Az 1935-ös Ernst Múzeumi önálló kiállítása óta, Fenyő György munkái, most először a Bodó Galéria és Aukciósházban kerülnek a nagyközönség elé.
A galériában a közönség számára eddig még soha nem látott, több mint 60 remekmű kerül bemutatásra. A kiállításról és Fenyő György életművéről a Bodó Galéria és Aukciósház galériavezetőjével, Nagy Zsófia Nórával beszélgettünk.

A kiállítás címe sejteti, hogy Fenyő György művészetét az átlag műkedvelő nem ismerheti. Hogyan esett a választásotok Fenyő elfeledett életművére?

N.Zs.N: Fenyő Györgynek Magyarországon Kmetty János és Berény Róbert voltak a mesterei, de tanult Münchenben, Düsseldorfban és Párizsban a Julian akadémián is. A KUT és a Munkácsy céh tagjaként részt vett a hazai művészeti életben, sokat járt külföldön tanulmányutakon. Az 1920-as, 1930-as években minden progresszív magyar művészeti törekvésben részt vett, nevét mégis igen kevesen ismerik.

A Nyugat legendás alapító szerkesztője, Fenyő Miksa volt az édesapja. Így az irodalmi elitben is otthonosan mozgott és sokan ismerték művészként. Viszont még mindig sötétben tapogatózunk annak tekintetében, hogy miért hagyott fel az alkotással. Feltehetőleg, a holokauszt és a II. világháború okozott egy olyan törést az életműben, ami miatt 1945 után egyáltalán nem festett, pedig még 1987-ig élt.

1945 után a Szépművészeti Múzeumban restaurátorként dolgozott, erről az időszakról nem áll rendelkezésünkre dokumentáció. 1956-ban Londonba emigrált, ott a National Gallery képeit restaurálta, illetve mestere volt egy-két művésznek, de alkotói tevékenysége teljesen megszűnt. Valószínűleg az életmű az alkotói tevékenység megszűnése miatt tűnhetett el a köztudatból.

Miért őt választottuk? Igazából ő talált meg minket. Tavalyi árverésünkön életműrekord áron kelt el a Világoskék ház szürkületben című festménye. A sikeres aukciót követően a Kaktuszok a tenger partján című alkotása a 2020-as Art and Antique Kiállítás és Vásáron került bemutatásra és talált gazdát. 

Fenyő művészetét Párizsban töltött évei alatt az École de Paris művészeti törekvései, Matisse színgazdag festészete és Cézanne és az őt kubisták kompozíciós vívmányai formálták. Már a tanulóévek alatt magas színvonalú rajztudással rendelkezett, de műveinek egyedi színvilágát olaszországi tanulmányútja során fejlesztette ki. A színei, a témai, ahogy a kompozíciót összeállítja igazán kivételessé teszik az életművet. 

Több mint 60 mű kerül bemutatásra. Honnan érkeztek az alkotások?

N.Zs.N: Több magángyűjteményből állt össze a kollekció, amit most be tudunk mutatni. Több mint 60 festményt láthatnak a látogatók ezen a kiállításon. Utoljára Fenyőnek 1938-ban volt egyéni kiállítása, melyen 28 alkotása volt látható, de ilyen átfogó válogatás, melyen szinte teljes életmű együtt áttekinthető, eddig még sosem készült.

A londoni restaurátori tevékenysége jobban kutatható volt, mint a magyar?

N.Zs.N: Az angliai működéséről nagyon kevés információt találtunk. Első kiállítását a jelenlegi információk szerint 1930 februárjában Londonban az Arlington Galleryben rendezte meg. Sajnos sem kiállítási katalógus, sem műtárgylista nem maradt fent. A korabeli sajtó elismerően nyilatkozott a kiállításról, amin főleg tájképek és portrék szerepeltek. Fenyő egy helyi politikus lányát is megfestette, ezt a festményt több helyen kiemelték és reprodukálták a folyóiratok. Az 1956 utáni, restaurátori munkásságáról csak pár sor került elő. 

Egy könyv is készül a kiállításhoz. Milyen témákról olvashatunk?

N.Zs.N.: Igyekeztünk egy átfogó művet létrehozni, amibe a jelenlegi tudásunkat beleraktuk az életműről. Kaszás Gábor írta a művészettörténeti összefoglalót, én a sajtóban megjelent megítéléséről írtam és az életrajzát, Kerekes Dóra a szerelmi életét vizsgálta. 
Fenyő György szerelmi élete nagyon izgalmas. 1933-ban vette feleségül Hatvany Violát, Hatvany báró Lajos leányát, akinek a Fenyővel kötött frigy a második házassága volt. Az első férje Halápy János szintén festőművész volt, Fenyő barátja és jó ismerőse, aki elismerően nyilatkozott Fenyő munkáiról.

Egy elfeledett életműnél nagyon nehéz kapaszkodókat találni. Hol kutattatok?

N.Zs.N: Szokatlanul sok minden került elő. Már tavaly elkezdtem a kutatást a decemberi áverésen szereplő kép kapcsán, de amíg nem láttuk egyben az anyagot, addig csak morzsákból dolgoztunk. Amikor nyáron elkezdtük a kutatást, akkor megkerestük a Petőfi Irodalmi Múzeumot, ahol az édesapja révén nagyon sok érdekes információt találtunk. Volt egy 1970-es évekből származó rádióinterjú, ahol Vezér Erzsébettel és Ignotus Hugóval beszélgetett Fenyő. Emellett a levelezése is nagyon érdekes volt. A 70-es években kapcsolatba került Berény Róbert lányával és nagyon sokat levelezett vele. 
Kerestük a mélykúti könyvtárat is, mert a család onnan származott. Volt anyaguk, de sajnos a nyári zárva tartás miatt ez nem jutott el hozzánk. A Szépművészeti Múzeum Könyvtárában archív kiállítási katalógust is találtunk, így előkerült az utolsó kiállításához készült műtárgyjegyzék és reprodukciók is. Kerestük a leszármazottakat is, de itt nem kaptunk visszajelzést.

Ha az olvasók között van olyan, aki plusz információval tudná az életművet gazdagítani, vagy van alkotása a művésztől, arra kérnénk, hogy keresse meg a galériánkat.

Ha ilyen erős irodalmi kötődése volt, készített illusztrációkat?

N.Zs.N: A Szép Szóban és a Nyugatban is jelentek meg kiállításkritikái, de illusztrációkról nem tudunk. 

Milyen kísérőprogramokkal készültök?

N.Zs.N: A kiállítás ideje egybeesik a Műtárgyak Éjszakájával. Szeptember 17 és 19 között minden napra szerveztünk programot. Szeptember 17-én Kaszás Gábor, 19-én én tartok tárlatvezetést és mesélünk a kutatásról. Szeptember 18-án Buza Péter újságíró, Budapest történész a Fenyő György életmű titokzatos sorsáról tart előadást. Fenyő egykori budai műtermének minden darabját édesapja révén a családi barátok menekítették Pestre, Radó Lili költőnő lakásába, melynek tornyát vasajtó zárta el a többi szobától és így rejtekhelyként szolgált műveinek. A Kálmán utcai lakás egy részét légi támadás érte, de a torony csodálatos módon átvészelte a háborút. Még az is előfordulhat, hogy maga Fenyő jött vissza a háború után műveiért, de erről nincs információ, csak hogy ezidőtájt a házat kifosztották. Az életmű története ezután elég homályos, nem tudjuk hogyan vándoroltak az alkotások magángyűjteményből magángyűjteménybe. Az elveszettnek hitt életmű 2015-ben került műgyűjtőkhöz rendezetlen állapotban, hajtogatva, göngyölve, de még a restaurálhatóság határán. 

---

A tárlat ingyenesen látogatható 2020. szeptember 10. és 24. között.

A kiállítás a megszokott nyitvatartási időben megtekinthető, szeptember 12-13. között hétvégén is, 10:00-18:00 óráig a Bodó Galéria és Aukciósházban.