Latest Posts

Horn Péter – Bevezetés egy Gyűjtemény Történetébe

Még három hónap sem telt el, hogy az Instagram felületén megjelent egy izgalmas Reigl Judit kép, amit izgalmasabbnál izgalmasabb képek követettek a ’Horn Collection’ oldalán. Horn Pétert rendre Magyarország legnagyobb modern és kortárs művészeti gyűjtői között emlegetik, s a megszokottól eltérően most ő és gyűjteménye állnak az Axioart Blog portré sorozatának középpontjában.

Közösségi média. Horn Péter nem véletlenül választott egy ilyen platformot gyűjteményének bemutatására, hisz pontosan ez a célja, hogy páratlan gyűjteményét és az abban szereplő művészeket mindenki megismerhesse és élvezhesse, tisztelegve az alkotók munkássága előtt. Hétről hétre a gyűjtemény újabb darabjai jelennek meg az oldalon, olyan érzést keltve az emberben, mint mikor gyerekként az adventi naptár nyitását várta minden nap, nem tudva, hogy milyen kincset rejt a következő nap. Legnagyobb örömömre alkalmunk nyílt, hogy leüljünk és beszélgessünk az oldalról, a gyűjtemény történetéről és jövőjéről.

Beszélgetésünk során többször támadt olyan érzésem, hogy egy művészettörténész kollégával elmélkedünk a modern és kortárs művészetről, melyet az elkövetkező hetekben cikksorozat formájában osztunk meg online, mindenki számára elérhetően, a Horn Gyűjtemény mintáját követve.

Reigl Judit • Felhasítva II • 1961 

A beszélgetés kezdetén kiderült, hogy ugyan családi hagyománya nincs a műgyűjtésnek, de mindig lógtak képek a falon, és visszaemlékezve azért felsejlik egy rokon az apai ágon, aki komolyan gyűjtött, s a lakása falán Mednyánszky és Rippl-Rónai képek is lógtak. Horn Pétert idézve: „ez azért furcsa, mert a lakásra nem, de a képekre tisztán emlékszem; {…} ebből az következett, hogy a képek számomra részei voltak a teljes képnek. A rátalálás nem tudom, hogy honnan jött pontosan, de úgy húsz éve kiszerettem a tőzsdézésből, és ez az időszak pont egybeesett az aukciók és a műkereskedelem felvirágzásával Magyarországon. Elmentem néhány aukcióra, és ahogy egyre többre kezdtem járni, megtetszett ez a világ. „

KE: Mi tetszett meg ebben a világban?

HP: Ha én valamit csinálok, akkor én ilyen „nagyon csinálom” típus vagyok. Mikor elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor elkezdtem múzeumokba járni, megrendeltem végtelen mennyiségű könyvet erről a világról, művészekről, műgyűjtésről, mindenről, ami ebben a témában elérhető volt. Elkezdtem megismerni embereket, hallani a véleményüket.

A gyűjtés szinte a kezdetektől zsigeri alapon folyt, vezérelve se akkor, és ahogy kiemeli, most sincs. Tanulási folyamatnak tekinti a korai időszakot, idővel alakult ki, hogy kik azok a művészek, akiknek a műveit komolyabban, tudatosabban szerette volna gyűjteni. Ugyanakkor ahogy elmondta, a képek vásárlása a kezdetektől befektetés is volt, mind eszmei, mind pénzügyi szempontból. Ez a része mindig tudatos volt, nagyon jó befektetésnek tartotta és tartja a (tudatos) műgyűjtést. Legalább ilyen fontos volt, hogy jó érzést keltsen egy adott tárgy közelsége, a kettőnek együtt kellett és kell működnie.

A Horn Gyűjtemény nagy része – méretéből adódóan is – raktárban van, de mint kiderült, a rotáció a fal és a raktár között folyamatos, mindig változik, hogy épp mely képek állnak közel a gyűjtőhöz. Ennek megfelelően, a kedvenc is mindig más, ilyen értelemben nincs is. Van azonban 7 művész, akik még a gyűjteményen belül is kiemelt szerepet élveznek, köztük Balázs János, Reigl Judit, Sándorfi István, Fiedler Ferenc, Nyári István és Váli Dezső, valamint a méltatlanul háttérbe szorult Drégely László.

Etienne Sandorfi • Motus, Motus – Homage to culture • 2001

A gyűjtemény egy személyiséget is tükröz, hisz ahogy azt Horn Péter elmondta, nincs semmilyen kritérium, vagy elv, amihez igazodva választaná ki a gyűjteményhez csatlakozó képeket, egyszerűen csak „azt gyűjtöm, ami tetszik” alapon bővül. Így aztán a kiszámíthatatlanság indukálta izgalom jellemzi az Instagramon fokozatosan nyilvánossá váló gyűjteményt.

Mindig jó egy olyan műkedvelővel beszélgetni, akinek egyedi meglátásai nem múló lelkesedéssel párosulnak, ezáltal inspirálva a hallgatót is.

A folyamatosan bővülő gyűjtemény a https://www.instagram.com/horn_collection/ oldalon látogatható minden héten hétfőtől vasárnapig 00:00-23:59 között, védettségi, személyi és bármilyen egyéb kártya felmutatása nélkül.

Philippe Cézanne dédnagyapjáról beszélgetett

“Cézanne ma 100 millió dollárt ér, de saját korában nem ismerték el”

Kozár Alexandra beszélgetett Philippe Cézanne-al, a világhírű festő dédunokájával a mesterről, a korról és a Szépművészeti Múzeum kiállításáról. A beszélgetés legérdekesebb részeiből szemezgettünk.

Önnek van kedvenc Cézanne-festménye?

Ez nehéz kérdés, de talán az egyik kedvencem az a kép, ami fordulópontot jelent az életében, az egyik Saint-Victoire-i látkép. Nemrég került elő, mert eltűnt, korábban a nagyapámnál volt, ma a berni múzeumban található. Saint-Victoire hegyéről Cézanne festett vagy negyven képet, de ezen már leegyszerűsített mindent, mind a koncepció, mind a kompozíció tekintetében. A sorozat korábbi képei nagyon kidolgozottak, részletgazdagok, ez pedig gyakorlatilag már egy massza. Zseniális.

Nemcsak én gondolom így, a szakértők is, hogy ez a kép fordulópont Cézanne életében. Ez az 1897-ben született mű a velem, illetve a családdal kötött szerződés értelmében három hónapot az Aix-en Provence-i múzeumban látható, a Musée Granet-ben. Illetve volt egy akvarell, amit meg akartam vásárolni, de sajnos valaki hamarabb megvette előttem. Ezen a dédnagyanyám, Hortenzia feje látható, mellette egy hortenziával.

Csak azért kérdezem, mert nekem a Le buffet a kedvencem. Képzelje, négy évig az általános iskola felső tagozatában az ön dédnagyapja képét láthattam minden áldott nap, ezt A tálaló című csendéletet, és sose értettem, miért mennek ferdén a piskóták a kép szélén, mintha az a rész rosszul lenne ott megfestve.

Ha csak a piskótákat nézi az ember, azt a részletét a képnek, valóban olyan, mintha az a piskótatorony összedőlne, de ezt a kép egészeként kell értelmezni. Épp ezekért az dolgokért bírálták Cézanne-t a kor kritikusai is, hogy olykor a perspektívának nem felelnek meg bizonyos részletek, de valójában épp ez a zsenialitása.

Fotó: Papajcsik Péter / Index

Én nem kritizálom, nekem a kedvenc festőm az ön dédnagyapja, de legalábbis az egyik kedvenc, de tény, hogy a piskóta a valóságban nem állhat úgy a tálalószekrényen, ahogy áll a képen.

Van egy másik csendélete is Cézanne-nak narancsokkal, almákkal, minuciózusan komponálva, és az egészből kinyúlik egy kés, ami, ha úgy tetszik, felborítja az egészet, de valójában épp az helyezi perspektívába. De nemcsak ezért kritizálták, hanem azért is, hogy nem fejezi be a képeket, mert azon fehér részek maradnak, de ez sem volt igaz, mert direkt hagyta Cézanne üresen a vásznat azokon a helyeken, azt is a kép, a kompozíció részévé téve. És ez is zseniális. Van például egy olyan festmény, a kiállításon is látható, amin a legtöbb fény pont erre az úgymond megfestetlen területre fókuszálódik, olyan, mintha onnan érkezne, pedig csak maga a vászon.

Megviselte őt a kritika, a meg nem értettség?

Megviselte persze, ilyenkor mindig magába zárkózott. Hazament a szülői házba, az édesanyja pedig elkényeztette. Renoir mondta róla, hihetetlen, milyen alapossággal festette meg a képeket, mennyi időt, energiát szánt minden részletre, majd ha kész lett, már egyáltalán nem törődött velük, volt, hogy kinn hagyta a megfestett vásznat a szabadban. A városban nem is látták, ha várost festett, akkor azt messziről tette, szerette távolságot, hogy rálásson a városra. Haláláig festett, sosem hagyta abba, magányosan szeretett alkotni, mint egy szerzetes. De amikor este befejezte a munkát, a barátaival múlatta az időt, szeretett jókat enni, jó borokat inni, igazi bonviván volt, és soha nem a társadalmi rangot nézte, ugyanúgy barátkozott a cipész vagy pék fiával, mint az ügyvédével.

Mindig mindenkiben az embert nézte és azt, hogy kivel tud beszélgetni. És ellentétben azzal, amit a művészettörténészek írnak, barátait mindvégig megtartotta. Könnyen haragra gerjedő alkat volt, szenvedélyes, néha azt mondták, erőszakos, de ezt leszámítva nagyon kedves és kedélyes ember volt.

Paul Cézanne

Önnek van a birtokában Cézanne-kép?

Képzelje, nincs! Egyetlen képem sincs a dédnagyapámtól, aki mintegy ezer képet festett, ami nem számít soknak. Ezeket jobbára ismerem mindet.

Mennyit ér ma egy Cézanne?

A Christie’s nél legutóbb 50 millió dollár volt az egyik képe, de van olyan, ami 100 millió dollárért kelt el. A dédnagyapám életében sosem tudott a festészetből megélni, bár nem panaszkodhatott, mert apja bőséges havi apanázst fizetett számára, halála után pedig szép örökséget hagyott rá. De a kortársak, a korabeli kritikusok, műítészek egyáltalán nem ismerték el, illetve élete vége felé már talán elkezdték, de igazán halála után tíz évvel ismerték el igazán.

Miért, mi történt akkor? Élete vége felé?

Volt egy Ambroise Vollard nevű műkereskedő, akinek volt pénze, és komplett műtermi anyagokat vásárolt fel egyes festőktől. Mindig felvásárolta az egészet. Valahogy ez a Vollard Renoirhoz keveredett, aki mondta neki, hogy Cézanne-nal foglalkozzon, mert megérdemli, és még nem igazán foglalkozott vele senki. Renoir egyébként jó barátja volt Cézanne-nak. Ekkor kezdett ez a Vollard a dédnagyapám képei iránt érdeklődni, felvásárolt egy nagyobb mennyiséget, és 1895-ben szervezett egy nagyszabású kiállítást, kizárólag Cézanne műveiből. Mintegy 150 művet mutatott be. Jött Renoir, Pisarro, Degas, ők is vásároltak képeket. Na ekkor kezdték el az emberek felfedezni, ezután már jöttek a külföldi érdeklődők is, az amerikaiak, a németek, a svájciak. Volt egy Auguste Pellerin nevű pasi, egy nagyon gazdag margaringyáros, ő volt a legnagyobb gyűjtője Cézanne-nak, 160 műve volt tőle, a nagy Fürdőzők egyike, illetve az egyik Kártyázók is.

Sokat hamisították Cézanne-t?

Egyáltalán nem. Ő annyira különleges alkotó, hogy nem lehet hamisítani. Rendkívül nehéz lenne.

Nem is látott, nem is ismer hamisítványokat?

Azért láttam, mintegy húszat életemben, de elég hamar kiderültek ezekről, hogy nem igaziak. Ott volt például dédapám egyik kortársa, Alfred Sisley, aki egyetlen képet adott el életében, azt nyolcvan aranyfrankért, a hamisítók pedig három-négy-öt frankot kaptak a képeiért. Viszont nagyon érdekes, hogy Cézanne volt az egyetlen festő, akinek halála után annyi követője volt, hogy a fiatal művészek két évig csak Cézanne-t festettek. Mivel szakmám szerint a posztimpresszionista kor szakértője, műtárgy értékbecslő vagyok, konkrétan az 1850 és 1950 közti időszaké, biztosítótársaságoknak is dolgoztam. Egyszer az egyik kortárs festő művében kár esett, s az illetékesség okán engem hívtak ki szakértőnek. A fiatalember képe negyvenszer negyvenes szürke négyzetekből állt, a szürkék között leheletnyi árnyalatkülönbséggel.

AZ IFJÚ MŰVÉSZ AZT MONDTA, KÉPÉRŐL KIOLVASHATÓ A CÉZANNE-I LECKE. GONDOLKODTAM MAGAMBAN, MIFÉLE CÉZANNE-I LECKÉRŐL BESZÉL A SZÜRKE NÉGYZETEIVEL.

Erre mondta a fiatalember, hogy de hát Renoir és Pisarro azt mondták, hogy addig nem lesz festő valakiből, míg nem tud szürkét festeni, ő pedig megfestette a szürkét. És tényleg.

Abban egyetért, hogy noha korában nem ismerték el a dédnagyapját megfelelően, sőt, talán egyáltalán, de amikor végre megértették, ki ő és mit tett le az asztalra, onnantól töretlen az elismertsége?

A művészettörténet egy olyan lánc, melyben vannak fontosabb és kevésbé fontos láncszemek, szerintem Cézanne a fontos láncszemek közé tartozik. Ami viszont csodálatos és vitathatatlan, hogy halála után a francia festők, Derain, Braque, Dufy két-három évig nem csináltak mást, mint Cézanne-t festettek. Próbálták megérteni a Cézanne-i leckét, mind a színek, mind az ecsetkezelés, mind a képelrendezés tekintetében. Próbáltak “Cézanne-ul” festeni.

Paul Cézanne – A Tálaló (1877)

(a teljes cikk itt olvasható: https://index.hu/kultur/2021/11/08/cezanne-impresszionizmus-szepmuveszeti-muzeum/

A kiállítás részleteiről pedig itt tájékozódhat: https://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/cezanne-tol-malevicsig-arkadiatol-az-absztrakcioig/)

Banksy ismét felkavarta az aukciós világot

2018-ban bejárta a világot a hír Banksy önmegsemmisítő „Love is in the Bin”, avagy „Kukába a szeretettel” című képéről, ami a Sotheby’s aukcióján kezdte magát bedarálni. Az esetnek saját Wikipedia oldala van, és kétségkívül bevonult az aukciós történelembe.

A Reuters képén bemutatják az aukciós tételt

Dióhéjban, Banksy „Girl with Balloon” című műve elkelt £1,042,000 (~450 millió Ft) -ért, majd a leütést követően a kép kerete elkezdte ledarálni a képet, nem kis meglepődést keltve. Az egy másik kérdés, hogy a Sotheby’s és a kép eladója is ennyire meglepődött-e, mindenesetre beigazolódott, hogy ennél jobb promóciót nem találhattak volna ki. Október 14-én visszatért a félig ledarált kép a Sotheby’s aukciós ház árverésére, ahol 18.6 millió angol fontért (~8 milliárd Ft) kelt el újra. Banksy Instagram oldalán ugyan állította, hogy az aukciós ház nem volt beavatva a 2018-ban történtekbe, de ezt a mai napig sokan megkérdőjelezik. Ami biztos, az az, hogy a 18.582.000 fontos leütési ár számára is új rekord.

A Sotheby’s zászlaja az árverést megelőzően (Sotheby’s Instagram oldala)

Van némi iróniája annak, hogy az „intézményellenes” üzenetet hordozó darálásból globális szenzáció lett és így csak még több pénzt generált egy intézménynek. A Sotheby’s modern és kortárs részlegének igazgatója, Alex Branczik így látja a történteket: “Azon az emlékezetes éjszakán Banksy nem elpusztított egy műalkotást annak ledarálásával, hanem alkotott egy újat. Manapság ezt a darabot az intézményellenes művészet fontos örökségének tekintik.”. 2018-ban sokan megkérdőjelezték a Sotheby’s professzionalitását, de az aukciósház hamar túllépett ezen, hisz a negatív reklám is reklám. Olyannyira, hogy a két héttel ezelőtti aukció tiszteletére saját kék zászlójukat is félig megsemmisítve tűzték ki az épületükre. Hátrányból előnyt ahogy mondani szokás…

Bár sokan izgatottan várták, hogy az aukción Banksy (vagy a Sotheby’s PR osztálya) valami hasonlóval álljon elő -még az árverésvezető is megjegyezte, hogy ideges – de hoppon maradtak, a képtől és leütési árától eltekintve minden a hagyományos módon zajlott. A keretbe épített daráló elemeit és a működési mechanizmusért felelős részeket eltávolították, így már csak egy majdnem átlagos Banksy kép maradt. Emiatt többen is ahhoz hasonlították a vételt, mintha valaki egy már kilőtt tűzijáték maradványait vette volna meg. Egy emlékeztető egy három évvel ezelőtti csínyre, avagy „művészeti intervencióra”, ami megismételhetetlen.

Az átkeresztelt kép ezzel az aukcióval bejárta buddhista útját, elpusztult, majd új néven és formában reinkarnálódott és a leütési árával minden bizonnyal az aukciósházat is a Nirvánába juttatta.

Antikvárium.hu | 14. Dedikált könyvek árverése

Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém! 

Ülj ide, gyűlj ide, népem…”

( Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus) –részlet

Disda Jenő sorainak égisze alatt nyitja kapuit az Antikvárium.hu tematikus aukciója, a „14. Dedikált könyvek árverése”, mely a közelgő 50. jubileumi aukció előfutára. A kínálat október 14-től tíz napon keresztül egészen október 24-ig lesz elérhető az online piactérben.

223 tétel – több mint 90 témakör – 223 egyedi autográfia

George Sbârcea zeneszerző, író, és diplomata volt s mindemellett egy szenvedélyes gyűjtő. A 14. dedikált könyvek aukciója Sbârcea gyűjtői hagyatékából emlékkönyvének lapjait bocsájtja az online piactérben, közzétéve eddig nem aukcionált irodalomtörténeti értékkel bíró bejegyzéseket. Időrendben felsorolva: Tamási Áron bejegyzését és Dsida Jenő alkalmi versét, ami csak egyszer született meg, csak egy emberhez szólt, de címzettje keletkezéséről mégis két emléket szőtt. 

George Sbârcea így vall: 

„Szenvedélyesen gyűjtöttem neves emberek kézjegyét, s már tucatszámra volt belőlük a sima, merített lapokon.” (Befejezetlen emlékirat, 43-44.)

Érintse meg Önt is ez a „szenvedély”, s licitáljon arra, ami még nincs gyűjteményének sorában!

Íme, egy Ottlik kötet a kínálatból:

Ottlik Géza dedikációi általánosságban ritkán bukkannak fel a hazai árveréseken. A Hajnali háztetők első kiadásából pedig eddig mindössze két példány került kalapács alá, s ezen túl a Petőfi Irodalmi Múzeum is őriz további két ismert példányt.

Árverésre kerül számos bibliofil kötet többek között: Babits Mihály, Juhász Gyula, Szabó Dezső, Keleti Arthur, Molnár C. Pál, Márffy Ödön, és Szász Endre kézjegyével.

Juhász Gyula: Testamentumcímű verses kötetének számozott, aláírt példánya, mely az elmúlt tíz évben aláírva mindösszesen csak egyszer volt megtalálható aukciós házak kínálatában. A Márffy Ödön grafikus által aláírt német nyelven megjelent bibliofil kötet pedig nem más, mint a magyar nyelven is 200 példányban megjelentetett Petőfi Sándor: Szilaj Pista; Salgóikerkiadványa.

Család — dinasztia — tradíció

A virtuális térben megrendezett aukció összeállítása sajátos látásmóddal szólítja meg a licitálókat. Minden eddiginél több olyan kötet került a kínálatba, melyek estében a dedikáló vagy aláíró személyek között a családi kötelék teremti meg a kapcsolatot. Keresse fel ezeket a könyveket, s figyeljen fel a kapcsolatokra Ön is!

Kosztolányi Dezső — Kosztolányi Dezsőné

Fekete István — Fekete Istvánné

Széchenyi Zsigmond — Széchenyi Zsigmondné

Karinthy Frigyes — Karinthy Ferenc — Karinthy Márton

Klasszikus, ismeri, sokat olvasta? – Helyezze a polcára aláírva vagy dedikálva!

Tűnődtek már Önök is könyvespolcuk előtt: „Csak egy lenne közülük dedikált…”

Germanus Gyula, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Márai Sándor, Móra Ferenc, Pilinszky János, Wass Albert, Weöres Sándor s megannyi szerző aláírt vagy dedikált műve csak a leadott licitre vár…

És nem csak az egyes kötetek közötti válogatás lehetőségét biztosítja az aukciós tárlat — olyan összegyűjtött sorozatok is helyt kaptak melyeknek első kötete aláírt.

14. Dedikált könyvek árverése a történelmi és politikai múlt és jelen autográfiáit is az online piactérbe bocsátja. Kalapács alá kerülnek: Habsburg József Nádor és I. Ferenc magyar király korából származó dokumentumok, minisztereknek és miniszterelnököknek dedikált kötetek, valamint politikusok kézjegyét tartalmazó könyvek és emlékkönyvek. Licitáljon, őrizze Ön is a történelem különböző korszakaihoz köthető értékes köteteit.

Az aukció szervezői licitálásra hívják mindazokat, akik a kultúra, a színház, és a sport „ereklyéinek” lelkes, szenvedélyes gyűjtői. Keresse meg ezeket a tételeket, és emeljen licitet!

Gól –Gól- Gól!

Albert Flórián, Buzánszky Jenő, Grosics Gyula, FTC, Futball-láz… 

Számos sportoló aláírásával ellátott relikvia a tét!

A korábbi aukción bemutatott 3 új témaköri besorolás kiemelt figyelmet kapott…
Ezért az Antikvárium.hu csapata újra elhozza Önöknek ezeket a témaköröket!

„Művészi borítóterv”-ek, a„művészi illusztráció”-k, valamint „védőborítós példányok” .

Fedezze fel azt, ami nem mindennapi!

130 első kiadás, 20-nál is több bibliofil kötet, 24 kötet híres emberek könyvtárából, több mint 130 regény, novella, elbeszélés, verseskötet és dráma, számos művészien illusztrált kötet, több különleges dedikáció, számos történelmi személy és politikus kézjegye, …

Licitáljon Ön is! Hisz tudja:

„Először, másodszor, harmadszor! Elkelt!”

Az egyes köteteket az érdeklődők megtekinthetik, és személyesen kézbe vehetik a webáruház IX. kerületi, budapesti átadópontján október 14-től 22-ig.

A már jól ismert módon minden egyes kötetről az átlagos katalógusinformációnál sokkal gazdagabb fotóanyag és írásos háttérinformáció (a leiratokon túl előszó, tartalomjegyzék és fülszöveg van minden olyan könyvnél, ahol ezek rendelkezésre állnak) található a webáruház aukciós felületén, hathatósan segítve ezzel a licitálás előtti tájékozódást új és visszatérő ügyfelei számára egyaránt.