Alkotók, Portré
Hozzászólok

Paul Gauguin önarcképei 1885 és 1903 között

“Az úgynevezett kifinomult művészet kiindulópontja az érzékiség, s kiszolgálja a természetet. A természet az előbbinek szolgálólánya, az utóbbinak úrnője. A természet megalázza a szellemet, mikor engedi, hogy az imádja. Ezért estünk a naturalizmus szörnyű tévedésébe.” Paul Gauguin

Paul Gauguin 37 és 55 éves kora között számos önarcképet festett, amelyek  az önvizsgálódáson túl alkotói útkeresését is szemléltetik. Cikkünkben összegyűjtöttük Gauguin önarcképeit és időrendi sorrendbe tettük az alkotásokat, hogy láthassuk hogyan változott a legendás festő stílusa és hogyan látta magát évről évre.

“Hát nem értenek meg semmit ezek az emberek? Talán túlságosan egyszerűek a képeim ezeknek a párizsi rafinált szellemi ínyenceknek? Minthogy értetlenül állnak tahiti művészetem előtt, megkísérlem megmagyarázni azt. Épp ezért olyan kereteket kell adnom alakjaimnak, amelyben megfelelően hatnak. A szabad természetben folyik az élet, de azért mégis meghitt. A nők a bokorban, árnyas folyóparton úgy suttognak, mintha palotában lennének, amelyet maga a természet díszített fel Tahiti minden gazdagságával. így születnek ezek a meseszerű színek, a levegő lángoló, mégis nyugodt, csendes tónusa. De mindez nem létezik! Pedig hát mégis, létezik! Csakúgy mint Tahiti mélysége, nagysága és titokzatossága, ha az ember egy négyzetméternyi vásznon akarja kifejezni!” Paul Gauguin

Gauguin festőbarátjához, Van Gogh-hoz hasonlóan későn kezdett festeni. Kalandos életében a legkülönfélébb dolgokkal foglalkozott, volt tengerész, banktisztviselő, plakátragasztó. 25 évesen ragadott ecsetet, korai képei még az impresszionizmus jegyében születtek. Pár év alatt kifejlesztette saját stílusát, ami a Tahitin készült művein a legszembetűnőbb. 1891-ben hajózott Tahitire azzal a céllal, hogy megtalálja a természet ősi harmóniáját, ami Európából – Gauguin szerint – már rég eltűnt. A trópusi sziget világa, egzotikussága teljesen magával ragadta a festőt.

„A táj tiszta, izzó színei elkápráztattak, valósággal vakítottak. Bizonytalanná váltam, mint soha még, aggályoskodtam, tétováztam… Pedig olyan egyszerű volt lefesteni úgy, ahogyan láttam, minden tépelődés nélkül: ide piros jön, ide kék.” Paul Gauguin

Életének utolsó éveiben a művészt súlyos betegség gyötörte, amiből nem látott kiutat. Sikertelen öngyilkossági kísérlete után még néhány évig tovább dolgozott Fatu-Iwa kicsi szigetén. Szegényen, elhagyatottan és nyomorogva halt meg kunyhójában 1903. május 8-án.

1885 (37 évesen)

1888 (40 évesen)

1889 (41 évesen)

1890 (42 évesen)

1893 (45 évesen)

1894 (46 évesen)

1896 (48 évesen)

1903 (55 évesen)

Forrás:
Paul Gauguin önarcképei
Paul Guguin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük