A hivatalából tavaly januárban távozott amerikai elnök és felesége portréja is bekerült a National Portrait Gallery-be, és élénk vitákat váltott ki. Jó alkalom arra, hogy röviden visszatekintsünk az elnöki portrék történetére. A washingtoni Smithsonian National Portrait Gallery (NPG) 1968-as megnyitása óta, azaz éppen 50 éve szisztematikusan gyűjti az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek portréit, hogy „azon személyeken keresztül mutassa be Amerika sorsának alakulását, akik jelentős hatással voltak az ország történetére és kultúrájára”.  Ma már az USA valamennyi első emberéről őriznek legalább egy alkotást – többnyire festményt, néhány esetben szobrot. Ez az egyetlen, nyilvánosan is hozzáférhető ilyen gyűjtemény; a Fehér Háznak is van egy kollekciója, amit azonban csak a mindenkori elnök vendégei láthatnak. Azokról az elnökökről, akikről több – nemritkán többtucatnyi – alkotással rendelkeznek, időszakonként más és más munka szerepel a múzeum állandó kiállításán, ahol esetenként saját kollekciójuk darabjai mellett magángyűjtők által letétbe helyezett munkák is láthatóak. Az elnöki portrék mindig népszerűek a látogatók körében, de különösen megnövekszik irántuk az érdeklődés, amikor elhelyezik ott a funkciójuktól visszavonult elnökök új portréit, amiknek megalkotására az érintettek választják ki és …