Az ötvenes évektől vált népszerűvé és a hetvenes évek közepéig élte virágkorát a brutalista építészet. A kifejezés a francia “beton brut” (csupasz beton) szókapcsolatból származik.  A brutalist építületek hatalmas tömegérzetet közvetítő, erődítményszerű, puritán (nem csak) betonból felhúzott kolosszusok.
Az irányzat kiindulópontja a funkció előtérbe helyezése és a költségcsökkentés volt. A brutalista épületek általában ismétlődő moduláris elemekből állnak és jól látható épületszerkezettel rendelkeznek. A brutális épületanyagok közé tartozik a tégla, az üveg, az acél, a durvára vésett kő és a gabionok.

A sokáig kegyveszett brutalista stílus újra reneszánszát éli és szép lassan könyvek, dokumntumfilmek főszereplőjévé vált. Ma már nem ciki bevallani, ha valakinek eláll a szava ezektől az építészeti monstrumoktól.

“Ezeknek az épületeknek az egyik nagyra becsült értéke a szélsőségesség – minél több a beton, minél erőteljesebbek a formák, annál nagyobb a rajongótábor. Léteznek vékonyabb homlokzati burkolattal rendelkező, konvencionálisabb formákat felvonultató épületek is, de ezeknek kevesebb csodálója akad, mert hiányzik belőlük az a nagyon expresszív, fenséges drabálisság.” – Barnabas Calder

Én elsőnek a brutalista épületekről készült fotókon szerettem bele a stílusba, majd elkezdtem böngészni a Fuck Yeah Brutalism weboldat és szépen lassan teljesen elvesztem a beton, tégla, üveg és acél felületekben. Az Instagramon rengeteg tematikus fiók szereplője a brutalizmus.  Íme, pár fiók amit a stílus kedvelőinek mindenképp érdemes követni:

• new_brutalism

• brutal_architecture

• beautiful_brutalism

• brutgroup

• brutalism_project

Könyvek a brutalista építészetről:

• Raw Concrete: The Beauty of Brutalism
• Peter Chadwick: This Brutal World
• Alexander Clement: Brutalism: Post-War British Architecture

Ikonikus brutalista épületek:

• Unité d’Habitation, Marseille – Le Corbusier, 1952

• SESC Pompéia, São Paulo – Lina Bo Bardi, 1986

• The Breuer Building, New York – Marcel Breuer, 1966

• Habitat 67, Montreal – Moshe Sadie, 1967

• Trellick Tower, London – Ernie Goldfinger, 1972

• The Barbican, London – Chamberlin, Powell, Bon, 1982

• The Preston Bus Station,  Preston – Keith Ingham and Charles Wilson, 1969

• Robin Hood Gardens, London – Alison and Peter Smithson, 1972

• The Palace of Assembly , Chandigarh, India – Le Corbusier,1950

• Dawson’s Heights, London – Kate Macintosh for Southwark Council Architects Department, 1972

Forrás:

10 Icons of Brutalist Architecture, from the Breuer to the Barbican
A “rideg építészet” reneszánsza