Az AXIOART online felületén 2019. június 14-én 14.00 órától július 8-án 20.00 óráig egy különleges magángyűjtemény darabjaira licitálhatnak az érdeklődők.
Többek között Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Glatz Oszkár, Scheiber Hugó, Picasso, Iványi Grünwald Béla, Bernáth Aurél, Nagy Oszkár, Nádler Róbert, Márffy Ödön, Czóbel Béla festményeiért és grafikáiért is érdemes lesz harcba szállni.
Pablo Picasso (1881-1973): Anya gyermekével Szitanyomat, 49×38 cm Méret kerettel: 70,5×55,5 cm Jelzés balra fent: G.29.4.63
A gyűjtemény darabjai 20 éve szerepeltek utoljára árverésen és olyan neves aukciósházaknál kerültek kalapács alá, mint a Mű-Terem Galéria, a Kieselbach Galéria, a BÁV, a Nagyházi Galéria és a Nemes Galéria.
Az aukció legdrágább tétele Rippl-Rónai József Dr. Rónai János Rudolfról készített pasztellképe, amely 2,4 millió forintos kikiáltási árral és 3,6 millió forintos taksával várja a liciteket.
Rippl-Rónai József (1861-1927): Dr. Rónai János Rudolf arcképe Pasztell, papír, 52,5×43 cm Méret kerettel: 68×60 cm Jezés jobbra lent: Rónai
Scheiber Hugó Balettkara, Grempspreger Ernő Tabáni utcája, Rudnay Gyula portréja és Marsovszkyné Szirmai Ilona Pihenője is a Saphier-gyűjteményből került a magángyűjtőhöz.
Scheiber Hugó (1873-1950): Balettkar (1911) Olaj, karton, 27,5×36,5 cm Méret kerettel: 39×48 cm Jelzés balra lent: Scheiber H. 1911
Saphier Dezső 1999-ben érdekes kísérletbe kezdett: a BÁV kiállítótermében gyűjteményének olyan darabajait állította ki, amelyek nem voltak beazonosítva. Azok, akik felismerték a modellt vagy bizonyították ki a kép festője pénzjutalmat kaptak. Az első megfejtés Tahi-Tóth László színművésztől érkezett, aki ráismert magára és testvéreire az öt fiút ábrázoló képen. A festmény a mostani árverésen is szerepel és 85 ezer forintos induló árat kapott.
Tahi-Tóth Nándor (1912-1978): Testvérek Olaj, vászon, 144×108,5 cm Méret kerettel: 153×117,5 cm
Számos kép alkotóját azóta is homály fedi, a Saphier pályázati anyagból több műtárgy is átkerült a most aukcionált műgyűjteménybe. Ezek közül érdemes kiemelni a Téli üdülést, a Lovát itatót és a Nagyvárosi szerelmet.
Ismeretlen alkotó: Téli üdülés Olaj, vászon, 96×66 cm Méret kerettel: 106×76 cm
Nádler Róbert 6 darabos sorozatára és Glatz Oszkár Pásztorlegénykéjére 200 ezer és 260 ezer forinttól lehet licitálni.
Nádler Róbert (1858 – 1938): Utinapló – 6 darabos sorozat Olaj, vászon, 14×18,5 cm Méret kerettel: 25,5×30 cm
A grafikák közül kiemelkedik Nádler István szitanyomata, amire 75 ezer forinttól indul a licit.
Nádler István (1938-): Cím nélkül (1996) Szitanyomat, 69×48 cm Méret kerettel: 101,5×71 cm Jelzés jobbra lent: Nádler István 20/45
Ide kattintva megtekintheti az online árverés egyes tételeit és licitálhat.
Ismét sikeresen zárult az Art Basel Hong Kong. Adeline Ooi, a vásár igazgatója úgy nyilatkozott: a rendezvény híd kíván lenni Kelet és Nyugat között. Ezt mi sem illusztrálta szebben, mint a Richard Nagy Ltd. standja előtt kígyózó sorok, ugyanis a rendezvényen idén debütáló londoni műkereskedés – a tavalyi centenáriumhoz kapcsolódva – Egon Schiele munkáit hozta el Hongkongba.
Az Art Basel idén hetedszerre megrendezett távol-keleti kiadása 36 országból 242 galériát fogadott, közte 21 új résztvevőt – például a Richard Koh Fine Artot, mely Kuala Lumpur-i és szingapúri kiállítóterei mellett most nyitotta meg a bangkokit –, s összességében a délkelet-ázsiai régió dominált. A műkereskedések ismét erős eladásokról számoltak be, a látogatószám pedig rekordot döntött 88 ezer fővel.
Ahogy minden évben, a vásár ez alkalommal is különböző szektorokból állt. A Galleries a történelmi St. George’s épületben átadott új helyszínen 196 vezető galériát mutatott be, köztük néhány hongkongit is, mint például a Galerie du Monde-ot, mely a kínai modern és kortárs művészekre fókuszált, illetve a Lévy Gorvyt, amely most csatlakozott az utóbbi években Hongkongban is kiállítóteret nyitó blue chip galériák – David Zwirner, Hauser & Wirth és mások – sorába. A Gagosian – többek közt Georg Baselitz, Andreas Gursky és Richard Serra munkáit bemutató hagyományos kiállítótere mellett – a show ideje alatt élesítette virtuális standját is: a gagosianviewingroom.com oldalon Albert Oehlen egyik legfontosabb festményét (Untitled, 1988) mutatta be.
Az Insights szektor mind a 21 kiállítója az ázsiai és a csendes-óceáni térségből származó művészeket helyezte a középpontba, például Tishan Hsut az Empty Gallery képviseletében. A 25 galériát bemutató Discoveries szektorban feltörekvő művészek egyéni alkotásait láthatta a közönség. A közép-európai régióból egyedül jelen lévő Hunt Kastner, az első cseh kiállító Anna Hulacová installációját mutatta be. A Kabinett szektor 21 különböző kurátori koncepciót vonultatott fel. Köztük a tokiói Anomalytól az avantgárd alkotó, Yukinori Yanagi munkáit: a művész számos ország nemzeti zászlaját és pénznemét készítette el színes homokszemekből, melyeket hangyák hordoztak szét, így rezonálva az olyan társadalmi-politikai kontextusra, mint a hongkongi Umbrella-mozgalom vagy a Brexit.
Az Encounters részlegbe Alexie Glass-Kantor kurátor koncepciója alapján 12 nagy léptékű installációt válogattak be a bizonytalanság és dezorientáció témáira fókuszálva. Köztük Chiharu Shiota lebegő szellemhajói (Where Are We Going?, 2017–18) vagy az Elmgreen & Dragset művészduó a jövő ideális városát megkérdőjelező alkotása voltak a legemlékezetesebbek. A Film szektor kortárs médiaművészek bemutatkozását tette lehetővé, míg a Conversations a nagyközönség számára ingyenesen látogatható panelbeszélgetéseket szervezett nemzetközi szakemberek részvételével.
A vásár a nagyvállalatok művészeti szerepvállalásáról is körképet nyújtott. A rendezvény vezető partnere, a svájci UBS bank gyűjteménye egy részét mutatta be épületének halljában – igaz, csak egy nagyon exkluzív csoport számára, de az Art Basel további partnerei is egyre komolyabban pozicionálják magukat kulturális szereplőkként. A VIP által látogatható műgyűjtők halljában mutatkozott be az Audemars Piguet svájci luxusóra-vállalat és a szintén svájci La Prairie kozmetikai cég. Standjaikon művészekkel dolgoztak együtt, akik a vállalat értékeit vagy a brand történetét és identitását kifejező alkotásokat készítettek az alkalomra. A BMW elhozta a nagyközönség számára művészautó-kollekciójának legelső, Alexander Calder által 1975-ben készített darabját, illetve a hagyományoknak megfelelően bemutatták az idei BMW Art Journey-pályázat fiatal döntőseit is. A HTC, a vásár VR-partnere, az amerikai Laurie Anderson és a tajvani újmédiaművész Hsin-Chien Huang immerzív installációja révén a Holdra transzportálta a show látogatóit.
Amint az előző években, Hongkongban a vásár most is egy teljes művészeti hónapot koronáz meg. Az időszak vezető kiállításai közé sorolható az újonnan nyílt Centre for Heritage, Arts & Textile (CHAT) egykori pamutfonó-manufaktúra területén újjáéledt kortárs művészeti központ bemutatkozó tárlata, mely különböző munkákat mutatott be a divat és a textil témakörében. A tavaly átadott H Queen’s galériaépület nyilvános tereiben létrehozott Exit Strategies kiállítás a pszichológiai eszképizmus fogalmait fedezi fel Hongkong hektikus kontextusában. Itt Waliczky Tamás – 2010 óta a CityUniversity of Hong Kong kreatív médiaiskolájának tanára – műve is látható volt. A PMQ kiállítótérben KAWS (Brian Donnelly) amerikai sztárművész tárlata vonzotta a közönséget, míg a Para Site nonprofit művészeti tér posztkolonialista témájú kiállítást prezentált.
Idén immár 32. alkalommal rendezték meg március közepén a hollandiai Maastrichtban, a német és a belga határ közvetlen közelében a világ legrégebbi és a mai napig legjobb nevű antikvitásvásárát, a TEFAF-ot.
Az egyre gyorsabban változó gazdasági, technológiai és piaci körülmények még a legsikeresebb, vezető szakmai vásárok koncepcióját is felkavarják – ez alól az eredetileg csak régiségeknek szentelt elitrendezvény sem jelent kivételt. Habár régebben is felbukkant itt egy-egy modern vagy kortárs alkotás, és idővel meg is jelent egy külön szekció az e téren tevékenykedő kereskedők számára, a TEFAF-on eddig csak háttérszerep jutott a modern művészetnek. Idén azonban a modern részleg 14 – köztük számos nagy nevű – újonccal bővült, és először volt több az itt kiállító galéria (57), mint a régi műalkotások (53) szekciójában.
A vásár összeállításának ilyen alapvető változása több indokra vezethető vissza. A legfontosabb a kortárs művészet növekvő népszerűsége, az árak szárnyalása. Az újabban meggazdagodottak is főleg a jobban hozzáférhető és feltűnőbb kortárs alkotásokat keresik. A régiségek piaca mindig aránylag szűk volt, akár az ajánlat, akár a kereslet felől nézzük. Ehhez járult hozzá a jogi és az etikai háttér alapvető átalakulása az utóbbi időkben. Az illegális ásatások, a csempészet, a gyarmati időkből származó tárgyak rendezetlen jogi helyzete mind olyan reflektorfénybe került körülmény, amely szűkíti az antik piacot, és bizonytalanságot okoz a kereskedelemben.
Mindezen okoknál fogva, valamint az amerikai közönség felé való nyitás jegyében a vásár vezetősége 2016-ban TEFAF Spring és TEFAF Fall néven két kisebb rendezvényt is életre hívott New Yorkban. Az elsőt a modern művészetnek, a másodikat a régiségeknek szentelték. Mivel a vásár színvonalának megőrzése miatt a résztvevők körének frissítése az egyik legfőbb cél, idén az eddig igencsak zárt TEFAF 40 új kiállítónak biztosított részvételi lehetőséget. Ez ugyanakkor azonban azt jelentette, hogy ugyanennyinek távoznia kellett, ami természetesen nem csekély elégedetlenséget keltett a kihagyottak körében.
Kiállítási enteriőr Fotó: Mark Niedermann
De a kiválasztásban és a kiállított tárgyak felett döntő testületek terén is valóságos forradalom ment végbe. Az összes jelentkezőnek, legyen az régi vagy új, ezentúl minden évben új pályázatot kell benyújtania. A művek minőségéről és eredetéről az eddig szokásostól eltérően nem a vásáron részt vevő fontosabb kereskedők, hanem egy 180 (!) független szakemberből álló zsűri fog dönteni. Túlzás lenne állítani, hogy ezt az újítást az összes kereskedő örömmel fogadta volna…
Maga a vásár a szokásos tökéletes rendezés mellett idén is a műkereskedelem legmagasabb színvonalát képviselte. Hagyományosan a régi mesterek képezték a leggazdagabb szektort. Itt továbbra is inkább múzeumokban, semmint a piacon felbukkanó nevekkel lehetett találkozni: Lucas Cranach, Hieronymus Bosch, Pieter Bruegel vagy az újabb időkből például Modigliani és Mondrian.
A múzeumi szakértőknek és az erre specializálódott szűk gyűjtőcsoportnak a régiségek szekciója egyedülálló áttekintést nyújtott a világpiacon található kincsekről. E területen megerősödött az ázsiai – és különösen a kínai – jelenlét.
A modern szektorban magyar vonatkozású művekkel is találkozhattunk, elsősorban a külföldön élő és dolgozó alkotók köréből. Ide tartozik Beöthy István, Réth Alfréd, Hantaï Simon és Victor Vasarely, akinek művészete több évtizednyi szünet után, hála az utóbbi idők több fontos retrospektív kiállításának (többek közt Zürichben és Párizsban) megújult érdeklődésnek örvend. Ennek hatása néhány éve a műpiacon is érezhető – az itteni vásáron például féltucat kiállító standján volt jelen műveivel. A magyar kortárs művészetet Jovánovics György és Kovács Attila munkái képviselték – a londoni Mayor galéria standján. A Párizsban élő, 95 éves Vera Molnár, akit a pesti Vintage Galéria állított ki idén áprilisban, szintén sikeresen szerepelt egy kisebb művével egy kifejezetten női alkotóknak szentelt standon.
A vásár utolsó napján tett látogatás előnye, hogy nemcsak az elvárásokról, hanem a konkrét eredményekről is be lehet számolni – már amennyiben az érintettek hajlandónak mutatkoznak ezekről nyilatkozni. De már néhány beszélgetés alapján is lemérhető a vásár sikeressége. A régi könyveknél 1,8 millió eurót fizetett egy amerikai vevő egy korai XV. századi francia, színezett hóráskönyvért. Augustus császár fejszobra a keresztény időszámítás kezdetéről 1,4 millió euróért kelt el. Már a nyitás első perceiben vevőre talált egy Renoir-aktfestmény 11 millió euróért. El Liszickij ritka fénykép-önarcképe valószínűleg 700 ezer euró körül cserélt gazdát. A régiségeknél gyakori volt az intézményi vásárlás – több mint 200 múzeum képviselője jelent meg a vásáron. Az ékszerek forgalma hagyományosan nagymértékben hozzájárul a kereskedelmi sikerhez, ám ezen a területen nagyon nehéz, szinte lehetetlen az elért árakról tudomást szerezni. A legnagyobb feltűnést a Spencer családból – Lady Diana örökségéből – származó, 800 darab csiszolt gyémántot tartalmazó esküvői tiara eladása keltette.
A látogatókra várt még egy további „ínyencfalat” is: a többéves újjáépítés után ez év végén avatják fel a Staatliche Kunstsammlungen Dresden (Drezdai Állami Műgyűjtemények) világhírű Régi Mesterek galériáját, mely alkalomból a vásáron kisebb válogatást mutattak be a gyűjteményből. Így a látogatók többek közt megcsodálhatták Rembrandt Ganümédész elrablása (1635) és Raffaello Sixtusi Madonna (1512) című remekművét – antik szobrok, valamint fejedelmi ezüst- és porcelántárgyak társaságában.
Összességében a vásár vezetőségének új stratégiája – a kínálat modernizálása – sikeresnek mutatkozott: ezt tanúsította a kortárs és modern eladások megnövekedett száma, valamint a fiatalabb és új gyűjtők jelentős részvétele.
A múzeumok világszerte – legfőképp persze Németországban – gazdag programmal készültek a Bauhaus 100-ra, és a műkereskedelem sem akar lemaradni. Nemzetközi aukciók, magyar tételekkel.
Frissítés a legújabb, magyar szempontból is érdekes aukciós eredményekkel a cikk végén! (május 30.)
Mint ahogy arról mi is többször beszámoltunk – többek között itt és itt –, a múzeumok idén számos kiállítást rendeznek a Bauhaus egykori mestereinek műveiből, illetve annak bemutatására, milyen hatással volt a neves intézmény a művészek következő nemzedékeire. Németországban, a szövetségi kormány és az érintett tartományok jelentős pénzügyi hozzájárulásával egész évre kiterjedő programsorozatot tartanak. Az ilyen jelentős évfordulók rendszerint a műkereskedelemben is fokozott érdeklődést generálnak a fókuszba helyezett művészek munkái iránt, ezért megnéztük, így történt-e ebben az esetben is. Elsősorban persze arra voltunk kíváncsiak, profitálnak-e az évfordulóból a Bauhaus magyarjai.
Az eddigi idei aukciók kínálatát átfutva úgy tűnik, az árverőházak kevésbé figyelnek oda az évfordulóra. Lehet persze, hogy csak fáziseltolódással van dolgunk, hiszen míg a múzeumok hosszú évekre előre tervezik kiállításaikat, az aukciós piac „hozott anyagból” dolgozik és a potenciális beadók kivárnak, mert előbb látni szeretnék, hogy valóban jobb eséllyel kaphatnak-e most magasabb árat a birtokukban lévő „bauhaus-os” munkákért. Elképzelhető az is, hogy a vezető aukciósházak eleve nem szimatolnak nagy üzletet az évfordulóban, tekintve, hogy a Bauhaus mesterei között talán Kandinszkij az egyetlen, akinek fontosabb munkái a műtárgypiac legfelső ársávjában cserélnek gazdát.
Mindenesetre komolyabb tematikus árveréssel eddig nem találkoztunk; az első értékelhető kísérletet legalább egy „Bauhaus-blokk” bemutatására a Sotheby’s tette február 26-27-én Londonban, ahol az impresszionista és modern mesterek aukcióin vitt kalapács alá néhány Bauhaus-os munkát. A 26-i esti árverésen ebben a csoportban egy 1928-as Kandinszkij-festmény volt a vezető tétel, ami becsértéke sávján belül, de annak inkább alsó határához közel, 6,09 millió fontért kelt el. Inkább bátoríthatta a későbbi potenciális beadókat Oscar Schlemmer Asztaltársaság című 1923-as vászonképének szereplése; a festmény becsértékét megduplázva, a művész számára életműrekordot jelentő 2,59 millió fontos áron cserélt gazdát. Schlemmertől egyébként jelentős olajkép több mint húsz éve került utoljára kalapács alá. A harmadik Bauhaus-os tétel Moholy-Nagy László Szegmensek című 1921-es temperaképe volt, amit az árverőház „a művész avantgárd víziójának ritkaságszámba menő példájaként” prezentált. Az aukciós piacra 1985 után visszatérő, olyan neves galériákat, mint a bázeli Beyeler vagy a kölni Gmurzynska is megjárt festményért a becsértékének megfelelő összeget, 495 ezer fontot adtak. A másnapi árverésen, ahol az alacsonyabb árfekvésű tételekre lehetett licitálni, ismét Schlemmer és Moholy-Nagy képviselték a Bauhaust; a magyar mestertől egy kis méretű, 1920 körül készült papíralapú munkájára lehetett licitálni; az Excentrikus konstrukció című alkotás a várt 15-20 ezer font helyett jóval magasabb áron, 68.750 fontért kelt el.
Moholy-Nagy László: Szegmensek, 1921, tempera, vászon, 76 x 48,5 cm. A Sotheby’s jóvoltából
Az év eddigi, viszonylag szerény kínálata után rendkívül üde színfoltot jelent a berlini Grisebachaukciósház május 30-i Bauhaus forever! című aukciója, aminek tartalma igazolja a sokat ígérő címet és külön öröm, hogy a magyar mestereket reprezentáló anyag jól tükrözi azt a szerepet, amit ők a Bauhaus történetében játszottak. A több száz műtárgyat felvonultató anyag a Bauhaus tevékenységének széles spektrumát öleli fel; a tételek között festmények, grafikák, művészkönyvek, fotók és design-objektek egyaránt szerepelnek, többnyire néhány ezer eurós becsértékkel. A kínálatban csaknem harminc magyar vonatkozású tétel bukkant fel, ezek egyharmadának szerzője, esetenként társszerzője Moholy-Nagy László.
Moholy-Nagy László: Expresszionista kompozíció, 1946, olaj, akrilüveg, 34 × 21,5 cm. A Grisebach, Berlin jóvoltából
Övé az árverés második legdrágább tétele, az olajjal akrilüvegre festett Expresszionista kompozíció 1946-ból, amiért 120-150 ezer eurót várnak. 50-70 ezer euró a taksája egy 1941-es kollázsának, míg színes vagy fekete-fehér litográfiái 7-24 ezer euró között kelhetnek el. Kalapács alá kerül több olyan, a Bauhaus által kiadott könyv is, aminek Moholy-Nagy vagy a szerzője, vagy a borítótervező-tipográfusa; ezek becsértéke néhány ezer euró. A művész első feleségétől, Lucia Moholytól három vintázs fotót kínálnak, taksájuk 1,5 és 6 ezer euró között mozog.
Molnár Farkas: „Bauhaus kiállítás Weimar 1923”, 1923, színes litográfia, karton (levelezőlap), 14,5 × 9,3 cm. A Grisebach, Berlin jóvoltából
Ritkán bukkannak fel árveréseken Molnár Farkas litográfiái; Berlinben most háromra is lehet licitálni, egyenként 2-3 ezer eurót várnak értük. Breuer Marcelltől összesen hét bútordarabot, köztük asztalokat, székeket, foteleket, könyves- és irattároló polcot kínálnak 1,5-15 ezer euró között és külön érdekesség az úgynevezett Bauhaus-telefon, amit Breuer Richard Schadewellel közösen tervezett 1927-ben. Az egy évvel később készült példány várhatóan 5-700 euróért lesz megszerezhető.
Breuer Marcell: Klubfotel, B 3-as modell (úgynevezett Vaszilij-fotel), 1925 / kivitelezés 1930/32, gyártó: Gebrüder Thonet, Frankenberg, krómozott acélcső, narancs vitorlavászon, 75 x 77 x 69 cm. A Grisebach, Berlin jóvoltából
A Bauhaus magyar mesterei, és közülük is kiemelten Moholy-Nagy László munkái természetesen nemcsak tematikus aukciókon kerülnek kalapács alá. Moholy-Nagy művei, festményei és grafikái éppúgy rendszeresen felbukkannak árveréseken, mint fotói és fotogramjai, bár az elmúlt két évben forgalma csökkenő tendenciát mutatott. Ez inkább a szűkös kínálatnak, mintsem a művei iránt csökkenő érdeklődésnek volt tulajdonítható. Itt a bécsi Dorotheum június 4-i Klasszikus modernek aukciójára és a berlini Bassenge egy nappal későbbi fotóárverésére hívjuk fel a figyelmet. Előbbinek egyetlen magyar tétele Moholy-Nagy László cím nélküli linómetszete lesz, amiért a ház 10-15 ezer eurót vár. A berlini árverésen két tételben 3-3, 1994-ben kiadott zselatinos ezüst nagyítás szerepel, 600-600 eurós becsértékkel.
Moholy-Nagy László: Kompozíció (Cím nélkül), linómetszet, próbanyomat, 29,1 x 22,8 cm, a Dorotheum jóvoltából
A hazai aukciókon továbbra is ritkán bukkannak fel a Bauhaus-os mesterek munkái. Többségük életének nagyobb részét külföldön töltötte, műveik szétszóródtak a világban, s nemzetközi ismertségüknek köszönhetően tulajdonosaik nem feltétlenül idehaza értékesítik őket. Ezért is örvendetes, hogy a Virág Judit Galéria tavaszi árverésén, május 15-én Weininger Andor két munkája is kalapács alá került. Az évfordulóhoz kapcsolódó itthoni kiállításokon egyébként éppen az ő munkássága került leginkább fókuszba; hagyatékából a Magyar Nemzeti Galériarendezett jelenleg is látogatható kiállítást, míg a Körner András gyűjteményéből és a Janus Pannonius Múzeumban őrzött művekből válogatott tárlata az említett múzeumban és a Virág Judit Galériában volt látható. Ez utóbbi anyagból lehetett licitálni két tételre, egy Bauhaus jelmeztervre és egy cím nélküli, De Stijl-ihletésű kompozícióra. A jelmezterv becsértéke alatt, 1,4 millió forintért kelt el, míg a másik, 2,5-3,5 milliós becsértékű, a kiállítás katalógusának címlapjára is emelt munkára nem volt licit.
Weininger Andor: Bauhaus jelmezterv, 1923-1925 körül, akvarell, ceruza, papír; 19,7×12,9 cm; a Virág Judit Galéria jóvoltából
Frissítés, május 30.
Az aukció igen élénk érdeklődés mellett zajlott és jelentős kereslet mutatkozott a magyar művészek munkái iránt is. A közel 30 magyar vonatkozású tételből mindössze négy nem kelt el: Moholy-Nagy 1941-es kollázsa, két olyan könyv, aminek a borítóját vagy tipográfiáját tervezte Moholy-Nagy, valamint Lucia Moholy egyik vintázs fotója. Feltételesen ütötték le 137.500 euróért Moholy-Nagy akrilüvegre festett olajképét – ez azt jelenti, hogy a kínált összeg kevéssel, vélhetően egy licitlépcsővel elmaradt a limitártól, ezért annak elfogadása újabb egyeztetést igényel a beadóval. A művész színes litográfiái becsértékük sávjában, vagy annál magasabb árakon, 7,5-22,5 ezer euró között keltek el. Molnár Farkas litográfiái kivétel nélkül vevőre találtak, esetenként a becsértéket meghaladó árakon. Az est legnagyobb nyertese Breuer Marcell volt, akinek bútoraiért heves licitcsaták bontakoztak ki. Valamennyi Breuer-tétel elkelt, a jutalékkal növelt leütési árak 6.250 és 15 ezer euró között váltakoztak.
Az árverés legdrágább darabja az ukrán származású ötvös és formatervező, Naum Slutzky négyrészes ezüst teás- és kávéskészlete lett 1927-ből, ami becsértékének sávjában, 225 ezer euróért váltott tulajdonost. A második legdrágább tétel viszont a várt összeg háromszorosát hozta beadójának, miután a húsz, különböző Bauhaus-művészek, köztük Moholy-Nagy László által tervezett levelezőlapért 206.250 eurót adtak.
Nyitókép: Marcel Breuer (Pécs 1902 – 1981 New York.) Club armchair – Model: B 3 – the so-called Wassily- Armchair. 1925 / execution 1930/31Steel tubing, nickel-plated; blue canvas – manufacturer: Thonet Frères, Paris. 73,5 × 77 × 68 cm. (28 ⅞ × 30 ⅜ × 26 ¾ in.) Original cover with signs of age. / www.grisebach.com
