Latest Posts

Finnorszag lefoglalta a külföldi múzeumok által Oroszorszagba visszaküldeni kívánt kölcsönzött műkincseket

Az artportal az elmúlt hetekben két írásban is foglalkozott (itt és itt) az ukrajnai orosz inváziónak a múzeumi szférára gyakorolt, a két közvetlenül érintett országon túl a globális múzeumi színtéren is megmutatkozó hatásaival. Mindkét írásban felbukkant az a kényes kérdés, hogyan kezelik az orosz inváziót elítélő országok azoknak az orosz múzeumokból kölcsönzött, esetenként felbecsülhetetlen értékű műtárgyaknak az ügyét, amelyeket a kölcsönzési határidő lejártakor – orosz követelésre esetenként előbb – vissza kellene szolgáltatniuk az azokat kölcsönadó múzeumoknak.

A jelek szerint az érintett múzeumok és kormányok különbözőképpen ítélik meg, mit jelentenek ebből a szempontból az Oroszországot sújtó, az EU, Nagy-Britannia, Svájc, az Egyesült Államok vagy Japán által bejelentett szankciók. Többen ezért inkább kivárnak; igaz, az esetek egy részében ennek logisztikai okai vannak, hiszen jelenleg a légtérzárlatok miatt a legbiztonságosabbnak tartott légi úton történő közvetlen szállításra nincs lehetőség. Arra azonban eddig nem volt példa, hogy az egyes országokból Oroszország felé útnak indított műkincseket egy EU-tagország lefoglalta volna azzal az indoklással, hogy kötelessége érvényt szerezni a szankcióknak. 

Finnországban most viszont pontosan ez történt: a finn-orosz határon, a Vaalimaa-i határállomáson a finn hatóságok lefoglaltak egy 46 millió dollár értékű műkincsszállítmányt, amiben olaszországi és japán múzeumok által visszaküldeni szándékozott műtárgyak szerepeltek összesen 46 millió dolláros értékben. A híradások nem térnek ki arra, hogy e műtárgyak miért ilyen úton készültek visszatérni tulajdonosaikhoz, de a térképre tekintve nem nehéz kitalálni az okot: a nagy orosz múzeumi centrumokhoz, de különösképp Szentpétervárhoz a helsinki repülőtér a legközelebbi, biztonságosnak ítélt légikikötő, ahová a műtárgyak közvetlen járattal el tudnak jutni, s ahonnan a legrövidebb a kockázatosabb szárazföldi út Szentpétervárig, illetve Moszkváig. A finn-orosz határon azonban a hatóságok lefoglalták a szállítmányt, mivel, mint a finn vámügyi szervek vezetője hangsúlyozta, kötelességük biztosítani a szankciók betartatását, s az része mindennapi gyakorlatuknak. A finn hatóságok azonban ennél is tovább mentek: a vámügyi szervek a külügyminisztériummal együttműködve bűnügyi eljárást indítottak a szankciók megsértésének vádjával és jelenleg már tíz, a műtárgyak hazaszállítását tervező, illetve abban közreműködő személy ellen nyomoznak. Abból indulnak ki, hogy a művek Oroszországnak történő visszaszolgáltatására mindaddig nem kerülhet sor, amíg a szankciók érvényben maradnak, hiszen azok kiterjednek a luxuscikkekre, márpedig a műalkotások megítélésük szerint ebbe a kategóriába tartoznak. 

A Morozov-Gyűjtemény egyik legnépszerűbb darabja a moszkvai Puskin Múzeumból: Pierre-Auguste Renoir: Jeanne Samary színésznő portréja. Forrás: Wikimedia Commons

Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy természetesen biztosítják a lefoglalt tárgyak értéküknek megfelelő körülmények közötti tárolását és őrzését. A műtárgyak a hírek szerint zömmel a Tretyakov Képtár, a Puskin Múzeum és a Keleti Művészet Állami Múzeuma tulajdonát képezik és egy-egy milánói, udinei, illetve tokiói múzeumban voltak kiállítva. Az orosz reakciót nem nehéz kitalálni; az elsőként nyilatkozó Sergey Tsekov parlamenti képviselő a finn lépést lopásnak nevezte és hozzátette, „úgy látszik, egész Európa megőrült, nem csak az EU és a NATO”.

A legnagyobb értékű, jelenleg külföldön tartózkodó műtárgyegyüttes az egykori Morozov-Gyűjtemény, melynek kiállítása az elmúlt napokban zárult Párizsban. E kollekcióból akár egy-egy darab értéke is elérheti a Finnországban lefoglalt teljes anyag értékét. A művek többsége orosz állami múzeumok tulajdona; ezek visszaszolgáltatására a francia állam a kiállításról szóló tárgyalások során garanciát vállalt. A francia kormány, úgy tűnik, tartja is magát a megállapodáshoz, amely viszont május 15-én lejár. Normális körülmények között ennyi idő bőven elég lenne a művek visszaszállításához, most azonban ez korántsem biztos, főleg, miután kiderült, hogy a Helsinkin keresztül vezető út is „járhatatlan”. A dokumentum érvényessége ugyanakkor szükség esetén meghosszabbítható. A francia kormány név nélkül nyilatkozó vezető tisztviselője a The Art Newspaper-nek azt mondta, hogy „mindennek ellenére, és az Ukrajnából érkező megrázó hírek ellenére is az a kötelességünk, hogy megvédjük a kulturális cserét” és hozzátette, az orosz hatóságok sem gördítettek akadályt annak a 15 műtárgynak a hazatérése elé, amelyeket a francia múzeumok vontak vissza a Kremli Múzeumok kiállításáról az ukrajnai invázió megindítása után. A Morozov-Gyűjtemény kiállításán szereplő műtárgyak közül kettő azonban átmenetileg biztosan Párizsban marad. Az egyik, Pyotr Konchalovsky önarcképe a szankciókkal sújtott orosz oligarcha, Petr Aven kollekciójából került a Fondation Vuitton tárlatára; a másik, Margareta Morozova portréja viszont Ukrajnából, a dnipropetrovski múzeumból, ahová jelenleg túl kockázatos lenne visszaszállítani.

A többi mű visszajuttatása érdekében ugyanakkor Franciaország komoly diplomáciai erőfeszítéseket is tesz. Mivel a közvetlen légi szállítás Párizsból sem jöhet szóba, felvették a kapcsolatot minden szóba jöhető tranzitországgal és garanciát kértek arra, hogy a szállítmányt nem fogják a finnekhez hasonlóan feltartóztatni. A francia kormány ezzel párhuzamosan általános megoldást is szeretne találni a problémára annak érdekében, hogy a mostani történések ne bénítsák meg hosszú időre a kulturális cserét. Ezért Brüsszellel arról tárgyalnak, hogy a műalkotásokat vegyék ki a luxuscikkek kategóriájából, azaz engedjék, hogy kikerüljenek a szankciók hatálya alól.  

Végül a Finnországban lefoglalt orosz műkincsek ügye a vártnál gyorsabban megoldódott. Az Európai Unió ugyanis április 9-én olyan rendelkezést hozott, amellyel a ”hivatalos kulturális együttműködés keretében kölcsönzött kulturális javakat” kivette a szankciós listán szereplő „luxuscikkek” kategóriájából. A pontos megfogalmazásnak azért van jelentősége, mert mutatja, hogy a kivétel csak a közintézmények közötti együttműködés keretében kölcsönzött műtárgyakra vonatkozik, a magánszemélyek, alapítványok, cégek, stb. által kölcsönzött művek továbbra is lefoglalhatók, amennyiben tulajdonosaik ellen szankciók vannak érvényben. A finnországi szállítmányban csak múzeumi műtárgyak voltak, így a teljes szállítmány tegnap elhagyhatta az országot és már meg is érkezett Szentpétervárra, ahol nagy sajtónyilvánosság mellett csomagolták ki a három teherautónyi rakomány ottani múzeumokból származó darabjait. Hogy az incidens milyen hatást gyakorol az orosz múzeumok kölcsönzési hajlandóságára, egyelőre nem lesz felmérhető, hiszen az Oroszországgal szemben szankciókat bevezetett országok egyelőre nem terveznek onnan további kölcsönzéseket. Emlékezetes ugyanakkor, hogy az oroszok már tíz éve nem adnak kölcsön műtárgyakat amerikai kiállításokra, mert attól tartanak, hogy az USÁ-ban a két ország közötti vitatott pénzügyi kérdésekre hivatkozva lefoglalnák azokat.

Az EU új rendelkezése fenti írásunk másik témájában, az egykori Morozov-Gyűjtemény párizsi kiállításon szerepelt darabjainak visszaszolgáltatása ügyében is egyszerűbbé teszi a helyzetet; jelenleg már a logisztikai kérdések vizsgálata zajlik; egyelőre annyi tűnik bizonyosnak, hogy a művek szárazföldi úton térnek vissza Oroszországba. Mint jeleztük, két mű – különböző okokból – továbbra is Franciaországban marad és könnyen lehet, hogy ezekhez egy harmadik is csatlakozik. A hivatalosan meg nem nevezett alkotás ugyanis egy olyan magánalapítvány tulajdonában van, amely a szankciós listára – némi vita után – frissen felkerült orosz oligarchához, Vjacseszlav Kantorhoz kötődik. A kérdést a francia hatóságok jelenleg vizsgálják.

„Melyiket a 472 tétel közül?”

472 tétel, színes témaköri paletta, számos könyvészeti ritkaság és egyedi grafikai válogatás várja az online aukció látogatóit. A tematikailag klasszikus aukció immáron 17. alkalommal nyitja meg kapuit az Antikvárium.hu weboldalán 2022. április 14-én és 10 napig várja a licitálókat.

Egy – az elsők közül…

Az Antikvárium.hu online aukciójának keretén belül ismét, a közönség számára eddig ismeretlen Radnóti Miklós által dedikált kötetre van lehetőség licitálni, a „Pogány köszöntő” c. verseskötet számozott példányára.

Radnóti Miklós első kötete mindössze ötszáz számozott példányban készült, ezek közül a 467. számú példányt kapta a címzett.

A számozott, bibliofil tételek sorában számos ritkaság kerül kalapács alá.

Négy fal között. Versek. Írta: Kosztolányi Dezső.

“Ebből a könyvből száz számozott példány készült a költő aláírásával”. Ez a 21. számú példány.

További egyedi autográf bejegyzésekkel ellátott kötetek az online térben!

A klasszikus aukciós tételek között több mint 70 dedikált és aláírt kötet is árverésre kerül.

Babits Mihály – Esterházy Péter – Füst Milán – Kassák Lajos

Móricz Zsigmond – Pilinszky János – Sík Sándor – Tamási Áron

Anyégin Eugén. Regény versekben. Írta: Puskin Sándor

“Ezt a művet 500, gépben számozott példányban, nyolc eredeti rézkarccal és Krúdy Gyula előszavával adta ki az alább megjelölt 5-féle kötésben a “Genius” Könyvkiadó Részv.-társaság az 1920-ik esztendő junius havában. A rézkarcokat Gara Arnold festőművész készítette… E kötet száma 49 amelyhez a 49 számú rézkarc mellékeltetett

Az aukció antik könyveket tartalmazó tárlata közel 60 tételével a régi korok jeles, közismert, mára már ritkaság számba menő könyveit bocsátja az aukciós térbe. A kínálatban megtalálható:

  • Diószegi Sámuel – Fazekas Mihály: Magyar Fűvész Könyv az 1807-ik esztendőben közzétett kiadása, melyet Langer Mór is a ritka könyvek lajstromába sorol.
  • Csokonai Vitéz Mihály Poétai Munkái. I. kötet. Kiadta: Márton Jó’sef.  Az 1813-ik közzétett kiadás Csokonai műveinek első összkiadása.
  • Dugonics András: Szittyiai történetek I-II. közzététett: 1806-1808, Füskúti Landerer Mihály költségével és bötűivel.

Keresse fel a témakört!

Gazdagítsa antik könyveket tartalmazó gyűjteményét, ritka és becses kötetekkel!

A ritka és régi könyvek mellett olyan különlegességeket is tartalmaz az aukció, mint kézzel írt receptkönyvek és szakácskönyvek gyakorta publikálatlan recipéjinek egyedi gyűjteményét.

Minden eddiginél több, azaz 250 első kiadású kötet kerül kalapács alá, tegyen közülük egyet Ön is féltve őrzött könyveinek polcára!

Magyarság – Erdély – Felvidék – Történelem

Ön melyik témakörbe sorolt könyveket választaná?

Az aukció bővelkedik a gyönyörű metszeteket, nagyméretű képtáblákat és kihajtható térképmellékleteket, művészi fotókat és grafikákat tartalmazó kötetekben is, melyek licitálásra hívják a látogatókat.

E művészi tételek közül is ritkaság:

az Alexander AlbumAlexander Bernát által aláírt példánya, mely mindösszesen 200 aláírt példányban készült, valamint

Kassák Lajos: A mi életünkből – Az 1932-ben betiltott fotókiállítás képanyaga!

Az aukció tételei között mindemellett sorozat is megtalálható, közöttük számos gyűjtői állapotban megőrzött példányt.

Az aukció szervezői mintegy száznál is több témakörrel tették még könnyebbé az aukciós térben való tájékozódást.

Nyissa meg egy képzőművészeti aukció kapuit, melyet könyvek koszorúja fon körül!

“Szökőkút” – Gross Arnold által aláírt színes fakszimile

Vaszary János : Fekvő akt – cinkográfia

Borsos Miklós: “Ady novella” valamint “Ady vershez” – hidegtű

Andreas Schmutzer, Joseph Schmutzer: Eszterházi Imre – rézmetszet

31 műalkotás a könyvek között! – Listázza ki weboldalunk segítségével ezeket és licitáljon!

Az egyes köteteket az érdeklődők megtekinthetik és személyesen kézbe vehetik a webáruház IX. kerületi, budapesti átadópontján április 14-től 21-ig.

A már jól ismert módon minden egyes kötetről az átlagos katalógusinformációnál sokkal gazdagabb fotóanyag és írásos háttérinformáció (a leiratokon túl előszó, tartalomjegyzék és fülszöveg van minden olyan könyvnél, ahol ezek rendelkezésre állnak) található a webáruház aukciós felületén, hathatósan segítve ezzel a licitálás előtti tájékozódást új és visszatérő ügyfeleink számára egyaránt

Kék-Sárga Jótékonysági Aukció az Irányi Palotában

Szerdán este zajlott a Pintér Galéria és Aukciósház által lebonyolított Kék-sárga jótékonysági aukció, melyet az Axioart a helyszínen is végigkísért képviselve online licitálóinkat.

Az aukción szereplő művek egy részét az aukciósház felkérésére maguk a művészek – köztük Baksai József, Fehér László, Kondor Attila, Regős István, Verebics Ágnes és Wolsky András – ajánlották fel. 

Az Optinvest Zrt., az aukció szervezője -mint a műtárgypiac szereplői is – eltökélt abban, hogy segítséget nyújtson minden Magyarországra érkező menekültnek, aki az Ukrajnában dúló háború miatt volt kénytelen elhagyni otthonát. Ennek köszönhetően jött létre ez az aukció is, melyet az Optinvest Zrt. és a Publicis Groupe Hungary szervezett az Irányi Palota báltermében. A teljes bevételt az UNICEF és a Budapest Bike Maffia számára ajánlották fel, továbbá az esemény szakmai partnere, a Pintér Aukciósház sem számított fel jutalékot, hogy ezzel is segítsék a célt.

Az esemény árverési anyagát javarészt kortárs képzőművészek felajánlásaiból állítottuk össze. 90 művész alkotása kerül majd kalapács alá. A felajánlások között megtalálhatjuk a többi között Deim Balázs, Szax Olivér, Ördög Noémi, Soós Nóra, Nagy Géza, de a kevésbé kortársnak számító Mácsai István alkotását is. A bevételt teljes mértékben az UNICEF-nek ajánljuk fel” – foglalta össze Dobos Máté, az Optinvest Zrt. tulajdonosa.

Dobos Máté továbbá kiemelte, hogy a széleskörű összefogást mutatja, hogy szinte a teljes magyarországi kreatívipari ügynökségi hálózat beállt a kezdeményezés mögé. Ennek köszönhetően a mintegy 100 kortárs munka kiegészült további 40-50 kreatívipari alkotással, amelyek között szerepelnek fotók, nyomatok és különböző technikával készült tételek is.

Az eseményen volt egy második szekció is az árverést követően. A Peace of Art (PoA) elnevezésű kezdeményezést a helyszínül szolgáló épület egyik bérlője, egy kreatíviparban tevékenykedő ügynökség indította el. Ennek keretében az online is közvetített aukciót követően a teremben kiállítótt kortárs tételekre tehettek ajánlatokat a jelenlévők.

Ebben a második részben a kreatívipar alkotóinak az ügynökségek által felajánlott darabjai kerültek eladásra. A bérkezett licitekből befolyt összeggel a Budapest Bike Maffiát támogatják, akik a Magyarországra érkező menekült családok támogatására fordítják a teljes keretet.

Az aukciót megelőző nyitóbeszédek hangsúlyozták az összefogás és segítségnyújtás fontosságát, emlékeztetve az egybegyűlteket, hogy miért is voltunk jelen ennyien a helyszínen.

Húgó Gábor : Tachee 01 (2020)

Az aukción igazi licitharcok is kibontakoztak, kiemelten az utolsó tételre, az emlékezetes “Tachee”-ra, mely megtízszerezte kikiáltási árát hála a lelkes tárcsaemelgetésnek.

A tacskó mellett a legtöbb kép gazdára lelt, helyszíni közvetítőnk alig győzte rögzíteni a teremben adott folytonos liciteket.

Itt kiemelnénk magát a termet is, az Irányi Palota báltermét, melyet nemrég újítottak fel az egész épület rehabilitációja keretében.

A teljes katalógus megtekinthető az alábbi linken:

https://axioart.com/aukcio/2022-04-06/pinter-jotekonysagi-0406/teljes-katalogus?count=100

Az Axioart ezúton is köszöni a részvételt minden online csatlakozónak és köszönjük, hogy részt vehettünk on- és offline is az aukción és a nemes cél segítésében.

Ha Ön is szeretne segíteni, olvassa el cikkünkben hogyan teheti ezt meg velünk együtt!

Megújulás – Megnyílt a Pannonhalmi Főapátság új időszaki kiállítása

Március 21-én nyílt meg a Pannonhalmi Főapátság 2022-es időszaki kiállítása, ‘Megújulás’ címmel. Az alábbiakban Bazsányi Sándor irodalomtörténész, esztéta megnyitó beszédének szerkesztett változatát olvashatják.

Nem hiszem, hogy találhatott volna jobb hívószót a Pannonhalmi Főapátság. Meg egyáltalán, a katolikus egyház, régiségénél fogva, nem engedheti meg magának, hogy ne éppen ez, a megújulás legyen az egyik legfőbb témája. Vagy legalábbis a legfőbb témái szóba hozatalának és kezelésének a módja. Hiszen csakis így, folytonosan megújuló voltában, a lelki-szellemi és intézményes-kulturális megújulás változatos formái révén válhat igazán képessé arra, hogy rákérdezzen saját megváltoztathatatlan alapjára, pontosabban az alaphoz, ama bizonyos „szegletkőhöz” való viszonyára, viszonyulására. Hogy ne csak kiüresített dísznek, álságossá maszatolt cirádának bizonyuljon az épület boltozatát egyben tartó „zárókőre” faragott képmás. Krisztus arca mint ciráda. Még leírni is borzasztó. Ne kelljen leírni. És ehhez csak annyi szükséges, hogy az egyház ne hagyja abba a létesítő alapjára való rákérdezést, leginkább ezzel foglalkozzon, újra és újra, újabb és újabb módokon, a megújulás állandósított gyakorlatában. Úgy is mondhatnám: a megújulás változatlanságában. Vagy: változatlan megújulásban. Ha nem ezt teszi, az bizony nem vezethet máshoz, mint: testi jóléthez, lelki restséghez és szellemi hiányhoz.

Juhász Nóra beszél a megnyitón festményeiről.

Megújulásának egyik legfőbb lehetősége és kitüntetett helye: az eleve folytonos megújulásban, azaz változásban létező művészet. De a szakadatlanul változó művészet számára is ugyanúgy fontos: a hit sűrű (nem fojtogatóan, inkább felszabadítóan sűrű) igazságának, vagy az ezzel egyenértékű igazságoknak a megtapasztalása – hogy ne csak külsődleges, technikai jellegű, mechanikusan avantgardista konokságú legyen a megújulása. Ebben a kölcsönösségben, a megújulás kölcsönös tapasztalatában létezik mindkettő.

Aligha találhatnánk tehát a művészetnél alkalmasabb helyszínt ahhoz, hogy tágas és levegős akusztikai tere nyíljon ennek a szónak, a megújulásnak. Rebbenékeny hitem szerint – és következzék most az esztéta szükségszerű, de talán bocsánatos túlzása – a művészet volna az a hely, az a tapasztalat, az a hívás, amely leginkább felszólíthat a megújulásra, megújításra. Persze csak akkor, ha tényleg odahallgatunk arra, amit mond – például a modern költészetet megújító Új versek Rilkéjénél: „Változtasd meg élted!” Ezt egy olyan szobor mondja, a rafinált költői nyelv jóvoltából, amelynek nincs feje, nincsenek végtagjai, és nincs nemzőszerve sem (bár ez utóbbi csonkaságot a „szép hűtlen” Tóth Árpád kiváló fordítása elmismásolja). A halmozott hiányból meríti az erejét, nyeri a szavát.

Fátyol Viola: Én fiam jobb (balra), 204 (jobbra)

Számunkra, megújulni vágyó teremtmények számára a művészet: nem megváltáshivatal, hanem hiánygazdálkodás. A régi művészet azért, mert már nincs teljes egészében jelen. Az új meg azért, mert a hiányban létezik és a hiányból teremt, vagyis a hiányt, a hiány telített érzetét fordítja át nem kevésbé telített jelenlétbe.

A megújulás szabadságának másik kitüntetett helye: az iskola. Az intézmény, amely az élethosszig tartó szabadság gyakorlásának legelső kereteit adja. A diákok nemcsak új ismereteket sajátítanak el, hanem kialakítják az új ismeretekhez való lelki viszonyulás személyre szabott módjait is. Az iskola, ez is, ahol most vagyunk, tehát nem volna más, mint az önnevelésre való nevelés kényesen intézményes műfaja. Az egyidejű nevelés és önnevelés, vagyis a legteljesebb körű nevelődés tere és ideje. Egy hegyen lenni négy évig. Hat évig. Iskola. Nem katonai a határon, hanem bencés a hegyen. De hogyan élnek a diákok ezzel a lehetőséggel? Egyáltalán, mik ezek a lehetőségek? Milyen lelki, szellemi és kulturális javak állnak rendelkezésükre ezen a helyen, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban? Puszt Zsófia és a 11. b. osztály tíz tagja ennek jártak utána – többek között annak is, hogyan működik a ruhától való megfosztottság evangéliumi vagy Szent Ferenc-i pátosza egy nyugat-magyarországi megyeszékhely utcáin. Mint ahogyan Juhász Nóra festményein is az iskolai és kollégiumi bennlét külső körülményei, kívülségei kerülnek klasszikus ábrázolási keretek közé – például a többiek közül kiváló két diák a híres Friedrich-kép ködtengert szemlélő vándorának a helyére.

Mátrai Erik: Csak a fénye

De a hegyen nem csak a gimnázium és a kollégium van, hanem maga a hegy is, a hely, ahol talán zengőbben szólnak a kérdések és teltebben hangzanak a válaszok. A megújulás egzisztenciális kérdésére adott művészi válaszok.

Mátrai Erik számára a megújulás most a monstrancia átváltoztatását – technikai transzszubsztanciációját – jelenti, amennyiben a liturgia terében létező tárgy átváltozik síkbeli képpé, fényjelenséggé. Nem a lényeg tehát, amellyel szembesülünk, hanem a jelenség, vagy ahogyan a címben áll: Csak a fénye. A lényeg a birtokjelben rejtőzik, illetve annak visszafogott transzcendencia-utalásában. Felmutatás helyett rávetítés, rávetítéses ráutalás. A rejtett monstrancia nyilvános képpé vetítődik a kiállítótér falán, ahol így, a fényével, mégiscsak adva van – hogy Marcel Duchamp részben hasonló logikájú, posztumusz installációjának a címét idézzem.

Borsos Lőrinc: Önkritikus portré 2.0

Molnár Judit Lilla Addig – amíg című alkotása talán a megújulás nehézségeire, a megújulásért végzett munka nem közgazdaságtani logikájára, aszketikus mechanizmusára, netán sziszüphoszi abszurditására hívja fel a figyelmünket, és még akár A fegyencgyarmaton című Kafka-elbeszélés lidérces gépezete is eszünkbe juthat róla – szinte beleviszket a hátam (ha értik, mire gondolok)… Úgyhogy inkább, menekülésképpen, gyorsan rágondolok a fent említett Duchamp csokoládéőrlőgépére. De milyen nehéz lehet csokoládéőrlőgépnek lenni. Vagy vetkőztető agglegénynek. Vagy vetkőztetett menyasszonynak. Vagy magyarországi kórházban adminisztrált kismamának, és persze újszülöttnek. A személyre, személyekre szabott nehézség egzisztenciális és művészi feldolgozásának aszkézisére láthatunk rá Fátyol Viola Én fiam című sorozata jóvoltából, amely a saját test megújulásának és az új test megszületésének kettős misztériumát taglalja, annak szorongatóan profán körülményeivel együtt. Meg hát Borsos Lőrincék is ketten vannak, és így számukra bizonyosan mindennapos feladat, egyre halmozódó teher, installálható vágyalakzat lehet a megújulás: a törékeny személyek törékeny kapcsolatától független – mert muszáj, hogy független legyen – művészeti kapcsolat megújítása, a perszonálunió értelmes és tartalmas életben tartása, az Önkritikus portré egyes műveken áthaladó életformaművészete.

A megújulás mint életforma. Az élet talán egyetlen értelmes formája. Jó, hogy ezeket a szavakat éppen itt, a pannonhalmi bencéseknél, és éppen egy képzőművészeti kiállítás megnyitóján mondhattam ki. Remélem, nem tekintette senki bántó túlzásnak.


  • Időszaki kiállítás a Megújulás kulturális évadban
  • Helyszín: Főmonostori Kiállítótér, Pannonhalmi Főapátság
  • A kiállítás megtekinthető: 2022. március 21 – 2022. november 11.
  • Kurátor: Don Tamás
  • Alkotók: Borsos Lőrinc (Borsos János és Lőrinc Lilla), Fátyol Viola, Juhász Nóra, Mátrai Erik, Molnár Judit Lilla, Puszt Zsófia