Összes cikk a Vélemény kategóriában

Mire számítanak 2021-ben a nagy nemzetközi aukciósházak?

Szerző: artportal

A műkereskedelem mögött és – úgy tűnik – előtt is különös és nehéz év áll. A Sotheby’s és a Christie’s vezetői a 2020-as tapasztalatok fényében mondják el, mi jöhet idén. „Nagy durranással” indult az új év a nemzetközi aukciós piacon: a XV. század második felének kiemelkedő firenzei mestere, Sandro Botticelli fiatal férfit ábrázoló portréja január 28-án 80 millió, jutalékkal együtt 92,2 millió dollárért kelt el a Sotheby’s  régi mestereknek szentelt hagyományos New York-i téli aukciósorozatának keretében. Botticelli a portréfestészetben is gazdag életművet hagyott hátra, az utókor számára azonban  mindössze tucatnyi ilyen munkája maradt fenn, s ezek többsége már régóta közgyűjtemények tulajdona. Egy-egy ilyen alkotás piaci felbukkanása ezért egészen rendkívüli eseménynek számít; nem csoda, hogy a szakértők a firenzei reneszánsz minden jellegzetességét magán hordozó, mégis időtlenként ható festményért előzetesen is magas árat vártak – pontosan annyit, amennyi végül a tényleges leütési ár lett. Összehasonlításként: a tavalyi év legdrágább festménye, legalábbis nyilvános aukción, egy Francis Bacon triptichon volt, amiért jutalékkal együtt 84,5 millió dollárt fizettek. (A sajtóból tudható, hogy magáneladások keretében ennél magasabb árak is születtek; így például Kenneth Griffin …

Két árverési katalógus margójára

Szerző: ArtSam

Egymás után jött két képzőművészeti árverési katalógus ugyanazzal a címmel. Az egyik a legnagyobb hazai árverési ház, a másik a szomszéd ország nagy múltú intézményének ugyanilyen témában rendezendő ajánlatait tartalmazta. Az íróasztalunk egyik végén a hazai, a másik végén a külföldi, belenéztünk és azt láttunk, hogy a 250 km, ami elválasztja a két fővárost egymástól a katalógusokban, s egyben az anyagok feldolgozásában már ég és földnek, azaz galaktikus távolságnak tűnik.   Kezdjük a címmel, ami ugyanaz (Post-War and Contemporary Art, Háború utáni és kortárs művészet), ám az aukcionálásra kínált anyag alapján igencsak más a kínálat a két intézménynél. A hazai egyik legnagyobb árverési háznál a kínálat teljes mértékben magyar, néhány esetben magyar származású művészek alkotásait jelenti. Kérdés az, hogy mindez miért nem jelenik meg egyértelműen már a katalógus címében?  Szembe a nagy múltú külföldi árverési ház ajánlata nemzetközi művekre épül, s elegánsan megjelennek az illető ország művészeinek alkotásai, amik kiválóan illeszkednek a műtárgypiac húzós neveihez. Ha kinyitjuk az utóbbi katalógust, kellemes felvezetőt olvashatunk, megismerhetjük fényképről a szakértőket, akik feldolgozták a műveket, hiszen mindegyik tételnél ott található …

A bázis: Waldfrieden | A bázis: Waldfrieden

Szerző: A Mű

A művészeti könyvekre szakosodott berlini Hatje Cantz kiadó és a wuppertali Cragg-alapítvány fogott össze, hogy félszáz mai, élvonalbeli szobrász ugyanennyi művét mutassa be egy-egy fekete-fehér fotón, mellette a művész saját szövegével – amely lehet lírai önvallomás, esszé, szabadvers, kiáltvány, levél, vagy akár színdarab is. Ahol erre nem nyílt lehetőség, ott interjút közöltek az alkotókkal. A nemzetközi gárda korra és nemre való tekintet nélkül osztja meg műteremtitkait munkamódszeréről, az alapanyagokhoz való viszonyáról és a kész művek sorsáról a magán- vagy közgyűjteményekben, illetve szabad téren. Jon Wood és Julia Kelly, két plasztikára specializálódott brit művészettörténész, kurátor végezte a válogatást, a szerkesztést, és a bevezető tanulmányt is együtt írták. A teoretikus páros munkájához a liverpooli, évtizedek óta Wuppertalban élő és alkotó, hetvenéves világhírű mester, Tony Cragg – teljes nevén Sir Anthony Douglas Cragg – szoborparkja biztosította a bázist. Cragg három évtizedes alkotói tevékenysége után tartós szabadtéri bemutatási lehetőséget keresett az élvonalbeli nemzetközi kortárs szobrászati produkció elhelyezésére, ezért előbb felkutatta, majd 2006-ban meg is szerezte a város Waldfrieden nevű területét. Az 1894-ben épült, majd a második világháborúban találatot kapott és utóbb …

Letisztultabb formában

Szerző: A Mű

Art and Antique, Budapest „Hiszünk a művészet folytonosságában” – nyilatkozta kiállítóhelyük anyaga kapcsán Kelen Anna, a Virág Judit Galéria és Aukciósház művészettörténésze a március első hétvégéjén megrendezett Art and Antique régiség- és kortárs művészeti vásáron. Kijelentése a többi résztvevőt és a XX–XXI. századi magyar művészetből széles merítést nyújtó rendezvény egészét is jellemezte. A kortársakat képviselő galériák múzeumi értékű munkák közül is válogattak, míg az elsősorban klasszikus művészekkel dolgozó galériák és aukciósházak kortárs anyagukból is több alkotást hoztak el. Köszönhető ez egyebek mellett annak is, hogy a műkereskedelmi piacon tavaly megjelent Art and Antique idén megújult koncepcióval várta az érdeklődőket: nyitott a kortárs galériák felé. Ez a törekvés az esemény elnevezésében is tetten érhető, míg az elmúlt évben Antique and Art néven futott, idén az Art az Antique elé került. Mindez azonban mégsem jelenti azt, hogy a kortárs művészet maga alá gyűrte volna a klasszikust. Tausz Ádámnak, a rendezvény tulajdonosának és ötletgazdájának elmondása szerint a bemutatott anyag 70–30 százalékos arányban oszlott meg a XX., illetve a XXI. század művészete között.  Idén vélhetően szigorúbb követelmények alapján zajlott …