Bölcsészkaron azok az esztétika szakos órák voltak a kedvenceim, ahol művészetfilozófiával foglalkoztunk, ugyanis Hans Beling és Arthur C. Danto művészetelméleti munkásságának ismerete nélkül biztos, hogy egészen másként vélekednék a kortárs művészetről.
Fiatal művészettörténészként sokszor kérték számon tőlem az ismerőseim, hogy „Ez a mázolmány, miért műalkotás?”, ezután jöttek a hosszas magyarázkodások és a végeláthatatlan viták. Ahhoz, hogy megértsük a kortárs művészetet először is tisztáznunk kell a következő kérdéseket: Mitől lesz műalkotás egyhétköznapi tárgy? Mi különbözteti meg a tucattermékektől Duchamp és Warhol alkotásait? Mit nevezhetünk műalkotásnak?

A kérdésekre Arthur C. Danto A közhely színe változása és A művészet vége? című művészetfilozófiai írásai adnak választ, ezért a cikk további részében az amerikai filozófus gondolai idézem.

A művészet, mint önmaga reflexiója

Danto A művészet vége? címet viselő filozófiai írásában arról írt, hogy a fotográfia és a mozgógép megjelenésével a 19. századig ismert és használt képzőművészeti program elvesztette valódi értelmét, ugyanis az említett új művészeti ágak sokkal jobban tudják a valóságot imitálni, mint a képzőművészet. Danto szerint a „művészet vége” nem az általánosan vett művészet, hanem sokkal inkább az imitáció elvű művészet végét jelentette.

A filozófus szerint mára a művészet létjogosultságát nem egy külső filozófiai eszme határozza meg, hanem önmagára reflektál és saját filozófiát hozott létre.
„Ha nincs egyetlen átfogó művészet-koncepció, a műalkotásoknak nem kell egyetlen elvnek megfelelniük.” Arthur C. Danto

Marcel Duchamp az átlényegülés alkotója

Danto szerint először Duchamp teremtette meg az „átlényegülés szubtilis csodáját”, amikor mindennapi tárgyakat (piszoár, palackszárító, hólapát, ect.) műalkotássá változtatott. Tettét úgy is értelmezhetjük, hogy esztétikai értékkel fűszerezte meg ezeket a tárgyakat.
Éppen Roberto Bolaño 2666 című könyvét olvasom, ahol az egyik szereplő Duchamphoz hasonlóan a ruhaszárítókötélre csíptetett egy teljesen ép geometria könyvet, Rafael Dieste: Geometriai testamentum-át, hogy megnézze az idő vasfoga miként bánik a kötettel.

Bolaño könyvében Calvin Tomkinst idézve írja le az akciót: „Amikor Duchamp testvére 1919. április 14-én Párizsban összeházasodott a művész legjobb barátjával Jean Crottival, az esküvőre Duchamp postán küldött nászajándékot a párnak. Az ajándék nem volt más, mint néhány utasítás arra nézve, hogyan függesszenek ki egy geometriai traktátust lakásuk erkélyén, és hogyan rögzítsék kötéllel, hogy a szél nézegethesse a kötetet, kiválaszthassa a példákat, lapozgathasson vagy akár ki is téphessen lapokat.”

„Amikor senki sem kérdezi tudjuk, mi a művészet; azaz teljességgel jól tudjuk, hogyan kell helyesen használni a művészet szót vagy a műalkotás kifejezést.” William Kennick

De miként lesznek a hétköznapi alkotásokból műtárgyak? Következő cikkünkben utánajárunk annak, hogyan lett a Brillo-dobozból műalkotás!

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!