Aktuál, Kiállítás
Hozzászólok

Magyar művészet Los Angeles-ben, a “három T” jegyében

A Los Angeles-i Getty Research Institute és a Culver City-ben működő The Wende Museum and Archive of the Cold War közös tárlata az Aczél György nevével fémjelzett szocialista kultúrpolitika lényegét kifejező híres-hírhedt „három T”-t választotta címének.

Az időzítés jó, hiszen az Egyesült Államokban az utóbbi években már több komoly kiállítás és számos, hozzájuk kapcsolódó rendezvény foglalkozott a XX. század második felének magyar képzőművészetével és „készítette elő a terepet” a mostani bemutatóhoz. A házigazda intézmények közül a Jean Paul Getty által alapított és a Getty Centerben helyet kapott Getty Research Institute-ot, a világ egyik legnagyobb ilyen profilú intézményét aligha kell bemutatni, a másik társzervező, a Los Angeles egyik elővárosában tavaly új otthonába költözött Wende Museum neve azonban idehaza, legalábbis egyelőre, még kevésbé ismert. A mára már több mint százezer tárgyat – kordokumentumokat, iratokat, használati tárgyakat és műalkotásokat – őrző múzeum, archívum és oktatási központ a Szovjetunió és a „keleti blokk” országai történetének feldolgozásával és bemutatásával foglalkozik, a figyelmet a hidegháború évtizedeire összpontosítva. Az intézményt az akkor még csak 24 éves történész, Justinian Jampol alapította 2002-ben, s azóta is ő tölti be az igazgatói funkciót. A múzeum nevét a német nyelvből kölcsönözték, a Wende fordulatot jelent és tágabb értelemben a keleti blokk országaiban a 80-as és a 90-es évek fordulóján végbement radikális társadalmi-gazdasági átalakulást jelképezi.

A kiállításnak otthont adó Wende Museum homlokzatának részlete a múzeum logójával. A Wende Museum jóvoltából

A Wende Museumban május 20. és augusztus 26. között megrendezésre kerülő kiállítás kurátorai Cristina Cuevas-Wolf, a Wende Museum rezidens történésze és Isotta Poggi, a Getty Research Center fotórészlegének kurátora, akikkel az artPortal felvette a kapcsolatot, hogy elsőként számolhassunk be a tárlat előkészületeiről. Írásunk további része elsősorban az ő közléseiken alapul.

Erich Lessing: Tüntetők a téren, 1956, © a szerző, a Getty Research Institute jóvoltából

A kiállítás létrehozásához az a felismerés adta az alapot, hogy az elmúlt másfél évtizedben a Getty Research Institute és a Wende Museum egymással párhuzamosan jelentős gyűjteményt alakított ki az 1956-89 közötti időszak magyar művelődés- és kultúrpolitikájának dokumentumaiból, tárgyi emlékeiből és az említett időszakban született műalkotásokból. A Getty-gyűjtemény fejlesztésének 2010-ben új lendületet adott az Amerikában Michael Simonként ismert neves fotótörténész, Simon Mihály 600 tételből, többségében fotókból és könyvekből álló adománya, s ezzel egyidejűleg gyorsultak fel a Wende Museum akvizíciói is; állományuk gyarapításához többek között a Pintér Galéria és Árverőház ugyancsak 2010-es, első Soha többet! Harmadszor aukcióján vásároltak festményeket, nyomatokat, plakátokat, szobrokat, kerámiákat és egyéb műtárgyakat, kortörténeti dokumentumokat. Miután megszületett a tárlat gondolata, a kurátorok több magyar intézmény, így az Artpool Művészetkutató Központ, a Közép-Európai Egyetem Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívuma (Blinken OSA), a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum és a Fortepan vezetőivel és munkatársaival is felvették a kapcsolatot, akiktől jelentős szakmai segítséget kaptak. Magyar közreműködéssel készül a kiállítás katalógusa is, amiről a későbbiekben még lesz szó.

Kádár György: Automatizáció, 1962, olaj, farostlemez, 121 x 150 cm, © a művész örökösei, a Wende Museum jóvoltából

A tárlat a Kádár-korszak kultúrpolitikájának ismert szlogenjét emelte címébe – Promote, Tolerate, Ban: Art and Culture in Cold War Hungary – és igyekszik alapos bepillantást engedni ennek a kultúrpolitikának a működésébe. A bemutatott művek skálája a politikai kurzus által támogatott szocialista realista alkotásoktól a maguk idejében a nyilvánosságtól szigorúan elzártakig terjed. A kurátorok igyekeznek bemutatni, hogyan jöhetett létre Magyarországon a diktatúra enyhülésével egy, a térség más országaihoz képest pezsgőbb és sokszínűbb kulturális élet, s mik voltak ennek korlátai, tabu témái. Fontos törekvésük annak érzékeltetése, hogyan váltak a művészek maguk is a változások előkészítőivé, katalizátoraivá; milyen kísérletek történtek előbb a szocialista művészet megújítására, majd a progresszív nemzetközi irányzatokhoz való csatlakozásra, illetve egy, a hivatalos kurzustól radikálisan eltérő jövőkép felvázolására. A tárlat az 1956-os forradalmat, illetve annak leverését és a megtorlást bemutató fotókkal indul és olyan, a 80-as évek második felében született, ma már emblematikusnak számító műalkotásokkal zárul, melyek a szocialista szimbólumok művészi eszközökkel történő lebontásával előrevetítik a rendszer közelgő bukását.

Lakner László: Virágvasárnap, 1969, ofszet nyomat, filmplakát, 119 x 84 cm, © a szerző, a Wende Museum jóvoltából

A bemutatón összesen kerek félszáz magyar képző- és fotóművész – köztük Hajas Tibor, Attalai Gábor, Kerekes Gábor, Halász Károly, Tót Endre, Perneczky Géza, Balla Demeter, Korniss Péter, Forgács Péter, Bak Imre, Lakner László és Pinczehelyi Sándor –, továbbá az 1956-os forradalom három neves külföldi fotós krónikása, a brit John Sadovy, az olasz Mario De Biasi és az osztrák Erich Lessing legkülönbözőbb műfajú munkái szerepelnek majd, kiegészítve kortörténeti dokumentumokkal, hivatalos és szamizdat kiadványokkal, plakátokkal és egyéb nyomtatványokkal, a kor hangulatát megidéző design tárgyakkal.

Beke László: Kézfogás-akció a balatonboglári kápolna-műteremben, 1972, zselatinos ezüst nagyítás, poszter, 54,5 x 40 cm, © a szerző, a Getty Research Institute jóvoltából

A Magyarország Los Angeles-i Főkonzulátusa által is támogatott bemutató a szervező intézmények reményei szerint a későbbiekben eljut majd az USA más városaiba is; erre vonatkozóan már folynak tárgyalások.

Ismeretlen szerző: Lenin, 1983, eozin mázas Zsolnay porcelán, 26 cm, a Wende Museum jóvoltából

A kiállítás, miután csak a projektben résztvevő két intézmény tulajdonában lévő dokumentumokat és műveket mutat be, szükségszerűen nem nyújthat teljes képet a korszak hazai művészeti törekvéseiről. Ezért is jut igen fontos szerep a kiegészítő programoknak és a tárlatot kísérő, számos tanulmányt is tartalmazó katalógusnak. A programok sora egy fórummal indul május 31-én, Művészet, cenzúra, civil kezdeményezések címmel. Június 2-án Gazdag Gyula és a magyar mozi a hidegháború évtizedeiben címmel tartanak vetítéseket, majd július 8-án Forgács Péter 2001-es Bibó breviáriumát láthatják az érdeklődök. A július 21-i Pillantás a kamerába című programban is a mozgókép játssza a főszerepet, amatőrfilmesek munkái mellett a kísérleti videóművészet magyarországi kezdeteiről is bemutatnak egy válogatást. Ezeknek a rendezvényeknek a két házigazda intézmény felváltva ad otthont.

Pinczehelyi Sándor: Kis csillag, Coca-Cola III., 1988, olaj, szitanyomat, vászon, 95 x 95 cm, © a szerző, a Wende Museum jóvoltából

A két kurátor, Cristina Cuevas-Wolf és Isotta Poggi szerkesztésében megjelenő katalógus-tanulmánykötet már februártól hozzáférhető lesz. A kiadványban hét esszé szerepel, melyeknek szerzői – a szerkesztők mellett – Steven Mansbach, a Marylandi Egyetem professzora és a berlini Amerikai Akadémia alapító igazgatója, továbbá magyar részről Cseh-Varga Katalin, Fehér Dávid, Valuch Tibor és Perneczky Géza. Perneczky In the Underground Between East and West című esszéjében saját személyes történetét írja le az 1970-72 közötti magyarországi és külföldi művészeti közeg kontextusában. A kötet megjelenéséhez kapcsolódik a Chimera-Project Galérianapokban megnyílt, később nemzetközi körútra induló Perneczky Géza – Identification Program. Korai konceptuális művészkönyvek, 1970-71 című tárlata is, melynek keretében tavasszal az amerikai katalógus magyarországi bemutatójára is sor kerül.

A kiállítás katalógusának címoldala (Pinczehelyi Sándor Sarló és kalapács I. című munkájának felhasználásával). A Wende Museum jóvoltából

A cikk 2018. január 28-án jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
Szerző: Emőd Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük