Axioart Blog

Gách István Lipót szobrászművész életművéről mesélt Tóth Gábor

Gách István Lipót szobrászművész nevét kevesen ismerik, az alkotásai mellett azonban többször is elsétálhattunk már. A Millenniumi emlékművön két egység köthető a nevéhez: a Szent István szobor alatti domborművet, illetve a hét vezér egyik lovát is ő formálta. A legnagyobb fiatalkori sikere az 1848 Szabadságharc Emlékmű pályázatának megnyerése volt 1906-ban, amely emlékmű tervet Szamovolszky Ödön művésztársával együtt alkotta meg.

Tóth Gábor és családja hiánypótló vállalkozásba kezdett, rendkívüli precizitással feldolgozták az életművet, ami végül könyv formájában is megjelent. A kötetről Tóth Gáborral, a könyv szerkesztőjével és magánkiadójával beszélgettünk.

A kötetből kiderül, hogy egy családi kapcsolat révén kezdtek el foglalkozni az életművel. Mesélne a könyv megszületéséről?

Az édesapám édesanyjának a testvére volt a művész, ritkán találkoztak, de jó kapcsolatban voltak. Az első meghatározó élményem az, amikor kisiskolás koromban a szüleimmel és Gách István Lipóttal elmentünk a Nemzeti Galériába megnézni egy kiállítást, majd felmentünk a művész szerény Havas utcái lakásába. Míg a szüleim Pista bácsival beszélgettek, addig lerajzoltam őt, és nagyon megtetszett neki az alkotásom. Végül a könyv ajánlási részébe be is került ez a rajz.
Amikor édesanyám meghallt, előkerültek azok a dokumentumok, amiket a lánya, Gách Ibolya készített, és gyűjtött össze. Csodálatosnak gondoltam ezt a gondosan összeállított anyagot, amit lemásoltam és átadtam a gyerekeimnek. Ezután született meg a könyvkészítés gondolata, ami közös családi munkává nőtte ki magát. A szobrokat grafikusművész fiam fotózta fiú unokám segédletével, a lányunokám működött közre a szerkesztői munkámban, a könyv végül a család meglátásai és szervezői munkája alapján állt össze. A  járvány megnehezítette a folyamatot, a Magyar Nemzeti Galériában csak 2021 februártól volt lehetőségünk kutatni.

A Magyar Nemzeti Galéria mellett milyen intézményekben jártak még?

Másfél, két évvel ezelőtt kezdtem el kutatni az 1848-as emlékmű alkotásait. Azt tudtuk, hogy az I. világháború előtt elkészültek a szobrok nagyrésze. Amikor Gách István Lipót hazatért az orosz fogságból folytatta a munkát. A pasaréti templom helyén volt a műterme. Közadakozásból, 750 ezer aranykoronából valósult volna meg az emlékmű. A tervek szerint, közel akkora lett volna, mint a Millenniumi emlékmű és a Szabadság téren állították volna fel. A szobrok folyamatosan készültek, azonban 1936-ban a ferences egyház helynöke megjelent a műteremben és közölte a művésszel, hogy egy hónapon belül el kell költöznie, mert a műterem helyén templom épül.
A szobrokat feldarabolták és a Szent István Bazilika altemplomába kerültek. Ez volt az első olyan nyom, ahová érdemes volt elmenni. A pincétől a kupoláig minden helyen jártunk, de egy formát, egy szobortöredéket sem találtunk. Ezután az esztergomi Prímás levéltárban és a Fővárosi Polgármesteri Hivatal Adattárában szállítólevelek után kutattam, de érdemi információt nem találtam. Így aztán felhagytam a kereséssel, mert ezek a minta szobrok gipszből készültek, az ismeretlen helyen történő rossz tárolás miatt nagy valószínűséggel nedvesség érhette őket és szétmállottak.

Az Emlékmű központi BIGA szoborkompozíciója két példányban elkészült, az egyik a Kiscelli Múzeumban található, a másik Kecelen, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum telephelyén van kiállítva. A szoboregyüttesből sajnos csak ennyi maradt az utókornak.

Ön szerint miért érdemes közelebbről is megismerni Gách István Lipót életművét?

Kiváló ember volt, aki 1880-tól 1962-ig átélte a magyar történelem megpróbáltatásokkal teli időszakát. Egy olyan személyiség volt, aki soha semmilyen szélsőséghez nem csatlakozott. Mindig megmaradt a művészet vonalán és a művein keresztül adta át tapasztalatait, életfelfogását. Azt gondolom, hogy pozitív példa lehet az életműve, azért is érdemes megismerni, mert példaként szolgálhat a mai ellentmondásokkal teli társadalom számára.

Hol találkozhatnak Gách István Lipót szobrokkal az olvasók?

Az ország17 városában találkozhatnak az olvasók Gách István Lipót I. világháborús emlékműveivel közterületen, többek között a szegedi 3. Honvéd Huszárezred szobra. Emellett a Fiumei Úti Sírkertben jellegzetes Gách alkotásokat találni, ilyen a Gundel család síremléke. Országszerte mindenfelé állnak szobrai, illetve, ha valaki Üzbegisztánba látogat, akkor a Taskenti temetőben az I. világháboru magyar hősihalott katonáinak emlékművét nézheti meg. Ennek a szfinx formájú emlékműnek az az érdekessége, hogy a belsejében egy vaskazettát rejtettek el, amelyben elhelyezett dokumentum 110 magyar katonatiszt tragikus halálát örökítette meg egy megmenekült újságíró. Ezt a kazettát próbálták megtalálni a felújítás során, de sajnos nem lehetett detektálni, így nem sikerült kiemelni az Emlékmű megrongálása nélkül, és az utókor számára ismertté tenni.

Önnek melyik a kedvenc Gách István Lipót alkotása?

Édesanyám és édesapám portréja áll a legközelebben hozzám. A köztéri alkotásai közül a pesthidegkúti I. világháborús emlékmű érintett A képi alkotásai közül édesanyám és édesapám portréja áll a legközelebben hozzám. A köztéri alkotásai közül a pesthidegkúti I.  világháborús emlékmű érintett meg a legjobban. Olyan mozdulatok, távolba néző tragikus tekinteteket formált, ami nagyon megindító. 

A könyv milyen példányszámban készült és hogyan lehet hozzájutni, megismerni, melyik könyvkiadó forgalmazza majd?

Az volt az elképzelésünk, hogy Gách István Lipót rokonunk életművét feltétlenül meg kell örökíteni, mint egyik példás nemzeti értékünket. Nagyon igényes művészkönyvre gondoltunk, amely jelentős költségeket generál. Ezért témogatási kérelemmel fordultunk az EMMI-hez, személy szerint Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úrhoz, aki megértette a nemes szándékot és így Nemzeti Kulturális Alap támogatásban részesültünk. Tekintettel arra, hogy a kutatásaink olyan információkat, képi anyagokat hoztak felszínre, amelyek semmiképpen nem maradhattak ki a könyvből, így bővítettük az oldalszámot, valamint a tervezett méretet is megnöveltük a képek szöveg melletti igényes megjelenítése érdekében.

A könyv magánkiadásban készült és költségtérítés nélkül szeretnénk eljuttatni a megyei könyvtárak, képzőművészeti iskolák és múzeumok részére, így biztosítva a hozzáférést a nagyközönség számára is.

Kik és milyen intézmények segítették a munkájukat, hogy létrejöhetett ez a művészi könyv?

A munka során sok segítséget kaptunk a Magyar Nemzeti Galériától, mely intézménynek adta át 1982-ben az összegyűjtött anyagokat a művész lánya, Gách Ibolya, aki a hajdani MNG főigazgatója – Pogány O. Gábor – kérésére, figyelmeztetésére, lelkiismeretesen összegyűjtötte a hagyatékban talált alkotásokat és átadta megőrzésre az utókor számára.

Megtiszteltek bennünket az odafigyelő segítségükkel az alkotások helyén működő önkormányzatok és levéltárak, a taskenti konzulátus vezetője, a taskenti Emlékmű felújítást irányító restaurátor művész, a MNG-n túl a Kiscelli és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, valamint a határon túli Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal is.Két szobor avatásáról (Hajdúböszörmény és Szatmárnémeti) még korabeli filmhíradók tudosítását is sikerült megtalálnunk, melyekre hivatkoztunk a képaláírásoknál, így azok is megismerhetők.

Hátra van még az ünnepi könyvbemutató és a könyvek célbajuttatása.

Mikor és hol lesz a könyvbemutató?

T.G. Az ünnepélyes könyvbemutató a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Márványtermében lesz 2022 márciusában, az 1848 Szabadságharc emléknapjának és a művész születésének évfordulójának időszakában. Köszönet az Intézet vezetésének a csodálatos helyszín biztosításáért, ahova meghívjuk az érdekelteket, akik átveheti az ajándékkönyveiket, valamint az érdeklődőket is.

A könyvbemutató keretében egy időszakos kiállítást is rendezünk egyrészt a még ma álló szobrairól készült művészi fotókból, valamint a család és az ismerősök köréből fellelt, továbbá az MNG által rendelkezésünkre bocsájtott képi alkotásaiból.

A könyvből részletek fognak elhangozni ugyancsak családi körből, rokon művész előadásában.

Remélhetőleg ebben az esetben is mellénk áll majd az EMMI, illetve a Nemzeti Kulturális Alap.

Köszönöm, hogy tájékoztatta közönségünket erről a nemes, nemzeti értékünket megőrző, családi alkotásukról.

Köszönöm az érdeklődésüket és viszontlátásra a könyvbemutatón 2022 márciusában.