Műtárgypiac
Hozzászólok

Elefánt a porcelánboltban – hajcsárral

Kunsthaus Lempertz, Brüsszel

A belga főváros szecessziós palotákkal ékes belvárosában stílusos helyszínválasztás volt az az eklektikus-szecessziós műemlék épület, ahol a kölni aukciósház helyi filiáléja immár fél évtizede székel. Idén szeptemberben rendeztek itt először árverést 134 válogatott tétellel a húszas-harmincas esztendők egyedi bútoraiból, márkás használati és lakásdíszítő tárgyaiból „The Modern Style” címmel – amely a francia „style moderne” megfelelője volt, amíg a hatvanas évektől közhasználatúvá nem vált az „art déco” kifejezés. Noha főleg a nagy nevek és műhelyek legértékesebb ritkaságaira koncentráltak, a „papírforma” jobbára nem jött be, azaz a cég szakértőinek olykor a realitástól elrugaszkodott értékbecslése és előzetes reklámozása végül igencsak eltért a tényleges vásárlásoktól.

Paul Walther: Tukán, 1909
meisseni porcelán, M: 26 cm, Sz: 35,2 cm
Fotó: Kunsthaus Lempertz Köln

A beadók és a véletlen jóvoltából a tételek jelentős hányada dekoratív, tréfás vagy drámai állatábrázolás volt, az alapanyagok és előállítási technikák széles skáláján mozogva. Egyaránt szerepeltek a kínálatban a francia Daum fivérek üvegremekei Nancyból, René Lalique párizsi kristálytermékei, Limoges fajanszműhelyének, a szász Meissen, a bajor Nymphenburg királyi porcelánmanufaktúráinak vagy a párizsi és berlini bronzöntödéknek a tárgyai. A német Paul Walter „állatspecialista” párhuzamosan mindvégig kétféle anyagból mintázott arasznyi kisplasztikákat, tőle színes zománcú meisseni porcelánkakadu és -tukán éppúgy felbukkant a tételek közt, mint patinázott bronzból gém, kőszáli kecske, vadkan, és koca malacaival (utóbbiak Meissen közelében, a seebschützi Max Andrä fémműves kivitelezésében és mesterjelével hitelesítve). Ám a pálmát a XX. század első negyedében alkotó francia Gustave Adolphe Hierholtz vitte el félméteres lépő elefántjával, melynek nyakán ágyékkötős hajcsár ül. A műtárgy viaszveszejtéses eljárással bronzból készült a Susse fivérek párizsi öntödéjében, majd barnára patinázták, és az 1907-es őszi szalonon is bemutatták. A cég becsüsei előzetesen a 10–15 ezer eurós értéksávba helyezték, de végül a licitáláson 41 ezer eurós végeredményével – indulóárának négyszeresét elérve – ez hozta a legmagasabb leütést.

Továbbra is az „állatkertben” maradva, a rögtön utána következő tétel lett a bronzérmes. A sokoldalú francia Paul Jouve egész hosszú életében hűséges maradt a négylábúakhoz, különös tekintettel a nagymacskákra. Könyvillusztráció, festmény, rajz, sokszorosított grafika, szobrászat – ezeken a területeken egyaránt népszerűségre tett szert attól kezdve, hogy 16 évesen egy oroszlánpiktúrával bemutatkozott az 1892-es párizsi szalonon. Korai sikere nyomán René Binet építész megbízta az 1900-as párizsi világkiállítás egy százméteres állatfrízének kivitelezésével. A brüsszeli árverésen felbukkant, Kuporgó puma című, datálás nélküli, vegyes technikájú (akvarell, pasztellkréta, fekete tempera) félméteres kartonján az erős kontúrvonalak mellett a plasztikus felületek dominálnak, így szinte reliefként hat. Beadója a Sotheby’s amszterdami árverésén vette, a brüsszeli licitáláson 4–6 ezer eurós sávból indult, és kikiáltási ára háromszorosán, 11 400 eurón végzett.

A bútorkínálat időbeli eloszlásában tágra nyílt az olló, Adolf Loos múlt századfordulós terveitől – melyeket a Thonet vagy a bécsi Friedrich Otto Schmidt és a pesti Schmidt Miksa valósított meg – Mies van der Rohe acélcsőből hajlított karosszékpárján (1927) és Isamu Noguchi ébenfa lábon álló üvegtábla kávézóasztalán (1944) át a milánói Piero Fornasetti kézzel festett fotorealista spanyolfaláig (1991). Ezüstérmes mégis a több tétellel szereplő francia Jules Leleu lett 1920–1930 közötti keményfa vázú, vajszín textillel kárpitozott fotel és kerekes lábzsámoly együttesével, amelyet a becsült 4–6ezer euró helyett 11 800 euróért értékesítettek.

Szerző: Wagner István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük