Míg a nemzetközi aukciós piac idén az egy évvel korábbinál gyengébb forgalmat produkált, idehaza nem érvényesült a negatív trend. Az abszolút csúcsárak sehol nem forogtak veszélyben, de külföldön és itthon is számos életmű-rekord született.

A globális piacon erőteljesen érződött a csúcsművek kínálatának ritkulása. Nemcsak a Leonardo (?) Salvator Mundija által felállított 450 millió dolláros rekord maradt elérhetetlen, de még a 2018-as év 157 milliós csúcsára is, amit egy Modigliani-aktért fizettek a Sotheby’s-nél.  Idén 110,7 millió dollár is elég volt a lista első helyéhez, amit az árverések évtizedek óta egyik legsikeresebb szereplője, Claude Monet ért el szénakazlakat ábrázoló sorozatának egyik 1890-es darabjával. Ez az ár pontosan kétszerese volt a mű becsértékének és nemcsak Monet számára jelent új rekordot, hanem az impresszionista festészet egésze számára is. Érdekesség, hogy miközben a nemzetközi árverőházak versenyében az összforgalmat tekintve a Christie’s biztosan vezet a Sotheby’s előtt, az év rekordeladása a tavalyi esztendőhöz hasonlóan ezúttal is a Sotheby’s nevéhez fűződik.

Míg tavaly egyetlen élő művész, David Hockney alkotása került be a TOP 10-be, idén már három is, közülük Jeff Koons Nyula 91,1 millió dollárral, az élő művészek kategóriájában új rekordot jelentő árral rögtön a második helyen. A rekordot Koons alig fél év után szerezte vissza Hockney-tól; igaz, a leütési ár mindkét mű esetében 80 millió dollár volt, ám a Christie’s megváltozott jutalékrendszere miatt a végső ár most 800 ezer dollárral magasabb volt, mint 2018-ban. Koonsnak igen jól jött a csúcsár és az azt övező médiafelhajtás, mert az utóbbi években árai már csökkenő, legjobb esetben stagnáló tendenciát mutattak.

Nem sokkal maradt el Koons nyulának árától Robert Rauschenberg monumentális munkája, az 1964-es Buffalo II. sem, ami John F. Kennedytől a Coca Coláig a 60-as évek Amerikájának számos ikonját megjeleníti, egyszerre tükrözve egy reményteljes kor patriotizmusát és káoszát is. 1964 a művész nagy éve volt – ekkor nyerte el az Arany Oroszlánt is Velencében, árai azonban egészen mostanáig nem lépték túl a 20 millió dollárt. A pop art és az absztrakt expresszionizmus találkozási pontjaként jellemzett festmény 88,8 milliós ára így csaknem megötszörözte eddigi rekordját, Monet és Koons munkáihoz hasonlóan jelezve, hogy nem pénzből, hanem csúcsművekből van hiány a piacon, s ha mégis felbukkan egy-egy, komoly versenyfutás indul értük.

Cézanne festményei között a csendéletek a legnépszerűbbek közé tartoznak, ez a munkája pedig különösen nagy publicitást kapott – nemcsak kvalitásai, hanem kalandos sorsa miatt is: három kontinensen legalább kilenc tulajdonosa volt eddig és 1978-ban egy amerikai villából el is lopták. Cézanne, aki három évig dolgozott a képen, maga is fontos alkotásai között tartotta számon ezt a kannás csendéletet. A műért most kifizetett csaknem 60 millió dollár erősen megközelíti a művész 20 éve született 60,5 milliós aukciós rekordját, de ismert, hogy magánügyletek keretében már többször adtak alkotásaiért ennél jóval magasabb összegeket is.

Az idei év sem múlhatott el igen magas áron értékesített Picasso-festmény nélkül, bár a közel 55 milliós ár a harmada sincs Picasso 179,4 milliós rekordárának, ami még 2015-ben született és – a Salvator Mundi után – jelenleg is a második legmagasabb, aukción elért ár. A kép címe – Hölgy kutyával – nem árul el többet a mű két szereplőjéről, ám tudott, hogy a festmény annak a hatos sorozatnak az egyik darabja, ami együtt örökíti meg a művész akkori feleségét, Jacqueline-t és Kabul névre hallgató afgán agarát.

Andy Warhol Elvis-portréi több változatban léteznek és rendszerint igen magas árakon kelnek el. Nem volt ez másképp az idén kalapács alá került munkával sem, ami a Warhol számos munkáját bemutató, 1966-ban bezárt Los Angeles-i galériában, a Ferusban került először a nagyközönség elé.

Koons után Ed Ruscha a második élő művész, aki bekerült az idei TOP 10-be, amihez neki is új csúcsárra volt szüksége. Az eddigi legdrágább Ruscha-mű 30,4 millió dollárért kelt el, a mostani több mint 50 milliós ár tehát az ő esetében is komoly ugrást jelent. Érdekesség, hogy ez a mű is a Warhol kapcsán említett Ferus galériából került első tulajdonosához, s maradt egészen a mostani aukcióig családjának birtokában. A TOP 10-ben ez az egyetlen olyan festmény, amely a második félévben került kalapács alá.

Francis Bacon 1952-ben összesen hat portrét festett, közülük öt már közgyűjteményben van, a Velázquez X. Ince pápa-portréjához készített tanulmány az utolsó, ami még felbukkanhat a műtárgypiacon, ahogyan ez most meg is történt. Ez a tény és természetesen a pápai portrésorozat kiemelkedő jelentősége a baconi életműben indokolja a magas árat.

Mark Rothkótól időnként még fel-felbukkannak csúcsművek a piacon, a most árverezettnek azonban különleges a provenienciája, hiszen korábban a San Francisco Museum of Modern Artban volt látható, s a múzeum azért döntött értékesítése mellett, hogy a bevételből diverzifikálja gyűjteményét, többek között afroamerikai alkotók és nőművészek beemelésével. A döntés természetesen nagy vitákat váltott ki, de kiváló promóció volt a festmény számára.

A lista harmadik élő művésze a brit David Hockney, akitől Koons visszavette a „legdrágább élő művész” címet, ám a TOP 10-be idén is be tudott kerülni egy kettős portréval. A festmény két, Hockney számára fontos embert ábrázol: barátját, a neves kurátor Henry Geldzahlert és akkori partnerét, a művész Christopher Scottot. A két férfit Geldzahler New York-i apartmanjában megörökítő festmény Hockney 1968-75 között született hét páros portréjának egyike, s az egyetlen a TOP 10-ben szereplő művek között, amely nem New Yorkban került kalapács alá.

A nemzetközi piaccal ellentétben a hazain csak az előző évinél magasabb árakkal – és kevés kivételtől eltekintve csak életmű-rekordokkal – lehetett a TOP 10-be bekerülni. A legkiválóbb kortárs munkákért megadott árak idén szintet léptek ugyan, ám a legdrágább tételek közé ezek a művek még így sem tudtak bejutni.

A lista első két helyén tavaly óta nem történt változás. A legdrágább festő idén is Rippl-Rónai József lett, a múlt évi, akkor ugyancsak rekordot jelentő 170 millió forinttal szemben 190 millióval. Ezt az összeget kukoricás korszakának főműve, az életmű leginspiratívabb helyszíne, a kaposvári Róma-villa miliőjét megidéző, feltehetően a festő feleségét ábrázoló Kertben érte el, aminek 120 millió forintos kikiáltási ára is rekordot jelent a hazai aukciók történetében.

A második legmagasabb árat Vaszary János Duna-parti korzója érte el 140 millió forinttal. Ennek a képnek a párdarabját tavaly ugyanilyen áron ütötték le, így a művész beállította eddigi rekordját. Vaszary egyébként az egyetlen művész, akinek idén három művével is sikerült bekerülnie a TOP 10-be.

Idén két további alkotás ára is átlépte a 100 milliós küszöböt: Dénes Valéria és Kádár Béla egy-egy munkáját is 110 millió forintért, a két művész számára életmű-rekordot jelentő áron ütötték le.

A fiatalon elhunyt Dénes Valéria rendkívüli életműve kevés darabból áll, ezért egy-egy festményének felbukkanása a piacon mindig eseményszámba megy. Idén tavasszal Bruges című, a fauvizmus és a kubizmus szintéziseként született festményére lehetett licitálni, s a 110 milliós leütési ár nemcsak a művész számára jelentett új rekordot, de alaposan megjavította a magyar nőművészek hazai aukciókon elért rekordárát is, először lépve át a százmilliós határt.

Kádár Béla a hazai aukciókon legtöbb munkával szereplő művészek közé tartozik, ám olyan életművi jelentőségű alkotása, mint a közel egy évszázad után Amerikából hazatért és az itthoni közönségnek először egy kiállításon bemutatkozó Concertina tőle is csak elvétve kerül kalapács alá. Az 1926-ban született, a Bauhaus és a konstruktivizmus hatását tükröző festmény a művész eddigi, 90 milliós rekordját döntötte meg.

Perlrott Csaba Vilmos már tavaly átlépte a 100 milliós határt – nem is kevéssel, 40 millió forinttal. Idén a Park című, a kecskeméti művésztelepnek otthont adó egykori Műkert egy részletét megörökítő munkája érte el 95 millió forinttal a legmagasabb árat, ami az éves TOP-lista ötödik helyéhez elég.

Ősszel került kalapács alá Schönberger Armand életművének egyik legfontosabb darabja, a festőművészt feleségével ábrázoló Abszintivók. A kubizmus és purizmus stílusjegyeit magán viselő alkotás kikiáltási árának több mint háromszorosával, 85 millió forinttal vált Schönberger eddigi legdrágábban elkelt alkotásává.

Ugyanennyiért, és ugyancsak életműrekordot felállítva kelt el Batthyány Gyula egyik főműve, művészi hitvallásaként értelmezhető szépség-kultuszának tökéletes példája, a Körhinta. Senki másra nem jellemző szín-, forma és ecsetkezelése, sajátos témaválasztása és szimbólumteremtő ereje az életmű egyetlen darabján sem ölt testet olyan nagyszerű formában, mint ezen a festményen.

Ugyancsak 85 millió forintot adtak Kádár Béla Konstruktív város című, árverésen most először szerepelt festményéért, ami nem csupán az egész életmű, de az 1920-as évek konstruktív szellemű magyar modernizmusának is egyik legjelentősebb alkotása, ami kitűnően egyensúlyoz a tárgytalan konstruktivizmus és a látványelvű, figuratív tradíció között.

A hazai TOP 10-be a kilencedik és tizedik helyen még két Vaszary-festmény került be, a Kieselbach Galériánál 72 millió forintért elkelt Teraszon és a Virág Judit Galériánál 70 millió forintért leütött Virágcsendélet.

Az év tíz legdrágább hazai műalkotása közé, mint említettük, nem tudtak betörni, ám a korábbiaknál közelebb kerültek hozzájuk a legmagasabb áron elkelt kortárs alkotások. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Virág Judit Galéria november 17-i kortárs árverésén Lakner László 42 millió, Nádler István 35 millió, Keserü Ilona 16 millió forinttal írta át eddigi csúcsárát.

Az írásunkban szereplő árak a nemzetközi aukciók esetében tartalmazzák az árverőházak jutalékát, míg a hazaiaknál, az itthoni árverőházak többségének gyakorlatát követve, leütési, azaz jutalék nélküli árak.

Az illusztrációkat az érintett aukciósházak jóvoltából közöljük.

Szerző: Fejes Júlia

A cikk 2019. 12. 31-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.