővebben, amikor 2018 végén a Sotheby’s első, Mumbaiban tartott árverésén 2,7 millió dollárért cserélt gazdát egy lánykaportréja. Ritka esemény az ilyen, hiszen az életmű a darabszámot tekintve szerény és a festmények döntő része Új-Delhiben, a National Gallery of Modern Art birtokában van. (Ezeket a munkákat egy virtuális túra keretében itt lehet megtekinteni.) Indiában Sher-Gil műveit 1976-ban „nemzeti kinccsé” nyilvánították, azaz védettséget élveznek, így külföldi gyűjtőknek többnyire csak annak a néhány munkának a megszerzésére lehet esélyük, amiket még más országokban őriznek.
Amrita Sher-Gil. Forrás: Wikimedia Commons
Ilyen az az 1932 körül, azaz a művész alig 20 éves korában született női portré is, ami Párizsban – Magyarország és India mellett Sher-Gil életének harmadik fontos színhelyén – készült és a mostani árverésig nem is hagyta még el Franciaországot. Most viszont átszállították az óceán túlsó partjára, hogy New Yorkban kerüljön kalapács alá a Christie’s dél-ázsiai modern és kortárs aukciójának vezető tételeként. A kis méretű portré Sher-Gil és testvére, Indira közös barátnőjét, Denyse Proutaux-t ábrázolja, akivel 1924 és 1934 között sok időt töltöttek együtt Párizsban. Denyse művészeti író és műkritikus volt és többször is modellt ült Sher-Gilnek. Kettejük között gyakori volt a levélváltás is, és a művészettörténészek szerencséjére e levelek közül sok Denyse fiának köszönhetően megőrződött az utókor számára is. Ugyanígy megmaradtak Denyse azon levelei is, melyeknek címzettje akkori barátja, későbbi férje, Philippe Dyvorne volt. A szakembereknek most e levelezés alapján sikerült beazonosítaniuk a korábban a műkereskedelemben soha fel nem bukkant arcképet, ami hosszabb ideig Denyse, illetve családjának tulajdonában volt, ahonnan idővel egy másik francia magánkollekcióba, majd ahhoz a gyűjtőhöz került, aki most a mű értékesítése mellett döntött.
Amrita Sher-Gil: Denyse arcképe, 1932 körül, olaj, vászon, 46 x 38 cm, a Christie’s jóvoltából
Denyse Proutaux több levélben is beszámolt barátjának a mű születésének folyamatáról, azt írva, hogy Sher-Gil ezúttal egy „orosz stílusú” képen örökíti őt meg. A festmény becsértékét az aukciósház 1,8-2,8 millió dollárban határozta meg; ilyen magas taksát korábban még a művész egyetlen munkája sem kapott. Jelenlegi árrekordját egy 1933-as önarcképe tartja, ami a Sotheby’s-nél 2015-ben – 1,2-1,8 millió dolláros becsérték mellett – 2,9 millióért cserélt gazdát. Az írásunk elején említett lánykaportré ehhez közeli, 2,7 milliós árat ért el; a becsérték ez esetben is nagyon hasonló, 1,2-1,7 millió dollár volt. Denyse Proutaux portréja most tehát már az előző árakat is figyelembe vevő, jóval magasabb taksával indul; emellett az is növelheti egy új életműrekord esélyét, hogy időközben jelentősen megnőtt az érdeklődés a nőművészek munkái iránt, s a gyűjtők fokozott figyelemmel fordulnak azon alkotók felé is, akiknek életműve nem vagy nem csak a képzőművészet hagyományos „kánonképző” központjaihoz kötődik.
Szerző: Fejes Júlia
A cikk 2021.március 8-án jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
