Portré, Vélemény
Hozzászólok

A bázis: Waldfrieden | A bázis: Waldfrieden

A művészeti könyvekre szakosodott berlini Hatje Cantz kiadó és a wuppertali Cragg-alapítvány fogott össze, hogy félszáz mai, élvonalbeli szobrász ugyanennyi művét mutassa be egy-egy fekete-fehér fotón, mellette a művész saját szövegével – amely lehet lírai önvallomás, esszé, szabadvers, kiáltvány, levél, vagy akár színdarab is. Ahol erre nem nyílt lehetőség, ott interjút közöltek az alkotókkal. A nemzetközi gárda korra és nemre való tekintet nélkül osztja meg műteremtitkait munkamódszeréről, az alapanyagokhoz való viszonyáról és a kész művek sorsáról a magán- vagy közgyűjteményekben, illetve szabad téren.

Jon Wood és Julia Kelly, két plasztikára specializálódott brit művészettörténész, kurátor végezte a válogatást, a szerkesztést, és a bevezető tanulmányt is együtt írták. A teoretikus páros munkájához a liverpooli, évtizedek óta Wuppertalban élő és alkotó, hetvenéves világhírű mester, Tony Cragg – teljes nevén Sir Anthony Douglas Cragg – szoborparkja biztosította a bázist.

Cragg három évtizedes alkotói tevékenysége után tartós szabadtéri bemutatási lehetőséget keresett az élvonalbeli nemzetközi kortárs szobrászati produkció elhelyezésére, ezért előbb felkutatta, majd 2006-ban meg is szerezte a város Waldfrieden nevű területét. Az 1894-ben épült, majd a második világháborúban találatot kapott és utóbb Franz Krause tervei alapján helyreállított, de üresen álló Villa Waldfrieden mellett más elhagyatott ingatlanokkal is beépített ősparkot a szobrász magánkezdeményezéssel közel eredeti állapotot eredményezve, korszerűsítve rekonstruáltatta. A Cragg család közhasznú alapítványa 2008-ban nyitotta meg az érdeklődők előtt Waldfriedent, ahol a Cragg életművéből válogatott kollekció mellett egyre gyarapodó nemzetközi anyagból tekinthető meg állandó kiállítás, de rendszeresen fogadnak időszaki tárlatokat neves kortárs szobrászoktól, előadásokat tartanak, kutató és publikálási tevékenységet is folytatnak. A szóban forgó antológia megjelenését is hathatósan támogatták.

© Hatje Cantz Verlag, Berlin

A kötet bevezetőjéből kiderül, hogy a benne képviselt, az 1940-es és az 1980-as évek között született nemzedékek egymástól eltérő kultúrákból és országokból származnak, a közölt szövegek pedig az utóbbi másfél-két évtizedből valók. A válogatás súlypontja tudatosan esett Nagy-Britanniára és Németországra, mivel – a szerkesztők szerint – ezekben az államokban a szobrászati hagyományok különösen mélyre nyúló gyökerekkel bírnak. A hatvanas évektől, a hangkazetták megjelenése óta rohamosan elszaporodtak a magnószalagon rögzített interjúk, mert ezeket bárhol és bármikor el lehetett készíteni: magánlakásokban éppúgy, mint műtermekben, galériákban vagy a köztéren. Ezért a könyvben olvasható félszáz szöveg fele interjú. Az írások – műfajuktól függetlenül – bizonyítják, hogy milyen sokszínű, komplex jelentése van ma a „szobrászat” gyűjtőfogalomnak. Az ennél jóval tágabb értelmezést megengedő „plasztika” kifejezéshez nemcsak a tradicionális, háromdimenziós szobrok és domborművek – emlékművek, mellszobrok, portrék vagy absztrakt formaképződmények – kapcsolhatók, hanem az objektek, a talált tárgyak, tárgykollázsok, installációk, environmentek és – bizonyos szempontból – ide sorolhatók a body art munkák és a performanszok is. Mint ahogy a mintázás, öntés vagy faragás közismert, bevett eljárásai mellett a modellálás, formázás vagy tárgyalkotás számos egyéni vagy új lehetősége – például a 3D nyomtatás – is szóba jöhet. Hasonlóan bonyolult az összkép a választott anyag, a tömeg, a súly, a szín és a fény szempontjából; a tér mellett pedig egyre gyakrabban merül fel az idő dimenziója, továbbá a társadalmi és a virtuális befogadó közeg kérdése. E problémák jegyében a könyvet három fejezetre osztották: Tárgyak, anyagok és eljárások, Formák és figurációk, valamint Terek és helyszínek.

A jelenkori művészi pozíciók különbségeit és hasonlóságait a kötet – szándéka szerint – dialogikusan kívánja szemléltetni. Néhány név kedvcsinálónak: Francis Alÿs, Elmgreen & Dragset, Katharina Fritsch, Ilya Kabakov, Sarah Lucas, Paul McCarthy, Ron Mueck, Marc Quinn, Richard Serra, Kiki Smith, Erwin Wurm. (Zeitgenössische Skulptur – Künstlertexte und Interviews/Contemporary Sculpture – Artist’s Writings and Interviews, Hatje Cantz Verlag, Berlin, 488 oldal, 48 euró.)

Szerző: Wagner István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük