Latest Posts

Kalapács alatt Salvador Dalí két festménye

Árverésre viszi a Sotheby’s Salvador Dalí két festményét, amelyet maga a művész adott el az 1930-as években egy argentin grófnőnek. A műalkotások február 28-án a londoni aukciósház impresszionista és modern művészeti árverésén cserélhetnek gazdát.

“Ezek azok a festmények, amelyek miatt megéri a munkám. Újra felfedezett alkotások. Csúcsminőségűek, amikor először látod őket és be kell áraznod, nagyon megtiszteltetve érzed magad, hogy egy ilyen gyöngyszemet először vihetsz piacra” – hangoztatta Thomas Bompard, az aukciósház illetékese.

A két festményt a katalán festő Cuevas de Vera grófnőnek festette, aki Argentínában és Franciaországban élt és barátságot kötött az 1920-30-as évek Párizsában élt művészekkel, kulturális személyiségekkel, köztük Luis Bunuellel, akivel viszonya is volt, valamint Dalíval, Picassóval és Jean Cocteau-val.

Dalí szerette az erős asszonyokat, így könnyen megbarátkozott a grófnővel, aki nemcsak gazdag és különc volt, hanem feminista, politikával foglalkozó nő. A Tota becenevű nő mágnesként vonzotta Dalít – idézte a művészettörténészt a The Guardian című brit napilap.

Mindkét festmény érzelmileg túlfűtött és tele van szimbólumokkal. Az 1931-ben készült Gradiva egy mitológiai figurát, Wilhelm Jensen 1903-ban megjelent regényének szereplőjét ábrázolja. A műben egy fiatal régész rögeszmésen vonzódik egy római korai domborművön ábrázolt nőalakhoz. Ez volt az a történet, amelyet Sigmund Freud, a pszichoanalitikus iskola megalapítója a szépség idealizálásáról és a szerelem fogalmáról szóló tanulmányában felhasznált. Gradiva volt Dalí feleségének, Galának a beceneve is, amelyet a festő adott neki.

Salvador Dalí: Gradiva (1931). Olaj, vászon, 20.6 x 15.5 cm. Forrás: Sotheby’s

Az 1932-ben festett Maison Pour Erotomane című kép egy furcsa, hallucinációs alkotás, amely egy kőből kiemelkedő csellót, lovat és autót ábrázol, az előtérben egy férfival és egy nővel, aki maga Dalí és felesége. A két festmény a művész azon korszakában készült, amikor Dalí rátalált önmagára – magyarázta Bompard.

Salvador Dalí: Maison Pour Erotomanie (1932). Olaj, vászon, 14 x 18 cm. Forrás: Sotheby’s

Mindkét festményt a grófnő vásárolta meg, és családjában maradt mindmáig. A Gradivát egyetlen egyszer adták kölcsön kiállításra a svájci Lausanne-ban az 1980-as években. A másikat az 1930-as évek óta nem láthatta közönség. Mindkét festmény becsült értéke 1,2-1,8 millió font.

Pablo Picasso: Femme au béret et a la robe quadrillée (Marie-Thérese Walter) (1937). Olaj, vászon, 55 x 46 cm. Forrás: Sotheby’s

A februári Sotheby’s aukció sztárja Pablo Picasso egy 1937-es festménye lesz, amely szintén most debütál a műtárgypiacon. A spanyol festő szeretőjét ábrázoló Femme au béret et a la robe quadrillée (Marie-Thérese Walter) című alkotás értékét 36,5 millió fontra (12,6 milliárd forintra) becsülik a szakemberek.

Forrás: MTI

Kettő az egyben: Giacometti-csillár a Sotheby’s londoni árverésén

Ha nem is a legdrágább, de mindenképp a legérdekesebb tétel lesz a Sotheby’s február 28-i londoni impresszionista és modern árverésén egy Giacometti-bronz – ami kivételesen egy csillár.

Az árverés vezető tétele kétségkívül Pablo Picasso 1937-es Marie-Thérèse Walter-portréja lesz, aminek becsértékét nem is hozták nyilvánosságra. Ez rendszerint többtízmilliós várakozást sejtet – angol fontban természetesen. Egy hasonló portréja, ugyancsak Londonban, már öt éve is több mint 28 millió fontért kelt el, azaz a várakozás teljesen megalapozott. Mi azonban most egy másik, igazán különleges, aukción még sosem szerepelt tételre, egy Alberto Giacometti-csillárra figyeltünk fel, ami egy három példányban létező alkotás esetében magasnak mondható, 6-8 millió fontos becsértéket kapott.

A hasonló jellegű munkák meglehetősen ritkák Giacometti életművében, csak barátai, kiemelten fontos gyűjtői számára készültek, rendszerint megrendelésre. Ezt a csillárt eredetileg egy Párizsban működő svájci kiadó, Louis Broder rendelte meg tőle 1949-ben. Broder a legnevesebb modern művészek, köztük Picasso és Miró sokszorosított grafikáinak kiadójaként és terjesztőjeként vált ismertté. Az eredeti, gipsz változat egy nagyobb volumenű, Alberto Giacometti testvére, Diego közreműködésével született kompozíció részeként Broder párizsi kiállítóterében került elhelyezésre, és ott maradt akkor is, amikor nem sokkal később Heinz Berggruen vette át a galériát. Három évvel később Giacometti beleegyezett, hogy az eredeti gipsz alapján három bronzból öntött példány készüljön; ezek egyike Broderé lett és neves műkereskedőkhöz, Aimé Maeght-hez és Heinz Berggruenhez került a másik két példány is. Később, 1983-ban Berggruen az eredeti gipszet a párizsi Centré Pompidou-nak ajándékozta. A most kalapács alá kerülő példány Broder örököseitől került jelenlegi tulajdonosához, s az árverés előtt Hong Kongban és New Yorkban is megtekinthető lesz.

Alberto Giacometti: Csillár nőalakkal, férfialakkal és madárral, 1949/1952, bronz, a Sotheby’s jóvoltából

A mű Giacometti karrierjének csúcspontján született, akkor, amikor megalkotta végsőkig redukált emblematikus férfi- és nőalakjait, melyeket ma a szobrászat egyetemes történetének legkiemelkedőbb alkotásai közé sorolnak. A négyágú csillár színpadszerű, pálmákkal lezárt térbe helyezve egy alkotásban jeleníti meg a két, külön-külön jól ismert alakot, s mutatja – a kompozíciót egy madárral is kiegészítve – egymást valahol talán keresztező, de magányukat fel nem oldó útjukat.

Giacometti életművében egyébként nem ez az egyetlen csillár; bemutatunk itt egy másikat is, ami jelentőségében ugyan nem mérhető a mostani árverésen szereplőhöz, de eredeti gipsz változatáért így is valamivel több mint 2 millió fontot adtak a Phillips tavaly április 26-i londoni aukcióján.

Alberto Giacometti: Csillár a párizsi Tériade apartment-ből, 1954 körül, gipsz, a Phillips jóvoltából

A cikk 2018. február 14-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
Szerző: Fejes Júlia

Frida Kahlo és Francis Bacon a Nemzeti Galériában

És további világhírű művészek alkotásaival várják majd a látogatókat.

Többek között Frida Kahlo, Francis Bacon, Lucian Freud és a londoni iskola, majd Korniss Dezső kiállításaival várja a látogatókat idén a Magyar Nemzeti Galéria (MNG), a Szépművészeti Múzeum pedig októberben nyílik meg az átfogó rekonstrukció után – írja az MTI.

Bacon sorozata, amely a Pápa címet viseli | Fotó: GERARD JULIEN/AFP

A megújult épület már az új koncepció jegyében, a régi mesterek múzeumaként nyílik újra két szakaszban; az összes új állandó kiállítás 2019 közepétől lesz majd látható – jelentette be az intézmény főigazgatója. Baán László hozzátette: a 19-20. századi gyűjtemény legszebb darabjait az Új Nemzeti Galéria elkészültéig az MNG várbeli kiállítóhelyén mutatják be.

A Szépművészeti Múzeum első időszaki kiállítása Leonardo előtt tiszteleg, a reneszánsz mester lovasszobra mellett tíz eredeti rajzát is felvonultatva októbertől.

Frida Kahlo születésének 111. évfordulóján, júliusban nyílik a mexikói festő első budapesti kiállítása, elsősorban a mexivárosi Museo Dolores Olmedo gyűjteményére építve.

Frida Kahlo: Két Frida (1939). Forrás: The New York Times

Októbertől Bacon, Freud és a modern brit festészet egyik legnagyobb hatású korszakát mutatja be a londoni Tate-ből érkező tárlat.

Lucian Freud képei a bécsi Kunsthistorisches Museumban í Fotó: DIETER NAGL/AFP

Folytatódik az MNG magyar mesterek előtt tisztelgő sorozata is: a művész születésének 110. évfordulójára Korniss Dezső festészetét áttekintő kiállítás nyílik decemberben.

A Szépművészeti spanyol, olasz és holland barokk kiállításai után 2019 végén Rubens, Van Dyck és a flamand barokk mestereinek munkáiból nyílik nagyszabású tárlat, amelyre csak Rubenstől legalább húsz főmű érkezik, majd 2020-ban a múzeum korábbi nagy sikerű Cézanne-kiállításának folytatását tervezik.

Forrás:
www.24.hu

Kortárs művészek testközelből – interjú Sramkó Zitával

Mielőtt találkoztam volna Sramkó Zitával már jól ismertem a műveit, végigböngésztem az Instagram profilját és együtt választottuk ki az alkotásokat, amik felkerültek az AXIOART CONTEMPORARY-ra és a tavaszi kortárs aukcióra (az árverés időpontja: február 28. – március 12.) beadott anyagát is fixáltuk. Aztán egy szép napon besétált hozzánk az irodába Zita – a szerződését hozta – és időpontot kértem tőle ehhez az interjúhoz.


Mikor kezdtél képzőművészettel foglalkozni?

Ez számomra meghatározhatatlan, – leszámítva azt, hogy gyerekkorom óta művész akartam lenni és mindig alkottam valamit, – talán az első lépésem a képzőművészet felé az volt, amikor beiratkoztam egy rajzszakkörre. Később ott indult el az a gondolat is, hogy felvételizzek a képzőművészeti egyetemre. A szakkörön a tanáraim azt ajánlották, hogy a tervezőgrafikus szakot próbáljam meg, mert ahhoz minden bizonnyal jó érzékem van.

Hogy lett a grafikából festészet?

Miután felvettek az egyetemre a szakmai feladatokkal voltam elfoglalva. Harmadévesen jött egy álláslehetőség, melyet elfogadtam. A munkahelyemen az ügyfelek számára eladhatóra kellett koncentrálnom, az egyetemet illetően pedig csak a beadandókra és a kiosztott témákra maradt időm. Közben pedig volt bennem egy űr, hogy mindent megcsinálok azért, hogy meglegyen a pénzem, meglegyen a kreditem, de hiányzik valami, ami rólam szól. 2014-ben egy nyári napon kezdtem el festeni, mielőtt negyedéves lettem. Ekkor úgy gondoltam, hogy szabadon engedem a fantáziámat, beleviszem magam egy olyan világba, ami csak nekem kedves. Itt nem kellett máshoz, vagy feladathoz alkalmazkodnom.

Sramkó Zita: Szabadon I.

Említetted, hogy a grafika szakon kötelező témákban kellett alkotnotok. Mik voltak ezek?

Változatos témákat kaptunk: csomagolásdizájn, arculattervezés, infografika, mindenféle pályázati anyag (környezetvédelem, kiállításmegnyitó témájában például) és ezeket mind végül egy plakáton tálaltuk. Emellett filmplakátokat is készítettünk, ugye itt sem csinálhatok akármit, mert egy filmhez igazodnia kell a plakátnak így vagy úgy. Egyébként volt örömöm ezekben a tervezésekben. Mai napig is van, de ami valóban kifejezésre szeretne kerülni a lelkemből az eltér a grafikától. Be kell vallanom, nem mertem szembenézni azzal, hogy van valami más is, amit keresek a szívem mélyén. Tulajdonképpen mondhatnám, megjött a bátorságom, hogy hátat fordítsak annak, akinek gondoltam magam és nyitottá váljak az igazi énem felé. Azt érzem túl sok kreativitás van bennem, sokszor nem is tudom, hogy ez ajándék vagy inkább teher. Úgy érzem, hogy ezt a kreativitást le kell vezetnem valahogy. Ami lehet a grafika egyik oldalról, de elengedhetetlen mellette a képzőművészeti irányom. Ez ad beteljesülést.

A festményeken tehát nyoma sincs a megfelelésnek. Ez tudatos döntés volt a részedről?

Igen, ezért is érzem a festészetben a szabadságot. Így pont jól jön az Art iz Moksa név is, mely a teljes nevem, Sramkó Zita anagrammája. A Moksa szó szanszkritul végső szabadságot illetve a felszabadulást jelenti. Art iz Moksa nevet egy barátom szerint lefordíthatjuk úgy is, hogy a művészet felszabadító. Csak megjegyzésképp említem meg, hogy sokat foglalkoztam meditációval 2012-től kezdve, így innen találkoztam ezzel a szóval, ami nekem kifejezetten tetszik.

Sramkó Zita: Úton

Nagyon szerencsés neved van! Miért nonfiguratívak a festmények?

Számomra egyfajta kitörést jelent az alkalmazott feladatokból, hogy semmi figurában nem kell gondolkodnom. Amikor tervezek, akkor általában mindig kell egy ötlet, utalás, alak, forma az adott projektnek (pl. egy logónál, csomagolásnál, plakátnál). A festészetemben, pedig ezt a fajta gondolkodást félretehetem. Igazából a stílust, amit kitaláltam önállónak tartom, nem nagyon akarok senkit se követni, illetve nem tudok. Persze folyamatosan hatnak rám más művészek, de mire odaérek a vászon elé már teljesen más világba kerülök. Szóval ez a vonal annyira sajátos, hogy nem tudnám mihez kapcsolni jelenleg.

Később egyébként szeretnék figurális irányt is felvenni az absztrakt sorozatom mellett, de egyenlőre ez tudatos volt, hogy nem akarok alakokat. Inkább csak új világokat szeretnék teremteni a színekkel, felületekkel stb.

Sramkó Zita: Világ I.

Én még csak fényképeken láttam a műveidet, de kétségtelen, hogy így is akad köztük jó pár, ami megfogott. Azt mondtad, senkit nem szeretnél követni. De esetleg van olyan képzőművész, film vagy zene, ami az utóbbi időben nagy hatással volt rád?

Ez egy fogós kérdés! Vannak “kincses dobozaim”, ez szokott igazán inspirálni. Ezek a dobozok tele vannak mindenféle tárgyakkal, figurákkal, képekkel, van ami még gyerekkori, de van amit csak pár hete vettem egy művészboltban. Illetve látom azt a sok festéket, színt és lehetőséget és ez az ami igazán inspirálni tud. Ezekkel a tárgyakkal mindenképp kezdeni akarok valamit… és a folyamat elindul magától.

Ja igen! Mióta fent vagyok Instagramon azóta elég sok minden megfogott. Ennek köszönhető az “Abstray” sorozatom létrejötte. Ez festékszóró és víz találkozásáról szól. Nem láttam még ilyet soha, csak kísérleteztem. Meg ha személyre gondolok, akkor megvan! Üveges Mónika munkái hatnak inspirálóan. Már korábban is interneten láttam párat, s újabban az Instagramon is követem. Nagyon tetszik, amit ő csinál. Egyik képemre hatott pont, de természetesen mire odaértem a vászonhoz teljesen más lett belőle. Mintha nem is hatott volna, pedig ott volt a fejemben.

Sramkó Zita: Abstray II.

Mi most a legújabb projekted?

Több is van! Ami nem a festészeti része, azok az agyagfigurák. Mindig is szerettem formázni, csak aztán jött a grafika vonal és teljesen átadtam magam neki, mindent félretéve. Most, hogy végeztem viszont lazábban veszem a dolgokat. A barátaimmal kezdtem el a műteremben agyagozni szórakozásból. Elkezdtem örömtallérokat készíteni, amiket utoljára 16 évesen csináltam a barátaimnak. A többiek nevettek rajta, ezen felbuzdulva ezen elkezdtem boldog gyümölcsöket formázni, majd boldog szerveket. Úgyhogy a Boldog Szervek családja az új projektem, mely elég sok ember arcára mosolyt csal. Most nemrég megcsináltam a Boldog Bőrt. Majd szeretnék ezekből később szobrokat is létrehozni, lehetne pl. egy meditáló méh vagy egy meditáló máj.

Sramkó Zita: Boldog Szervek család

Zita művei az AXIOART CONTEMPORARY-n itt érhetőek el.