A januárban fellobbant vitának a Documenta megnyitása előtti rendezésére, így a kiállítás „tehermentesítésére” irányuló kísérletek rendre kudarcot vallottak, sőt a polémia előbb Frank-Walter Steinmeier német államfőnek a megnyitón mondott beszéde, majd az egyik bemutatott mű egyértelműen antiszemita szimbolikája kapcsán magasabb fokozatba kapcsolt.
Május 15-i írásunkban már részletesen beszámoltunk arról, hogy a vitát egy, az antiszemitizmus ellen küzdő helyi, azaz kasseli szervezet indította el, amely főként egyes palesztin szervezeteknek a „nemzetközi lumbung” csapatába való meghívását kifogásolta. A témára történelmi múltjából adódóan a német politika, mint mindig, ezúttal is rendkívül érzékenyen reagált, s csakhamar már a szövetségi kormány, illetve a Németországi Zsidók Központi Tanácsa is intenzíven foglalkozott a vádakkal. Előbbi inkább elfogadva a Documenta adminisztratív és művészeti vezetésének az antiszemitizmus vádját következetesen visszautasító álláspontját – az idei Documenta művészeti vezetője, mint ismeretes, az indonéz ruangrupa csoport –, utóbbi viszont magáévá téve, sőt felerősítve a vádakat. Claudia Roth, aki államminiszterként felel a kulturális ügyekért, a Documenta és a zsidó szervezetek vezetőivel is többször találkozott és közvetítőnek is felajánlkozott a feszültség enyhítése érdekében, ám az ő erőfeszítéseit sem kísérte siker.
A Documenta vezetése még a rendezvény megnyitása előtti hetekre egy háromrészes vitasorozatot tervezett a feszültség oldása és annak megakadályozása érdekében, hogy az magára a Documentára is rányomja a bélyegét, ám sem a tematika, sem a meghívottak névsora körül nem alakult ki konszenzus, így a sorozatot végül elhalasztották, sorsa jelenleg teljesen bizonytalan. A témával foglalkozó írásunk megjelenése óta az ügyben több új fejlemény is történt, melyek egy része már a Documenta múlt heti megnyitásához kapcsolódik. Míg korábban a vita elsősorban nyilatkozatháború formájában zajlott, május végén ismeretlenek már erőszakos akciót hajtottak végre: betörtek egy olyan kasseli épületbe, amely az antiszemitizmus-vádakat hangoztatók célkeresztjében lévő palesztin Question of Funding csoport kiállításának ad otthont. Az ismeretlenek olyan jelszavakat mázoltak a falakra, amelyek akár halálos fenyegetésként is értelmezhetők. Ennek szelídebb előzményei voltak a fontos Documenta-helyszínek közé sorolható ruruHaus falán megjelent Szabadság iszlám helyett!, Nincs kompromisszum a barbárokkal! Következetes harcot az iszlám ellen! és hasonló feliratok. Nyilván ezek az akciók is szerepet játszottak abban, hogy az egész nemzetközi lumbung közösség, azaz a Documenta előkészítésében résztvevő csoportok, kurátorok, a kiállító művészek június elején egy közös nyilatkozatot tettek közzé, amelyben visszautasítják a ruangrupa és a lumbung közösség más tagjait érintő antiszemitizmus vádakat. A nyilatkozat aláírói között ott van az OFF-Biennále csapata, Somogyi Hajnalka, Erőss Nikolett, Székely Katalin, Szakács Eszter és Lázár Eszter, valamint Németh Ilona képzőművész is. A nyilatkozat leszögezi aláíróinak határozott állásfoglalását a diszkrimináció minden formájával, köztük az antiszemitizmussal szemben, valamint sajnálkozását amiatt, hogy a mainstream sajtó egy része is felkapta azokat a vádakat, melyek kiindulópontja a bevezetőben említett kasseli blogbejegyzés volt.
Bár az elmúlt hetekben már nyilvánvalóvá vált, hogy ez a vita nem fog nyugvópontra jutni a Documenta megnyitója előtt, arra kevesen számítottak, hogy maga a megnyitó is olajat fog önteni a tűzre. Pedig így történt és rögtön beigazolódtak a lumbung közösségnek a sajtó egy részével kapcsolatos vádjai is. Németország legnagyobb példányszámú napilapja, a Bild-Zeitung például Documenta és zsidógyűlölet – Steinmeier megnyitja a szégyen művészeti vásárát címmel számol be a megnyitóról. Attól most tekintsünk el, hogy a Documenta nem vásár – a Bildet nem mindig jellemzi a tényekhez való makacs ragaszkodás –; ez a szenzációhajhász cím érthető módon megforgatja a kést mindazok szívében, akik minden tudásukat beleadva évekig megfeszített erővel dolgoztak a rendezvény előkészítésén. De csaknem ugyanezt tette a többek között higgadtsága és megfontoltsága miatt is nagy népszerűségnek örvendő német államfő, Frank-Walter Steinmeier is, aki beszédében utalt arra, hogy sokáig még az is bizonytalan volt, hogy eljön-e egyáltalán a megnyitóra és megfogalmazásaival indokoltnak láttatta a Documentával szemben megfogalmazott antiszemitizmus-vádakat. Ez nemcsak a szervezőket, de a művészeti sajtó egy részét is meglepte.
Az egyik mértékadó, tárgyilagosságáról ismert német művészeti folyóirat, a Monopol Steinmeier szereplésére utalva Ez a beszéd botrány címmel számol be a megnyitón történtekről. A Monopol cikkét mi is hosszabban ismertetjük, mert pontosan kiderül belőle, hogy mit és miért mondott a német államfő, s az is, hogy beszéde miért volt botrányos a folyóirat szerint. Legtöbbet idézett mondataiban az elnök arról beszélt, hogy miközben az izraeli politika bírálata megengedett, amikor viszont a kritika átcsap Izrael létezési jogának megkérdőjelezésébe, az már átlép egy vörös vonalat. Néhány mondattal később kiderül az is, miért gondolja Steinmeier, hogy Kasselben most ez történt; kijelenti ugyanis, hogy Izrael bojkottja pontosan ezt, azaz létezési jogának megkérdőjelezését jelenti. Ezt a következtetést pedig abból vonja le, hogy a kiállító művészek – egyébként szokatlanul hosszú – listáján nem szerepel izraeli (ami nem azt jelenti, hogy ne lennének a résztvevők között zsidó művészek). A lap rögtön fel is teszi a kérdést: ezentúl Németországban minden csoportos kiállításon ragaszkodni kell bizonyos kvótákhoz? Majd leszögezik: az, hogy egy országból nem szerepelnek művészek a Documentán – vagy bármilyen más művészeti eseményen –, semmiképp sem jelenti az adott ország létezéshez való jogának megkérdőjelezését. Ezen az alapon az idei Documenta sok más ország ilyetén jogának kétségbe vonásával is vádolható lenne, hiszen a kurátori koncepció középpontjában ezúttal a globális Dél áll, és a legtöbb fejlett ipari országból Izraelhez hasonlóan nem hívtak meg művészeket, vagy ha igen, akkor olyanokat, akik nem a többségi társadalmat képviselik. Dániából például egy olyan csoportot hívtak meg Kasselbe, amely a menedékjogot szerezni kívánókat képviseli, Ausztráliából egy benszülött, aboriginál művészt, aki az őslakosok eltulajdonított földjeinek visszaszerzéséért harcol, s a példák között említi a Monopol írása a roma művészek által képviselt Magyarországot (RomaMoMa projekt) is. Számos más országot pedig senki sem képvisel, de ez nem az ENSZ-közgyűlése, hangsúlyozza a lap, hanem egy adott fókuszú kiállítás, ami jelen esetben a globális Dél művészeire koncentrál. Márpedig az ő nézőpontjuk más, mint Németországé.
Alig egy-két nappal a megnyitó után aztán ismét fordult a kocka. Ekkor tűnt ugyanis fel, hogy a Friedrichsplatzon elhelyezett egyik nagy méretű vásznon, a Taring Padi nevű indonéz művészcsoport alkotásán – többek között – egy disznófejű katona látható, sisakján Mossad felirattal, sálján pedig Dávid-csillaggal. Erre teljes joggal mondta Meron Mendel, az Anne Frank Képzési Központ vezetője – aki eddig megvédte a Documentát az antiszemitizmus-vádakkal szemben – , hogy ez a mű csak egyfajta interpretációra ad lehetőséget, ezért felhívta a Documenta vezetését – első lépésként – a mű azonnali eltávolítására. További lépésként pedig szükségesnek nevezte annak alapos feltárását, mi és mikor siklott ki az előkészületek során és milyen tanulságokat kell mindebből levonni. Hozzátette azt is, hogy a történtek fényében sem indokolt az egész rendezvényre rányomni az antiszemitizmus bélyegét. (Az inkriminált művet szerzői jogi okokból nem reprodukálhatjuk, azonban az itt megtekinthető – a szerk.)
Megszólalt a Documentát a vádakkal szemben eddig megvédő Claudia Roth államminiszter is. „Véleményem szerint ez egyértelműen antiszemita képi nyelv. Még egyszer hangsúlyozom: az emberi méltóság védelme, az antiszemitizmus elleni fellépés, csakúgy, mint a fellépés a rasszizmus és az emberek közötti ellenségeskedés szításának minden formája ellen együttélésünk alapja és ez az a pont, ahol a művészi szabadság határokba ütközik” – mondta és hozzátette, a Documenta vezetésének ezt haladéktalanul nyilvánvalóvá kell tennie a kurátorok és a művészek számára és le kell vonnia a szükséges következtetéseket.
Olaf Zimmermann, a Német Kulturális Tanács elnöke „várható botrányról” beszélt; szerinte „most a Documenta tulajdonosainak, azaz Hessen tartománynak és Kassel városának kell tiszta vizet önteniük a pohárba, tekintettel arra, hogy a Documenta menedzsmentje ezt nem tudja vagy nem akarja megtenni”. Várható, hogy a documenta GmbH tulajdonosai a napokban rendkivüli ülést tartanak, ahol meghallgatják a társaság vezérigazgatója, Sabine Schormann beszámolóját a történtekről és a tervezett intézkedésekről – és vélhetően döntenek a vezérigazgató sorsáról is.
Közben érzékelhető az is, hogy a helyi politikusoknak lassan kezd elegük lenni a documentából, aminek városuk 55 éve ad otthont. Emlékezetes, hogy a legutóbbi, öt évvel ezelőtti documenta óriási költségvetési deficittel zárult, ami a városra és a tartományra is komoly anyagi többletterhet rótt, most pedig a fentebb ismertetett helyzet okoz nekik komoly fejtörést. A szélsőjobboldali AfD tartományi vezetője már egyenesen a rendezvény azonnali lefújását követeli.
Most már komoly a veszélye annak, hogy az idei Documenta főként az antiszemitizmus-vitáról maradjon meg az emlékezetben és kevesebb figyelem jusson azokra a témákra – közösség, erőforrás-megosztás, együttműködés – melyeket a rendezvény eredetileg a figyelem fókuszába kívánt állítani, és amelyek megjelenítése az első napok tapasztalatai szerint élénk érdeklődést keltett, jó fogadtatásra talált a látogatók körében. Nagyon határozott és gyors lépésekkel kerülhető csak el, hogy az idei az elszalasztott lehetőségek Documentája legyen.
A Documenta 15-re a későbbiekben még részletesen visszatérünk.
● Frissítés, június 21.
Amikor tegnap megosztottuk olvasóinkkal a fenti írást, nem sok kétségünk volt afelől, hogy már ma aktuális lesz egy frissítés. A botrány elkerülhetetlen, de a károk mérséklésére mindig van mód. Ahogy az várható volt, a monumentális méretű és igen frekventált helyen, a Fridericianum előtte téren, egy installáció részeként kifeszített vásznat még tegnap letakarták, és a mai napon végleg el is távolították. (A mű letakarásáról többek között itt lehet megtekinteni egy fotót.) Ebben semmi meglepő nincs; érdekesebb az, ahogyan a mű szerzője, az indonéz Taring Padi művészcsoport kommentálta egyrészt az antiszemiztizmus-vádat, másrészt alkotásuk letakarását, majd eltávolítását. Nyilatkozatukban leszögezik, hogy People’s Justice című munkájuk nem új, 2002-ben született és még abban az esztendőben bemutatták az Adelaide-ben megrendezett dél-ausztráliai művészeti fesztiválon, ahol az nem keltett semmilyen botrányt. Ezen a művön, mint számos más alkotásukon, alapvetően Indonéziának a Suharto-diktatúra éveiben átélt szenvedéseit kívánták bemutatni, összekötve azokat más, háború és erőszak sújtotta országok népeinek szenvedéseivel. „Nagyon szomorúak vagyunk, amiért ennek a műnek egyes részleteit eredeti szándékunktól eltérő módon értelmezik. Elnézést kérünk azokért a sérelmekért, melyek ebben a kontextusban keletkeztek” – hangzik a nyilatkozatban, ami így folytatódik: „Ezért, mély sajnálatunkra, letakarjuk a munkát. Ez a mű annak gyásznak az emlékműve lesz, amit e pillanatban a dialógus lehetetlensége miatt érzünk. De reméljük, hogy ez az emlékmű egy új dialógus kiinduló pontja lehet”. Mindez nem hangzik rosszul, de azért olvastunk már markánsabb elhatárolódást is az antiszemitizmustól….
A téma persze 24 óra alatt bejárta a világsajtót és felbukkant a vezető politikai napilapokban is. A kommentárok többsége keményen bírálja a Documenta vezetését, mondván, az inkriminált mű nem előzmények nélkül és nem váratlanul bukkant fel; a vészcsengőnek a fejekben már jóval korábban meg kellett volna szólalnia. Egyes lapok néhány oldalvágást is tesznek azon laptársaik felé, melyek korábban rémeket látónak nyilvánították azokat, akik tartottak az antiszemitizmus megjelenésétől a rendezvényen. A Neue Zürcher Zeitung éppen az általunk is idézett német Monopol magazint állítja pellengérre, mely egyenesen botrányosnak minősítette a német államfőnek a megnyitón elhangzott, a figyelmet az antiszemitizmus megjelenésének veszélyére felhívó beszédét. A sajtóbírálatokból kijut Sabine Schormannak, a Documenta vezérigazgatójának is, aki a People’s Justice-t ért első bírálatok után még arról beszélt, felkér külső szakértőket is annak elbírálására, mit is jelent ez a mű. Azt azonban a biztonság kedvéért, a felelősséget elhárítva gyorsan hozzátette, hogy a Documenta menedzsmentjének nem áll és nem is állhat jogában előzetesen megszűrni a bemutatásra szánt alkotásokat. A felelősök keresése nyilvánvalóan folytatódik, de annyi máris bizonyos: minden érintett elszalasztotta a lehetőséget, hogy jól jöjjön ki ebből a helyzetből.
Borítókép: a Documenta 15 jóvoltából
