Műtárgypiac
1 hozzászólás

Fektessünk-e műtárgyakba? – 2. rész

Elmondjuk véleményünket és a legfontosabb szempontokat, hogy ne hibázzon!

Hol vannak már azok az árkádiai idők, amikor a műkedvelő főnemesek vagy a pénzarisztokrácia kifinomult tagjai pusztán műélvezetből vadásztak egy-egy remekműre? Messze tovatűnt az az éra, amikor a zsakettbe és selyem turnűrbe bújtatott úri közönség a szalonban szivarozva, konyakot szopogatva, Keats versek felolvasása és halk zongora muzsika közepette párás tekintettel ámuldozott az enteriőrt dísztő klasszikus festmények és szoborcsodák láttán, és csak mellékesnek számított, hogy egy-egy műgyűjtemény milyen vagyonnövekményt képvisel.

Anciet Charles Gabriel Lemonier: Felolvasás Madame Geoffrin szalonjában, 1755 

Ma már egészen más az élet ritmusa: Porsche-n vagy 6-os BMW-én száguldoznak egyik tárgyalásról a másikra a kevéske szabadidejüket az Instagram-on és a Facebook-on múlató tőkeerős műgyűjtők. Mindenkinek percre be van osztva az ideje, és a pénztárcát is folyamatosan számolni kell. Mikor van ma már ideje bárkinek is romantikus verseken vagy irodalmi gyöngyszemeken elmélkedni, a múzeumra és a galéria látogatásra szánt idő is szigorú naptári rend szerint van beosztva. A műgyűjtő ebben a rohanó és gazdaságilag kiszámíthatatlan világban nem teheti meg, hogy pusztán csodálja a gyűjteményébe vásárolt alkotásokat, a pénzügyi racionalitás mentén igenis szem előtt kell tartania, hogy mennyire jó befektetés egy adott műtárgy. Ez nem azt jelenti, hogy a gyűjtők ne csábulnának el időnként, és ne hoznának egy-egy impulzív döntést pusztán „tetszik”-alapon, de mostanában az egyik fő vezérelv vásárláskor: hogy fialjon a festmény, az ékszer vagy bármely gyűjteményi darab.

Andy Warhol: Egy milliárd dollár című festménye 2015-ben 20,9 millió fontért kelt el a Sotheby’s aukciós háznál.

Cikksorozatunkban számba vesszük azokat a befektetési szempontokat, amelyeket műtárgyvásárláskor érdemes szem előtt tartani.  Ezúttal arra koncentrálunk, hogyan tudunk a vásárlás előtt, minden fontos információt beszerezni, hogy  megalapozott döntést hozzunk a vétel során.
Ahogy már korábban említettük, a műtárgypiac nem tőke- és pénzpiac, tehát azokat a fajta egzakt adatokra alapuló döntési mechanizmusokat, amelyek a klasszikus befektetési területeken alkalmazhatók, a műtárgyak világában sosem fogjuk tudni reprodukálni. Mégis akkor milyen információkra támaszkodhatunk?
Léteznek olyan hazai és nemzetközi cégek, amelyek az árverések adatait feldolgozzák, és a nyilvánosság részére kisebb vagy nagyobb összegű díjak ellenében hozzáférhetővé teszik. E cégek egy része online árveréseket is rendez, így a különféle üzleti tevékenységek sokszor ötvöződnek.
A nemzetközi festménykereskedelem adatait, sőt a magyar festményaukciókon elkelt tételek leütési árait is megtalálhatjuk például a www.artnet.com-on. Különféle előfizetési lehetőségekből válogathatunk céljainkhoz igazítva a szolgáltatási csomagokat. Rákereshetünk az egyes művészekre, majd legördíthetjük az adott művész valamennyi árverésen elkelt alkotását – a művekről készült reprodukciókat és a tételek adatait is pontosan lajstromozza a rendszer.  E kimutatások áttanulmányozásával hiteles képet kaphatunk arról, hogy az érdeklődési körünkbe tartozó művész „árfolyama” éppen milyen irányba mozog, illetve jövőbeni ártendenciákra is következtethetünk. Természetesen az adatokat nem összegezhetjük mechanikusan, minden egyes tétel esetében figyelembe kell vennünk, hogy egy művész két ugyanakkora képe között is hatalmas értékbeli különbség adódhat, amely származhat abból, hogy egyetlen alkotó sem dolgozik egyenletesen, mindenki keze alól kikerülnek jobb, rosszabb alkotások, és az sem mindegy, hogy az adott mű az illető művész mely alkotói korszakában készült.

Axioart online aukciós archívum, adatbázis

Artnet online aukciós archív adatbázis

Léteznek olyan cégek is, amelyek ténylegesen kielemzik a művészek „árfolyamát”. Ilyen például a Sotheby’s nemzetközi árverező vállalat által 2016-ban bekebelezett Mei Moses Art Indices, amely még a Standard&Poor index-el is összevetette egy-egy mester „árfolyamát”.
Ha alaposan szeretnénk nyomon követni és elemezni, hogy egy művész alkotásainak leütési árai hogyan változtak az évek, évtizedek folyamán, akkor érdemes több forrásból tájékozódni, mert gyakran előfordul, hogy az adatbázisok nem teljesek. Használhatjuk például párhuzamosan a www.artprice.com, a www.invaluable.com, a www.arcadja.com vagy a www.arttactic.com adatbázisait.
Magyarországon jelenleg nem minden aukciósház publikálja az egyes árveréseken született leütési árakat, de az axioart.com-on minden nyilvános árverési adat elérhető könnyen kereshető formában.
Érdemes évről évre vagy akár fél évente átböngészni a nemzetközi piac mozgásaival kapcsolatban készült tanulmányokat. Ebben a műfajban a legalaposabb a TEFAF (maastrichti nemzetközi műtárgyvásár) minden évben március közepén kiadott könyv terjedelmű elemzése, de nagyon megbízható az Art Tactic összefoglalója, és érdemes átnézni az Artprice fél éves illetve éves kimutatásait is.

TEFAF art market report 2017

A magyar piac árverési adatai csak részben ismertek, kevés átfogó elemzés jelenik meg, és azok is elsősorban becsült adatokra, és személyes tapasztalatokra, benyomásokra alapulnak. Ebből az következik, hogyha magyar műtárgyakat szeretnénk vásárolni hazai terepen, akkor  személyesen el kell mélyülnünk a piaci tendenciákban vagy olyan szakértőre kell bíznunk magunkat, aki nagyon alapos tudással rendelkezik a műtárgypiacról.
Cikksorozatunk következő részében megvizsgáljuk, hogy milyen nagyságú a hazai és a nemzetközi műtárgypiac, és milyen befektetési törvényszerűségek adódnak e méretbeli adottságokból.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük