1882. május 13-án, amikor Kohn Emil erre a világra született Allsóbarczikán, mint megannyi csecsemő, nem tudhatta, hogy milyen világra jött. Bár édesapja könyvkötőmester volt, jó ideig azt sem sejtette, hogy hosszú és nem mindig szeretni való élete során még ennél is szorosabb kapcsolat köti majd a könyvekhez. Még az ifjú majdani IV. Habsburg Károlyt meg sem koronázták a Mátyás templomban, amikor Budapest Székesfőváros Tanácsa igazolja, hogy Kohn Emil “községi kötelékébe tartozik” s még tartott az első háború, amikor megnyithatta könyvkereskedését az V. kerület Vilmos Császár út 26.- ban. Negyvenegy éves, amikor 1923-ban feleségül veszi a 26 esztendős Dróth Rózát négy leendő gyermekének, – köztük édesapámnak – anyját. Itt aztán elröppen vagy tizenöt – olykor gazdasági válsággal, másszor politikai kísérletekkel terhes “boldog békeidő”. 1939-ben, amikor LÉGO parancsnok helyettesi “megbízást kap”, mint lakó, a könyvek szeretete mellé még mint oly sokan, talán nem vizionájs mindazt, ami majd következik, de tény, hogy a különböző igazolásokat, dokumentumokat, amelyekből ezeket a sorokat is írom, már célszerű s másolatban beszereznie. S azt sem tudta, hogy apám leleményessége, egy több főre “átalakított” menlevél révén, a Haas & Czjzek porcelánbolt alatti pincében, ahol egy rejtett kórház is működött (Alfonzó volt a műtős, “nevetve szültek az asszonyok”), egy a háború végét már sejtő körzeti nyilasparancsnok J.A. “inkább megérző, mint megértő” segítségével éli túl a világégést, miközben elveszíti legidősebb gyermekét Gábort a halálgyárak egyikében. Amúgy J.A édesapámnak napközbenre még menlevelet is adott, amely így kezdődött: “ ezt a papirt felmutató Kohn Norbert testvérnek szabad áthaladást… ” – Apám visszavitte, mert úgy vélte, hogy még a kevésbé rafinált kamasz nyilas növendékek is gyanút fognak…
S akkor álljon itt egy tárgyilagos idézet nagyapám, Kohn Emil 1945. februárjában írott leveléből:
“Tisztelettel közlöm, hogy könyvkereskedésem kulcsait, mely a zsidótörvény alapján már zár alá vetetett, 1944 VI. 13-án egy detektív elvitte. Kénytelen voltam erőszakos fellépésének engedni Augusztus végén egy 12 tagú bizottság az üzletemet felnyitotta, 10 napon át válogatta a könyveimet, különböző intézményeknek tatames mennyiságet vitt el. Majd a nyilasok kivonulása elött üzletem a benne maradt árukészlettel együtt leégett. Az elrabolt és a tüzkár kapcsán megsemmisült raktárammal egész 40 évi munkám eredménye semmisült meg, amely szerény becslésem szerint legutóbb 600 ezer pengő értéket képviselt. Amennyiben lehetséges úgy nagyon kérem a T. Intézőbizottságot, szíveskedjék odahatni, hogy az intézmények részére elvitt könyveimet visszakapjam. Teljes tisztelettel: Kohn Emil”
Nos nagyapám ekkor hatvanhárom esztendős.
De feláll. Élete, ami még van a KÖNYV. Készletének visszakapott maradványaival üzletet keres és végül 1946. augusztus közepén, 16 nappal az új forint bevezetése után megvásárolja részletre, mint az író kézjegyével is ellátott megállapodásból kiderül Nagy Lajos üzletét a Nagymező utcában, amit az 1940-ben azért vett, mert műveiből már nem tudta fenntartani magát.
A történet utolsó “érdemi darabja” 1952-ből való. Ekkor nagyapám 70 éves, Rákosi elvtárs még csak hatvan. Én pedig nemsokára majd világra jövök.
A tárgy: iparjogosítvány megvonása, mely szerint árukészletét és berendezési tárgyait a könyvterjesztő vállalatnak köteles felajánlani, viszont állami kölcsön kötvényeit megtarthatja. A határozat a kézbesítés időpontjában azonnal végrehajtandó és ellene jogorvoslattal élni nem lehet.
Nagypapa mentette, ami csak menthető, s egykori árukészletének egy jó részét hazahordta az akkor már Bajcsy Zsilinszky úti lakásba, ahol könyvei és felesége, s otthon maradt tanárnő leánya körében élte életét közel kilencven esztendős koráig, ott, ahol tologattam a hat évtized után a sarokban megtalált egykori lendkerekes kisautómat olykor, amikor meglátogattam 56-ban eltávozott édesapám szüleit, nagypapát, nagymamát gyerekkoromban.
Aztán a lakás lakói lassan kihaltak, nagybátyám „ apám földi helytartója gondozta időnként a megbomlott, múlttá dermedt rendet, dossziékba gyűjtve régvolt idők dokumentumait, amelyekből megírhattam a történetet.
Az élet olykor vádló tanúiként ott maradt sok ezer KÖNYV, amelyek egy részét most árverésre ajánlom, mind mind e történetről vall. Olyan könyvek, amelyeket nagyapáink, apáink és még mi magunk is olvashattunk gyerekkorunkban, nem milliós értékek egyikük sem. Inkább csak magukban hordozzák a lassan visszaidéződő, divatba jövő elmúlt évszázadot.
Tallózzanak benne, s ha kedvük tartja vigyék haza a küzdelmesen fennmaradt Guttenberg Galaxis egy-egy kedvükre való, érdekes szeletkéjét.
Kerényi Péter
Kohn Emil könyvkereskedő unokája
