“Az életem tartalma a festészet izgalmas fejlődése, alakulása. Röviden szólva, az ábrázoló festészet egy-egy áramlata. A képzelet, az úgynevezett nonfiguratív lett a ma festészetének változata, lemondott a természetszemléletről. A képzelet lett a kép tartalma, és a látható jelek szabad érzetet keltők, nem ábrázoló jellegűek. De nem díszítő alakzatok. Nem díszítő művészet ez.”  Kmetty János

Kmetty János (1889-1975) 21 és 76 éves kora között számos önarcképet festett, amelyek  az önvizsgálódáson túl alkotói útkeresését is szemléltetik. Cikkünkben összegyűjtöttük Kmetty önarcképeit és időrendi sorrendbe tettük az alkotásokat, hogy láthassuk hogyan változott az első magyar kubista festő stílusa és hogyan látta magát évről évre.

Kmetty 1908-ban kereskedelmi iskolát végzett Kassán, de képzőművészeti tanulmányait is ugyanitt – 1907-ben Halász-Hradil Elemér festőművésznél – kezdte el. 1909-től Szablya-Frischauf Ferenc budapesti festőiskolájában, majd 1911-től a párizsi Julian Akadémián képezte magát. Párizsból mint a kubizmus irányának egyik első magyar képviselője tért haza. Művészetére főként Paul Cezanne, Pablo Picasso és Georges Braque alkotásai hatottak. Az 1910-es években elsősorban a Nyolcak és az Aktivisták körével állt közeli szellemi kapcsolatban, valamint dolgozott a kecskeméti művésztelepen, ahol a kubizmus és az expresszionizmus jegyeit hordozó alkotásokat készített. A Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) alapító tagja és alelnöke volt. Az 1920-as évek második felétől festészete oldottabbá vált, többször megfordult a nagybányai művésztelepen is. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, és a nyarakat rendszerint Szentendrén töltötte.

Kevés olyan festõ van Magyarországon, akinek életművében olyan jelentõs szerepet foglalnának el önarcképei, mint Kmetty Jánosnak.  A magánéletében rendkívül puritán, visszahúzódó halk szavú művész mindvégig hitt a festészetnek az életet és a társadalmat befolyásolni képes erejében és ez a meggyõzõdése önarcképeinek sorában is tükrözõdik.
Kmetty János arra a kérdésre, hogy miért festett ennyi önarcképet élete során, lakonikusan így válaszolt: “Az önarckép a mesterség ősi adottsága. A modell mindig kéznél van.”

1910-ben (21 évesen)

1912-ben (23 évesen)

1913-ban (24 évesen)

1914-ben (25 évesen)

1920-ban (31 évesen)

1925-ben (36 évesen)

1930-ban (41 évesen)

1931-ben (42 évesen)

1965-ben (76 évesen)

Forrás:

Kmetty János – Kiselbach Galéria 
Kmetty János – Virág Judit Galéria
Kopócsy Anna Kmetty János Kalapos önarckép című festményéhez írt tanulmánya – Virág Judit Galéria weboldala

Képek: AXIOART archívuma