A képzőművészeti alkotások különféle üzeneteket, jelentéstartalmakat közvetítenek. A képek vizuális formában fogalmazzák meg azokat az eszméket, gondolatokat, amelyek a mű alkotóját, megrendelőjét és az adott kor emberét foglalkoztatták. Ezeknek a jelentéstartalmaknak a megértése, illetve értelmezése egy-egy időszakban, illetve kultúrkörön belül nem okozott különösebb problémát az akkori nézőnek, aki a látvány alapján azonosítani tudta az ábrázolás tulajdonképpeni témáját, illetve egyes motívumait.
Manapság ha ránézünk egy képre nincs ilyen egyszerű dolgunk, a szimbólumok jelentéseit sokszor nem ismerjük. Cikksorozatunkban az elvesztett tudást szeretnénk feleleveníteni azért, hogy ne csupán be tudjuk azonosítani a festményeken szereplő állatokat, hanem a mélyebb tartalmat is megláthassuk!
A sorozat korábbi részeiben már írtunk a hermelinről, a tengelicről, a nyúlról, a papagájról és a majomról. Mostani cikkünk főszereplője nem más lesz, mint a páva, aki szimbolizálhatja Krisztus feltámadását, a halhatatlanságot, a büszkeséget, a hiúságot, a bőséget és a szerelmet.
A Páva
Peter Paul Rubens: IV. Henrik átveszi Maria de Medici arcképét (1621) részlet. A Wiki Art jóvoltából
A páva általában a halhatatlanság, az örök élet és a világmindenség megtestesítője. Évenként megújuló tollazata miatt lett a halál feletti győzelem és a feltámadás jelképe. Tollának szemekre emlékeztető mintázata miatt vált a hit szimbólumává.
A pávát sok helyen azért tekintették szent madárnak, mert képes elpusztítani a mérges kígyókat. A páva Egyiptomban Ámon-Ré tiszteletéhez köthető és a Napisten szent madarának tartották.
Győzelmi kép, Gujarat, India, 1447. Gouache, tinta és arany pamuton. A Viktória és Albert Múzeum jóvoltából
A pávát a mai napig szent állatként tisztelik Indiában, a madarak királya 1963. január 31-től hivatalosan India nemzeti madara. Ha az országban járunk és az életfa mellett látjuk a pávát, akkor a madár a bőségre, a termékenységre és a halhatatlan lélekre utal.
Totoya Hokkei: Páva, 18. század. A WikiArt jóvoltából
Kínában és Japánban a méltóság, a szépség kifejezője a páva. Régen a kínai császár az új tisztség betöltőjének pávatollat adományozott, ezért a rang és az uralkodói jóindulat jelképévé vált.
Peter Paul Rubens: IV. Henrik átveszi Maria de Medici arcképét (1621). A Wiki Art jóvoltából
A görög – római mitológiában Héra szent madara. A páva például így jelenik meg Peter Paul Rubens IV. Henrik átveszi Maria de Medici arcképét címet viselő festményén, ahol Héra (Juno) mellett pávát, Zeusz (Jupiter) mellett pedig sast láthatunk.
Peter Paul Rubens: Juno és Argosz (1611). A Wikiart jóvoltából
De a pávamotívum Argosz történetét is eszünkbe juttathatja!
“Argosz a százszemű óriás pásztor a görög mitológia szerint hazáját, Árkádiát többször megmentette a pusztulástól, hála sok szemének, amelyekkel éberen tudott figyelni. Történt egyszer, hogy Zeusz beleszeretett Ióba, amiről azonban Héra tudomást szerzett, és bosszút akart állni Ión. Zeusz, hogy megvédje kedvesét, üszővé változtatta. Ám Héra elragadta Iót, és Argosz őrizetére bízta, hogy Zeusz nehogy a közelébe férkőzzön. Ám Hermész Zeusz utasítására édes énekével elaltatta és álmában leszúrta az óriást. Ekkor megjelent Zeusz, és Ióval Egyiptomba ment, ahol visszaváltoztatta üszőből emberré, és végre egymáséi lehettek.
Héra megtalálta Argosz holttestét, és hogy tette örök emlék maradjon, szemeit felrakta szent állata, a páva faroktollára.” Apollodórosz: Mitológia
Az óriás latin nevének (Argus) magyaros változatából származik az “árgus szemekkel figyel” szólásunk.
Kép a kellsi kódexből (9. század). A WikiArt jóvoltából
A keresztény szimbolikában a pávát az örökkévalóság és a teljesség kifejezőjének tekintették, mivel a taósz – görögül a páva – szóban benne foglaltatik az alpha és az ómega, minden dolgok kezdete és vége, amivel Krisztus meghatározta önmagát (Jelenések könyve 21, 1-7.).
Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet (1486)
Szent Ágoston a De civitate Dei című művében említést tesz arról a legendáról, miszerint a páva minden télen elveszíti tollait és tavasszal újra megtalálja azokat. A madárhoz hasonlóan az emberi test is elveti a halandóság tollait és felveszi a halhatatlanságét.
Ókeresztény szarkofág részlet Ravenna, Sant’Apollinare Nuovo-bazilika
Az ókeresztény művészetben a szarkofágok és katakombák díszítésének gyakori motívuma volt a páva. Később gyakran láthatjuk a madarat Jézus születésénél, az Angyali üdvözlet jeleneténél, az Utolsó vacsoránál, illetve Mária és Szent Erzsébet találkozásánál.
Mária és Erzsébet találkozása (1470 körül). A Magyar Nemzeti Galéria jóvoltából
Domenico Ghirlandaio: Utolsó vacsora, Firenze. A WikiArt jóvoltából
Fra Angelico és Fra Filippo Lippi: Királyok imádása (1440-60). A WikiArt jóvoltából
Jacopo Tintoretto: Pásztorok imádása (1579–1581). A WikiArt jóvoltából
Lucas Cranach the Elder: Paradicsom (1536). A WikiArt jóvoltából
A középkorban a páva a Paradicsom madara, gyakran láthatjuk az élet vize mellett szarvasok és galambok társaságában. A Paradicsomkertben Szűz Mária mellett elhelyezkedő páva a mennyei örök életre utal. A szentek kezében levő pávatoll szintén az örök élet szimbóluma, Szent Borbála és Szent Jeromos attribútuma. Farktollak szemei a mindent látó egyházat jelképezik.
Bizánci medál pávákkal (6-7. század). A WikiArt jóvoltából
Bizáncban a császárnők emblémájává vált a páva, mivel úgy tartották, hogy a madár viszi fel az isteni császárnő lelkét a mennybe.
Pieter Brueghel the Elder: Büszkeség – A hét főbűn (1557). Pinterest
A madár negatív értelmezése is ismert: kevély járása, farktollai szépségének mutogatása miatt a gőg és a hiúság megtestesítője.
Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!
Forrás:
Szimbólumtár
Decoding Animals in Art History, From Immortal Peacocks to Lusty Rabbits
Fine Feathers: A Brief History of the Peacock as Decoration
The Language of Art – Peacocks, Doves, Owls and the Legendary Phoenix – What Do These Birds Symbolise?
The Art of the Peacock
