Latest Posts

Irány Szentendre!

Budapestről alig egy óra kell ahhoz, hogy kocsival, HÉV-vel (szerintem az egyik legkényelmesebb közlekedési mód! – nem kell parkolójegyet venni és ihatunk kedvünkre)  eljussunk Szentendrére. A kulturális élvezetek mellett, nagyokat ehetünk, gyönyörködhetünk a tájban és tematikus sétákon ismerhetjük meg a város kevésbé ismert arcát.


Kiállítások:

A csalók is ámodnak – Magyarósi Éva kiállítása

Helyszín: Ferenczy Múzeum
Megtekinthető: 2018. április 22-ig
Kurátor: Kígyós Fruzsina

Forrás: muzeumicentrum.hu

Magyarósi Éva (1981) animációs filmrendező, képzőművész, díszleteket tervez és tanít. Nevéhez kollázsfilmek, ceruzarajzok, fotók, köztéri installációk és színházi, filmes díszletmunkák is fűződnek. Tinédzser korában jelent meg első verseskötete, s művészetének mai napig kiindulópontja a történetek forgatókönyvszerű megírása. Amikor rajzol, egy mozgókép filmkockájaként gondol a tárgyra, egy film részeként, egy történet elemeként, melynek kiinduló alapanyaga a művész saját elbeszélése. Alkotásaiban a női lélek rejtekeiről, a magányról, a testről, az érzelmekről mesél, furcsa álmok és megélt szituációk többszólamú történeteit mutatva be.

Újragondolt Czóbel 2.0 – Czóbel Béla

Helyszín: Czóbel Múzeum
Megtekinthető:
2018. április 1-ig
Kurátor: Barki Gergely

Czóbel Béla: Ringelspiel/Körhinta, 1904, olaj, vászon, 37 x 47 cm. Forrás: muzeumicentrum.hu

Az Újragondolt Czóbel 2.0 című kiállítás a felújítást követő második újrarendezés eredménye, mely továbbra is az életmű kronológiáját követve, helyszínek szekcióira bontva mutatja be a festő pályaszakaszait a nagybányai indulásától a párizsi fauve korszakon, a Nyolcakhoz való csatlakozásának idején, majd a hollandiai éveken és a német expresszionisták körében töltött berlini perióduson át Párizsba való visszaköltözéséig, s végül az életmű zenitjét jelentő Párizs és Szentendre között ingázó hosszú időszakáig. Több, a raktár mélyéről előkerült, a korábbi állandó kiállításon nem szerepelt alkotás is látható, köztük számos grafikai mű is, egy kifejezetten ennek a célnak szentelt külön teremben.

Néma, álmodó kertek – Paizs Goebel Jenő

Helyszín: Szentendrei Képtár
Megtekinthető: 2018. június 6-ig
Kurátor: Iberhalt Zsuzsa

Őserdőben, 1930 tempera, falemez, Magyar Nemzeti Galéria. Forrás: muzeumicentrum.hu

Paizs Goebel Jenő a századelő magyar képzőművészetének meghatározó alakja. Üvegfestőként indult, vászonra is élénk színekkel festett, de nagy hatással volt művészetére Szőnyi István neoklasszicista festészete is.
Nagybányai tartózkodása után érkezett Szentendrére – 1926-tól a neve egybefonódott a Duna-parti városéval. Megalakult a művésztelep, majd a Szentendrei Festők Társasága. Ez a kisváros lett Paizs Goebel számára a magyar Barbizon, az új Nagybánya, a szabad önkifejezés, a belső álomvilág s a lelki táj oldottabb formáinak és koloritjainak színtere.
A kiállítás mindenekelőtt a festő táj- és természetlátása és az abban rejlő önreflexió megjelenései mentén szerveződik. Ember és természet különös kapcsolatát érhetjük tetten a festményeken, a gazdag színekben felszabaduló álomvilág és a realitás lényegi összefüggéseit. Az életművet különböző megformálásban végigkísérő bensőséges lelki tájképek és személyes hangvételű önarcképek egyfajta néma, álmodó kertet formáznak – az egyik legizgalmasabb magyar festészeti világot.


Városi séták:

Templomok városa – Multikulti Szentendre

Következő séták: március 24. (szombat), április 28. (szombat)

Forrás:iranyszentendre.hu

Leírás: Hány templomtorony van a városbn?  Miben különbözik az úrvacsora az egyes felekezeteknél? Mik azok a mahalák, mivel foglalkoztak a tobakosok és miért néz egy irányba az összes templom? A sétán a templomok kalauzolnak végig Szentendre sokszínű világán. Megannyi vallás megannyi kultúrája tárulhat fel előttünk a város macskakövein lépkedve. Szentendre utcáin barangolva szó lesz a felekezetek összefogásáról, az ide telepedett népcsoportok hagyományairól, középkori napóráról és a főutca névadójáról.

Ellenszélben – Alternatív kultúra a Kádár-kor Szentendréjén

Forrás: hosszulepes.org

Leírás: Ha Szentendre, akkor művészetek! A séta a Vajda Lajos Stúdió alternatív és végtelenségig szabad világába kalauzolja a résztvevőket. A szocialista évek áporodott levegőjében néhány fiatal egy egyedülálló összművészeti kezdeményezésbe fogott, amely néhány évvel később Vajda Lajos Stúdióként vált ismertté. A program során megtudhatjuk, miért vesztek össze a művészek a padlón, miért kapott központi szerepet tárgyalásukon egy női alsónemű, honnan kapta a nevét a Bizottság együttes és hova tűnt Szentendre legfontosabb szimbóluma.

Újrakezdők – Megvalósult álmok Szentendrén 

Forrás: hosszulepes.org

Leírás: Gondolkoztál már rajta, hogy feladd a megszokott életedet és munkát válts? A Hosszúlépés sétáján olyan embereket és sikeres vállalkozásaikat ismerhetjük meg, akik nem féltek valóra váltani a vágyaikat. Közös bennük, hogy imádják a várost, amely folyamatosan inspirál, megnyugtat, változik és megújul. A sétán ellátogathunk egy világszínvonalú csokoládé boltba, beleshetünk egy lakástárlat kulisszái mögé, részesei lehetünk egy interaktív kóstolónak, megtudhatjuk, hogy mitől szakrális egy szövőműhely, és milyen érzés sört csapolni a Duna partján.


Gasztronómia:

(top helyek a TripAdvisor és a Forsquare értékelései alapján)

Aranysárkány vendéglő – az emberek 92%-a imádta a helyet (részletes értékelés itt és itt)

Az Aranysárkányt, Magyarország első privát vendéglőjét Máhr Attila alapította Szentendrén 1977-ben. Az elnevezés a város szerb múltjára, a szerbek védőszentjére, Sárkányölő Szent-Györgyre utal. A vendéglő hangulata nyitás óta semmit nem változott: itt minden a vendég szeme láttára készül. Az étlap gerincét a hagyományokat követő mai magyar konyha és a ház specialitásainak ötvözete adja.
Az itt járó vendégek javaslatai alapján érdemes kipróbálnunk a gulyáslevest, a libamájas fogást és a desszertekek közül bármit rendelhetünk tökéletes lesz!

Forrás: foursquare.com

Kacsakő Bisztó – az emberek 91 %-a imádta a helyet (részletes értékelés itt és itt)

A Kacsakő Bisztór a a szentendrei belvárosban, a gát végénél, a helyi szlengben Szerelmes Villáskulcsoknak hívott szobor alatt találjuk. A partszakasz árnyat adó fái alatt egy átalakított ipari lakókocsiból mérik a szörpöt és fröccsöt, a fákon függőszékek lógnak, a parton nyugágyak és újrahasznosított anyagokból készült bútorok. Egész tavaszzal és nyáron szól a zene, érkezhetünk kutyával és kisgyerekkel, garantált a kedves kiszolgálás és a jó hangulat.
Az itt járó vendégek javaslatai alapján az ételek mellett érdemes kipróbálni a kézműves söröket és házi limonádékat!

Forrás: foursquare.com

Mjam – az emberek 88 %-a imádta a helyet (részletes értékelés itt és itt)

A Mjam étterem a tulajdonos házaspár régi álmaként valósult meg 2013-ban, Szentendre belvárosában. A felújított műemléképületben a család élettere és az étterem is jól megfér egymással. Oscar, a férj egy apró karib szigeten született, majd hosszú utat bejárva érkezett Magyaroprszágra, telepedett le Szentendrén és tanult meg magyarul. Ennek megfelelően a Mjam konyhája egy fúziós világ, melyben a karib térség ízvilágát tükröző ételek mellett ázsiai és európai tapasztalatok ihlette fogások is megtalálhatók.Az étterem célkitűzése szerint minőségi, friss alapanyagból, jószívvel készített ételeket szeretne felszolgálni vendégei számára, családias hangulatban, kellemes környezetben.
Az itt járó vendégek javaslatai alapján érdemes kipróbálni a gazpachot és a kézműves burgereket.

Forrás: foursquare.com

Forrás:
iranyszentendre.hu
szallas.hu
Ferenczy Múzeumi Centrum
Hosszúlépés. Járunk?

Az erő velünk van?

Mint 2011 óta minden évben, a Műértő most is megszavaztatta a képzőművészeti szakmát és összeállította “erősorrendjét”, a Power 50 listát. Érdekes mozgások is láthatók rajta.

“Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Power 50 nem életműveket mér, hanem egy adott esztendő  szakmai teljesítményeit veszi figyelembe, és a színtérre gyakorolt hatás súlyát, nem pedig annak irányát, milyenségét igyekszik értékelni” – írja bevezetőjében a Műértő, amely a HVG Kiadó képzőművészeti és műkereskedelmi folyóirata.

Most megjelent márciusi számukban, dupla oldalon közlik a 2017-re vonatkozó Power 50 listát, és most is, mint minden évben leszögezik: nem értékítélet, pusztán helyzetleírás és némi játék a lista, nem mellékesen pedig kordokumentum, hiszen sok év listáiból mégiscsak kirajzolódnak majd tendenciák a 2010 utáni hazai helyzetről. A lista előképe egyébként az Art Review Power 100 összeállítása.

Mint megszokhattuk, idén is keverednek szempontok, szerepek és szereplők a Műértő titkos szakmai pool-jának szavazatait összegző listán. Szembetűnő, hogy idén nincs gyakorló politikus – emlékezhetünk azokra az évekre, amikor egy-egy kulturális államtitkárt még “erős embernek” látott a szakma, és felfért például L.Simon László. Idén a leginkább politikai szereplő Fekete György ex-MMA-elnök, aki volt már az élbolyban is, de most a 47., és a múzeumigazgató és miniszteri biztos Baán László, aki pedig, mondhatni hagyományosan az első. Az ötvenes listán az első képzőművész Maurer Dóra (4.), az első galerista Pados Gábor, az acb tulajdonosa (5.).

A dobogó így alakul: Baán László (Szépművészeti-MNG, Liget projekt), Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum jelenlegi főigazgatója, Spengler Katalin-Somlói Zsolt műgyűjtő házaspár – ők egyébként megtartották tavalyi harmadik helyüket.

Figyelemreméltó, hogy az igencsak megtépázott közintézményi színtérről, az intézményvezetők közül előkelő helyen szerepel Sasvári Edit, a Kassák Múzeum vezetője (9.). Mögötte eggyel Petrányi Zsolt áll (az MNG Jelenkori Osztály vezetője), és ott van a listán Prosek Zoltán (21.), a Paksi Képtár éppen most menesztett vezetője is. A megkopott fényű Műcsarnok igazgatója, Szegő György a 31. helyen áll.

A kereskedelmi galériás színtérről néhány név: Pőcze Attila (Vintage) a hetedik, Valkó Margit (Kisterem) a tizenegyedik, mögötte pedig Bencsik Barnabás, a tavaly ősszel indult Glassyard Gallery társtulajdonosa áll. Kieselbach Tamás a huszadik, Virág Judit a negyvenharmadik. A Non-profit galéria-szcénából a legelőkelőbb helyen Fenyvesi Áron (Trafó) áll, ő a tizenharmadik, Hegyi Dóra, a tranzit.hu vezetője a 28.

Több névvel képviselteti magát az OFF-Biennálé Budapest stábja, ott van a listán Somogyi Hajnalka (a tavaly 11. helyről idén a 6.), Székely Katalin (18.), Erőss Nikolett (41.) is. Ami a művészeti sajtót illeti, az artportal főszerkesztője, Nagy Gergely a 15. helyen áll (lapunk külön említést kap az East Art Mags-ért is), az Artmagaziné, Topor Tünde a 26., a listát kitaláló és évről-évre összeállító Műértőé, Andrási Gábor pedig a 23.

Ami az elméleti embereket illeti, Mélyi József kurátor, kritikus, egyetemi oktató a 4. Nagyobb mozgás látszik Fehér Dávid művészettörténész, kritikus esetében, aki a 27., de tavaly még a 45. volt, illetve Kürti Emesénél, aki az acb Research Lab vezetője, és most a 29., a tavalyi 46-hoz képest.  A lista 36-37-38. helyén egymást követi Szoboszlai János művészettörténész, az MKE tanszékvezetője, György Péter esztéta, az ELTE BTK intézetvezetője és Rényi András művészettörténész.

A listán viszonylag kevés a képzőművész, de az ő esetükben a “power” talán tényleg kevésbé fogalmazható meg. Íme néhány név: a tavaly tulajdonképpen világszerte újrafelfedezett Ladik Katalin a 16., a Velencei Biennálén szereplő Várnai Gyula a 22. helyen új szereplőként jelenik meg. Németh Hajnal, aki a Leopold Bloom-díj tavalyi díjazottja, 48. lett, és – mint a lap kiemeli – hat év után tért vissza a listára. Birkás Ákos a 39., a listát pedig két művész zárja: Nemes Csaba és Csákány István.

A teljes lista, a szerkesztőség kommentárjával a print Műértő márciusi számában olvasható, illetve a neten, itt.

A nyitóképen Csákány István: GROUNDBREAKING című munkája látható, 2013, beton, 15x140x20 cm, Fotó: Sulyok Miklós

A cikk 2018. március 6-án jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.

Társasozni jó! – Kiscelli Múzeum: Te jössz?! Kiállítás a társasjátékokról

A Kiscelli Múzeum honlapját érdemes követni, évek óta izgalmasabbnál izglamasabb tárlatokat valósítanak meg az ott dolgozó szakemberek. Az idei év nagy dobása a Te jössz?! a társasjátékokakat állítja a középpontba (nem is akármilyen módon!)

A kiállítás egyedül vagy csoportosan is látogatható. 6 és 99 éves kor között mindenkinek ajánlott!

Forrás: Kiscelli Múzeum

Napjainkban a társasjátékozás aranykorát éli, a játékpiac hatalmas kínálatában nehéz elveszni, de szerencsére a társasjátékokra speciálizálódott weblapok, youtube videók segítégével könnyen megtalálhatjuk az életkorunknak és érdeklődési körünknek megfelelő játékokat. Aki pedig vásárlás előtt ki szeretné próbálni a társasokat, annak figyelmébe ajánlom a Játszóház Projektet és a Pakli alkalmazást, ahol spontán társasjáték esteket szervezhetünk, vagy csatlakozhatunk mások eseményeihez.

A Kiscelli Múzeum kiállítása tökéletes program lehet kisgyerekes családoknak, pároknak, szépkorú ifjanak: egyszóval bárkinek. A templomtérbe belépve bebarangolhatjuk a társasjátékok világát az Országos Kaszinótól a szabadulószobákig, a malomtól a propaganda játékokon át a Catan telepeseiig.

Forrás: Kiscelli Múzeum facebook oldala

“Alig több mint 100 éve még olyan játékokat neveztek társasjátéknak, mint a bújócska, a zálogosdi, a barkochba, vagy a sport és ügyességi játékok. Azóta az elemekből felépíthető-variálható táblák, a játékosok által irányított komplex karakterek, a filmszerűen összetett sztorik korát éljük.

A kiállítás során katolikus missziós játékokban jócselekedeteink és vétkeink segítenek vagy hátráltatnak minket, a harmincas éveknek hátat fordítva kell elfutnunk a ’48-as osztrák parancsnok, Hentzi-emlékművétől, és az államosítás után készült, budai hegyvidéken játszódó társasjátékok az Úttörő táborba vezetik utunk. A nagyobb tematikus egységek alapján szerveződő tárlat kiemelten foglalkozik többek között az életút-, gyermek-, felnőtt- és propagandajátékokkal, miközben arra is fény derül, hogy a legjobb magyar társasjátékok olyan neves művészek keze alól kerültek ki, mint Bortnyik Sándor vagy Pályi Jenő.” – részlet a kiállítás leírásából

Te jössz?! Kiállítás a társasjátékokról

Játékosok napja vol2.Március 3., 10-20hTematikus tárlatvezetések és társasozás a kiállításban.https://www.facebook.com/events/963474863818380/A kiállítás megtekinthető 2018. február 16-tól április 29-ig. Márciusban minden hétvégén hosszított nyitvatartással 18 óráig várjuk látogatóinkat!

Közzétette: Kiscelli Múzeum – 2018. február 26.

A múzeum honapján olvasható Vigyázz, interaktív! felkiáltást pedig érdemes komolyan venni, nagyon sok játék kipróbálását teszi lehetővé a tárlat, illetve zseniálisan kitalált és kivitelezett interaktív elemek segítenek maradandó élménnyé tenni a társasjáték-kiállítást.

Érdemes kiemelni Novotny Dóri nevét, aki a kiállítás arculatát tervezte. A Lakó-Társast (ez volt Novotny Dóri diplomamunkája) most kiállítási tárgyként láthatjuk, de érdemes lesz figyelni a Kiscelli Múzeum eseményeit, mert Dóri egy facebook posztban azt ígérte, lesz alkalmunk kipróbálni a játékot.  A Lakó-Társas egy budapesti bérházban játszódó társasjáték. A cél, hogy a lakók bulit rendezhessenek a tetőn, de a házinénivel is meg kell küzdeni.

Forrás: a Lakó-Társas faceebook oldala

További izgalmas programok:

március 11. 10:30 – 12:00 // Zsebtársas-készítő foglalkozás 

A kiállításból inspirálódva egy papírdobozba zárt mini-társasjátékot készítünk, ahol mindenki kedve és ötlete szerint alakíthatja a pályát, és létrákkal vagy csúszdákkal nehezítheti meg a célhoz vezető utat.

A foglalkozást Fatér Anna képzőművész vezeti, a játék egyedi terv alapján készül. Minden résztvevőnek egy társasjáték-alapot biztosítunk.  A foglalkozást 6 éves kortól ajánljuk.

Belépő: 2400 Ft/fő, mellyel a kiállítás is megtekinthető.

Regisztráció kötelező a kapcsolat@kiscellimuzeum.hu-n (max 20 fő)

március 24. 10:00 – 20:00 // Hogyan készül egy mai társasjáték? Találkozás játékkészítőkkel Kiscellben

Kiscelli Múzeum Te jössz?! Kiállítás a társasjátékokról című tárlatunkhoz kapcsolódóan társasjáték-készítőkkel, kerekasztal beszélgetésekkel és kurátori tárlatvezetésekkel várjuk az érdeklődőket.

Ezen a napon a kiállítás hosszított nyitvatartással, 20 óráig látogatható.

Belépő: 1600 Ft/800 Ft, mellyel a kiállítás is megtekinthető

április 28. 10:00 – 20:00 // Játékosok napja 3.0 

A Te jössz!? Kiállítás a társasjátékokról című tárlatunk alkalmából hosszú nyitvatartással, kurátori tárlatvezetésekkel és a Játszóház Projekt szervezésében társasjátékozással várjuk látogatóinkat.

A játszóház keretén belül megelevenedik a Kiscelli Múzeum barokk szoborcsarnoka, ahol a legújabb és legnépszerűbb mai társasok kipróbálására lesz lehetőség játékos kedvű felnőtteknek, gémereknek és gyerekeknek egyaránt. Játékra fel!

Társasozásra fel!

Kurátorok: Bartók Flóra, Molnár Borbála
Arculat: Novotny Dóri

A kiállítás megtekinthető 2018. február 16-tól április 29-ig, hétfő kivételével naponta 10 és 16 óra között.

Ezen csemegézik most Amerika: bemutatták a Barack és Michelle Obamáról készült portrékat

A hivatalából tavaly januárban távozott amerikai elnök és felesége portréja is bekerült a National Portrait Gallery-be, és élénk vitákat váltott ki. Jó alkalom arra, hogy röviden visszatekintsünk az elnöki portrék történetére.

A washingtoni Smithsonian National Portrait Gallery (NPG) 1968-as megnyitása óta, azaz éppen 50 éve szisztematikusan gyűjti az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek portréit, hogy „azon személyeken keresztül mutassa be Amerika sorsának alakulását, akik jelentős hatással voltak az ország történetére és kultúrájára”.  Ma már az USA valamennyi első emberéről őriznek legalább egy alkotást – többnyire festményt, néhány esetben szobrot. Ez az egyetlen, nyilvánosan is hozzáférhető ilyen gyűjtemény; a Fehér Háznak is van egy kollekciója, amit azonban csak a mindenkori elnök vendégei láthatnak. Azokról az elnökökről, akikről több – nemritkán többtucatnyi – alkotással rendelkeznek, időszakonként más és más munka szerepel a múzeum állandó kiállításán, ahol esetenként saját kollekciójuk darabjai mellett magángyűjtők által letétbe helyezett munkák is láthatóak.

Gilbert Stuart: George Washington, 1796, olaj, vászon, 247,6 x 158,7 cm, az NPG jóvoltából

Az elnöki portrék mindig népszerűek a látogatók körében, de különösen megnövekszik irántuk az érdeklődés, amikor elhelyezik ott a funkciójuktól visszavonult elnökök új portréit, amiknek megalkotására az érintettek választják ki és a múzeum kéri fel a művészeket. A mostani érdeklődés azonban az ilyenkor szokottnál is jóval nagyobb: mióta jó két hete „leleplezték” Barack és Michelle Obama portréit, a látogatottság azonnal a háromszorosára ugrott.

Az elnöki portrék sorozata nemcsak arról ad tanulságos és változatos ízelítőt, milyen átalakulásokon ment keresztül a portréfestészet a századok során, hanem arról is, milyen képet akartak hagyni magukról az utókorra az egyes elnökök, mennyire akartak „üzenni” a portrék által és persze arról is, milyen volt az ízlésük. A legtöbben, különösen a korábbi időszakokban, ragaszkodtak a „klasszikus” portréhoz, ami realista stílusban, magas pozíciójukhoz illő pózban és háttérrel ábrázolta őket, és igyekeztek ehhez az adott műfajban általuk legjobbnak gondolt mestereket megnyerni, miközben döntéseikben természetesen a személyes ismeretségek, barátságok is szerepet játszhattak. E „klasszikus” művek alkotói közül talán Gilbert Stuart és Norman Rockwell a legismertebbek; előbbi George Washington portréját festette meg még a XIX. század végén, utóbbi pedig Richard Nixon arcképét pontosan egy fél évszázaddal ezelőtt.

Norman Rockwell: Richard Nixon, 1968, olaj, vászon, 46,4 x 66,7 cm, az NPG jóvoltából

Az utóbbi évtizedek néhány elnöke már engedett kora divatos művészeti irányzatainak, s azok egy-egy kiemelkedő képviselőjét kérte fel portréjának megalkotására. Így például John F. Kennedy portréját de Kooning készítette el – de nem a világsztárnak számító Willem de Kooning, hanem felesége, az ugyancsak expresszionista, de az absztrakt mellett figuratív műveket is festő Elaine.

Elaine de Kooning: John F. Kennedy, 1963, olaj, vászon, 260,4 x 111,8 cm, az NPG jóvoltából

A múzeum számára az elnökök közül vélhetően Bill Clinton okozta a legnagyobb fejtörést. Nem azért, mintha nem rendelkezne elég Clinton-portréval – épp ellenkezőleg, az USA 42. elnökéről a rajzokat, karikatúrákat is beleértve összesen 55 művük van, ezek közül tíz tekinthető klasszikus értelemben vett portrénak. 2009-ig az a változat szerepelt a kiállításon, amit Nelson Shanks festett.

Clinton leleplezi Nelson Shanks róla készült festményét. Forrás: time.com

Shanks az utóbbi évtizedek egyik legismertebb amerikai portréfestője volt, akinek a világ főként a Diana hercegnőről készített festményét ismeri. 2015-ben, nem sokkal halála előtt árulta el, hogy a Clintont ábrázoló képen látható árnyék annak a ruhának az árnyéka, amit Monica Lewinsky viselt az elnök által később nagy nehezen elismert „illetlen fizikai kapcsolatuk” idején. A múzeum állítja, hogy Shanks 2015-ös interjúja előtt nem tudott az árnyék jelentéséről, azaz csak egy „szokásos rotációról” volt szó, amikor lecserélték a képet – történetesen annak a Chuck Close-nak a portréjára, akinek éppen ezekben a hetekben kell szembenéznie – a képzőművészeti szcéna szereplői közül a legismertebbként – szexuális zaklatási vádakkal

Chuck Close: William Jefferson Clinton, 2006, olaj, vászon. Ian and Annette Cumming gyűjteményéből, © Chuck Close

Bár az elnökök rendszerint maguk javasolták a múzeumnak, kiket kérjenek fel a portrék elkészítésére, az eredménnyel mégsem mindig voltak elégedettek. Aaron Shikler először 1980-ban a Time magazin „Az év emberét” bemutató számának címlapjára festette meg a frissen megválasztott Ronald Reagan portréját, amivel Reagan még elégedett volt, ám amikor 8 évvel később a Fehér Ház számára készült portréra ugyanő kapott megbízást, az elnök csak a sokadik változatot fogadta el. Lyndon B. Johnson még nehezebb esetnek bizonyult; az elsőként kiválasztott művésztől vissza is vonatta a megbízást, így portréját végül egy „beugró”, Peter Hurd készítette el, ám igazán sikeresnek az ő munkája sem nevezhető.

Kehinde Wiley: Barack Obama, 2018, olaj, vászon, 213,7 × 147 cm, fotó: Mark Gulezian/NPG, az NPG jóvoltából

A tavaly leköszönt Obama és felesége, az amerikai elnökök közül elsőként, a várakozásoknak megfelelően afroamerikai művészeket kért fel portréik elkészítésére. Az elnököt a 41 éves, New Yorkban élő Kehinde Wiley örökítette meg, aki afroamerikaiakat ábrázoló naturalista portréival vált ismertté. Több kisebb díjat kapott már, az igazi ismertséget azonban az Obama-portré hozta meg számára – a vegyes, inkább negatívnak mondható kritikai visszhang ellenére. A mű erénye, hogy szakít a hivatalos portrék hagyományos stílusával, ami a háttéren érződik a leginkább. A szokott semleges vagy hivatali háttér helyett az elnök egy valóságos virágerdőben ül, s a kiválasztott virágok sem véletlenül kerültek a képre: az afrikai kék liliom Obama apjának hazájára, Kenyára emlékeztet – a művész apja egyébként nigériai származású – a krizantém Chicagót jelképezi, azt a várost, ahol Obama és felesége megismerkedett, s ahol most Obama – minden volt elnöknek járó – archívuma és könyvtára épül, a jázmin pedig Hawaiira, a volt elnök ott töltött ifjúi éveire utal. A kritikusoknak nem is ezzel a háttérrel van bajuk, inkább Obama figurájával, amit távolságtartónak, érzelemmentesnek, szürkének, az elnök valódi személyiségével ellentmondásban lévőnek ítélnek. Úgy látják, Wiley számára fontosabbak voltak a művészettörténeti referenciák, a stílusgyakorlatok, mint az, hogy megpróbálja Obama személyiségét érzékeltetni. „Festménye túl racionális, olyan, mint egy hideg márványszobor egy mauzóleumban. Nem mondja el az utókornak, mitől volt Obama olyan különleges” – fogalmaz találóan az egyik kritikus.

Jóval sikerültebbnek tűnik a volt First Lady portréja, Amy Sherald munkája. A Baltimore-ban élő 44 éves művész mély társadalmi érzékenységről tanúskodó portréival vált ismerté. Michelle Obama-portréját az arról szóló írások többnyire magával ragadónak, mélyen emberinek, költőinek, ugyanakkor – a formális portrékhoz kapcsolódó elvárások fényében – váratlannak tartják; a festmény sokak szerint „ellopja a show-t” férje portréjától. Ezt azonban csak az avatási ceremónia idején tudta megtenni, mivel Obama portréja utána elfoglalta helyét az elnökök arcképcsarnokában, míg feleségének arcképe néhány hónapra egy másik teremben nyert elhelyezést, későbbi sorsa – pontosabban az, hogy látható lesz-e folyamatosan, vagy egy idő után raktárba kerül – egyelőre bizonytalan.

Amy Sherald: Michelle Obama, 2018, olaj, vászon, fotó: Mark Gulezian/NPG, az NPG jóvoltából

Bár egyelőre még az Obama-portrék állnak a beszélgetések középpontjában, a tekintélyes online művészeti platform, az artnews már egy lépéssel tovább ment és a szcéna 11 szereplőjét arról faggatta, kire bíznák a mostani elnök, azaz Donald Trump portréjának elkészítését. A válaszok jól mutatják azt a feszültséget, ami Trump és a művésztársadalom többségének viszonyát jellemzi. Csak néhány példa: Michael Rakowitz képzőművész Maurizio Cattelant, „a művészvilág Sascha Baron Cohen-jét” látná szívesen ebben a funkcióban – akinek Amerika című munkáját, egy aranyozott WC-t a Guggenheim Museum ajánlotta fel kölcsönzésre Trump számára az általa kért Van Gogh festmény helyett. Adrian Piper képzőművész Jeff Koons giccsbe hajló, banális porcelánfigurái és Trump között lát hasonlóságot, ezért Koons-t tudja a leginkább elképzelni erre a feladatra. David Kratz, a New York Academy of Art elnöke John Alexander festőt ajánlja, aki „a természetből a legjobbat, az emberből a legrosszabbat tudja kihozni”. Natalie Frank képzőművész „a világ legrosszabb restaurátorát”, Cecilia Gimenezt javasolja felkérni; az idős spanyol hívő, mint emlékezetes, hazájában egy templomi Krisztus-ábrázolást „restaurált” merő jószándékból felismerhetetlenné 2012-ben. Kíváncsi vagyok – mondja Frank – mit művelne Trump arcképével.

A cikk 2018. február 28-án jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
Szerző: Emőd Péter