Hajlamosak vagyok elfelejteni, hogy vannak művészek, akik most is köztünk élnek és alkotnak. Interjúsorozatunkkal az a célunk, hogy az AXIOART Kortárs művészeit jobban megismerhessék az emberek és munkáikhoz arcot is tudjanak társítani.
Mecséri Ildikóval képzőművészetről, a nagy elődökről, az alkotás folyamatáról és egy közelgő párizsi kiállításról beszélgettünk.
Mecséri Ildikó
1971-ben született Győrben. Művészetében főként spirituális, metaforikus témákat választ, és inspirációját a Bibliából, a történelemből, és utazásai során gyűjtött élményeiből meríti. A művészet már kisgyermek korától érdekelte, azonban felsőfokú képzettségeit kulturális menedzserként és közgazdászként szerezte. Hosszabb ideig vezető beosztásban internetes kereskedelmi területen dolgozott. Később választotta a művészetet első számú hivatásának. Olajfestményeket készít és folyamatosan képzi magát, megújítja technikáit. Egyaránt alkalmazza az Alla prima és a Flemish technikákat is. Képeivel inspirálni, motiválni és bíztatni szeretné az embereket.
Mikor kezdtél el képzőművészettel foglalkozni?
Gyermekkorom óta szerettem alkotni, rajzolni, később fotózni, videózni, azonban a tanulmányaim és a munkám üzleti, kereskedelmi pályára vezetett. Kulturális menedzserként és közgazdászként diplomáztam, és hosszú ideig kereskedelmi vezetőként dolgoztam. Főhivatásban festészettel az elmúlt két év óta foglalkozom. A festészet teljesen magával ragad, folyamatos kísérletezés és véget nem érő kaland. Ma már kutatható, kimeríthetetlen szakirodalommal a technikai mélysége is, ezért fantasztikus például a Leonardo által írt Értekezés a festészetről című könyvet olvasni, amiben Leonardo leírja, hogy a férfiak és a gyermekek arányait megfigyelve 2 fej távolság van a válltól a könyökig és a könyöktől az ujjak végéig, a gyermekeknél azonban csak egy fej. A különféle mozgásokat, súlypont áthelyezéseket is alaposan megfigyelte, a nők és férfiak, idősek és fiatalok mozgásában, ülő és álló helyzetében. Hihetetlen, arányokra figyelő szemlélettel élte a mindennapjait. A felszálló kémény füstjének színe változásával szemlélteti például a lazúr technikát. A festészet ezért engem is látni tanít. Fejleszti a másokra és a környezetre való odafigyelést. Rendkívüli módon örömmel tölt el, és bízom benne, hogy ebből néhány csepp átragad a nézőre is.
Kik azok a művészek, akik nagy hatást gyakoroltak rád?
A régi nagy mesterek technikái és igényessége gyakorolja rám a legnagyobb hatást, közülük is elsősorban Tiziano és Ilya Repin. Repin munkáiban lenyűgöz a rendkívül kifinomult sokrétűség és érzelem. Például ahogy a Zaporozsjei kozákok levelet írnak IV. Mohamednek című képén a kutya tekintete is jelentőséggel bír. A kortársak közül a művei által kifejezett gondolatvilág szempontjából az Amerikában élő orosz származású művész Vladimir Kush munkái állnak hozzám a legközelebb ötletgazdag és magával ragadó, pozitív szimbolikájukkal.
Alkotásaidnál gyakran választasz spirituális, metaforikus témákat. Mesélnél erről?
Alkotásaim fő témái valóban a cselekvő hitre, valamint az inspirációra épülnek. Szeretném, ha sikerülne a nézőt bevonzani a témába, gondolatokat ébreszteni benne és pozitív cselekvésre bíztatni. Azt szeretném, hogy aki a képeimet látja, kapjon valami pluszt. Arra törekszem, hogy a gondolat és érzelem egyensúlya jelenjen meg munkáimban. Istent szeretném dicsőíteni a festményeimmel és az egyén felelősségét szeretném kiemelni. Mindenki tehet valami jót a mindennapokban, és ez is úgy működik, mint minden más az életben, amit begyakorlunk, az válik szokásunkká, ezért kell mindannyiunknak óvatosnak lenni abban, hogy mit teszünk nap, mint nap. Mindenki elsősorban magán tud javítani, így segít másokon.
Egy régi kedves költő ismerősöm, Bíró András verse jut eszembe példaképpen a művészet feltöltő erejére:
Mi a boldogság?
Mi a boldogság?
Belső béke,
a harmónia teljessége,
legyőzöttségünk
erénye,
önmagunk kemény
törvénye,
örömünk tiszta
edénye,
Isten nyugtató
szeme fénye.
Az utazás fontos szerepet tölt be az életedben. Volt, hogy egy konkrét helyszín inspirált egy művet?
Igen, számos ilyen képem van. Az egyik ezek közül A Beduin álom című képem, amelyet a jordániai utazásom élményei inspiráltak. A képen egy beduin egy zöld gyepszőnyeget leterítve tevegel keresztül a Wadi Rum sivatagon. Ezen a vidéken olyan sós és száraz a táj, hogy rendkívüli innovációra van szükség ahhoz, hogy termelhető legyen itt bármi, vagy egyszerűen csak legeltetni tudják a nyájat a helyi beduin pásztorok. Mégis van rá jó példa. Néhány kilométerrel távolabb az izraeli oldalon termőre fordították, sótlanították a korábban nem művelhető területeket, és ma már tisztított szennyvízzel öntözve gyümölcsöskertek zöldellnek.
Idén az alkotásaidat Párizsban is kiállítják. Hogy jött ez a lehetőség és hol lehet megnézni a munkáidat?
Folyamatosan keresem a lehetőségeket a szakmai együttműködésekre és kapcsolatépítésekre. Így kaptam ezt a bemutatkozási lehetőséget is a Párizsban október 18-20-ig megrendezésre kerülő Art Shoppingon, a Carrousel du Louvre-ban. Négy képemmel mutatkozhatom be, és ez hatalmas öröm a számomra, hiszen itt sok ezer látogató előtt lesz lehetőségem magyar festőként megjelenni.
