A recept a következő: legyünk a lengyel állam, a nyilvánosság előtt hivatkozzunk a nemzeti öntudatra, hozzunk fel hangzatos, de igencsak megkérdőjelezhető érveket és győzzünk meg arról egy 76 éves herceget, hogy családja gyűjteményéről az állam tud legjobban gondoskodni.
2016 utolsó nagy történése a műtárgypiacon az volt, hogy a lengyel állam megvásárolta a Czartoryski-gyűjteményt. Mindez valószínűleg akkor is nagy port kavart volna, ha kifizetik a becsült értékét (2 milliárd dollárt), de mivel nem így történt, a sajtó értetlenül állt az események előtt – főleg azért, mert a tranzakció finoman fogalmazva is kifogásolható.
Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel (1489-1490) olaj, fa. A krakkói Czartoryski Múzeum jóvoltából
De miért olyan jelentős a Czartoryski gyűjtemény?
Bátran kimondhatjuk, hogy Európa egyik legjelentősebb magángyűjteményéről beszélünk. A kollekció darabjai: 250 000 darab lengyel királysághoz köthető történeti kézirat, dokumentum és 86 000 műtárgy, melyből 593 alkotás kiemelt jelentőségű. A sztárdarabok között szerepel Rembrandt: Tájkép a jó szamaritánussal; Dürer, Rembrandt és Renoir rajzai és Leonardo híres festménye, a Hölgy hermelinnel.
A családi gyűjtemény története 1796-ban kezdődött, amikor Izabella Czartoryski hercegnő létrehozta az „Emlékek templomát”. Izabella szándéka az volt, hogy az 1772 és 1795 között harmadjára felosztott Lengyelországnak segítsen megőrizni az ország történelmi és kulturális örökségét. Izabella halála után folytatta a gyűjtést fia, Adam Jerzy Czartoryski, aki itáliai utazásai során vásárolt festményeket. Ekkor került a család birtokába a Hölgy hermelinnel és Raffaello Santi férfiportréja.
A gyűjtést Adam gyermekei is folytatták: főként lengyel szőnyegeket, etruszk és görög vázákat, római valamint egyiptomi régiségeket, limoges-i zománcokat vásároltak. 1878-ban a kollekció ideiglenesen egy krakkói múzeumépületbe került. A gyűjtemény az első világháborút Berlinben vészelte át, de a nagyközönségtől a műremekeket akkor sem zárták el: hetente két napon látogathatók voltak. 1920-ban a krakkói családi múzeum ismét megnyitott, de nem sokáig élvezhette a közönség a gyűjteményt, hiszen 1939 augusztusában Lengyelország lerohanása előtt a legértékesebb műtárgyakat kimenekítették a városból, a többit pedig a múzeum pincéjébe rejtették. A Gestapo azonban hamar felfedezte a rejtekhelyet és a 85 legértékesebbnek ítélt művet Drezdába szállíttatta. A háború végén, Németország kapitulációját követően Lengyelország gyorsan visszakapta ugyan a kincseket, de a leltárból 844 műtárgy hiányzott; ekkor veszett el a Raffaello portré is, amelyet végül a szövetséges csapatok Hans Frank náci kormányzó vidéki házában találtak meg.
A lengyel állam 1991-ig saját tulajdonaként kezelte a kincseket, ám ekkor a legfelsőbb bíróság visszaszolgáltatta őket a Czartoryski családnak, akik létrehoztak egy magánalapítványt, és arra bízták a gyűjtemény kezelését. Ma az alapítvány elnöke Adam Karol Czartoryski, aki Sevillában nőtt fel.
A „vásárlás”
A Piort Glinski lengyel miniszterelnök-helyettes és kulturális miniszter által aláírt vásárlási szerződés szövege szerint 105 millió dollárt (durván 30,6 milliárd forintot) fizettek a gyűjteményért, mely a becsült piaci értékhez képest (2 milliárd dollár) elhanyagolható összeg. Azt még Glinski is elismerte, hogy a tranzakció inkább adományozásnak, mint vásárlásnak minősül. Nyilatkozata értelmében a megállapodás célja az volt, hogy a gyűjtemény örökre Lengyelországban maradjon. A kulturális miniszterelnök hangzatos kijelentése azonban erősen megkérdőjelezhető. Egyfelől a kormány más eszközökkel is az országban tud tartani egy gyűjteményt – ezért nem kell feltétlenül megvásárolni – másfelől a Czartoryski család magánalapítványa soha nem tervezte a művek mozgatását. A gyűjtemény eddig is nyilvános volt: ahogy ma is, a műtárgyak a krakkói Czartoryski Múzeumban és a Wawelben voltak láthatók.
Joggal kérdezhetjük, hogy miért pont most lett ennyire fontos a gyűjtemény megvásárlása. Ahogy másfél éve megalakult a jelenlegi kormány, azonnal szemet vetett a gyűjteményre, ezért Adam Karol Czartoryskival jó kapcsolatot alakítottak ki. A herceg támogatta az ajándékozást, és többször hivatkozott a gyűjtemény alapítójának hazafiasságára. A 76 éves Adam Karol idős kora is közrejátszott abban, hogy a lengyel kormány sietette a gyűjtemény megvásárlását. A herceggel ellentétben azonban az alapítvány kuratóriuma elutasította a vásárlást. A Czartoryski-alapítvány vezetősége már a tárgyalások hírére tiltakozott. Azzal érveltek, hogy az alapító nyilatkozat értelmében a gyűjtemény oszthatatlan, és nem átruházható. A sajtó szerint a tárgyalások végig a kuratórium megkerülésével folytak. Miután kiszivárogtak a vásárlást megerősítő információk, a testület tagjai lemondtak, mondván, hogy nem magát a eladást ellenzik hanem az áron aluli és átvilágítás nélküli értékesítést. Ekkor Adam Karol Czartoryski az alapítvány élére új embereket nevezett ki, akik megszavazták az alapszabály módosítását, mire a gyűjtemény elvesztette oszthatatlan és elidegeníthetetlen státuszát.
A Piort Glinski által is aláírt vásárlási szerződés nemcsak a ma meglévő gyűjtemény tulajdonjogát adta át a lengyel államnak, hanem a még hiányzó, visszaszerezhető művekét is. A lengyel kormány szerint a gyűjtemény mostantól inkább a nemzetépítést fogja szolgálni, mint a művészettörténeti kutatást és múzeumi bemutatást.
A Hölgy hermelinnel-t ezentúl nem adják kölcsön más országok múzeumainak. Sőt a lengyel kormány abban bízik, hogy Czartoryski példája követőkre talál. Glinski nem véletlenül kérte honfitársait, hogy legyenek önkritikusak, és kérdezzék meg maguktól: valóban eleget tesznek-e hazájukért.
Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!
Forrás:
Museo del Prado Opens First Ever Exhibition Dedicated to a Female Artist
It only took 200 years: Prado stages its first show dedicated to a female artist
Georg Baselitz Makes Disgraceful Sexist Remarks on Woman Painters, Again
Nyitás 2017 ősze! Görögország folyamatos pénzügyi gondjai késleltették az építkezést, ennek ellenére az új épület mégis megvalósulni látszik. A Nemzeti Múzeum a FIX épületében kapott helyet, ami egykor Görögország legismertebb sörfőzdéje volt. A nagy betonfalak jól hangsúlyozzák a környék ipari jellegét. A múzeum egy része 2016-ban már látogatható volt, a teljes nyitás azonban csak 2017 őszére várható.
Nyitás 2017 ősze! Az ArchitectsAlliance hatalmas projektbe kezdett, amikor vállalta a 20. század elején épült épület múzeummá való átalakítását. A Museum of Contemporary Art-nak alapítását követően csaknem 20 évet kellett várni arra, hogy gyűjteménye saját múzeumi épületet kapjon. Végül a Tower Automotive Bulding ad majd helyet a 2017-ben nyíló múzeumnak.
Nyitás 2017 végén! Egy ideális világban Libanonban megszűnnek majd a konfliktusok, amik évtizedek óta mély nyomot hagynak ezen a régión. A Beit Beirut épületét a libanoni háború ideje alatt mesterlövészek használták bázisként. Mára a rombolás átadta helyét a megújulásnak és megkezdődött a régi épület modern épületrészekkel kibővített felújítása. Az építész Youssef Haidar az új kulturális központ tervezésénél felhasználta az 1920 környékén neo-ottomán stílusban épült „sárga ház” maradványait, megteremtve ezzel a régi és az új mesteri összhangját.
