A becsült ár csaknem tízszereséért, 23 ezer fontért (9,5 millió forintért) kelt el az első Star Wars-trilógiában Darth Vadert alakító, tavaly elhunyt David Prowse A birodalom visszavág című epizódhoz készült forgatókönyvpéldánya.
A színész forgatókönyvpéldányát, amelynek minden lapján szerepel a Vader felirat, eredetileg 2500-4000 fontra (1-1,7 millió forintra) becsülték, de az East Bristol Auctions keddi angliai árverésén 23 ezer fontot adott érte egy licitáló – adta hírül a CNN amerikai hírtelevízió.
Annak idején a szerepet fekete sisakban játszó Prowse helyett egy másik színész, James Earl Jones szájából hangzott el a híres sor, amit Darth Vader a filmben Luke Skywalkernek mondott: “Én vagyok az apád”. Prowse forgatókönyvében nem szerepelt ez a mondat, a színésznek sem árulták el a forgatáson ezt a dramaturgiai fordulatot, a példányában az állt helyette, hogy “Luke, mi leszünk a leghatalmasabbak a galaxisban. Mindent megkaphatsz, amit csak akartál…ne ellenkezz…ez a sorsod”.
A forgatókönyv hozta a legnagyobb bevételt az aukción, amelynek teljes bevétele végül 400 ezer font (166 millió forint) lett. Darth Vader sisakját a The Guardian brit napilap honlapja szerint 2200 fontért (909 ezer forintért) – a becsült ár több mint ötszöröséért vásárolták meg, Alec Guinness aláírt fotóját pedig, amelyen Obi-Wan Kenobi jelmezében szerepel, 3100 fontért (1,3 millió forintért) vette meg egy rajongó. A híres jedi fénykard egy prototípusáért pedig 9000 fontot (3,7 millió forintot) fizettek az aukción. A Leia hercegnőt alakító Carrie Fisher aláírt fotója is 11 ezer fontért (4,5 millió forintért) talált gazdára. A licitáláson 15 ezer fontért (6,2 millió forintért) elkelt a Luke-ot játszó Mark Hamill fotója, melynek különlegessége, hogy Hamill azt Prowse számára így dedikálta: “Davidnek – Te örökké Vader apa leszel számomra”.
Az aukciót szervező Andy Stowe elmondta, hogy az árverésbe kétezer külföldi licitáló kapcsolódott be. Az aukció bevételéből a brit Alzheimer Kutató Intézet részesült, mivel a halála előtt egy évtizeden át Alzheimer-kórban szenvedő sztár családja úgy döntött, hogy ezzel támogatja az intézet kutatásait.
A sors iróniája, hogy a világot egy éve karanténban tartó pandémia Kínából indult, ám ott mára szinte el is felejtették. Így tavaly novemberben a Shanghai Art Week mellett az ART021 Shanghai Contemporary Art Fair és a West Bund Art & Design megrendezése is zöld utat kapott.
A kínai kortárs műkereskedelem a 2011-es kiugrást követően a világranglistán az Egyesült Államok mögött a második helyre került, majd 2018-ban a harmadikra (USA, Egyesült Királyság). Tehát a piac jelentős potenciállal bír, különösen a nyolcvanas-kilencvenes években született úgynevezett Y generáció tekintetében, amelynek tagjai már ma is a kínai gyűjtők közel 40 százalékát teszik ki. Sokat utaznak, művelődnek, rendkívül gyorsan tanulnak, és a helyiek mellett már a külföldi művészek munkáit is vásárolják, a friss és ritka darabokat keresik. De Kína a kínálati oldalon is jelen van: a nemzetközi érdeklődés az ország kortárs művészete iránt már a kilencvenes évek óta felfelé ível. Az itt készülő munkák a vezető nemzetek műalkotásaihoz hasonlóan részvényekké, profittermelő viszonteladásra alkalmas áruvá váltak. Sanghajban folyamatosan nyílnak a múzeumok, a nemzetközi hírű Shanghai Biennale mellett fontos művészeti vásárok is gyökeret vertek itt. Úgy tűnik, a kínai metropolisz a jövőben a megpróbáltatásokkal küzdő Hongkong szerepét is átveheti a jövőben – igaz, erre a kínai vezetéstől nem függő tajvani főváros, Tajpej is esélyes.
Bár az ART021 Shanghai Contemporary Art Fair és a West Bund Art & Design valóságosan is megrendezésre kerülhetett, ez a világjárvány miatt sok nehézségbe ütközött. A műtárgyszállítás, a kínai vízum és a kötelező karantén okozta problémákat enyhítette, hogy a nemzetközi galériák jelentős része ma már Kínában is működtet kiállítóhelyet. A technikai kivitelezést sokszor a helyi művészek, munkatársak közreműködésével oldották meg, és az is előfordult, hogy a bemutatásra került anyag teljes egészében Kínában készült. Aki Kínán kívülről érkezett, az önköltséges, a beutazástól számított kéthetes karanténban, a hivatalos szervek által kijelölt szállodában, napi három étkezés és gyakori testhőmérséklet-ellenőrzés mellett kényszerült felkészülni az eseményre. A nehézségek ellenére a közel nyolc hónapos elszigeteltség miatti jelentős forgalom-visszaesés ellensúlyozásának reményében, valamint az ázsiai, ezen belül a kínai piacok jövőbeli meghódításának érdekében többen is vállalták a mostoha körülményeket. A nemzetközi utazási korlátozások és a helyi beutazási körülmények miatt a külföldi gyűjtők részvételére nemigen, a helyiek, valamint a kínai vásárlók és intézmények érdeklődésére nagyon is számítottak. A sok erőfeszítés végül meghozta gyümölcsét.
Az ART021 Shanghai Contemporary Art Fairt 2013-ban nyitották meg először, abban az évben, amikor az Art Basel is megjelent Hongkongban. Az első West Bund Art & Design vásár szervezésére egy évvel később került sor. Sanghaj vezetői a kortárs művészet gazdasági jelentőségét felismerve számos könnyítést vezettek be a tranzakciók, a szállítás, a szabad zónák és az adókedvezmények terén. A kereskedők beszámolói szerint a standok tárgyait már az első napon, a legelső órákban kiárusították; többen a hét közepén új művekkel rendezték újra a rendelkezésükre álló teret. Nemcsak a vásárokon, de a művészeti színtéren is ünnepi, sőt partihangulat uralkodott.
Sanghaj, Centre Pompidou x West Bund Museum
A kortárs művészetet és a designt képviselő ART021 Shanghai Contemporary Art Fairt a város közepén, a West Nanjing Roadot érintő, 1955-ben épült Shanghai Exhibition Center hangárszerű, 93 ezer négyzetméteres épületében tartották meg. Az eseményre 18 országból 114 kiállító érkezett. A vásár szekciói közül a Galleriesben 61 kortárs művészetet képviselő galéria állított ki. A Beyond szekcióban a hagyományos standok lehetőségeit meghaladó méretű, technikai kivitelezésű munkák szerepeltek, melyek a kiállítótéren kívül, a városban voltak láthatók. Az offline vásár mellett az idén szervezték meg először a Platform szekciót, ahol 33 galéria online kapott bemutatkozási lehetőséget.
A West Bund Art & Design vásár az új múzeumnegyed területén, a West Bund Art Center épületében talált otthonra. A szervező, a kormány tulajdonát képező West Bund Group ingatlanfejlesztő cég a művészet, a kultúra és a technológia összehangolt jelenlétét tervezi a Huangpu folyó partján. Itt már olyan kínai és nemzetközi vállalkozások telepedtek meg, mint a Lisson, a Perrotin vagy az Ota Fine Arts galéria, a Long és a Yuz múzeum, a Shanghai Center of Photography, valamint a 2019 novemberében megnyílt Centre Pompidou. A vásáron 71 művészeti és 9 designgaléria mutatta be alkotóit. A kínaiak mellett a külföldi kiállítók is eredményesen szerepeltek: a New York-i/londoni Timothy Taylor galéria standján a német/brit Frank Auerbach festménye és a mostanában igen népszerű amerikai művész, Eddie Martinez szobra talált gazdára. A több városban is galériát működtető White Cube a brit Eddie Peake 9 munkáját értékesítette a vásár első napján. A Gagosian többek között a nemzetközileg is felkapott kínai Jia Aili munkáit képviselte sikerrel. A David Zwirner standján a VIP-napok végére 20 munka cserélt gazdát, köztük a belga Luc Tuymans és Michaël Borremans, a kolumbiai absztrakt festő Oscar Murillo és a német fotóművészek, Thomas Ruff, valamint Wolfgang Tillmans művei.
Galériát nyitni a Brexit és a koronavírus évében Londonban talán őrültségnek tűnik. Kováts Dávid műkereskedő azonban határozott döntés hozott, és 2020 decemberében megnyitotta magyar, illetve – tervei szerint – kelet-európai kortárs művészeti fókuszú galériáját a Covent Gardenben. Pályáját ismerve és érveit meghallgatva azonban mégis lehet ráció abban, hogy Kováts egy több szempontból terhelt évben és helyszínen nyitott műkereskedést.
Támogatta elhatározását, hogy hazánktól eltérően Nagy-Britanniában a műtárgypiac jelentősége miatt a válsághelyzet sem gördíthet számottevő akadályt a gyűjtők, vásárlók elé, illetve gazdasági szinten is olyan fontos a szektor a szigetország számára, hogy a kormány ilyenkor sem hagyhatja ellehetetlenülni. A galerista igyekezett kihasználni a válság okozta pozitívumokat is, így sikerült kedvező áron hozzájutnia egy olyan, a műkereskedelem szempontjából frekventált helyen lévő üzlethelyiséghez, amire normál körülmények között nem sok esélye lett volna. Merész lépése a nemzetközi szaksajtó figyelmét is felkeltette, így több jelentős lap és portál adott hírt a galériáról – erre szintén csekély esélye lett volna, ha nem egy ilyen rendkívüli időszakban vág bele a munkába. A David Kovatsról egyebek mellett a brit műkereskedelmi piac egyik legjelentősebb hetilapja, az Antiques Trade Gazette hasábjain olvashatunk, de a The Design Edit, az artdaily.com és a Rise Art is beszámol a galérianyitásról és az első kiállításról, a Horror Pista művésznéven ismert Máriás István Year of the Rat című anyagáról.
Kovátstól egyébiránt sem áll távol a kockázatvállalás. 2009-ben, az akkori gazdasági válság idején határozta el, hogy elhelyezkedik a Sotheby’snél, amikor pedig tudvalevő volt, hogy az aukciósháznál nincs munkaerő-felvétel. Ennek ellenére sikerrel járt, diplomát szerzett a Sotheby’s Institute of Artban, majd szakmai pályáját megalapozva több évig dolgozott az intézményben. E szakasz jelentős állomása volt a testvérével, Kováts Nórával közösen alapított budapesti székhelyű Dobossy Aukciósház létrehozása, majd a Dobossyval való kilépése a londoni aukciós színtérre, és ebbe a sorba illeszkedik a David Kovats galéria megnyitása is. Karrierjének építése azonban már jóval ezelőtt megkezdődött: az édesapja, Kováts Lajos által alapított MEO-ban kezdte pályáját, majd 2006-ban kortárs, valamint XX. századi magyar és nemzetközi alkotók munkáival létrehozta a Galeria White nevű kereskedést és aukciósházat Budapesten. Egyik legjelentősebb rendezvénye a Hermann Nitsch 70. születésnapja alkalmából rendezett tárlat volt, melynek megnyitóján a művész is részt vett.
A tavaly decemberben megnyílt magyar tulajdonú londoni kiállítótér jelentőségét az adja, hogy a brit fővárosban eddig nem volt olyan kortárs galéria, amely kimondottan a magyar, illetve kelet-európai művészek nemzetközi kontextusba helyezésén dolgozott volna.
A nyitó kiállításon a fentebb említett Horror Pistától túlnyomórészt máshol eddig ki nem állított csempemunkákat láthattunk. A galéria falain mágneses megoldással rögzítették a műtárgyak elemeit, ám azok hagyományos csempézési módszerrel a maradandóság élményét erősítve akár be is építhetők a vásárló házába, lakásába. Olyan rendhagyó anyaggal tervezte tehát a nyitást a műkereskedő, amely jó eséllyel felkelti a művészet iránt fogékony közönség érdeklődését.
Vannak természetesen olyan galériák az angol fővárosban, amelyek a térség művészeivel, budapesti kötődésű projektekkel is foglalkoznak. A londoni aukciós piacon is látunk magyar sikereket, és nem mehetünk el szó nélkül – az egyébiránt a londoni székhelyű White Cube galéria által képviselt – Maurer Dórának a Tate Modernben rendezett 2020-as kiállítása mellett sem. Ahhoz azonban, hogy a hazai művészek rövidebb átfutású és egyben hosszabb távú sikereket érjenek el a nemzetközi színtéren, Kováts szerint elengedhetetlen az állandó jelenlét.
A galéria négy művésszel indult. Horror Pista mellett megtalálható a névsorban Nyári István, akivel már a Galeria White-ban is dolgoztak együtt; az ő tárlata 2021 elejére várható. (Az időpont a vírus okozta lezárások és nyitások miatt még kérdéses.) A képviselt művészek között fellelhető továbbá a Kovách Gergő – Combarro Petra házaspár. A szólókiállítások mellett olyan csoportos kiállítás rendezése is szerepel programjában, amely a másodlagos piacról válogat munkákat, illetve gyűjtemények anyagából is tervez tárlatot.
Horror Pista és Kováts Dávid, Fotó: Kecskés Márton
Bár Kováts igyekszik a rendkívüli helyzet pozitívumaira fókuszálni, a művészek piacra vitele számára sem egyszerű, hiszen a galériás működés nagyban épít a személyes kapcsolatok áplolására, s erre a koronavírus okozta helyzetben korlátozottak a lehetőségek. A gyűjtők és vásárlók nagy része ugyan a karanténban töltött hónapok alatt sem vesztette el vásárlókedvét, de a többség csak a személyes ismeretséget és a munkákkal való fizikai találkozást követően képes új művészek mellett elköteleződni. A gyűjtők az interneten inkább a számukra jól ismert művészeket keresik. Épp ezért az online tér az aukciósházaknak jobban kedvez, hiszen a másodlagos piacon elérhető alkotókat már jó eséllyel ismeri a közönség. A jelentős árverezőházak élnek is ezzel a helyzettel, és olyan nagyszabású eseményeket szerveznek, melyek hamar új jelzőt is kaptak: a látványos, szórakoztató jellegű árveréseket a shopping és entertainment szavak ötvözése által létrehozott shoppatainment kifejezéssel illetik.
Kováts aktív online jelenlétet tervez a galéria számára, meglátása szerint ugyanis a hasonló londoni helyek nagy része pozitív tapasztalatokkal és jó eredményekkel gazdagodott az online térbe történő áttérést követően. Ez a hazai közönség számára is jó hír, hiszen az interneten is bejárható kiállítások és a kulisszák mögé betekintést engedő videók révén Magyarországról is könnyebben megismerhetővé válnak a David Kovats eseményei.
A pandémiás helyzettől független kihívást jelent a magyar művészek munkáinak árképzése. Nemcsak Kováts dilemmája ez, hanem mindazon hazai galeristáké is, akik kiléptek a nemzetközi műkereskedelmi színtérre, például művészeti vásárokon történő megjelenéssel. A műtárgypiac hazai és nemzetközi helyzete ugyanis olyan nagy mértékben tér el egymástól, hogy a művek ára magyar árképzés mellett a nyugati színtéren szinte észrevétlen. Míg itthon a kedvezőbb árú műtárgyaknak nagy a jelentősége egy új vásárlói réteg megszólításában, addig Londonban az alacsonyabb ár elbizonytalaníthatja az érdeklődőket: ott ugyanis az ár a műtárgy eszmei értékének is kifejező eszköze. Kováts olyan árakat szab művészeinek, melyek igazodnak a londoni szinthez, de a komoly magyar gyűjtők számára sem válnak elrettentővé. Így alapozhatja meg az alkotók mielőbbi beágyazódását a nemzetközi műtárgypiacon.
Bár jelenleg teljes erőbedobással a David Kovats vezetésére fókuszál, a Dobossy Aukciósház működtetésén is dolgozik testvérével, Kováts Nórával, bízva abban, hogy a tavalyi év online aukcióinak, köztük londoni árverésüknek sikere 2021-ben is kitart és folytatódik.
A WOP Galéria Budapest 2021. május 9–11 között rendezi összevont online árverését az AXIOART weboldalán. Az eseményeken Joseph Kadar válogatott műveire, magyar és nemzetközi művészek alkotásaira és illusztrált magyar könyvritkaságokra licitálhatnak az érdeklődők. Az aukciós esemény apropóján Jagasics Márkkal beszélgettünk.
A 9. 10. és 11. aukciótok egy összevont árverés, míg a 9. és 10. aukciós katalógusban szereplő tételekre csak online liciteket fogadtok, addig a 11. aukciótokon az Axioart Live szolgáltatásának köszönhetően valós időben és vételi megbízások adásával érvényesíthetik a gyűjtők licitjeiket. Miért döntöttetek e mellett a felosztás mellett?
J. M.: Elsősorban praktikus okokból, a nagy tételszám – több mint 300 tétel – miatt osztottuk fel az anyagot. Eddig kisebb, homogén árveréseket tartottunk, amik jól beváltak. Ugyanakkor a grafikai anyagunk olyan különleges és erős kollekció, hogy szívesen mutatjuk meg egy klasszikus árverési formában élő zoom közvetítéssel kiegészítve.
212. tétel – Reigl Judit (1923-2020): Cím nélkül, 1990
Az aukciótokon szép számban szerepelnek grafikák. Több helyen hallani, hogy a grafika sokáig a művészet mostohagyermeke volt, viszont a fiatal, kezdő gyűjtők körében az utóbbi időben igencsak felfutott. Hogy látod?
J. M.: A WOP Galéria Budapest az egyetlen, budapesti galéria, melynek programjában kiemelt szerepet játszik a papír alapú művészet bemutatása és értékesítése. A grafika mint a művészetek mostohagyereke, a 90-es évek, véleményünk szerint már akkor is téves meghatározása. Ami a 2020-as évekre teljesen érvényét vesztette a nemzetközi és a hazai piacon egyaránt. Érdemes megnézni a piacvezető galériák, aukciós házak grafikai programjait (Virág Judit Galéria, BÁV). A legkeresettebb kortárs magyar művészek alkotásai is kalapács alá kerülnek az árveréseteken.
280. tétel – Bak Imre (1939-): Cím nélkül, 1960-as évek
Bemutatnád a legizgalmasabb tételeket?
J. M.: A grafikai anyagból érdemes kiemelni Reigl Judit 1990-es számozott szitanyomatát (212-es tétel). Mindig különleges esemény, ha árverésen előkerül a művésznő munkája. A hétfői aukción négy Reigl műre is licitálhatnak az érdeklődők. Izgalmas tétel még Bak Imre ismert sorozatának egy ritka és korai darabja (280-as tétel) és Nádler István Hommage á Korniss Dezső című litográfiája (219-es tétel).
219. tétel – Nádler István (1938-): Hommage á Korniss Dezső, 1991
Ha három alkotást kellene kiválasztanod az aukciós katalógusból, melyek lennének azok?
J. M.: Az első egy Gustav Klimt mű (110-es tétel), amin Helen Klimt portréját láthatjuk. Tudomásunk szerint még nem szerepelt magyar árverésen eredeti Klimt alkotás. A második Tihanyi Lajos (169-es tétel) tusrajza, amin egy különleges dedikáció látható. A harmadik Bernáth Aurél (191-es és 192-es tétel) fantasztikus balatoni akvarelljei.
169. tétel – Tihanyi Lajos (1885-1938): Akt, 1912
Az árverés teljes katalógusa itt tekinthető meg. A Zoom közvetítésre itt jelentkezhet.
