Latest Posts

Antik and Art Budapest: a Millenárison indul újra!

Több mint 10 éves kihagyás után Antik and Art Budapest néven újjáéled a nagysikerű Antik Enteriőr kiállítás és vásár. Március 21-24. között a magyar műtárgypiac legnevesebb szereplői képviseltetik magukat a rendezvényen, ahol egyedi anyaggal várják az amatőr és profi érdeklődőket. A szervezők célja egyrészt, hogy minőségi kikapcsolódást, élményt nyújtsanak a látogatóknak, másrészt felvállaltak egy edukációs küldetést is: műkedvelőket és kereskedőket közelebb hozni egymáshoz, a műgyűjtés generációkon átívelő, értékteremtő szerepére felhívni a figyelmet.

Azt, hogy mennyire hiánypótló rendezvényről van szó, bizonyítja, hogy már az első hívó szóra csatlakoztak a magyar és nemzetközi műtárgy piacon elismert galériák, aukciósházak, kereskedők. Persze ehhez kellett egy alap, amit mi még 1994-ben megteremtettünk az első Antik Enteriőr kiállítással, és több mint 10 évig hatalmas érdeklődés mellet szerveztük meg évről-évre. Hagyományteremtő céllal élesztjük újjá a rendezvényünket, egy nagyon gazdag és változatos tematikával készülünk” – foglalta össze az esemény hátterét Tausz Ádám, az eseményt szervező Antik and Art Budapest tulajdonosa, ötletgazda.

Bútor; csillár; ékszer; festmény; grafika; numizmatika; óra; papír-régiség; porcelán és kerámia; ritkaság-szőnyeg; textíliák; vallási tárgyak – mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő területet. A kiállítóktól lehet szakmai tanácsot is kérni, vagy ingyenes érték-; illetve ékszerbecslést is igénybe lehet venni.

A rendezvény szakmai programját Serfőző Krisztina kulturális rendezvényszervező állította össze. A rendezvény ideje alatt, délelőtt és délután a műpiacot érintő, ingyenes előadások lesznek. Mindegyik előadás különböző tematikára épül neves szaktekintélyek tolmácsolásában. Előadást tart többek közt: Virág Judit és Kelen Anna művészettörténész; Körmendi Anna ügyvéd; Zakariás Fruzsina – BÁV Zrt. vezérigazgató; Makláry Kálmán festő-grafikus; Rockenbauer Zoltán etnológus-művészettörténész; Barki Gergely művészettörténész; Ferenczy Bálint művészettörténész. Ízelítő a tervezett tematika kínálatából: Művészetet online? Van-e itthon létjogosultsága az online vásárlásnak, és mire jó az online felület; Az esztétika bűvöletében; A kubizmus; Kincsvadászat; Hamisítás; Trendek az aukciós piac bűvöletében; Antik szőnyegek; Sotheby’s az álom…

A kiállítás és vásár kiemelt partnere a CIB Bank. A pénzintézet PR és marketingkommunikációs vezetője, Szinai Ádám elmondta: „A CIB Bank hagyományosan elkötelezett a művészetek, azon belül kiemelten a képzőművészet iránt. Büszkék vagyunk rá, hogy kiemelt partnerként újra csatlakozhattunk egy olyan nagy múltra visszatekintő rendezvényhez, mint az Antik and Art Budapest, amelynek elődje éveken keresztül szintén a bankcsoport támogatásával valósult meg.”

A helyszínen működik majd egy olasz jellegű étterem, és egy „bor és kávé bár” is – a kicsiket pedig ingyenes játszóház, és kézműves foglalkozások várják, amíg a felnőttek nézelődnek. De lesznek pihenősarkok is, ahol lehet olvasni, vagy éppen kötetlenül beszélgetni egy kiállítóval.

Még több információ, jegyárak: http://antikandartbudapest.com/kiallitok/

https://www.facebook.com/AntikAndArt/

Sajtókapcsolat: Jani Kinga kinga.jani@artvertisingpr.hu+36304174124

Változtatás és siker – WestLicht és Leitz Photographica Auction, Bécs

Tavalynovember végénrendezte a WestLicht Bécsben a 18. régifénykép-árverését, ahol 201 tételre vártak vevőket. Peter Coelnnek, a galériaés árverezőház résztulajdonosának több évtizedes tevékenységéről már beszámoltunka Műértő 2004. áprilisi, az OstLicht megnyitásáról pedig a Műértő 2012. szeptemberi számában. A fényképaukcióelőtt három nappal viszont a WestLicht 33. régifényképezőgép-árverése 555 tételének kikiáltása előtt Peter Coeln helyett már Matthias Harsch, a Leica Camera AG igazgatótanácsának elnöke és Alexander Sedlak, a Leica Camera Austria ügyvezető igazgatója lépett a pulpitusra. Bejelentették: a WestLicht új tulajdonosai a gyáralapító Leitz család nevét akarják a figyelem középpontjába állítani, ezért a 34. árverést már az 52 ezer lakosú németországi kisvárosban, Wetzlarban tartják majd meg, Leitz Photographica Auction néven a Leica gyárépületében. Ahelyszín nem teljesen új, hiszen a Leica megtervezésének centenáriumán már sor került itt egy száztételes WestLicht-árverésre, amelyről a Műértő 2014. júniusi számában jelent meg tudósítás.

A régifényképezőgép-árverésen a legtöbbet, 156 ezer eurót a francia fotós-újságíró, Gerard Bois (1943–2018) által használt és 1957-ben gyártott, gyorstovábbítós MP Leicáért kellett kifizetni. Az első sorozatból származó, még Anastigmat objektíves 1925-ös Leica I-es 120 ezer euróba került. Errol Flynnhollywoodifilmszínész fiának, Sean Flynn-nek (1941–1971) haditudósítóként használt fekete Leica M2-ese 72 ezer euróért került új tulajdonoshoz. A svéd hadsereg megrendelésére 1956-ban száz darab fekete Leica III f-et gyártottak, amelyekből csak néhány példány maradt meg olyan jó állapotban, mint a most elárverezett és 48 ezer euróért elkelt darab.

Egy 1934-ben forgalomba hozott 2,7-es fényerejű, 3,5 cm-es gyújtótávolságú Meyer Makro Plasmat objektív 33600 eurót ért meg vevőjének. Mind az önkioldóval kiegészített, 1940-es IIIc Leica, mind az 1,5-ös fényerejű, 75 mm-es Meyer Kino Plasmat portréobjektív 31200 eurón cserélt gazdát.

Mihályi József prototípusú fényképezőgépe közelről

Budapesten jelent meg 1997-ben az a magyar fotóipari tervezők életrajzát tartalmazó könyv, amely az Egyesült Államokba kivándorolt és ott komoly karriert befutott Mihályi József (1889–1978) munkásságát ismertette. Mihályi azért nevezhető a magyar származású mérnökök közül az egyik legfontosabbnak, mert a Kodak gyár főkonstruktőreként közel 200 szabadalmat jelentetettbe, amelyek 17 általa tervezett fényképezőgépbe épültek be. Ezek között nagy példányszámban forgalmazott, viszonylag olcsó és rendkívül bonyolult felépítésű, még a hivatásos felhasználókat is komoly kihívás elé állító kamerák is találhatók. Mihályi 1930-as évek végi tervezésének, a cserélhető filmmagazinos, kisfilmes Ektra fényképezőgépnek továbbfejlesztett változata prototípusban maradt, így az Ektra II-est kevesen láthatták és vehették kézbe. Akik viszont részt vettek a WestLicht-Leitz Photographica árverésén, ezúttal ezt megtehették, és konstatálhatták, hogy a kamerának a Bécsben kalapács alá került példányába mégsem épült be Mihályi 2.135.984-es számú, 1938. november 8-i szabadalma, amely a rugómotoros filmtovábbításra vonatkozott. Ez persze nem zavarta a licitálókat, akik a 36 ezer eurós leütéssel a Kodak Ektra II-t a legdrágább magyar tervezésű fényképezőgéppé avatták.

Még nagyobb magyar sikert hozott a régi fényképek árverése. Ezen még az alapító, Peter Coeln fogadta munkatársaival a telefonos liciteket, míg leányai Nikolaus Schauerhuber árverésvezetőt segítették. Az 1951-es születésű Julian Schnabel Hermann Nitscht ábrázoló portréja 12 ezer eurót, August Sander (1876–1964) egy műkereskedőről készített fotója és Jaroslav Rössler (1902–1990) talányos fotómontázsa egyaránt 11400 eurót ért. Henri Cartier-Bresson híres, tócsát átugró férfit megörökítő 1933-as pillanatfelvételéért 48 ezer eurót adtak, míg Robert Frank párizsi zsánerképéért 20400 eurót kellett fizetni.

Peter Coeln az árverés előtt azt mondta nekem, hogy 120 ezer eurót vár az egyik tételért. Szavait azért fogadtam figyelemmel, mert azok a magyar származású Robert Capa (1913–1954) The Falling Soldier, Loyalist Militiaman at the Moment of Death, azaz a Milicista halála című riportfotójára vonatkoztak.Capa felvétele – reprodukciók révén – a fotótörténet egyik legismertebb riportképévé vált. Az Akadémiai Kiadó 1963-as Fotólexikonában is megjelent felvétel negatívja jelenleg lappang, így a szakemberek még adósak annak elemzésével. Az ikonikus fotót általában egy talán nem is azonosítható eredeti nagyítás reprodukciója alapján teszik közzé, ami nem zavaró, mert mindenki a kép tárgyát, és nem az azt hordozó papírdarabot nézi-figyeli és értelmezi.

Fontos viszont minden – korabelinek mondható – nagyítás lehetőség szerinti alapos vizsgálata. A bécsi árverésen szereplő, viszonylag kis méretű, 12,4×18,6 centiméteres képet a madridi Museo Reina Sofia laboratóriumában elemezték, és a szakemberek véleménye szerint a felhasznált fotópapírt 1936 és 1938 között gyártották. Capa felvétele 1936. szeptember 5-én készült a golyótól eltalált és mozdulat közben a földre zuhanó férfiról, a kép hátoldalán pedig a Black Star nevű képügynökség bélyegzője látható, aminek akkor a magyar származású fotós dolgozott. Mindezek alapján a fotót korabeli nagyításnak, idegen szóval vintage printnek lehet tekinteni. E tény közrejátszott abban, hogy a 60 ezer eurós kikiáltási árat a leütés összege megtöbbszörözte, mivel a tétel 144 ezer euró megfizetése után került új tulajdonosához. Robert Capa alkotásainak értéke megkezdte tehát a felzárkózást a hat számjegyű aukciós összegeket elérő Moholy Nagy László munkáihoz.

A fotó egy másik, dr. Saul Unter gyűjteményéből való példánya egyébként 2018. április 9-én New Yorkban, a Phillips árverésén162500 dollárért kelt el. A Bécsben aukcionáltnál nagyobb, 27×33,7 cm-es példányra azonban kissé másképp kell tekintenünk, mert a TimeLife archívumából származó és hátoldalán tucatnyi korábbi megjelenést dokumentáló bélyegzőt viselő nagyítás tulajdonképpen nyomdai eredeti. A számos folyóiratban, könyvben megjelentetett fotót ugyanis az első felhasználás előtt airbrush technikájú festék-szóró pisztolyos retusnak vetették alá. A kép felső, felhős eget ábrázoló, kissé foltos részét gondos kezek festékkel retusálták egyenletesebb felületűvé.

Ez a sokszorosítási technológiában a maga korában bevett eljárás idegen a fotóműtárgy fogalmától, mert a zselatinos ezüsttel fényérzékennyé tett (fotó)papír másképp „öregszik”, mint a rávitt festékréteg. Ám akorábbi felhasználások jelzései miatt a retusált kép a fotóriport történetének is része. Ez a tény és az, hogy A milicista halálának korabeli nagyításaiból világszerte mindössze két-három példány található közgyűjteményekben, szerepet játszhatott a New Yorkban elért leütési árban.

A szakemberek nem a kép témáját nézik, hanem annak a fotó mindkét oldalán történő mikroszkopikus szintű megjelenési módját tanulmányozzák. A hihetetlenül magas árak miatt viszont félő, hogy Capa korabeli nagyításainak egy laboratóriumban egyszerre történő műszeres vizsgálata mind több nehézségbe ütközik majd.

Szerző: Fejér Zoltán

Elsőbálozó Tajvanban – Taipei Dangdai

Tajpej a távol-keleti művészeti piac egyik figyelemre méltó helyszíne, itt nyitotta meg kapuit idén először a Taipei Dangdai kortárs művészeti vásár január 18-án. Félúton a novemberi Shanghai Art Week és a márciusi Art Basel Hong Kong között a Dangdai célja az volt, hogy megmutassa, Tajpej kiérdemli helyét a gyűjtők szívében.

„Dangdai” kínaiul annyit tesz, kortárs, jelenkor. Ezzel a címmel a Taipei Dangdai megálmodója, az Art Basel Hong Kong alapítója, Magnus Renfrew a szigetországot jelölte ki a régió új művészeti fővárosának. Mellette a honkongi rendezvény több egykori szervezője is részt vett a Dangdai első évének megtervezésében, köztük a tajvani gyűjtő és kurátor Rudy Tseng.

A Dangdai 73 galériát látott vendégül, melyeknek túlnyomó része Ázsiában is jelen van. Ezeken felül négy fiatal, kevesebb, mint nyolc éve működő galéria mutatkozott be, 13 galéria pedig egyéni tárlatokkal vett részt a szólószekcióban. Külön részleget szenteltek az installációknak és a 8000 dollár alatt megvehető műtárgyaknak is.

Kiállítási enteriőr

A gyűjtőket olyan neves nemzetközi galériák nevével csalogatták, mint a londoni White Cube, a Lisson (London, Hong Kong), a Pace vagy a Sprüth Magers. A Dangdai nem meghívásos alapú, a standokat pályázatok alapján osztották ki, így Kuala Lumpurtól Bangkokig a régió legjavából merítettek.

A résztvevők közül emlékezetes az indonéz ROH Projects, amely ugyan a fiatal galériák szekciójában vett részt, de Bagus Pandega robotikusan mozgó videoinstallációival újdonságot hozott a főleg festészetre koncentráló vásárba. Lenyűgöző gyűjteménnyel jelent meg a koreai Gallery Hyundai, egy térben szerepeltetve Cheong Kwang-Ho keleties drótból készített halszobrait és Francois Morellet modern neoninstallációját. A kiállított művészek közt egy-egy olyan világszenzáció is helyet kapott, mint Ai Weiwei, akinek a Lisson galéria standján bemutatott, 720 ezer euróra értékelt, hatrészes porcelánvázáját a menekültválság és a chinoiserie ihlette, vagy Marina Abramovic, akinek fotói a bécsi Galerie Krinzinger és a New York-i Sean Kelly standján is láthatók voltak.

A szervezők hat művész, köztük két tajvani alkotásaira hívták fel a figyelmet. Az amerikai Mel Bochner hat „Blah Blah Blah” feliratú festményét a Simon Lee Gallery mutatta be. A Hauser & Wirth galéria jóvoltából megjelent német Günther Förg munkáit Bochnerhez hasonlóan színes, azonnal felismerhető stílus jellemzi. A Perrotin Daniel Arsham plasztikáival a divat, a design és a képzőművészet határterületeiről merített.

A keleti művészek közül kiemelkedően ismert Haegue Yang, aki Dél-Koreát képviselte a Velencei Biennálén, és akinek több munkája is megtalálható a MoMa gyűjteményében. A tajvani festő, Jundian Jeng figuratív képei az Eslite galéria standján kontrasztként hatottak Fürg és Bochner absztraktjai mellett, míg a fiatal Hsu Chia-Wei a Liang galéria bemutatásában a politikai dimenziót vezette be Black and White című videoinstalláció-sorozatával, amelyben Kína hatásos „diplomáciai fegyvereként” mutatta be az óriáspandát.

Tajvan nemcsak egyedi földrajzi és kulturális adottságai miatt izgalmas színfoltja a művészeti piacnak. Mint a fő szervező Renfrew elmondta, az elmúlt években a tajvani gyűjtők kulcsszerepet játszottak a hongkongi vásárokon megjelenő galériák sikerében. Így nem csoda, hogy a Dangdai sokrétű üzenetében a helyi gyűjtők figyelmének felkeltése volt a legfontosabb. A kínai vásárlóerő a tőkekivitelre vonatkozó új szabályzások miatt évről évre csökken, és bár Hongkong adómentessége vonzó a gyűjtők számára, Renfrew a Taipei Dangdai megnyitásával a tajvani piac mellett tette le voksát. A brit műértő 2006 óta él Ázsiában, 2008-ban ő alapította meg a mára piacvezetővé vált Art HK-t, amely Art Basel Hong Kong néven 2011-ben került svájci érdekeltségbe.

A Taipei Biennáléval egybeeső Dangdai három napon keresztül fogadta a látogatókat. A vásárt a jövőben évente megrendezik, így 2020 januárjában újra várja majd az érdeklődőket.

Szerző: Csarnó Ella

Újdonság! A BÁV aukcióján már online is leadhatja licitjeit az AXIOART LIVE szolgáltatásának segítségével!

BÁV 13. grafikai aukció

Az utóbbi évtized legerősebb grafikai anyagát vonultatja fel a BÁV februári árverésén!
Bár ez a műfaj mindig is a képzőművészet mostohagyereke volt, a ceruza, tus- szénrajzoknak, akvarelleknek, egyedi és sokszorosított grafikáknak jelentős rajongótábora van. Ez a virtuozitást és az apró részletek iránti rajongást egyszerre megtestesítő műfaj nem véletlenül lett a műgyűjtés előszobája, hiszen egy-egy jelentős művész kiváló grafikáját akár töredékéért is megvásárolhatjuk, mint annak olajfestményét.

16. tétel: Gulácsy Lajos: Szerelem Na’Conxypan-ban, 1910 körül

89. tétel: Scheiber Hugó: Rónai Géza portréja

Az idei kollekcióban a legnagyobb nevek sorakoznak fel, mint például Aba-Novák Vilmos, Czóbel Béla, Patkó Károly, Uitz Béla, Gyarmathy Tihamér, Maurer Dóra, Gross Arnold, míg a külföldieket többek között Henri Matisse képviseli.

176. tétel: ef Zámbó István: Egyensúly 7/50

226. tétel: Gyarmathy Timhamér: Út a kozmoszba

225. tétel: Maurer Dóra: Undevided

224. tétel: Gross Arnold: Virág és játékvonat, próbanyomat

Újdonság! A BÁV 13. grafikai árverését élőben közvetíti az AXIOART, licitáljon online, kényelmesen a fotelből az AXIOART LIVE szolgáltatása segítségével!
Figyelem! A jelentkezéseket 24 órával az aukció kezdete előtt lezárjuk!

Az árverés teljes katalógusa megtekinthető itt. 

Árverés időpontja: 2019.február 13. 18:00
Kiállítás: 2019. február 2-11., hétfőtől péntekig 10-18 óráig, szombaton 10-14 óráig
Helyszín: BÁV Aukciósház, Apszisterem 1052 Budapest, Bécsi utca 3.