Latest Posts

Mi a műalkotás? – 2. rész

Fiatal művészettörténészként sokszor kérték számon tőlem az ismerőseim, hogy „Ez a mázolmány, miért műalkotás?”, ezután jöttek a hosszas magyarázkodások és a végeláthatatlan viták. Ahhoz, hogy megértsük a kortárs művészetet először is tisztáznunk kell a következő kérdéseket: Mitől lesz műalkotás az áruházok polcairól ismert Campbell leveskonzerv? Mi különbözteti meg a tucattermékektől Andy Warhol Brillo-dobozait? Mit nevezhetünk műalkotásnak?

A kérdésekre Arthur C. Danto A közhely színe változása és A művészet vége? című művészetfilozófiai írásai adnak választ, ezért a cikk további részében az amerikai filozófus gondolait idézem.

A Brillo-doboz, mint metafora

1964-ben rendezték meg a Keleti 74 utcában az egykori Stable Gallery-ben Warhol kiállítását, ahol Brillo-dobozok hasonmásait láthatta a közönség, „mintha a galériát arra kényszerítették volna, hogy súrolószivacs raktárként működjen”.

A Brillo-dobozok műalkotások lettek, mert a művészeti világ intézményes keretein belül annak tekintették őket. Felvetődik a kérdés: Miért műalkotások Warhol dobozai, mikor 1964-ben az áruházak polcain található közönséges dobozok egyáltalán nem számítottak műalkotásnak?

Danto érvelése szerint a műalkotások nem abban térnek el a „puszta valóságos dolgoktól” hogy imitálnak, hanem hogy reprezentálnak (az ábrázolásnak nem feltétele az utánzás). A reprezentáló jelleg azonban nem elegendő a műalkotás definiálásához, hiszen vannak olyan ábrázolások, amik nem lesznek műalkotásokká. Ezért Danto szerint a műalkotások tulajdonképpen olyan reprezentációk, amelyek egyúttal kifejezések is. Nem pusztán megmutatják saját tartalmukat, hanem a módról is beszélnek, azaz reprezentálják az üzeneteket és kifejeznek róla valamit.

Andy Warhol: Brillo-doboz. A WikiArt jóvoltából

A képlet a következő:

Műalkotás = dolog (reprezentáció – aminek nem feltétele az imitálás) + értelmezés

„Első pillantásra úgy tűnik, a Brillo doboz ugyanazt az üdítő oda-nem-illést hozza a művészet világába, mint Strauss operájában a commedia dell’arte figurák Ariadne szigetére. Úgy tűnik, forradalmi és egyben nevetséges követelést fogalmaz meg, aminek nem az a célja, hogy felforgassa a műalkotások társadalmát, mint inkább az, hogy elismert tagként maga is bekerüljön: ugyanolyan jogú helyet követel magának, amilyennel a magasztos tárgyak rendelkeznek. Egy pillanatig úgy tűnik, a követelés teljesítése minden bizonnyal lealacsonyítaná a művészeti világot: szóba sem jöhet, hogy egy ilyen közönséges és alpári tárgyat a művészeti világba befogadva kitüntetett szereppel ruházzunk fel. Ám ekkor rájövünk, hogy a műalkotást – a „Brillo-doboz”-t – összetévesztettük a kereskedelem valóságában létező mindennapi megfelelőjével. A mű azzal követeli meg, hogy művészet legyen, hogy egy pimasz metaforát ad elő: a brillo-doboz-mint-műalkotást. És a közönséges tárgynak ez az átlényegítése végső soron semmit sem változtat meg a művészeti világban. Csupán tudatosítja a művészet struktúráit, melyeknek természetesen bizonyos történeti fejlődésen kellett keresztülmenniük, hogy ez a metafora lehetségessé váljon. Abban a pillanatban, hogy lehetséges lett, valami a Brillo doboz-hoz hasonló elkerülhetetlen és értelmetlen lett. Elkerülhetetlen, mert ezt a gesztust meg kellett tenni, vagy ezzel vagy egy másik tárggyal; értelmetlen, mert ha egyszer már meg lehetett tenni, nem volt rá ok, hogy megtegyék.” Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása

Az Artsy jóvoltából

Danto szerint a műalkotások harcot vívnak az idővel, abban az értelemben, hogy bizonyos remekművek nem lehetnének műalkotások a törtélem bizonyos korszakaiban, például ha Prakszitelész korában egy szobrász csak torzókat készített volna, előbb-utóbb felkopott volna az álla, mert a torzók akkor nem számítottak műalkotásnak.

Következő cikkünkben annak járunk utána, hogy mi különbözteti meg az eredeti műalkotást a hamisítványtól és mi történik, ha egy hétköznapi ember Warhol után leemel egy Brillo-dobozt az áruház polcáról és műalkotásként próbálja eladni!

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Kerüljön közelebb a kortárs művészethez!

Szeptemberi ajánlónkban a Gallery Weekend Budapesten megtekinthető tárlatokból válogattuk!

A Gallery Weekend Budapestet a Kortárs Galériák Egyesülete és a Kreatív Platform Kortárs Művészeti Alapítvány szervezésében rendezik meg szeptember 9. és 10. között. Ezen a hétvégén minden a kortárs művészetről szól majd a fővárosban: tárlatvezetések, megnyitók és túrák a legjobb magángalériákban.
A kortárs művészet iránt érdeklődőknek két napjuk van arra,  hogy a 12 galéria (Art+Text Budapest, Chimera-Project Gallery, Deák Erika Galéria, Faur Zsófi Galéria, Horizont Galéria, INDA Galéria, Kisterem, Knoll Galéria, MissionArt Galéria, Molnár Ani Galéria, Várfok Galéria és VILTIN Galéria) tárlatainak valamelyikébe elmenjenek. Aki pedig nem tudna részt venni a kortárs művészeti fesztiválon, annak sem kell elkeseredni, ugyanis a kiállítások a nyitott hétvége után is mindenkit szertettel várnak!

noir et blanc – Hetey Katalin és Konok Tamás
Megtekinthető: Art+Text Budapest, 2017. szeptember 7. – szeptember 29.

Az Art+Text Budapest a párizsi magyar absztrakt mesterek egyik utolsó mohikánjának, Konok Tamásnak (1930–) és a geometrikus szobrairól ismert Hetey Katalinnak (1924–2010) az alkotásait állítja a középpontba. A noir et blanc címet viselő tárlat a Párizs–Zürich–Budapest háromszögben megszülető két párhuzamos életműből válogat. Célja a több mint fél évszázadon átívelő két pályaív fekete-fehérre hangszerelt állomásainak végigjárása: a korai arte povera szobroktól és monokróm reliefektől kezdve, a gipsz objekteken és mobil plasztikákon át, a redukált jelformákig és a geometrikus festői struktúrákig. Magyarországon soha be nem látott művészettörténeti ritkaságok a ’60-as évekből és két kiérlelt, Párizsban fogant, mégis hazatért gazdag absztrakt életmű – feketén-fehéren.

Égig Érő Küszöb – Pintér Gábor
Megtekinthető: Deák Erika Galéria, 2017. szeptember 7. – október 14.

Pintér Gábor a kortárs magyar képzőművészet rejtőzködő tehetsége, aki hosszú hallgatás után lép legfrissebb sorozatával a festészetre kiéhezett közönség elé a Deák Erika Galéria szezonnyitó kiállításán. Pintér Gábor a nemzetközi viszonylatban évtizedek óta meghatározó festészeti irányzat, az úgynevezett bad painting magyar képviselője. Hagyományos olaj-vászon technikával készült festményeket, papírmunkákat és installációkat is készít. Festményei furcsa szituációkat feldolgozó, elsősorban korunk fogyasztói társadalmának kritikus szemléletét tükröző életképek. Élénk színek, erőteljes gesztusok és vastag ecsetvonások jellemzik expresszív vásznait, melyek ugyanakkor valós és hipotetikus jeleneteket is rögzítenek, gyakran egyszerre közvetítenek realista és szürreális hatást.

A létezés pillanatai – Barabás Zsófi
Megtekinthető: Faur Zsófi Galéria, 2017. szeptember 7. – október 2.

A létezés pillanatai címmel szeptember 7-én nyílik Barabás Zsófi legújabb kiállítása a Faur Zsófi Galériában.  A tárlat címe megegyezik Virginia Woolf halála után megjelent önéletrajzi ihletésű novella füzérének címével (eredeti nyelven: Moments of Being). Azokra a kimerevített pillanatokra utal, amikor egy-egy villanásra megtapasztaljuk a valóság esszenciáját. A nagyméretű képek személyes történeteket mutatnak be, absztrakt formában. Barabás Zsófi írásos jegyzetek helyett, vizuális naplót vezet élményeiről. Az elmúlt egy évben több mint száz kisméretű, fekete-fehér vázlat készült vasúti fülkékben, reptéri várókban, vagy utazások során. Ezekből kerültek ki azok, amelyeknek hatalmas színes mását olaj-vászon képeken csodálhatják meg a látogatók. A festmények mellett a vázlatok is megjelennek majd a kiállítási térben.

Kontúrok hasadnak ki a hideg dióda sugárzásából – Jakub Choma, George Crîngaşu, Keresztesi Botond
Megtekinthető: Horizont Galéria, 2017. szeptember 6. – október 11.

A Horizont Galéria csoportos kiállítása három fiatal közép-kelet-európai művész munkáiból mutat be kurátori válogatást, amely a művészek figuralitáshoz fűződő viszonyát helyezi a vizsgálat középpontjába. Ez azért is fontos kérdés, mert a képzőművészet figuralitásának relevanciáját a XXI. század digitális képkorszaka sem számolta fel igazán, ahogyan korábban a fotográfiai reprezentáció megjelenése sem lúgozta ki az alakokat a festészetből. A digitális képek széleskörű elérhetősége egy olyan művészgeneráció színrelépését inspirálta, aminek a vizuális stratégiája ösztönösen adaptálódott a digitális képszerkesztés anyanyelvéhez.
Az újrafogalmazódó figuralitás immáron nem függetleníthető a kortárs vizuális kultúrától, az új generáció festészete pedig a kortárs alkalmazott grafika szűrőjén keresztül értelmeződik újra, kevesebb klasszikus festői gesztust vonultat fel, mint akár a korábbi fotórealista tendenciák. Az alkalmazott grafika megoldásaira támaszkodó festészet előszeretettel halmoz és homogenizál hibrid textúrájú képein és erősen támaszkodik a kollázs-technikára is, ami egyértelműen mozgásba lendíti a szürrealizmus örökségét is.

D. 365 napja –  Eperjesi Ágnes
Megtekinthető: INDA Galéria, 2017. szeptember 6. – október 20.

Eperjesi Ágnes képzőművész több mint háromszáz darab kézzel kivájt, színes szappannal dolgozik, amelyeket ismerőseitől, egy autista fiatalember, Dávid szüleitől kapott. A tárgyak egy olyan hosszú, évekig tartó munkálkodás termékei, amely során Dávid naponta kikapart egy-egy intenzív illatú szappant a körmeivel. Eperjesi legújabb projektje keretében többféleképpen dolgozza fel az említett anyagot. Első megközelítésében tárgyfotókat készít a szappanokról. A fekete-fehér felvételek erősen absztraháló képi fogalmazása átlényegíti a krémszín tárgyakat. Második lépésben kiegészíti a kikapart szappanokat: formájukat a beavatkozás előtti állapotra, a szappan sorozatgyártása során alkalmazott eredeti öntőformához igazított formára alakítja vissza. A kiegészítéshez betont használ, ami kontrasztban áll a szappan sérülékeny, puha anyagával. A művész rajtuk keresztül közvetíti saját gondolatait az akadályoztatott életet élők és egészségesnek mondott társaik egymáshoz való viszonyáról.

Hosszúélet – Ember Sári
Megtekinthető: Molnár Ani Galéria, 2017. július 5. – szeptember 29.

Ember Sári legújabb munkáiban szorosan épít korábbi kiállításaira, ugyanakkor egy másik, fiktív nézőpontból gondolja újra a családi örökség, a múltfeldolgozás témáit és az embereknek a tárgyakhoz fűződő viszonyát. A Molnár Ani Galéria kiállítótere egy képzeletbeli család nappalijává alakul át. A helyspecifikus installációban megjelenő objektek egyszerre rendelkeznek funkcióval és hatnak pusztán dekorációként; formaviláguk ismerős, ugyanakkor színük, megmunkáltságuk szokatlan és ironikus. Ebben a térben nem önmagukba záródó, „üres” dolgokat látunk, hanem felidéződik egy család tárgyakon keresztül kirajzolódó történetének láthatatlan mintázata. Ezek a maszkok, kerámiák és egyéb objektek sajátos viszonyrendszerben állnak egymással: antropomorffá válva sorozatokba és konstellációkba rendeződnek, valamint megjelennek fotókon is, mint valakihez tartozó, személyes tárgyak. Ezáltal egyszerre érezzük magunkat – a lakásgaléria tulajdonságaira is építve – egy otthonos környezetben és egy múzeumszerű díszletben, amelynek elemei a megnyitó napján kilépnek a zárt térből és a kertben is felbukkannak.

masafranyoyuki – franyo aatoth, Kai Masayuki 
Megtekinthető: Várfok Galéria, 2017. szeptember 5 – 30.

A Várfok Galéria ősszel aatoth franyo és Masayuki Kai munkáit mutatja be egy közös kiállítás keretében. A magyar és a japán művész alkotásai közti fő kapcsolatot a természet és az emberiség viszonyának kritikai vizsgálata jelenti. Emellett Kai készítette a japán fordítást aatoth Az utazó alkoholista kéziszótára című, 14 nyelvre lefordított és több kiadást megélt hiánypótló irodalmi alkotásához.
aatoth franyo (1954, Mátészalka) művészete nem illeszkedik pontosan művészettörténeti tendenciákhoz, habár legújabb képei az absztrakt expresszionisták dinamikus kifejezésmódjára, ready-made tárgyai neodada gesztusokra emlékeztetnek. A művészre az ázsiai kultúra és a természet hatott és hat a mai napig, ám a több mint harminc éves alkotói tevékenysége folyamatos megújulásokkal teli. Az újabb műveiből fokozatosan „kopik ki” az aatoth-féle vörös szín és helyét a természet zöldje és kékje veszi át úgy, ahogy az emberi figurák dominanciáját felváltják a thai dzsungel pálmafái.
Kai Masayuki (1958, Hirosima /J) japán származású festőművész 1976 óta aktív Franciaországban. Kai Masayuki művészetét a természet elemi erejének alázattal való megközelítése hatja át. Ennek a kozmikus rendnek a részeként értelmezi az emberiséget és benne saját magát. Kai műveiben a világhoz való spirituális hozzáállás tükröződik; a földet és a talajt tartja az emberiség számára a legfontosabb „viszonyítási alapnak”, így a Föld és más bolygók kapcsolata is foglalkoztatja.

Acélképek – Megyik János
Megtekinthető: Viltin Galéria, 2017. szeptember 1 – 30.

A VILTIN Galéria évadnyitó kiállításán Megyik János Kossuth-díjas képzőművész legújabb művei kerülnek bemutatásra. Megyik művészetének lényegét a független, szubjektív, költői geometria jelenti. Az újgeometria jeles képviselőjének munkáit – a fenti gondolata értelmében – a táblakép struktúrájának modellezése, a transzformáció, a rajz szeretete, a forma és az anyag által inspirált állapot rögzítése jellemzi. Kutatásai sajátosan az euklideszi geometriára épülő perspektivikus kép transzformációjából indulnak ki: akár Paolo Uccello, vagy Leonardo táblaképeinek szerkezetét analizálja, Megyik a projektív geometria elvei szerint értelmezett rajzai alapján készíti térkonstrukcióit. Acélképei a képzőművészet és az építészet kölcsönhatását és átjárhatóságát állítják éppúgy, mint korábbi munkái. Az alkotói folyamat azonban az elkészült térkonstrukciók keretbe rögzítésével zárul, mert a projektív geometria elvét használva úgy véli, a projektivitás érzékeléséhez szükséges a kép kerete, amely kijelöli a képi tér határait. Acéltáblái és keretei a harmónia és az egyensúly egyáltalán nem súlytalan darabjai.

Edvard Munch önarcképei 18 éves korától 80 éves koráig

“A festés számomra betegség, mámor. Betegség, amitől nem akarok szabadulni, mámor, amire szükségem van.” Edvard Munch

Edvard Munch 18 és 80 éves kora között számos önarcképet festett, amelyek  az önvizsgálódáson túl alkotói útkeresését is szemléltetik. Cikkünkben összegyűjtöttük Edvard Munch önarcképeit és időrendi sorrendbe tettük az alkotásokat, hogy láthassuk hogyan változott a legendás festő stílusa és hogyan látta magát évről évre.

“Azokat a színeket és vonalakat festettem meg, amelyeket a képzeletemben láttam. Emlékezetből festettem mindent, semmit sem téve hozzá e látványhoz, semmilyen más apró részletet. Ez az oka képeim egyszerűségének és szembetűnő ürességének. Gyerekkori élményeimet vittem vászonra. Egy régen elmúlt nap borús színeit.” Edvard Munch

Az 1863. december 12-én született kisfiú ötéves korában tuberkulózisban elvesztette édesanyját, 14 éves korában pedig nővérét, másik testvére pedig megőrült. Edvard édesapja depressziós volt és orvosként gyakran gyógyított Oslo nyomornegyedeiben. A szülői örökség  és a halálesetek hatására Munch úgy érezte, hogy a betegség és az őrület egész életében követi, a démonok elől nem tud elmenekülni. Nagynénje javaslatára megpróbálta festéssel elűzni a nyomasztó gondolatokat. Apja nem nézte jó szemmel fia új hobbiját, azt szerette volna ha mérnök lesz és 1889-ben bekövetkezett haláláig próbálta eltiltani a fiát a “szentségtelen munkától”.

“Föl kell hagynunk az olyan enteriőrök megfestésével, amelyeknek olvasók és kötögető nők láthatók. Élő embereket kell festenünk, akik lélegeznek és éreznek és szenvednek és szeretnek.” Edvard Munch

Munch képeinek szenvedélyessége és a hagyományokat elvető képzelőereje miatt állandóan a viták kereszttüzében állt. 1890 körül bontakozott ki eredeti stílusa: a szecessziósan kígyózó vonalak, a táj ívei, a komor tónusok nem díszítőelemek, segítségükkel mély lelki folyamatokat tárt fel.

A kilencvenes évek közepétől egy évtizeden keresztül állandó utazásban telt élete, Norvégia mellett főként Berlinben és Párizsban élt és alkotott, s az Egyesült Államokban is voltak kiállításai.  Az állandó utazás, a megfeszített munka idegösszeroppanáshoz vezetett, 1908-ban és 1909-ben hosszabb időt szanatóriumban töltött. Gyógyulása után az oslói egyetem aulájának kifestését kezdte meg, fő motívuma az allegorikus képekkel körülvett Nap lett. Késői alkotásai kevéssé avantgárd jellegűek, több önarcképet is készített. Képeit a nácik degenerált művészetnek titulálták és nem sokkal hatalomra kerülésük után eltávolították őket a német múzeumokból. Edvard Munch 1944. január 23-án az Oslo melletti Ekelyben halt meg. Vagyonát és minden művét Oslo városára hagyta, ahol 1963-ban nyílt meg a Munch Múzeum.

1881 (18 évesen)
1886 (23 évesen)
1891 (28 évesen)

1895 (32 évesen)
1903 (40 évesen)

1904 (41 évesen)

1906 (43 évesen)

1909 (46 évesen)

1911 (48 évesen)

1919 (56 évesen)

1923 (60 évesen)

1926 (63 évesen)

1930 (67 évesen)

1940 (77 évesen)

1942 (79 évesen)

1943-1944 (80 évesen)

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
A sikoly festője, Edvard Munch
Szorongás és gyermekkor Munch vásznain
„A betegség, őrület és halál angyalai vették körbe” Edvard Munch gyermekkorát
Neki köszönhetjük a világ legkegyetlenebb sikolyát

Képek:
WikiArt

Egész estés filmen elevenednek meg Vincent Van Gogh képei

Több mint száz művész és filmes összefogásával született meg a szálkás ecsetvonásairól könnyen felismerhető festő  figuráit felvonultató egész estés festményfilm. 

Forrás: theodysseyonline.com

A Loving Vincent című film – mely Van Gogh művészetét köti össze a művész élettörténetével – Dorota Kobiela festő és Hugh Welchman filmes együttműködésében készült, s mint olyan, minden idők első ilyen típusú életrajzi filmje, írja a Huffington Post.

Forrás: materialicious.com

A film Van Gogh 1890-ben bekövetkezett hirtelen halála, vitatott öngyilkossága körül vizsgálódik. A narrátor, egyben a Loving Vincent nyomozó-figurája egy létező Van Gogh-portré alanya, Armand Roulin (a történet érdekessége, hogy Van Gogh 1888-ban és 1889-ben a teljes Roulin családot megfestette, a férj, Joseph, a feleség Augustine, és a három gyermek, Armand, Camille és Marcelle portréit).

Forrás: wroclaw.pl

125 művész közreműködésével készült el a film. A művészek egy közösségi médiás felhívás után csatlakoztak a filmes projekthez, és 120 Van Gogh-festmény elemeiből állítottak elő 65,000 festett képkockát, Lengyelországban, egy gdanski stúdióban. A film cselekménye Van Gogh 800 levelének tartalmából állt össze.  Az alkotók szerint ha az összes, a film számára készült festményt lefektetnénk egymás mellé a földre, nagyobb területet foglalnának el mint London vagy Manhattan.

Forrás: amsterdo.com

 A filmet idehaza is láthatjuk már a mozis bemutató előtt, a szeptember 8-17. közötti Jameson Cinefest – 14. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nagyjátékfilm programjában.

A film előzetese:

Forrás:
Gyönyörű, festett Van Gogh-életrajzi film készült, itt az előzetes
Lélegzetelállító film készül Vincent Van Goghról
Elkészült a világ első festményfilmje