Forma
Hozzászólok

Mi fán terem? Grafikai technikák – síknyomás

Mi a grafika? Mi a különbség a sokszorosított grafika és a szabad grafika között? Milyen grafikai eljárásokat ismerünk? Új cikksorozatunkban segítünk eligazodni a grafikai eljárások rengetegében. A mély– és magasnyomás után a harmadik részben a művészi síknyomás klasszikus technikáit mutatjuk be Önöknek!

A művészi síknyomás klasszikus technikái

Ennél a grafikai eljárásnál a rajz (a nyomtatófelület) és a nem nyomtató részek egy síkban vannak. Alapelve a zsíros (festékfogó) és a vizes (nem nyomtató) anyagok egymást taszító tulajdonságain nyugszik, ezért „vegyi” nyomtatásnak is nevezik.

Többnyire a jura-korabeli tengeriszap lecsapódásként keletkezett mészkőpaláról (litográfiai kő) nyomtatott különböző litográfiai technikák használatosak a síknyomásnál, de idesorolhatók a fémlemezekről (alumínium, horgany) nyomtatott lapok is. 28 A művészi lapok készítéséhez leginkább megfelelő minőségű litográfiai követ a németországi Solhofenben bányásznak. További lelőhelyek: Rajna-vidék, Szászország, Franciaország, Svájc valamint Horvátország és Új-Kaleódnia. Ezek a kövek közel 97%-ban tartalmaznak mészkövet, ezért anyaguk homogénnek tekinthető, jól reagálnak a marófolyadékra, porózus szerkezetük miatt kitűnően zsírosíthatók, illetve nedvesíthetők, könnyen veszik fel a litográfiai rajzeszközök anyagát. Simára csiszolva, 10-15 cm vastag tömbökbe vágva kerülnek forgalomba.

A síknyomás nyomatára lapos, puha kép jellemző, amely simán helyezkedik el a papír felületén, nem belenyomódva, mint a magasnyomásnál. Nem képződik vaskos, domború forma a nyomdafestékből sem, mint a mélynyomásnál. A síknyomó eljárásokhoz a litográfia mellett a különböző ofszettechnikák sorolhatók még.

Síknyomás. Forrás: Sárközi Róbert: A grafikai technikák. Budapest: Corvina, 2002.

Litográfia

A litográfia az olajos, zsíros anyagok és a víz kölcsönös taszításának elvén alapul. Egy simára csiszolt porózus kőlapra, többnyire mészkőlapra speciális, koromból és zsírból készült litográfiai krétával rajzolnak. Ez a kőrajz. A kőlapot megnedvesítik, majd olajos nyomdafestéket raknak rá, ami a rajz vonalain megtapad, a kőlap nedves részein viszont nem, így az odakerült festék egyszerűen eltávolítható. A nyomtatásra szánt papírlapot a kőlapra helyezik, majd hozzápréselik. A nagy nyomásra az olajos részek átadják a festéket, így jön létre a litográfia.

Cziráki Lajos (1917-2003): Földközelben. Litográfia, 35×50 cm, EA I/XII. j.j.l.: Czikári L. 1983. A műtárgyra online licitálhatnak a Kirakodás2 aukción.

Ofszetnyomás

Az ofszetnyomtatás egy széles körben használt nyomtatási technika, melynél a tintát egy lemezre vagy gumihengerre viszik fel, majd erről kerül a nyomtatási felületre. Az olajos, zsíros anyagok és a víz kölcsönös taszításának elvén alapuló litográfiai eljárással kombinálva az ofszettechnikánál egy sík (planografikus) hordozót használnak, amelyre a hengerek a nyomtatandó kép helyére felviszik a festéket, míg a többi területre egy vízalapú réteg kerül. Így a nem nyomtatandó területek tintamentesek maradnak. Ez angolul a fountain solution, amely a nedvesítő folyadék alkalmazását jelenti. A modern rotációs gyorssajtó más megoldást alkalmaz, itt a nagy papírtekercseket részenként egy nagyméretű nyomdagépen vezetik keresztül, általában többméteres részekben, a gép pedig folyamatosan nyomtat a papírra. Az ofszetnyomtatást két különféle változatban fejlesztették ki. Az angol Robert Barclay ónra történő nyomtatáshoz dolgozott ki ofszettechnológiát 1875-ben, az amerikai Ira Washington Rubel pedig papírra nyomtatáshoz 1904-ben.

A VASHULLADÉK ÍGY KERÜL VISSZA A DOLGOZÓKHOZ! Ofszetnyomás, 50 x 70 cm. A műalkotás megvásárolható az AXIOART PIACTÉR-en.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Felhasznált irodalom:

IHÁSZ ZSUZSA: A művészeti technikák. Budapest: Helikon, 2002.
KOSCSÓ LÁSZLÓ: A grafika A grafikai technikák műhelytitkai. Budapest: 2006.
ALEŠ KREJČA: A művészi grafika technikái. Budapest – Prága : Corvina -Artia, 1986.
SÁRKÖZI RÓBERT: A grafikai technikák. Budapest: Corvina, 2002.
ZALA TIBOR: A grafika története. Budapest: Tan-Grafix Kiadó, 1997.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük